Magyarság, 1921. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-25 / 45. szám

1921 február 25. péntek MAGYARSÁG tény eszme zászlóvivői gyengék, az esz­mét, akármilyen szép is, le tudják járatni. Gyengébb gondolatot is naggyá tudnak tenni hivatott férfiak. A­ tisztviselő a kérdést tartja a legsúlyosabb problémák egyikének, pótlék­­és fizetésemelés itt nem segít. A keresztény kurzus idején a legjobban megy az üzéreknek. Minden visszaélés felderítésére parlamenti bizott­ság kiküldését sürgeti. A liberális blokk­tól nem fél. A szabadságjogoktól egyet­len osztályt sem lehet megfosztani. Sajtó­­szabadságot követel, sürgeti a sajtó­­kamara felállítását. A cenzúra a korrup­ciós vádak elballonttatására és a kor­mány gyöngéinek leplezésére való. El kell törölni. Meg kell szüntetni az inter­nálásokat. Szeretetet és megértést hirdet. A kormánnyal szemben várakozó állás­pontot foglal el. Mozer Ernő: Külpolitikai helyzetünk­kel foglalkozott. Szomszédaink összefog­tak Magyarország megsemmisítésére. A kormány hibát követett el, hogy a bara­nyai kérdést el nem intézte. Az antant parancsaival csak mi törődtünk, más senki. Európának szüksége van erős Ma­gyarországra, amikor Keletről veszedel­mes orkán fenyeget. Sem a románok, sem a lengyelek feltartóztatni nem tud­ják, csak mi. Nagy súlyt helyez külkép­viseletünk szervezésére, magyar érzésű embereket kell kinevezni diplomatáknak. Ha megfelelő diplomáciánk lesz, a körü­löttünk levő gyűrű meg fog pattanni s elszakított országrészeink visszajönnek. Külpolitikai rögtönzéseit Pallavicin­ György őrgróf. Helyesli, hogy a királykérdést sikerült a kormány­nak kikapcsolni a közéletből. Sajnálja és mélyen elitéli, hogy Hohler angol lö­­vegbizott olyan nyilatkozatot tett a királykérdésről, amely belügyeinkbbe való beavatkozás látszatával és célzatával bir. Noha mi­­Anglia iránt a háború előtt élénk r­okonszenvvel viseltettünk s a há­ború után ez a szimpátia újabb remény­ségekkel erősödött, az angol gentleman­like nem riad vissza attól, hogy földön­­heverő ellenfelét még meg is rugdossa. A királykérdést meg fogjuk oldani magunk akkor, mikor érdekeinkre, nézve ez a legelőnyösebb. Külpolitikánknak egységes célt kell követni. Külpolitikai magán­­rögtön­zések épp annyira elítélendők, mint egyéb egyéni akciók. Ismerteti a Times cikkét, szoknnd­­ás tárgyalásoknak a le­leplezését, amelyeket­­Tömbös Gyula és Eckhardt Tibor sajtófőnök Ludendorff tudtával Trebitschi-Líncolnnal, az is­mert zsidó szélhámossal folytattak. Csodálja, miként eshettek bele Tre­­bitsch hálójába. Gömböst ismeri, mint kiváló vezérkari tisztet, politikában azonban műkedvelőnek tartja. Annál meg­lepőbb Eckhardt naivsága és jámborsága, amellyel beugratta magát egy nemzetközi kalandor hálójába, holott neki a politiká­hoz értenie kellene. Sokkal kisebb fiaskó miatt Tisza István elcsapta a maga sajtó­főnökét. Ami a cenzúrát illeti, az a véle­ménye, hogy a cenzúrát rosszul kezelik , olyan politikai nézeteket is cenzúráz­nak, amelyekről a miniszterelnök fel­je­lentette, hogy megengedhetők. Tisza Ist­ván a legnehezebb időben, a háború alatt sokkal liberálisabban­ kezelte a sajtóel­lenőrzést, különösen saját személyével szemben, mint a m­ai kormány. Fölmu­tatja a Magyarság és az Új Magyar Szemle