Magyarság, 1921. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-26 / 46. szám

­ irat február 26. szombat .----- ~ _________MAGYAR­SÁG dle az érvényben levő törvényt minden esetben meg k­éll változtatni Felhívja a nemzetgyűlést, hogy ne járuljon a szám­­széki elnöki állás betöltéséhez, mert az nyílt törvénysértés. Tiltakozik a jelölés ellen törvényellenes volta miatt és kéri a Házat, hogy a kérdést vegyék le a napirendről. Kenéz Béla elnök utalt arra, hogy a nemzetgyűlés február 19-ikén hozott hatá­rozata értelmében a számszéki elnöki ál­lás betöltését a holnapi napra tűzte ki. Ő csak ennek a határozatnak tett eleget. Teleki válaszol Hencz Károlynak Teleki Pál gróf miniszterelnök. A kér­dés nem áll teljesen úgy, amint azt Hencz beállította. A maga részéről nem talál benne semmi elvetni valót, azonban hozzájárulna Hencz indítványához is. Az igazságügyminiszter s a pénzügyminiszter távol van, így ő nem határozhat. Akár­milyen módon oldják meg a kérdést, az ■eredmény mindegy, mert úgyis idejutnak, akár holnapra tűzik ki az elnök indít­ványa szerint a kijelölés megejtését, akár pedig új törvényhozás útján intézik­ azt el. Nem lát indokot arra, hogy a Ház ne járulhasson az elnök napirendi indítvá­nyához. Ereki Károly, majd Hencz felszólalása után az elnök felteszi a kérdést, vájjon a Ház elfogadja-e az elnöki indítványt,­­vagy Hencz Károlyét? A­dás Hencz Károly indítványát fo­gadta el. Budaváry sürgős interpellációja a Községi Képviselőtestületek újjá­­választása ellen Budaváry László : Sürgős interpellációt terjesztett be a közigazgatási törvényja­vaslatnak mielőbbi megalkotása tárgyá­ban. Ennek a javaslatnak olyannak kell lennie, amely határozottabban kidombo­rítja a keresztény és nemzeti szemponto­kat, mert a mostani törvények szerint a virilisták kerülnének előtérbe s ezeknek hatvan százaléka pedig a nemkívánatos­­elemekből kerül ki. Kérdi a minisztert, van-e tudomása arról, hogy Pest várme­gyében elrendelték a képviselőtestületek ujjáválasztását a régi törvények alapján s hajlandó-e minél sürgősebben benyúj­tani az idevonatkozó új törvényjavaslatát és intézkedni, hogy a választásokat ha­lasszák el. Tomcsányi Pál igazságügyminiszter rögtön válaszol az interpellációra, kifejti, hogy a községi választások elrendelésé­ben semmi törvényellenest nem lát, mert a törvény a választásokról ilyen módon határoz. Nézete szerint az nem döntő ok, hogy a régi törvény alapján most átme­netileg nemkívánatos elemek kerülnek a községi képviselőtestületbe, mert az új közigazgatási törvény létrejötte után mandátumuk rögtön hatályát veszíti és új választásokat rendelnek el. (Helyeslés.) A Ház a miniszter válaszát tudomásul vette, az elnök az ülést negyed négy óra­kor berekesztette. ik londoni konferencia a keleti kérdést lényegében befejezettnek jelenti ki Törökország és Gissarofsang az ántánt határozatainak — hétértelm . Váratlanul és nem minden humor nél­kül azt jelentik ma Londonból, hogy a nagykövetek értekezlete a keleti kérdés­ről való tárgyalást lényegében lefejezte. Tehát befejezte s még hozzá lényegében. Minthogy a tanácskozás lényegében még el sem kezdődött, nem sok fejtörés kell hozzá, hogy megállapítsuk, mennyivel jutott előbbre a Kelet gyógyulási folya­­­mata. Hogy pedig a londoni tanácskozásnak léneg ezután várható hasonló meglepeté­­­seit kellően értékelni tudjuk, főbb rész­k­etésben vonultassuk el a szemünk előtt a kisázsiai helyzetet. A sevresi szerződés a török birodalmat éppúgy szétdarabolta a nemzetiségi elv alapján, mint a trianoni Magyarországot.