Magyarság, 1921. február (2. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-26 / 46. szám
irat február 26. szombat .----- ~ _________MAGYARSÁG dle az érvényben levő törvényt minden esetben meg kéll változtatni Felhívja a nemzetgyűlést, hogy ne járuljon a számszéki elnöki állás betöltéséhez, mert az nyílt törvénysértés. Tiltakozik a jelölés ellen törvényellenes volta miatt és kéri a Házat, hogy a kérdést vegyék le a napirendről. Kenéz Béla elnök utalt arra, hogy a nemzetgyűlés február 19-ikén hozott határozata értelmében a számszéki elnöki állás betöltését a holnapi napra tűzte ki. Ő csak ennek a határozatnak tett eleget. Teleki válaszol Hencz Károlynak Teleki Pál gróf miniszterelnök. A kérdés nem áll teljesen úgy, amint azt Hencz beállította. A maga részéről nem talál benne semmi elvetni valót, azonban hozzájárulna Hencz indítványához is. Az igazságügyminiszter s a pénzügyminiszter távol van, így ő nem határozhat. Akármilyen módon oldják meg a kérdést, az ■eredmény mindegy, mert úgyis idejutnak, akár holnapra tűzik ki az elnök indítványa szerint a kijelölés megejtését, akár pedig új törvényhozás útján intézik azt el. Nem lát indokot arra, hogy a Ház ne járulhasson az elnök napirendi indítványához. Ereki Károly, majd Hencz felszólalása után az elnök felteszi a kérdést, vájjon a Ház elfogadja-e az elnöki indítványt,vagy Hencz Károlyét? Adás Hencz Károly indítványát fogadta el. Budaváry sürgős interpellációja a Községi Képviselőtestületek újjáválasztása ellen Budaváry László : Sürgős interpellációt terjesztett be a közigazgatási törvényjavaslatnak mielőbbi megalkotása tárgyában. Ennek a javaslatnak olyannak kell lennie, amely határozottabban kidomborítja a keresztény és nemzeti szempontokat, mert a mostani törvények szerint a virilisták kerülnének előtérbe s ezeknek hatvan százaléka pedig a nemkívánatoselemekből kerül ki. Kérdi a minisztert, van-e tudomása arról, hogy Pest vármegyében elrendelték a képviselőtestületek ujjáválasztását a régi törvények alapján s hajlandó-e minél sürgősebben benyújtani az idevonatkozó új törvényjavaslatát és intézkedni, hogy a választásokat halasszák el. Tomcsányi Pál igazságügyminiszter rögtön válaszol az interpellációra, kifejti, hogy a községi választások elrendelésében semmi törvényellenest nem lát, mert a törvény a választásokról ilyen módon határoz. Nézete szerint az nem döntő ok, hogy a régi törvény alapján most átmenetileg nemkívánatos elemek kerülnek a községi képviselőtestületbe, mert az új közigazgatási törvény létrejötte után mandátumuk rögtön hatályát veszíti és új választásokat rendelnek el. (Helyeslés.) A Ház a miniszter válaszát tudomásul vette, az elnök az ülést negyed négy órakor berekesztette. ik londoni konferencia a keleti kérdést lényegében befejezettnek jelenti ki Törökország és Gissarofsang az ántánt határozatainak — hétértelm . Váratlanul és nem minden humor nélkül azt jelentik ma Londonból, hogy a nagykövetek értekezlete a keleti kérdésről való tárgyalást lényegében lefejezte. Tehát befejezte s még hozzá lényegében. Minthogy a tanácskozás lényegében még el sem kezdődött, nem sok fejtörés kell hozzá, hogy megállapítsuk, mennyivel jutott előbbre a Kelet gyógyulási folyamata. Hogy pedig a londoni tanácskozásnak léneg ezután várható hasonló meglepetéseit kellően értékelni tudjuk, főbb részketésben vonultassuk el a szemünk előtt a kisázsiai helyzetet. A sevresi szerződés a török birodalmat éppúgy szétdarabolta a nemzetiségi elv alapján, mint a trianoni Magyarországot. A nemzetiségi elv itt Anglia érdekét szolgálta. Nagygörögország mellett, amelyhez keleti és nyugati Tráciát, valamintSzmirnát csatolták, megteremtette Anglia a független Örményországot, de ez most a bolsevisták és kemalisták hatalmában van. Ezután föltüzelte az arabokat a török testvérnép ellen és megalapította Mezopotámiát, amelynek élén Feiszal emir áll, egy fiatal és elszánt arabs vezér, akit a franciák