Magyarság, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
2 vaslatot elfogadta. (Általános és hosszantartó helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) A külügyminiszter a külpolitikai helyzetről Daruváry Géza külügyminiszter beszélt ezután s kijelentette, hogy nem merült fel olyan kívánság, hogy a katonai ellenőrző bizottságokban a kisántánt is képviseletet nyerjen. A cseh külügyminiszter legutóbb elhangzott beszédét illetően osztja azt a nézetet, hogy a konciliáns irány kedvező atmoszféra kezdete lehet. Az állítólagos határincidenseket, melyeknek nem a magyar, hanem az oláh fegyverkezés az oka, rendkívül felfújták. A politikai foglyok kicserélésére vonatkozóan a külügyminiszter kijelentette, hogy elsősorban Magyarország óhajtaná, ha ez akérdés az európai közvélemény elé kerülne. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Az az európai közvéleményt egyenesen keressük s az igazság tiszta fegyvereivel akarunk küzdeni. A határincisiensek ügyét is nemzetközi fórumra akartuk bizni és nem rajtunk mullott, hogy az ügy nem ilyen fórum elé került. Azt a vádat is felhozták, hogy a magyar kormány hangoztatja ugyan békés szándékait, de nincs ereje azok megvalósítására. E vádat illetően hangsúlyozta a külügyminiszter, hogy Magyarországon egyetlen más kompetens fórum sincs, mint a magyar kormány s a kormány bízik abban, hogy ebben a kérdésben az összes pártok támogatására számíthat. Magyarország politikája teljesen békés, senkit sem provokál, de másrészt a szerződésekre hivatkozva, minden provokációt visszautasít. Végül annak a reményének adott kifejezést, hogy a zivatart követő menydörgés után olyan atmoszféra jön, amely lehetővé teszi a szomszédainkkal való normális hizetet. (Zajos helyeslés.) A Ház ezután a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta, majd pedig áttért az egyes külállamokkal kötendő kereskedelmi és forgalmi szerződésekre vonatkozó törényjavaslat tárgyalására. A javaslathoz, amelyet Mózer Ernő ismertetett, Görgey István szólott elsőnek. Főleg vámpolitikai kérdésekkel foglalkozott s hangsúlyozta, hogy a gazdasági kérdésekkel kapcsolatosan az összes államokkal szemben félre kell tenni a politikai szempontokat. A javaslatot elfogadta. Sándor Pál kifogásolta, hogy a kormánynak ezideig nem sikerült előnyös szerződéseket kötni. A kereskedelem sérelmeiről szólva megemlítette, hogy protekció és kijárás bénítja meg a legális kereskedelmet. Szólott a kiviteli engedélyek körül elkövetett visszaélésekről is S ama véleményének adott kifejezést, hogy a bürokratizmus teszi lehetetlenné Magyarország gazdasági megerősödését. Szabó István földmivelésügyi miniszter fc Sándor Pál felszólalására kijelentette, hogy a kiviteli engedélyeket tárcaközi bizottság adja ki. Kérte Sándor Pált, hogy valahányszor visszaélés jut tudomására, jelentse azt be, mert a legsúlyosabb megtorlással kíván élni. Lezs vilmos báró hosszabban polemizált Sándor Pállal s utalt a német-magyar, továbbá a svájci és bolgár kereskedelmi szerződésre, melyek mind azt bizonyítják, hogy a kormány eddig is minden leletőt elkövetett a külállamokkal való kapcsolat visszaállítására. Dénes István felszólalása után az elnök a vitát megszakította s napirendi indítványt tett, mely szerint a Ház csütörtökön tartja legközelebbi ülését. Az interpellációk A nemzetgyűlés ezután áttért az interpellációkra. Rupert Ilozsa a földreform végrehajtása körül tapasztalt visszásságokat tette szóvá s hosszasan bírálta a reformtörvény egyes rendelkezéseit. Több, mint másfélórás beszéd után előterjesztette interpellációját, melyben arra kérte a földmivelésügyi minisztert, hogy gyorsítsa a reform végrehajtását. Szabó István földmivelésügyi miniszter válaszában utalt a nemzetgyűlésen legutóbb tett ama nyilatkozatára, hogy a földreformnovella előkészítése folyamatban van. Határozottan visszautasította Rupertnek azt az