­­ A nemzetiségi elv itt Anglia érdekét szolgálta. Nagygörögország mellett, amely­hez keleti és nyugati Tráciát, valamint­­Szmirnát csatolták, megteremtette Anglia a­ független Örményországot, de ez most a bolsevisták és kemalisták hatalmában van. Ezután föltüzelte az arabokat a tö­rök testvérnép ellen és megalapította Me­zopotámiát, amelynek élén Feiszal emir áll, egy fiatal és elszánt arabs vezér, akit a franciák Damaszkuszból elkerget­tek és most Londonban él. Feiszal apja, Husszein szintén angol szolgálatba állott és a hedzsaszi királyságot kormányozza. Ezt az angol államművet azonban még mindig fenyegeti Ibn­ el-Szad fölkelővezér, aki az arabi vallási érzést vitte harcba az idegen hódítók ellen. Feiszal testvére, Abdallah hű maradt a török nemzethez s most tizenötezer f­őnyi arab élén, Kemal basa több tisztjének vezetésével, Haurun ellen nyomul előre. Palesztina egyelőre angol, Szíria pedig francia megszállás alatt van, de a két államot Anglia egy testté szeretné összeolvasztani, természe­tesen itt is a francia érdek rovására. Pa­lesztina és Szíria körül azonban a török nemzetköz hű maradt arabok szakadatlan guerilla háborúja tombol még most is. Aleppo körül olyan heves a harc, hogy a franciák helyzete Szíriában — vagy ahogyan Párisban elnevezték , Nagy-Li­­banonban — mind válságosabbra fordul.­­ Trabaud tábornok kegyetlen rendszabályo­kat alkalmaz ugyan a lázadók ellen, mind­amellett a Szíriai nemzeti mozgalom napon­ként mind nagyobb területekre hullámzik. Musztafa Kemallal érez együtt az afganisz­táni emír is. Perzsiából nemrég tudvalévően elköltöztették az angol polgári lakosságot, és a hadsereg egy része is kivonult onnan. Ugyanekkor a fiatal, huszonháromeszten­­dős sah Sirászba menekült, hogy a bolse­visták el ne fogják. Egyiptomban sem rózsásabb az angolok helyzete. A kemalisták propagandája itt­­ is hatalmasan hódít s hogy a mozgalmat­­ maguk az angolok sem becsülik le, ki i­s tűnik abból, hogy Milner lord, Egyiptom '­kormányzója a minap jónak látta meg­ígérni, hogy Egyiptom rövid időn belül ön­­­kormányzatot fog kapni. Az angolai kor­ kötelesek alávetni magukat A kisázsiai helyzet­ű Anglia sí szerepe mány szabadságeszméinek terjedését azonban ez a nyilatkozat sem tudja meg­akadályozni s az egyiptomi nép minél nagyobb számban csatlakozik nemzeti ve­zéréhez, Ságiul basához. Ez a helyzet ma Kisázsiában. Anglia azt hitte, hogy az új nemzeti államok megalakításával véglegesen elhárította az akadályokat az India felé vivő szárazföldi ■útból fia már-már korlátlanul monopolizál­hatja a Dardanellákat, Egyiptomot és a Szuezi-csatornát. Görögország mestersé­ges fölhizlalásával hatalmas bástyát akart építeni a közeli Keleten, hogy hosszú ideig megvédje vele­­ a tengerszorosok birtokát k­eresztelét Oroszország ellen. A nagy mű azonban még nagyon inog, sok­szor recsegve hullnak szét, mert minduntalan valami váratlan tá­madásnak az ereje feszül ellenük. És ebben a bizonytalan helyzetben a Router­­iroda — éppen a görög offenzíva ele­jén — hivatalos kommünikét adott­ ki, amelyben azt jelentette, hogy a britt kormány nem fog változtatni Görögország­hoz való viszonyán, sőt reméli, hogy nem­sokára rati­fikáltat­hatja a sévresi szerző­dést. Egyben megcáfolta azt is, hogy Anglia socmal basával szóba akar ál­­lani. A görögöktől tehát igazán nem lehet rossz néven venni, hogy bíztak az angol ígéretben és erre alapították reményüket. Amióta a központi hatalmak katonai ereje összeomlott, Konstantinápolyt leginkább két külföldi elem özönlötte el: az angol és a görög. A régi görög fanarióta bankárok és a konstantinápolyi patriar­­cátus köré tömegesen tódultak a görög nacionalisták, akik bizonyosra vették, hogy Konstantinápoly az övék lesz. Az utóbbi hónapok óta mintegy félmilliónyi görög él Konstantinápolyban és környékén. Ide menekültek Konstantin király vissza­térése alkalmával a venizelista politi­kusok és tisztek is. Ezek a két görög propaganda-szövetség, a Laosz és Amina kötelékébe állottak be. Céljuk az volt, hogy Tráciát, Szmirnát, Konstantinápolyt és a többi »még föl nem szabadult­« terü­letet megvédjék Görögország számára. Konstantinápoly és Athén között sokszor igen éles volt a harc. Az ellentét magva: Bzminia, Konstantinápoly és Trácia. A­­ legnagyobb konstantinápolyi görög szövetség, az Amina, amelyhez a gazdag görög bankárok is tartoznak, nemrég ha­tározatot hozott, amelyben kijelentette, hogy csak addig harcol Athén ellen, amíg a mostani uralomnak nem sikerül a kis­ázsiai görög pozíciókat megtartani. Ha »Görögországnak megmarad mindaz, ami a­ görögöké«, akkor szívesen békülnek Konstantin királlyal is. Ebből láthatjuk, milyen bonyodalmak várhatók Görög­országban, ha a londoni értekezlet a gö­rögökre nézve kudarcosan végződik.