Damaszkuszból elkergettek és most Londonban él. Feiszal apja, Husszein szintén angol szolgálatba állott és a hedzsaszi királyságot kormányozza. Ezt az angol államművet azonban még mindig fenyegeti Ibn el-Szad fölkelővezér, aki az arabi vallási érzést vitte harcba az idegen hódítók ellen. Feiszal testvére, Abdallah hű maradt a török nemzethez s most tizenötezer főnyi arab élén, Kemal basa több tisztjének vezetésével, Haurun ellen nyomul előre. Palesztina egyelőre angol, Szíria pedig francia megszállás alatt van, de a két államot Anglia egy testté szeretné összeolvasztani, természetesen itt is a francia érdek rovására. Palesztina és Szíria körül azonban a török nemzetköz hű maradt arabok szakadatlan guerilla háborúja tombol még most is. Aleppo körül olyan heves a harc, hogy a franciák helyzete Szíriában — vagy ahogyan Párisban elnevezték , Nagy-Libanonban — mind válságosabbra fordul. Trabaud tábornok kegyetlen rendszabályokat alkalmaz ugyan a lázadók ellen, mindamellett a Szíriai nemzeti mozgalom naponként mind nagyobb területekre hullámzik. Musztafa Kemallal érez együtt az afganisztáni emír is. Perzsiából nemrég tudvalévően elköltöztették az angol polgári lakosságot, és a hadsereg egy része is kivonult onnan. Ugyanekkor a fiatal, huszonháromesztendős sah Sirászba menekült, hogy a bolsevisták el ne fogják. Egyiptomban sem rózsásabb az angolok helyzete. A kemalisták propagandája itt is hatalmasan hódít s hogy a mozgalmat maguk az angolok sem becsülik le, ki is tűnik abból, hogy Milner lord, Egyiptom 'kormányzója a minap jónak látta megígérni, hogy Egyiptom rövid időn belül önkormányzatot fog kapni. Az angolai kor kötelesek alávetni magukat A kisázsiai helyzetű Anglia sí szerepe mány szabadságeszméinek terjedését azonban ez a nyilatkozat sem tudja megakadályozni s az egyiptomi nép minél nagyobb számban csatlakozik nemzeti vezéréhez, Ságiul basához. Ez a helyzet ma Kisázsiában. Anglia azt hitte, hogy az új nemzeti államok megalakításával véglegesen elhárította az akadályokat az India felé vivő szárazföldi ■útból fia már-már korlátlanul monopolizálhatja a Dardanellákat, Egyiptomot és a Szuezi-csatornát. Görögország mesterséges fölhizlalásával hatalmas bástyát akart építeni a közeli Keleten, hogy hosszú ideig megvédje vele a tengerszorosok birtokát keresztelét Oroszország ellen. A nagy mű azonban még nagyon inog, sokszor recsegve hullnak szét, mert minduntalan valami váratlan támadásnak az ereje feszül ellenük. És ebben a bizonytalan helyzetben a Routeriroda — éppen a görög offenzíva elején — hivatalos kommünikét adott ki, amelyben azt jelentette, hogy a britt kormány nem fog változtatni Görögországhoz való viszonyán, sőt reméli, hogy nemsokára ratifikáltathatja a sévresi szerződést. Egyben megcáfolta azt is, hogy Anglia socmal basával szóba akar állani. A görögöktől tehát igazán nem lehet rossz néven venni, hogy bíztak az angol ígéretben és erre alapították reményüket. Amióta a központi hatalmak katonai ereje összeomlott, Konstantinápolyt leginkább két külföldi elem özönlötte el: az angol és a görög. A régi görög fanarióta bankárok és a konstantinápolyi patriarcátus köré tömegesen tódultak a görög nacionalisták, akik bizonyosra vették, hogy Konstantinápoly az övék lesz. Az utóbbi hónapok óta mintegy félmilliónyi görög él Konstantinápolyban és környékén. Ide menekültek Konstantin király visszatérése alkalmával a venizelista politikusok és tisztek is. Ezek a két görög propaganda-szövetség, a Laosz és Amina kötelékébe állottak be. Céljuk az volt, hogy Tráciát, Szmirnát, Konstantinápolyt és a többi »még föl nem szabadult« területet megvédjék Görögország számára. Konstantinápoly és Athén között sokszor igen éles volt a harc. Az ellentét magva: Bzminia, Konstantinápoly és Trácia. A legnagyobb konstantinápolyi görög szövetség, az Amina, amelyhez a gazdag görög bankárok is tartoznak, nemrég határozatot hozott, amelyben kijelentette, hogy