Magyarság, 1923. október (4. évfolyam, 230-246. szám)

1923-10-12 / 230. szám

4 MAGYARSÁG 1923 október 12. péntek I Alippi itlisciiti Mii Me Miíí Pozsony, október 6 (A Magyarság tudósítójától) A tót néppárt nagy győzelme óta a ■ok cseh lap egyebet sem tud, minthogy a legutszólibb hangon követeli a tót nép kiszabadítását Róma békjaiból, irtó harcot hirdet a katolikus papság ellen, mert szerinte ez akadályozza meg a tót testvért abban, hogy boldogan elcsehesedjék; a tót plébánosok követelik ez autonómiát, ők nem akarnak tudni a felekezet nélküli cseh hivatalnokseregről, mely a kultúra szent nevében elöntötte a Felvidéket. Szóval minden jó lenne Csehországban, ha el lehetne végleg szakadni Rómától és a tótokat is huszitákká lehetne tenni, mint a cseheket. A cseh sajtó katolikusellenes üvöltésének kardala közben ugyancsak sajátságos beszédet olvasunk a Prager Presse német nyelvű, de cseh félhivatalos egyik mostani számában. Marmaggi bíboros, az új pápai nuncius fogadtatásáról van szó. Marmaggi azelőtt Bukarestben volt, de az oláh kormány visszahivatatta, mert védelmébe vette az oláh görögkatolikus egyházat az államilag erőltetett görögkeleti térítőhadjárattal szemben és erélyesen felszólalt az új alkotmány ellen, mely a vallások egyenjogúsítása helyett uralkodó egyháznak teszi meg a görögkeletit. Marmaggi bíborost kénytelen volt a Szentszék visszahívni s aztán Prágába nevezte ki apostoli követnek. Prágában szeptember 20-án déli 12 órakor jelentkezett Masaryk elnöknél, aki Illsa dr. meghatalmazott miniszter és Samat dr. kancellár jelenlétében fogadta. A nuncius átnyújtotta megbízólevelét az elnöknek és a következő beszédet tartotta, amint azt a Prager Presse szó szerint hozza: — Elnök Úr! Van szerencsém Nagyméltóságodnak beterjeszteni ezt az iratot, melyet a Szent Atya, XI. Pius pápa, az én felséges uralkodóm, a dicső cseh-tót köztársaságnál az apostoli nunciusi méltóságot kegyeskedett rombizni. Nagyon örvendek, hogy azzal a miszszióval bízattam meg, hogy még szorosabbra kapcsoljam azokat a baráti kötelékeket, melyek olyan szerencsésen megvannak a cseh-tót kormány és a Szentszék közt és lelkesültséggel fogom minden erőmet ennek a nemes ügynek szentelni, amely bizonyára jótékony fejlesztéssel lesz azokra a célokra, melyekre mindkét magas hatalom törekedik. Mindkettőnek fő kívánsága, hogy a legnagyobb szellemi és anyagi jólétet teremtse meg annak a népnek, mely a Századok folyamán jósága, hősiessége, lángesze, a munka és szépművészeetek szeretete folytán olyan hirt szerzett magának. .. így megy tovább a nuncius beszéde s mi ámulva dörzsöljük szemünket, mivel téveszthette össze a főpap Prágát? Azt hitte talán, hogy Budapestre került? Amennyire mi tudjuk, jóságával sohasem tűnt ki a cseh nép, hősiességével is csak a huszita harcok idején, amikor éppen a pápa hívei ellen küzdött. Mindenesetre sajnálatos, hogy a katolicismusért, vallásáért harcban álló tót néppel szemben a katolicizmus prágai képviselője legnagyobb ellenségét, a hitetlen cseheket támogatja ilyen üzenetekkel. A felvidéki választások A nímet szociáldemokraták most írásban követelik a parlament összehívását, hogy kérdőre vonhassák a kormányt sok mindenféle kérdés felöl. Bones a parlament szünetelése óta egy jó podgyászra való mindenféle külföldi megállapodást kötött, a bányászsztrájkban a kormány bűnrészes, a gazdasági bajok egyre fenyegetőbbek s ilyen viszonyok közt az annyit hangoztatott demokrácia elve nem tűrheti meg, hogy a nép felelős képviselői ne tudják, mi történik a színfalak mögött. A kormány azonban még ezt a parlamentet sem meri összehívni, amelyben