állítását, hogy a kormány nem akarja komolyan a földreform gyorsítását. A Ház a miniszter válaszát tudomásul vette. Várnai Dániel a Független Szemle című folyóirat betiltása ügyében interpellált a belügyminiszterhez. Forgács Miklós arra kérte a kormányt, hogy a bábom alatt elrekvirált s most újólag beszerzett harangok után az egyházközségek fuvardíjat és forgalmi adót ne fizessenek. Fábián Béla a devizakiutalások ügyében intézett interpellációt a pénzügyminiszterhez, végül Moskó Zoltán a szerb megszállás alól felszabadult területek lakosai számára kért adóenyhítést. Az ülés negyed öt órakor ért véget. A tekintetes úr haragszik Irta: Illy János (Uttanyorna* tilos) Az öregasszony pislákoló szeme megmegakadozott a kártyán, nehéz pillái lecsukódtak, a festett biblia lapjai néha ingadozni kezdtek a kezében. Lőrinc ilyenkor ráhördült: — Hé, Sára! Kitartsám, ha velem akarsz kártyázni, te!• Engedjen már a tekintetes ur! Hadd pihenjek le ! Egész nap meg nem álltam a dologba, oszt most mégis itt kegyetlenkedik velem a tekintetes ur! Lőrinc dohogva odaszórta a kártyákat az asztalra, fölugrott és ide-oda járkált a szobában egy darabig. Az öregasszony megcsomózta a kendőjét az álla alatt. — Elég vóttán mára ! Hónap oszt megin begyüvök estére egy pár osztásra, no ! Ne haragudjon mán a tekintetes ur! Lőrinc végighúzta a kezét fehéredő üstökén. A torkában ott kavargott a keserűség. De magába fojtotta a belőle föltörő indulatot. Csak nézte véreres szemeivel az öregasszonyt. A foga között csak annyit mormogott, hogy: Sátán fajzatja! — Szólt valamit a tekintetes úr ? — horkant föl az öregasszony mellrecsuklott szájából a kérdés. -7- Nem én! Csak úgy magamba beszéltem ! Tudod, az ilyen vén bolond, ha már mindenki itt hagyta, akkor elkezd beszélgetni maga magával, a bolond, sarokba rúgott életével! Azzal odatántorodott az almáriomhoz. A vacsoráról maradt bor ott aludt az üveg alján. Egy dühös mozdulattal belecsördítette az egészet a hosszú pohárba és egy hajtásra kiitta. — Ejilye mán, no ! Hogy nem bír magával a tekintetes ur! Úgy látszik nem tudja állni a nagy fogadkozás, hogy igy meg ugy, ember tud lenni asszony nélkül is ! Hogy nem kell az a... az a... no, úgy mondom, ahogy a tekintetes ur... hitvány feleség! Aki nem tudta megérteni a tekintetes urat... és ha elébe kerülne még valaha is az életben, hát bizony megmondaná neki a véleményét! Lőrincből felhorkant a harag, mint a csattogó mennydörgés: — Hát bizony, csak kerülne mégegyszer elém, meg is mondanám neki! Nekem ugyan nem kell! Utálom, gyűlölöm!... Úgy kihajítanám, hogy a lába se érné a földet!... Még hogy én ! Egy Tar Lőrinc, fussak egy asszony után! No, olyat még asszony meg nem ért ebben a keserves földi életben! Széles, keserű kacagás bugyborékolt föl a melléből. A keze az ajtó felé lendült: — Ne eredj! Lódulj! Nem kellesz tovább! Feküdj le a vackodra és hagyj engem egyedül! Az öregasszony ravasz hunyorítással mosolygott vissza az ajtóból: — Hogy egyedül gondolhasson a tekintetes asszonyra ! A Jóska kocsis a múltkor is látta, egész féléjszakát égett a lámpa, a tekintetes úr meg itt ült bor mellett, oszt csak bámult bele a levegőbe! Hát ugyan ki másra is gondot róna, mint a tekintetes aszszonyra! Lőrinc fölkapott egy széket az asztal mellől: — No de most már . .. Az öregasszony fölvisított szipmjohangján: — Ejnye, hát ezt költött megérnem öreg létemre, ebben a házban, ahol ... Lőrinc megérkezte a közeledő sírást, az ezerszer elpanaszolt bánatot, hogy a hűségben megrokkant öreg cselédnek mi a sorsa... visszaállította a széket a helyére, de a támláját nem eresztette el: — Látod, látod Sára... ezzel a székkel verném ki, ha ide mégegyszer bemerészelné tenni a lábát ! Az öregasszony fölszmogó sírása megenyhült. Ő is haragudott a tekintetes asszonyra. Mert az bizony rendet tartott és néha nem sajnáltegy pár alapos szidást a cselédektől. — Tekintetes