csak addig harcol Athén ellen, amíg a mostani uralomnak nem sikerül a kisázsiai görög pozíciókat megtartani. Ha »Görögországnak megmarad mindaz, ami a görögöké«, akkor szívesen békülnek Konstantin királlyal is. Ebből láthatjuk, milyen bonyodalmak várhatók Görögországban, ha a londoni értekezlet a görögökre nézve kudarcosan végződik. Anglia szemmel láthatóan kettős taktikát követett a keleti kérdésben: bátorította a görögöket és ugyanakkor biztatta a török nemzeti vezéreket is. Hogy mi célja volt vele, természetesen csak.»később fog kitűnni, de azt hisszük, nem tévedünk, amikor föltesszük, hogy a brit politika maga sem, vár eredményt a londonikon ferenciától, ámnem csak arra törekszik, hogy elhúzza az időt. Az angol diplomácia taktikája már ősidő óta az, hogy megvárja, amíg az ellenfelek maguk intézik el vitás kérdéseiket , azután az erősebbik mellé áll. Csakis erre szabad gondolnunk, amikor összegezzük azokat az eseményeket, amelyek tegnap óta a londoni értekezleten történtek. A török részről való tárgyalást most már nyíltan Kemal basa megbízottja, Beleír Szari bég vette át s a török forradalmár, aki hirtelen, mint Angliával tárgyaló fél jelent meg a színen, bizonyára igen sajátságos érzést keltett a görög megbízottakban Bekir bég ezúttal részletesebben fejtette ki a török programot, amelyben már az örmény határkiigazításról, Konstantinápoly török fennhatóságáról, továbbá külföldi és török férfiakból alakuló bizottságokról is volt szó, amelyeknek a török jogszolgáltatás, hadsereg, tengerparti és határvédelem, továbbá a belső rend fenntartásának kérdését kellene rendezniök. Az árauló Kalogeropulosz mit tehetett egyebet, utalt arra, hogy a területi kérdéseket a sévresi szerződés már régen elintézte és reméli, hogy a szövetségesei nem fogják a már elintézett dolgot elölről kezdeni. A konferencia pedig a félelmetes méretűvé dagadt gordiuszi csomót hirtelenében úgy oldotta meg, hogy a török és görög ellenfeleket felszólította, vessék alá magukat a nagyhatalmak döntésének. essssss^ssimisssssss^^^ M franciáfc. terveznek. a magyar MSföldöm Mi az ára a francia támogatásnak ? Ezer vagon búzát adjunk tizenkét éven át — A Magyarság tudósítójától — A francia tőke a bolsevizmus bukása óta nem szűnik meg a kísérletezéssel, hogy Magyarországon — kihasználva a kedvező konjunktúrákat, a busásan jövedelmező gyarmatpolitikát csináljon. Előbb vasutakkat fenyegette meg az a támogatás, amely a magyar munkást és a magyar mérnököt kivándorlása késztette volna, újabban pedig a mezőgazdaság lett a gall kapitalizmus üzleti nyilainak céltáblája. A Magyarság tudósítója politikusok, mérnökök és gazdák körében szerzett hiteles információk alapján számol be arról, hogy a mezőgazdaság felé való francia kacsintgatás semmivel sem jelent az ország közgazdaságára nézve kisebb vérveszteséget, mint amennyit vasutasuknak tervbe vett, de idejekorán megakadályozott kisajátítása jelentett volna. A francia kapitalisták egyik legagilisabb érdekcsoportja egy magyar vállalattal szövetkezve a Duna és Tisza közötti mintegy 122.000 kataszteri hold belvíznek levezetésére tett az érdekelteknek ajánlatot. Az ajánlat, amely csupán belvízlevezetésre és nem egyúttal öntözésre is szól, több okból érdemli meg a figyelmet. Az egyik ok az, hogy ezt a magyar belvízlevezetést a franciák saját belső szociális feszültségüknek levezetésére is fel szeretnék használni. A munkát ugyanis francia munkások és francia mérnökök végeznék. Csupán a legdurvább kubikos munka maradna meg a magyar munkások számára, természetesen idegen vezetés mellett. Akkor, amikor a magyar mérnököket az egész külföld keresi és szívesen látja, mert műszaki tudásuk az egész világon elismert, valóságos öngyilkosságszámba menne tőlük ezt a jelentkező munkaalmat elvonni ! Különösen bűn volna akkor, ha a francia feltételeket a maguk egészében elfogadnék! Ez ugyanis nem egyebet, mint másfél évtizedre szóló gyarmatszerű