pedig többsége van. Fél tőle, hogy Masaryk párisi látogatása alkalmával nagyon kellemetlen üzenetek mennének Prágából. Pedig milyen jámbor gyermek ez a parlament ahhoz képest, amilyen a felvidéki választások után ül össze! A Felvidék pedig követeli a képviselőházi választásokat. A mostani parlament 1920-ban ült össze. Akkor a Felvidéken leadtak 1.342.768 szavazatot, ebből 510.673 (38%) esett a cseh-tót szociáldemokratákra, 241.881 (18%) a Hodzsa-féle cseh-tót agráriusokra, 29.577 (2.2%) a cseh nemzeti szocialistákra, 108.926 (8.1%) a magyarnémet szociáldemokratákra, 45.411 (3.3%) a zsidó pártra, 235.816 (17.5%) a tót néppártra, mely akkor szintén a kormányt támogatta, a szövetkezeti ellenzék ellenben mindössze 165.710 (12.2%), a magyar nemzeti párt pedig 4774 (0.3%) szavazatot kapott. Ennek alapján igazi ellenzéki képviselő a Felvidékről a képviselőházban csaka hat magyar és az időközben ellenzékbe ment tizenegy tót néppárti. Ellenben a kormány mögött ott ül a huszonöt cseh-tót szocialista és a tizenkét agrárius. A hatvanegy felvidéki mandátum a megyei választások eredménye alapján most körülbelül így oszlanék meg: tót néppárt tizenkilenchúsz, magyar ellenzék tizenhárom-tizennégy, kommunista kilenc-tíz, a kormánynak pedig maradna tizennégy-tizenöt agrárius és két-három szociáldemokrata. Ezzel pedig elvesztené országos többségét a nagy csehországi német ellenzékre és az ottani kommunistákra való tekintettel, így elhisszük, hogy fázik a képviselőválasztásoktól. Nagy tanúsága a mostani megyei választásoknak a szociáldemokrácia elbukása. A cseh-tót frakció táborának hétnyolcadrészét elvesztette, a magyarnémet szárny pedig, mely 1920-ban valamennyi magyar szavazat harminckilenc százalékát szerezte meg, most teljesen megsemmisült. A tót néppárt megkétszereződött, a magyar ellenzék pedig negyedik helyről a harmadikra nyomult elő. Nagyon sok szavazatot lekötött a magyarok közül a kommunista párt, rontotta a magyar pártok esélyeit a külön zsidópárt fellépése, de azért 300.000 szavazat esett a magyar ellenzéki pártszövetségre, ami annak jele, hogy hiábavaló a hivatalos statisztika minden hamisítása, sokkal több magyar van a Felvidéken, mint amenynyit a cseh kormány bevall, de még ezek közül sem eshetett volna ennyi szavazat a magyar jelöltekre, amiből világosan látszik, hogy a tótok és németek egy része a magyar pártok listájával szavazott. A keresztényszocialista párt 205.304, a magyar kisgazdapárt 77.009 szavazatot kapott, a többi hiányzó a magyar jogpártra esett. A megyei képviseletekben tehát 26 magyar keresztényszocialista, 13 magyar kisgazda és egy magyar jogpárti fog ülni. A szepesi német párt 7300 szavazattal két mandátumot kapott, a tót néppárt 371.319-el hatvankilencet, a kommunisták huszonnyolcat. A 211 megyei képviselő közül tehát nyíltan az autonómiáért küzdők táborába százharminckilenc mandátum tulajdonosa tartozik. Semleges a hét zsidópárti és két kárpáti orosz, a kormánynak tehát mindössze hatvanhárom híve maradt A magyarokat megint kiutasítják Ezért az eredményért ugyancsak nemtelen bosszút kezdtek a cseh hatóságok. A kormánynyilatkozatok csak úgy csepegnek a nagy jóakarattól a genfi tárgyalásokon, ezalatt pedig nyilatkozatok cáfolatául megkezdte a pozsonyi tót minisztérium az állampolgársági kérvények tárgyalását. E tárgyalás abból állt, hogy elutasít kivétel nélkül minden állampolgársági kérelmet, tekintet nélkül arra, hogy az állampolgárság elismerését vagy az állampolgárság megadását kérelmezte-e az illető. 