kicenzúrázott hasábjait. Szól ez­után az új adókról. Követeli, hogy a há­borús és mobil vagyonokat kulturális cé­lokért külön adóztatás alá vegyék. A közélet tisztasága és a cenzúra A politikai vezetésben a közélet tiszta­ságának megőrzésénél nem látja a kor­mányt eléggé erélyesnek. Meghajtja zászlóját a kabinet egyetlen politikai mi­nisztere, nagyatádi Szabó István előtt, aki állandóan következetes politikát folytat. Rubinak panaszkodott, hogy mennyire tá­madja őt a sajtó. Ennek egyetlen ellen­szere van, a gyanúsításokat egy csapásra meg lehet szüntetni, ha a nyilvánosság előtt fényt derítenek azokra az üzelmekre, amelyekkel a megvádolt minisztereket kapcsolatba hozzák. Lehetetlen közéleti tisztaságot teremteni ott, ahol az ország­ban heteken keresztül nyíltan beszélnek arról, hogy egy úgynevezett kisgazda­­miniszter egy valódi kisgazdától elkötötte a lovát. Belügyi tekintetben s a közéleti tisztaság érdekében a cenzúra teljes el­törlését kívánja. Egyelőre nem viseltetik bizalommal a kormány iránt, mert nem látja tőle azt a nagy átfogó, az összes társadalmi osztályok érdekeit egyesítő nemzeti munkaprogramot, amelyre a mai időkben szükség van. (Zajos helyeslés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Drózay Győzői­­személyes kérdésben szólalt fel, előadta, hogy a bűnvádi el­járást ellene megszüntettél.. Orbók Attila: Liberálisnak mondja ma­gát abban az értelemben, hogy a polgári ér J1K2& 4 zsidókérdés­em A londoni értekezlet még mindig a ke­leti kérdésnél tart s ennek is még csak a legelején. Te sik basa nagyvezér meggyó­gyult betegségéből és egészségének helyreállása után a konferencia elé ter­jesztette a Musztafa Kemal basa ismert követeléseit, amelyeket ez a török nem­zethez intézett manifesztuínában és a sajtó számára adott nyilatkozataiban tudvalévően mint minimális nem­zeti programot jelölt meg. Ezek a követelések a következők: 1. Cilicia és Szmirna kiürítése. 2. Az európai határnak az Enosz-Midia vonalig való kitolása. 3. A tengerszoros semlegesítése és török fennhatóság alá való vissza­helyezése. 4. Törökország pénzügyi füg­getlenségének megóvása. A két török bizottság megegyezése előrelátható volt és nem is lephet meg senkit, csak éppen arról van még mindig szó, hogy a kon­ferencia miképpen fog dönteni nemcsak a török pontolatok dolgában, hanem Mezo­potámiáról és Örményországról is, amelyek­nek sorsát szin­tén most kellene elintézni, valamint az olasz-görög és angol-francia érdekellentét elsimításáról. A Saint James palotában a két török bizottság már együttesen jelent meg. Előbb a konstantinápolyi küldöttséget ve­zették az Anna királynőről elnevezett te­rembe, azután pedig az angolai kormány küldöttsége jelent meg, amely az előbbi mellett foglalt helyet. Lloyd George meg­kérdezte a nagyvezért, hogyan érzi ma­gát, azután pedig Osman Nizami basa, majd Bekir Szam­i bég külön-külön felol­vasta a két kormány javaslatát, amelyek majdnem pontról pontra megegyeznek. Francia részről — mint a hivatalos Ha­vas jelenti­­— azt kívánják, hogy a görö­gök és a törökök előre egyezzenek meg abban, hogy az antánt vezető hatalmainak döntését érvényesnek ismerik el. Ezzel szemben az angolok inkább azt szeretnék, ha a vitás kérdéseket kölcsönös eszme­csere révén oldanák meg. A Havas