ur, tekintetes ur! — rázta föl délutáni szundításából Lőrincet az öregasszony. — No, mi az ! — morrant föl Lőrinc. — Itt a tekintetes asszony ! Lőrinc megdörzsölte a szemét. — Ne homoly, te! — De bizony itt van az, a maga gyönyörű élő valóságában! Olyan szépet még nem láttam! Lőrinc arcán egy villanó mosoly futott el. De utána megint keményre ráncolta a homlokát. — No isten! Csak idegyüljön! Megmondom én neki a magamét! A keze idegesen kapkodott a kabátja után, egy szempilantásnyi ideje még arra is volt, hogy a nyakkendőjét megigazítsa, meg a bajuszán húzzon egyet. Előtte állt az asszony. Könnyű, finom parfüm-illat szállt vele be a szobába. — Mivel szolgálhatok ? — dadogott Lőrinc és még hellyel is elfelejtette megkínálni a voltfeleségét hirtelen meglepetéseben. Ördögadni, nagyon csinos volt az asszony ! Lőrincnek édes meleg szántott át a szivén. Az asszony leült. Éppen arra a székre, amelyiknek a támláján tegnap este Lőrinc ujjai görcsös szorításba kulcsolódtak, mikor azt ígérte, hogy ezzel a székkel veri ki a hajlékból a tekintetes asszonyt, ha ide be meri tenni a lábát. Az asszony arca egy pillanatra sem enyhült föl a merev komolyságból. — Nagyon rövid leszek, Lőrinc! A kevermesi birtok ügyében elsg Írásra van szükségem! Itt maradt magánál, mikor.. .mikor itt hagytam ezt a házat ! Azt kérem! Lőrinc odament az almámomhoz, kihányta a sok írást. Az asszony gyors pillantású szeme csakhamar megtalálta azt, ami neki kellett. — Ez az ! — emelte ki finom keztyűs kezével az okmányt! Nagyon köszönöm ! Már megyek is és bocsánatát kérem, hogy a délutáni álmát megzavartam ! Lőrinc, mint a fán már túlérett gyümölcs, amelyik leszakitásra vár, minden féltve tartogatott, a büszkesége mögé kendőzött sóvár fájdalmával odahullott az asszony kezére: — Maradjon itt... maradjon itt... meghalok maga nélkül! Az asszony csengő kacagása édes muzsikával töltötte be a szobát: — Én! Oh, nagyon elkésett már, Lőrinc! Hiszen én újra férjhez mentem! Az uram itt vár a községházán a jegyzőnél! No, Isten vele ! Halk, surranó léptei kirepültek a szobából. Lőrinc tágra meredt szemmel nézett utána, hosszan, kábultan, mint az alvajáró. . Mikor Sára az öregasszonyok kiváncsi tekintetével bedugta a fejét az ajtón, újra kihúzta magát és visszazökkent a büszkesége makacs sziklavárába. — No, mi újság, tekintetes úr! — suttogott az öregasszony. — Hát... megmondtam neki a véleményemet, amúgy Isten igazába! Oszt tudod, újra a nyakamba akarta magát varrni! De én azt hazudtam, hogy... meg fogok házasodni ! Persze nem őt veszem el... hanem mást! Nagyot neveltek ketten erre a jól sikerült hazugságra. Csak a Lőrinc mellét szorította valami édes-bús, szomorú fájdalom. És három napig nem mert pipázni ebben a szobáian, nehogy kikergesse az itt maradt parfümillatot MAGYARSÁG 1923 február 1, csütörtök 1 pl rü€ái€lcii MAAySinfe ttriffte a Kormánypdn bomlásához vezethet A polMiife hírei — A Magyarság tudósítójától — Az egységes párt tegnap esti értekezlete, az újabban kiszivárgott hírek szerint, nom volt olyan békés és jelentőségnélküli, mint ahogy félhivatalosan feltüntették, illetkezűleg: az értekezlet a pártban fennálló éles ellentéteket domborította ki s amellett tett tanúságot, hogy a legkülönfélébb társadalmi rétegekhez tartozó képviselőkből mesterségesen összekovácsolt többségi pártban rövidesen be kell következnie az elmaradhatatlan tisztulási folyamatnak. Bár tegnap sem történt még meg a párt liberális szárnya és úgynevezett Gömbös-frakciója között régóta küszöbön álló döntő összecsapás, a numerus clausus körül legutóbb lefolyt parlamenti szavazás mégis szóba került az értekezleten. Már Alayer János elnöki megnyitó beszéde is e körül a téma körül forgott s annál nagyobb feltűnést keltett a képviselők sorában, mert szokatlanul erélyes hangon ítélte el azokat a képviselőket, akik tartózkodtak a szavazástól s ezzel vétettek a pártfegyelem