­­ Anglia szemmel láthatóan kettős takti­kát követett a keleti kérdésben: bátorí­totta a görögöket és ugyanakkor­ biztatta a török nemzeti vezéreket is. Hogy mi célja volt vele, természetesen csak.»később fog kitűnni, de azt hisszük, nem tévedünk, amikor föltesszük, hogy a brit politika­­ maga sem, vár eredményt a­ londoni­kon­ ferenciától, ámnem csak arra törekszik, hogy elhúzza az időt. Az angol diplomácia taktikája már ősidő óta az, hogy meg­várja, amíg az ellenfelek maguk intézik el vitás kérdéseiket , azután­­ az erő­sebbik mellé áll. Csakis erre szabad gondolnunk, amikor összegezzük azokat az eseményeket, amelyek tegnap óta a londoni értekezle­ten történtek. A török részről való tár­gyalást most már­ nyíltan Kemal basa megbízottja, Beleír Szar­i bég vette át s a török forradalmár, aki hirtelen, mint Angliával tárgyaló fél jelent meg a színen, bizonyára igen sajátságos érzést keltett a görög megbízottakban Bekir bég ezúttal részletesebben fejtette ki a török programot, amelyben már az örmény határkiigazításról, Konstantinápoly török fennhatóságáról, továbbá külföldi és török férfiakból alakuló bizottságokról is volt szó, amelyeknek a török jogszolgáltatás, had­sereg, tengerparti és határvédelem, to­vábbá a belső rend fenntartásának kér­dését kellene rendezniök. Az árauló Kalogeropulosz mit tehetett egyebet, utalt arra, hogy a területi kér­déseket a sévresi szerződés már régen elintézte és reméli, hogy a szövetségesei nem fogják a már elintézett dolgot elöl­ről kezdeni. A konferencia pedig a félel­metes méretűvé dagadt gordiuszi csomót hirtelenében úgy oldotta meg, hogy a tö­rök és görög ellenfeleket felszólította, vessék alá magukat a nagyhatalmak dön­tésének. essssss^ssimisssssss^^^ M franciáfc. terveznek. a magyar MSföldöm Mi az ára a francia támogatásnak ?­­ Ezer vagon búzát adjunk tizenkét éven át — A Magyarság tudósítójától — A francia tőke a bolsevizmus bukása óta nem szűnik meg a kísérletezéssel, hogy Magyarországon — kihasználva a kedvező konjunktúrákat, a busásan jöve­delmező gyarmatpolitikát csináljon. Előbb vasutak­kat fenyegette meg az a támoga­tás, amely a magyar munkást és a ma­gyar mérnököt kivándorlása késztette volna, újabban pedig a mezőgazdaság lett a gall kapitalizmus üzleti nyilainak cél­táblája. A Magyarság tudósítója politikusok, mérnökök és gazdák körében szerzett hi­teles információk alapján számol be arról, hogy a mezőgazdaság felé való francia kacsintgatás semmivel sem jelent az or­szág közgazdaságára nézve kisebb vér­veszteséget, mint amennyit vasutasuknak tervbe vett, de idejekorán megakadályo­zott kisajátítása jelentett volna.­­ A francia kapitalisták egyik legagi­­lisabb érdekcsoportja egy magyar válla­lattal szövetkezve a Duna és Tisza kö­zötti mintegy 122.000 kataszteri hold bel­víznek levezetésére tett az érdekelteknek ajánlatot. Az ajánlat, amely csupán bel­­vízlevezetésre és nem egyúttal öntözésre is szól, több okból érdemli meg a figyelmet.­­ Az egyik ok az, hogy ezt a magyar belvízlevezetést a franciák saját belső szociális feszültségüknek levezetésére is fel szeretnék használni. A munkát ugyanis francia munkások és francia mérnökök végeznék. Csupán a legdurvább kubikos munka maradna meg a magyar munká­sok számára, természetesen idegen veze­tés mellett.­­ Akkor, amikor a magyar mérnököket az egész külföld keresi és szívesen látja, mert műszaki tudásuk az egész világon elismert, valóságos öngyilkosságszámba menne tőlük ezt a jelentkező munkaal­­mat elvonni ! Különösen bűn volna akkor, ha a francia feltételeket a maguk egé­szében elfogadnék! Ez ugyanis nem egyebet, mint másfél évtizedre szóló gyar­­matszerű lekötöttséget jelentene mezőgaz­daságunk számára.