előre jelzi, hogy Anglia, Franciaország és Olasz­ország kénytelen lesz a közigazgatás, valamint a pénzügy ellenőrzésének egy részéről, amelyet ők maguk kényszerítet­tek Törökországra, lemondani. Sforza gróf délután hosszabb ideig tanácskozott Musz­tafa Kemal basa külügyminiszterrel. Valószínű, hogy a szövetségesek a török bizottságok újabb meghallgatása után hol­nap, pénteken reggel zárt ülést fognak tartani, hogy egymás között tisztázzák a török javaslattal szemben való állásfog­lalásukat. Érdekes Musztafa Kem­ál képviselőjé­nek, Bekir Szar­i bégnek tegnap mondott nyilatkozata, amelyről szintén a Havas­­iroda londoni tudósítója ad hírt. Amikor megkérdezték a nemzeti kormány kül­­ügyminiszterét, hogy a javaslat végleges-e, a külügyminiszter kijelentette, hogy­ nem zárkózik el a barátságos megegyezéstől, ha a nagyhatalmak egyáltalán lemondanak Törökország m­egsemm­isítésén­ek­ gondola­táról. Abátolla lakosságának ötven száza­léka —­ mondotta a bég — török, Tráciá­­ban pedig hatvanegy százalék a török népesség. De Irónia többi része sem­­zriszta görcs, Szmirna elszakítása Am fólia lefejezését jelentené. Ezért a török delegátusok fel­tétlenül ragaszkodnak ennek a kikötőnek visszaadásához. Mialatt pedig a két török bizottság ilyen sima diplomáciával igyekszik hazá­jának problémát kibogozni, az orosz szov­jet újabb előkészületet tesz, hogy fedezze magát Musztafa Kemal elpártolásának esetére, amire egyébként előre el volt készülve. Nemrég a moszkvai kormány­nak egyik hozzáküldött megbízottja, K­a­­dek Károly kijelentette a török újság­íróknak, hogy Musztafa Kemal számára csak két választás van: a szoros és tör­hetetlen szövetség Szovjetoroszországgal, vagy pedig a megegyezés az Antanttal. A szovjet, úgy látszik, bizonyosra veszi, hogy Musztafa Kemal a szövetségesekkel meg fog egyezni s ezért most Georgia, Perzsia és Afganisztán ellen irányítja a vörös hadsereget, hogy a törökök és szö­vetségesek mögött megvesse a lábát s el ne veszítse azt a fontos hadállást, amely­ből eddig az egész antantot sakkban tar­totta. Ujra egységes a török nemzet Kemal pasa megegyezett Teffiti pasával . Az orosz kormány ellen­súlyozni emerné a londoni konferenciánál t­ext­us eredményét ként megoldódik, ha a keresztény közép­osztályt felemeljük. Ha a kormány tovább is fenntartja a cenzúrát, megvonja tőle bizalmát. . Sokorópátkai Szabó István:. A kisbér­letek és házhelyekről szóló törvény végre­hajtását sürgette. A hatóságok rekvirál­­nak, maximálnak. Várja a földbirtok­­reform végrehajtását, mert ezzel a buj­káló ko­nkolyhintók méregfogát kihúzzák. Meg kell oldani a közigazgatás reformját. Azt beszélik, hogy a belügyminiszter bu­kását a közigazgatás tervezett reformja okozta. Csodálja a kormány gyengeségét, hogy meghátrált a vármegyei urak előtt. Látta ő már ezeket az urakat esküt tenni a nemzeti tanácsra, hol volt akkor a régi tradíció ? A szabadforgalom híve. A zsidó­kérdést nem fejbeveréssel, hanem gazda­sági munkával kell megoldani. A sajtót Sok bűn terheli, a sajtószabadság meg­felelő garanciája a jó sajtótörvény. A hazaszeretet és a vallásos érzés emelése hozza vissza az integer Magyarországot. Patacsy Dénes: Személyes kérdésben szólal föl, kijelentette, hogy 1916 novem­berében, mikor a román frontról