irányadó szempontjai ellen. Még Alayer Jánosnál is szokatlanabb hangot ütött meg Gömbös Gyula, aki szintén a pártfegyelem kérdésével foglalkozott s különösen azt kifogásolta rendkívül élesen, hogy a párt bizalmas megbeszéléseiről is részletes tudósítások jelennek meg a sajtóban. Gömbös állítólag olyan modorban és hangon beszélt volna, mintha azoknak a képviselőknek, akik nem osztják az ő politikai felfogását, egyáltalán nem volna joguk ahhoz, hogy a párt életében tevékenyebb részt vegyenek. Kijelentette azt is, hogy azokat a képviselőket, akik a jövőben információkat adnak a párt bizalmas értekezleteiről és egyéb megbeszéléseiről, kényszeríteni fogják magatartásuk következményeinek levonására. Gömbös és Iserky Gyula között hír szerint rendkívül éles szóváltás keletkezett, mely csak nehezen simult el. Gömbös felszólalása után a liberális szárny egyes tagjai, így Bessenyei Zeno és Bíró Pál állítólag a Szózat című lap magatartását kifogásolták. A pártfegyelem biztosítására szolgálóintézkedések megbeszélése sem folyt le a legsimábban. Maga a miniszterelnök tette szóvá, hogy a Ház ülésein nincs elegendő egységes párti képviselő jelen s állandóan kísért a kormány leszavazásának veszélye. A tarthatatlan helyzet megszüntetésére erélyes intézkedéseket kért a pártvezetőségtől. Az idevágó előterjesztést Gömbös Gyula tette meg s a tervezett intézkedések nagy megütközést váltottak ki a képviselők soraiban. Arról van ugyanis szó, hogy a kormánypárti képviselőket a nemzetgyűlés egyes ülésein való részvételre turnusokba osztják be s a kijelölt turnus tagjai kötelesek jelentkezni minden nap a vitarendező bizottságnál. Ha egy képviselő indokolatlanul majd távol, akkor első ízben megintik, megismétlődés esetén a pártértekezleten megrójják, végül pedig kerületében kapiaitat hrozzák. Élénk feltűnést keltett Nagy Emil beszéde is, aki megállapította, hogy a pártban nincs meg az egységes felfogás. Később a házszabályrevíziót sürgette, melyre vonatkozóan indítványt is nyújtott be. Az értekezlet az indítvány fölött elrendelt szavazás eredményeképpen a házszabályrevízió kérdését a párt jogügyi osztálya, elé utalta azzal, hogy véleményét a legrövidebb idő alatt terjessze a párt plénuma elé. filiógynopos szülte a száz fellecshorásszban A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén harmadszori olvasásban tárgyalja a népszövetségbe való belépésünkről szóló, valamint a népszövetségegyezségokmányoknak módosítására vonatkozó törvényjavaslatokat. Ezután az egyes külállamokkal kötendő kereskedelmi szerződésekre, majd az állatforgalmi szavatosságra vonatkozó törvényjavaslatok tárgyalása kerül sorra.Csütörtökön egyébként a Ház négy napra megszakítja tanéicskozásait, melyeket jövő hét keddjén folytat. Legközelebb a mérnöki rendtartásról szóló törvényjavaslatot fogja tárgyalni a Ház, amelyet eddig csak azért nem tűztek napirendre, mert Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter nincs Budapesten. Ennél a törvényjavaslatnál előreláthatóan megélénkül a parlamenti élet. A nemzeti lítözÉs feszültségektel A nemzetgyűlés közoktatásügyi bizottsága ma délután ülést tartott, amelyen a Petőfi Sándor emlékének törvénybeiktatásáról szóló javaslatot tárgyalta. A bizottság a javaslatot, melyet Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter ismertetett, azzala kiegészítéssel ■ tette magáévá, hogy az állam Petőfi költeményeiből népies kiadást terjesszen a nemzet minél szélesebb rétegeiben,— ugyancsak ülést tartott ma a mentelmi bizottság is s kihallgatta a Huszár Elemér mentelmi jogának megsértése ügyében megidézett tanukat. A bizottság legközelebbi ülésén hoz érdemleges döntést az ügyben. 3200 Korona párja t cr 16^TMvu r.öi nyelves sárcipőnek Angol gyártmánya, francia fazonban 3900. férfi sárcipő Reithoffer gyártmány, 3500 Schäfer cég, Döbrentei tér 40. Telefon 5—71 Hócipők nők, férfiak és gyermekek részébe.