1921 végével járt le az állampolgárság elismeréséért a kérelmek benyújtásának határideje. Nagyon sokan lekéstek akkor azonban erről a káridőről, mert kétségenfelülinek fu*tnák állampolgárságukat. A rendűig azonban időközben egyre több emb illetőségét tekintette vitásnak ,ps J*. : tó őket kiutasítani. Erre a tót misztériumhoz tömegesen érkeztek be a pótlólag beadott kérvények; ezekkel együtt — hír szerint — az állampolgársági kérvények száma megközelíti a háromszázezret. Ezeket a kérvényeket két esztendeje pihentetik vagy küldözgetik vissza a mellékletek kiegészítése végett. Most tömegesen kezdik elintézni, vagyis elutasítani ezeket a kérelmeket és a zsupanátushoz visszaküldött kérvénnyel együtt a rendőrség ki is adja a végzést, hogy az illető váltsa ki magyar útlevelét, ami azt bizonyítja, hogy a kétes illetőségűek közül átvezették az idegenek listájára. Ez az egyetlen jel mutat arra, hogy mégis csak meglesznek a képviselőválasztások, mert különben ilyen tömeg embert nem fosztanának meg az állampolgári jogtól. A budapesti lapokban pedig olvassuk azt a nagy bizakodást, hogy milyen jól haladnak a tárgyalások a csehekkel , hogy Bethlen éppen az állampolgársági kérdésben is valami megállapodásra jutott. Tiszteljük az ilyen megállapodást, mely arra vezet, hogy ősidő óta ittlakó polgártársaink bármely pillanatban kiutasíthatók lesznek, mint idegen állampolgárok. Ha a többi kérdésben is ilyen eredményt ér el Bethlen, igazán érdemes volt szóba állni a csenhekkel. Az angol munkáspárt elítéli az utódállamok kisebbségi politikáját Kolozsvár, okt. 9 (A Magyarság tudósítójától) Érdekes vendégek érkeztek tegnapelőtt Kolozsvárra. Az angol parlament legnagyobb ellenzéki pártjának, a munkáspártnak öttagú küldöttsége Noel Buxton és Ben Riley képviselők vezetésével. A Buxton-testvérek neve nem ismeretlen Kelet-Európában. A Balkánháború idején már megfordultak Bulgáriában, azután pedig Scotus Viatorral együtt ők igyekeztek a legnagyobb nyomást gyakorolni az akkori oláh kormányra, hogy lépjen ki semlegességéből és támadja meg a központi hatalmakat. A háború után Londonban egy pártközi Balkán-bizottságot szerveztek, mely Délkelet-Európa ügyeivel behatóan foglalkozik. Eredetileg ez a bizottság teljesen a kisántant védőszerve volt és fő feladatát abban látta, hogy ellensúlyozza az Angliában ébredni kezdő magyar szimpátiát. Úgy látszik, a szerzett tapasztalatok mindjobban felnyitották a bizottság szemét és Rádiós Londonba érkezésekor már határozott támogatást talált ezen az oldalon. A Balkán-bizottság nem őrzi már olyan görcsösen a balkáni status quot, a nemzeti kisebbségek ügyében pedig egyenesen szenzációsan megváltoztatta álláspontját. Egyik itteni magyar újságíró meginterjúvolta tegnap Buxtont látogatásának célja felől és az angol politikus nagy horderejű nyilatkozatokat tett előtte. Kiindulási alapja ugyan még mindig helytelen, mert azt reméli, hogy a trianoni alapon történt országrendezés megtartható és a szocialista pártok a mai uralmi viszonyok mellett ki tudják békíteni az idegen járom alá nyomorított népeket, ha az uralkodó osztályok sovinizmusa csökken. Mi nem áltatjuk magunkat ilyen reményekkel, de azért teljes szívvel méltányoljuk Buxtonnak, a magyarság eddigi nagy ellenségének ezt a feltűnő pálfordulását. Kifejtette Buxton, hogy az angol polgári kormányok a Ruhr-megszállással szemben mégsem tudtak döntőleg állást foglalni; jelentéktelen nyilatkozatok és felesleges jegyzékek után olyan passzív magatartást tanúsítottak, ami segítséget nyújtott a franciáknak. Ezért vált szükségessé, hogy a munkáspárt sürgősen uralomra jusson, ami különben a Ruhr-kérdés nélkül is — belpolitikai okokból — társadalmi és politikai szükségesség. A párt azonban