hazajött, nem engedte magát lefegyverezni. Az elnök: Javasolja,­ hogy pénteken délelőtt a kormányprogramról megindult vita folytatásán, kívül az italmérési jöve­dékről szóló javaslatot és Orbók Attilá­nak a lakáskérdés megoldására vonat­kozó indítványát tűzzék napirendre. Több felszólalás után a Ház többsége elfogadta az elnök napirendi indítványát. Mátyás király udvarától az elrabolt Kolozsvárig Csánki Dezső előadása — a Magyarság tudósítójától *— A Korvin Mátyás Magyar-Olasz Egyesü­let az Igazságos Mátyás király születésének négyszáznyolcvanadik évfordulóján a ma­gyar műlt ragyogó derűjével aranyozta be szomorú jelenünk szürke hétköznapját. Díszes ülés keretében a dobogóra Állí­totta Csánki Dezsőt, a Hunyadiak korá­nak európai nevű történetíróját, hogy egy munkás élet gaz­dag tudásával elevenítse meg élőszóval és a vetitővásznon Buda várának legragyogóbb napjait. A Pesti Lloyd-társulat nagy ülésterme zsúfo­lásig megtelt az ünnepszámba menő előadásra, amelyet figyelemmel Végig­hallgattak Horthy Miklós kormányzó és neje, József királyi herceg és neje, valamint fia, József Ferenc királyi her­ceg, Schioppa Lőrinc pápai nuncius, Gas­­tagneto herceg olasz követ, Momlelli és Noseda tábornokok és tudományos éle­tünk vezetői közül Forster Gyula báró, Köbehberg Kunó gróf titkos tanácsosok, Angyal Dávid, Fejérpataky László, Me­llek János egyetemi tanárok és sokan mások.­­Csánki Dezső eleven vonásokkal raj­zolta meg a magyar reneszánsz fény­korát és ebben Mátyás király udvarának életét, ismertette azokat a pénzforráso­kat, amelyekből a fényes udvartartást fenntartották, majd részletesen szólt az udvari emberekről, a hazai és olasz hu­manistákról és a kor művészeiről. Vá­zolta a különösen Beatrice bevonulása óta napirenden volt udvari fogadásokat, ünnepségeket, fényes lakomákat, futtatá­sokat és kocsiversenyeket, az olaszok által divatba hozott álarcos bálokat, va­dászatokat, sportünnepélyeket és bohóc­mutatványokat. E korrajzi vázlat után vetített képekben bemutatta Lux Kálmán­nak a budai várról készített korhű és művészi rekonstrukcióit. Előadása végén plasztikus szavakban jellemezte Mátyás királyt, az Igazságost, aki mihelyt trónra lépett, régész pályáján fényes tanujelét adta ural­kondim termett nagy tehetségeinek. Államférfin, katona és diplomata s mindenik szerepében ki­váló , szokatlanul merész és eredeti. Ter­mészettől büszke, mint király pedig mél­­tóságos és hódolatot­ követelő, de vállal­­kozi, találékony, sőt fortélyom­­• 3 ha tenni kell. Hirtelen haragú ég heves, de nyílt, ép szivü. Inkább szeretetre hajló s a jókedv barátja. Zsarnok, mert önfejű és szigorú, de mél­tányos, mert féú­hoz és pórhoz egyforma. Uralkodói feladatairól tisztult fogalmai vannak — ebben az értelemben becs­vágyó. Fogékony lelkű. Van érzéke a szép iráni irodalomban, művészetben és emberekben, eszmékben és külsőségek­ben s ezért nemes ízlésű, habár érzéki és babonás, úgy értelmi, mint erkölcsi jelleme határozott, feltűnő, a személy és a modor számos megkapó vonásaival, melyeknek varázsa alatt álltak kortársat és állunk mi is«. Csánki Dezső emelkedett hangú elő­adása végén föltűnt a vásznon Fadrusz János remekműve: az elrablótt Kolozs­vár főterén álló, oláh iga alatt pusztuló lovasszobor s a hallgatóság