­­ Az ajánlattevők ugyanis azzal a ke­csegtetőnek látszó csalétekkel jönnek, hogy egy bizonyos ideig, míg ők a mun­kálatokkal elkészülnek (és míg a magyar valuta lent van a mélységben), nem kí­vánnak semmi ellenértéket, azonban a munka elkészülte után évi százezer m­é­ter mázsa búzát adjanak a gazdák, amelyre egyúttal a kiviteli engedély is biztosítandó Franciaország számára. Bizonyos, hogy­ ebben az ajánlatban, amely a természet­ben való adózást tizenkét esztendőre ter­vezi és ezen kívül csak a fenntartás költ­ségeivel terhelné a magyar földet, a tanul­ságos előrelátás is feltalálható. Az előre­látás arra az időre, amikor az európai egyensúly másként alakul és a franciákra nézve igen jelentékeny tétel lesz az az, ezer vagon búza, amelyet Magyarország fizet adóban, közigazgatási úton beszed­hető természetbeli járandóság alakjában! — Ebből a tanulságos előrelátásból azonban nekünk is le kell vonni a követ­keztetéseket. Azonkívül, hogy a magyar mérnöki kar ellen ilyen és hasonló me­rényleteket elkövetni nem szabad, nel­­i,­­ tisztában kell lennünk azzal is, hogy arra a százh­uszonkettőezer hold földre, amely a belvízlecsapolás révén búzatermővé tehető, itthon a földbirtokreform helyes végrehaj­tása érdekében van szükség. Ez a terület új terület, amit senkitől nem veszünk el, aki azt siratja és olyan új terület, amelyen új gazdasági egységek teremthetők. Ezeket az új gazdasági egységeket nem szabad azzal a születési hibával a világra hoz­nunk, hogy idegen állam jobbágyai legye­nek. Különösen nem szabad ezt tenni akkor, amikor a belvízlecsapolás hazai szellemi tőkén kívül hazai anyagi tőké­vel is elvégezhető! Sipecz polgármester m­ás­ lakásrendeletre k­ ísérsékelt béremelés lesz — Anttcs a fővárosnál az uj rendeletről — A Magyarság tudósítójától — Az új lakásrendeletet a­ kormány nem akarta addig életb­e léptetni, amig meg nem hallgatta a főváros véleményét. Az igazságügyminiszter tehát megkü­ldötte a fővárosnak a rendeletet azzal a kéréssel, hogy azt bizalmas megbeszélés keretén belü­l tárgyalják le. Sipőcz Jenő dr. pol­gármester szombat délután öt órára össze is hívott egy ad hoc bizottságot, amely a polgármester elnöklete alatt részletesen meg fogja vitatni a rende­letet. A bizottságot a polgármester a követ­kezőképpen állította össze : Ereky Ká­roly, Platthy György, Wolff Károly és Klii­eisch Jakab a frénzilgyi bizottság, Zulinszky Szilárd, Biulay Dezső, Kos­­salka János és Szakáll Géza a középí­­tési bizottság, Csilléry András, Ernst Sándor, Müll­er Antal és Szabó József a szociális bizottság részéről. A Háztulaj­donosok Szövetségét és a Lakók Szövet­ségét két-két delegált fogja képviselni. Részt vesz az ankéten a Lakáshivatal megbízottja is, továbbá három tanácsnok: Lubmayer, Városy és Orczy. Ez az ankét különösen azokkal a kér­désekkel fog foglalkozni, amelyek a bér­emelés, felmondás, csere, beköltözések és albérletek körül forognak. A főváros álláspontjára vonatkozólag kérdést intéz­tünk Sipőcz Jenő polgármesterhez, aki a következőket mondotta: — Nem vághatok elébe véleményem­mel az ankét határozatainak és nem is térhetek ki a rendelet részleteire, mert a miniszter megkért bennünket, hogy a kérdést bizalmasan tárgyaljuk le. A bi­zottságnak mindenesetre módjában lesz kiegyenlíteni azokat a nagy érdekellen­­téteket, amelyek ma a lakók és háztulaj­donosok között háborút provokáltak. Álta­lánosságban annyit mondhatok, hogy bér­emeléseik csak nagyobb lakásoknál lesznek és ott is igen mérsékelt formában. Ben­nünket az az elv vezet, hogy minél előbb visszatérjünk a lakásviszonyok tekinteté­ben is a régi vágányokra. Bírjuk a kor­­mány ígéretét arra vonatkozólag, hogy a főváros állásfoglalását a legteljesebb mér­­tékben honorálni fogja. —­ Az uj rendelet leghamarabb március elején, úgy tizedike körül léphet életbe Az ankét elaborátum­át március elején a közgyűlés elé terjesztem s aztán meg­küldjük a kormánynak. —----- - ■____________3

Next