lekötöttséget jelentene mezőgazdaságunk számára. Az ajánlattevők ugyanis azzal a kecsegtetőnek látszó csalétekkel jönnek, hogy egy bizonyos ideig, míg ők a munkálatokkal elkészülnek (és míg a magyar valuta lent van a mélységben), nem kívánnak semmi ellenértéket, azonban a munka elkészülte után évi százezer méter mázsa búzát adjanak a gazdák, amelyre egyúttal a kiviteli engedély is biztosítandó Franciaország számára. Bizonyos, hogy ebben az ajánlatban, amely a természetben való adózást tizenkét esztendőre tervezi és ezen kívül csak a fenntartás költségeivel terhelné a magyar földet, a tanulságos előrelátás is feltalálható. Az előrelátás arra az időre, amikor az európai egyensúly másként alakul és a franciákra nézve igen jelentékeny tétel lesz az az, ezer vagon búza, amelyet Magyarország fizet adóban, közigazgatási úton beszedhető természetbeli járandóság alakjában! — Ebből a tanulságos előrelátásból azonban nekünk is le kell vonni a következtetéseket. Azonkívül, hogy a magyar mérnöki kar ellen ilyen és hasonló merényleteket elkövetni nem szabad, neli, tisztában kell lennünk azzal is, hogy arra a százhuszonkettőezer hold földre, amely a belvízlecsapolás révén búzatermővé tehető, itthon a földbirtokreform helyes végrehajtása érdekében van szükség. Ez a terület új terület, amit senkitől nem veszünk el, aki azt siratja és olyan új terület, amelyen új gazdasági egységek teremthetők. Ezeket az új gazdasági egységeket nem szabad azzal a születési hibával a világra hoznunk, hogy idegen állam jobbágyai legyenek. Különösen nem szabad ezt tenni akkor, amikor a belvízlecsapolás hazai szellemi tőkén kívül hazai anyagi tőkével is elvégezhető! Sipecz polgármester más lakásrendeletre k ísérsékelt béremelés lesz — Anttcs a fővárosnál az uj rendeletről — A Magyarság tudósítójától — Az új lakásrendeletet a kormány nem akarta addig életbe léptetni, amig meg nem hallgatta a főváros véleményét. Az igazságügyminiszter tehát megküldötte a fővárosnak a rendeletet azzal a kéréssel, hogy azt bizalmas megbeszélés keretén belül tárgyalják le. Sipőcz Jenő dr. polgármester szombat délután öt órára össze is hívott egy ad hoc bizottságot, amely a polgármester elnöklete alatt részletesen meg fogja vitatni a rendeletet. A bizottságot a polgármester a következőképpen állította össze : Ereky Károly, Platthy György, Wolff Károly és Kliieisch Jakab a frénzilgyi bizottság, Zulinszky Szilárd, Biulay Dezső, Kossalka János és Szakáll Géza a középítési bizottság, Csilléry András, Ernst Sándor, Müller Antal és Szabó József a szociális bizottság részéről. A Háztulajdonosok Szövetségét és a Lakók Szövetségét két-két delegált fogja képviselni. Részt vesz az ankéten a Lakáshivatal megbízottja is, továbbá három tanácsnok: Lubmayer, Városy és Orczy. Ez az ankét különösen azokkal a kérdésekkel fog foglalkozni, amelyek a béremelés, felmondás, csere, beköltözések és albérletek körül forognak. A főváros álláspontjára vonatkozólag kérdést intéztünk Sipőcz Jenő polgármesterhez, aki a következőket mondotta: — Nem vághatok elébe véleményemmel az ankét határozatainak és nem is térhetek ki a rendelet részleteire, mert a miniszter megkért bennünket, hogy a kérdést bizalmasan tárgyaljuk le. A bizottságnak mindenesetre módjában lesz kiegyenlíteni azokat a nagy érdekellentéteket, amelyek ma a lakók és háztulajdonosok között háborút provokáltak. Általánosságban annyit mondhatok, hogy béremeléseik csak nagyobb lakásoknál lesznek és ott is igen mérsékelt formában. Bennünket az az elv vezet, hogy minél előbb visszatérjünk a lakásviszonyok tekintetében is a régi vágányokra. Bírjuk a kormány ígéretét arra vonatkozólag, hogy a főváros állásfoglalását a legteljesebb mértékben honorálni fogja. — Az uj rendelet leghamarabb március elején, úgy tizedike körül léphet életbe Az ankét elaborátumát március elején a közgyűlés elé terjesztem s aztán megküldjük a kormánynak. —----- - ■____________3