szemében szent elhatározás, nemes dac, férfias el­szántság tükröződött. Az előadást olasz nyelven Zambra Ala­jos egyetemi tanár tolmácsolta és min­denki, aki végighallgatta, a magyar múlt legragyogóbb emlékeivel széledt szét Csonkamagyarország fővárosának utcáin. lért sem aigedélpM 31 pii »«pS-Mk­i esijt! Tomcsányi belügyminiszter nyilatkozata — A Magyarság tudósítójától — Amint csütörtöki számunkban megírtuk, az Újságírók Kórház- és Szanatórium- Egyesülete javára a budapesti író- és szinész­­társadalom nagyarányú jótékony művész­­estélyt akart rendezni a Newyork-kávé­­ház helyiségeiben. Azonban az utolsó pil­lanatban, váratlanul megtiltotta a belügy­­miniszter a hajnali ötig tervezett jóté­­konycélú mulatság megtartását. Munka­társunk felkereste Tomcsányi belügymi­nisztert és kérdést intézett hozzá, mi az oka a tiltó rendeletnek, amikor köztudo­mású, hogy nem jótékonycélú mulatsá­gokra napról-napra adnak ki engedélyt. A belügyminiszter a következő felvilág­o­­sítást volt szíves adni: — Őszintén örülök, hogy ez ügyben felkeresett. Ugyanis a legtöbb lap olyan színezetet adott rendeltemnek, mintha az az újságírók ellen irányulna. Ez nem áll. Én az újságírói karral szemben a legnagyobb szimpátiával visel­tetem és a rendelet semmiképpen sem irányul­t ellenük, ahogy az az alábbi magyarázatból is kitűnik. — Amikor ideiglenesen átvettem a bel­ügyi tárcát, mindjárt másnap értesítettem a rendezőséget, hogy az ünnepélyt a A Newyork-kávéházban nem engedélyezhetem. Elődöm annak idején jóindulatú vélemé­nyezés végett kiadta a kérvényt a meg­felelő osztálynak s az, tekintettel arra, hogy a Newyork-kávéház úgyszólván a legforgalmasabb helyen fekszik, hatalmas ablakainál és frontális elhelyezkedésénél fogva a szó legszorosabb értelmé­ben az utcán van, nem látta alkalmas helyiség­nek az estély megtartására. Erre az el­határozására döntő hatással volt a múlt­ban szerzett tapasztalat. Az csak rossz vért szülhet, ha egyesek a mostani nyomorban a koromsötét város kellő közepén, nyíltan, ezerkoronás belépődíjak mellett, fényár­ban úszó helyiségben, pezsgő mellett haj­nalig mulatnak. Ez kihívása a szegény­ségnek. Én csak örülni tudok annak, ha megmozdul a sors kegyeltjeinek szive és egy kis mulatozás kerésében segítségére siet a legnehezebb munkában "megrok­­kantaknak. Ez ellen egyetlenegy hu­mánusan érző embernek sem lehet ki­fogása, azonban tekintettel kell lenni a mai viszonyokra. Rendezzék az ilyen es­télyeket zárt helyiségben. ~~ Nyom­atékkal hangsúlyozom, hogy csak a Newyork-kávéház speciális hely­zete ellen volt kifogásom, semmi egyéb el­len. Ha az estélyt a Vigadóban, a Fészekben, az Otthon-körben, vagy bármely más al­kalmas helyiségben rendeznék, mint ahogy én azt a rendezőbizottságnak értésére is adtam, akkor az estély megtartása semmi akadályba sem ütköznék. Nem tudom felfogni, hogy az olyan nagy ambícióval rendezett s kétségtelenül nemes célt szol­gáló mozgalmat miért fújták rögtön le. Szinte az a látszata az egésznek, hogy a Newyork-kávéház kérdése sokkal fonto­sabb, mint beteg kollégáik szomorú hely­zete. Kisebb házakat és építkezésre alkalmas teljen ki­­vételre keresünk. Kéthelyesen 2 k­özvet­yi díjat szetü­nk. „Realitás” Részvénytársaság Bport.VH. Erzsébet-konut 27.Tel. József 121-83

Next