teljesen felkészülve akarja átvenni Anglia kormányát és ezért sürgősen feldolgozza aktív kormány programja számára az összes világpolitikai problémákat. Szilárd elhatározással kíméletlen kézzel akar belenyúlni a világpolitikai zavarba, ezért tanulmányoztatja a helyszínen többek közt a kisebbségi problémát is. A kisebbségi ügyről szó szerint ezt mondta Buxton: A kisebbségi kérdésről az a felfogásom, hogy sokkal időszerűbb, mint valaha volt. Kiábrándítólag hat, hogy a szövetséges nagyhatalmak és az utódállamok között létrejön egyezményeket, melyek a népkisebbséget, politikai, és vallási jogait biztosítják, nem tartják meg. A nyűgatő közvéleményt állandóan foglalkoztatja most ez a probléma, melynek megoldásával szorosan össze vannak kapcsolva az európai termelés döntőérdekei ... A kisebbségi kérdések passzív és aktív eszközökkel foglinak megoldódná A megoldás passzív módja a nyugat közvéleményének kényszerítő hatása lesz, melynek fontossága semmiféleképpen sem tagadható el. Ha a tényleges döntés csak attól a nemzetközi döntőbíróságtól remélhető, melyet az angol munkáspárt adandó alkalommal — és ez alkalom nincs messze — ki fog kényszeríteni. Mert hiszen világos az, hogy a Népszövetségnek, mint egyéb fiktív intézményeknek csak reprezentatív jelentőségük van, üléseznek, határoznak, ajánlanak, — de mit ér ez? — Hiszen ők maguk is a ma napi politikájának megtestesítői. Aztán bővebben fejtegette Buxton, hogy a kisebbségi kérdésben a munkásságra várnak nagy feladatok. A szocialisták hivatása, hogy a csatolt területeken lakó testvéreiknek megkönynyitsák az uj viszonyokhoz való alkalmazkodást, tompítsák a türelmetlen nacionalizmust és erősítsék a kibékülés és általános béke szellemét.« »Az angol munkásság pedig előharcosa valamennyi kisebbség jogainak és azon van, hogy a kisebbségi szerződésben előírt politikai, vallási és kulturális jogokat, biztosítsa.« Hogy a cseh szocialista párt milyen türelmetlenül sovinista, az oláh és szerb pedig milyen jelentéktelen kisebbség, azt úgy látszik Buxton még nem tudja. Reméljük, körútján meggyőződik róla és akkor Anglia jövendő kormánya az új világrendezésnél nem ezekre fog támaszkodni, hanem a nemzeti alapon megszervezett kisebbségekre: a horvátokra, akik hallani sem akarnak Belgrádról, a tótokra, akik most verték meg olyan döntőleg a választásokon a centralista cseh i politikát és az erdélyiekre, akik szintén nemzeti különbség nélkül felvették már a harcot Bukaresttel szemben. Buxton és társai nagyon sokat tanulhatnak még nálunk, ha nem úgy járják végig Erdélyt, mint a nyáron a Népszövetség kiküldöttei. Elfogulatlan tanúra hivatkozom: a bukaresti Mille Konstantin — született oláh és nem kisebbségi ember — vallotta be a Lupta okt. 7-i vezércikkében, hogyaz oláh kormány szemérmetlenül vezette félre és bolondította el a Népszövetség vizsgálóbizottságát... NAPIREND |elilótosz 12. péntek Nap kél 5 ó. 57 p., nyugszik 17 ó. 00 p. Z Hold kél 8 ó. 31 p., nyugszik 18 ó. 18 p. Z Római kat.: Miksa. Protestáns: Miksa. £♦ KIHALLGATÁSOK: Földmivelésügyi mi niszter fogad 12—14. — ELŐADÁSOK: A Szent István Akadémia III. osztályának ♦ ülése (Szentkirályi utca 28.) 17. KÖNYVTÁRAK: Akadémiai könyvtár (Akadémia-u. 2.) 10—13 és 15—10. Egyetemi könyvtár (Ferenciek-tere 5.) 9—10. Fővárosi * könyvtár (Gróf Károlyi-u. 8.) 9—19. Nem- ~ zeti Múzeum Széchenyi-künyvtára (Mu- * zeum-körút 14.) 9—10. Iparművészeti Mu- ♦ zeum könyvtára (IX., Üllői-út 33.) 10—13 . és 15—20. Kereskedelmi Múzeum könyv- ♦ tára (Akadémia-u. 3.) 9—14. Erzsébeti Népakadémia könyvtára (Vill., Német-u. Z 40., I. emelet) 17—20. Országos Pedagógiai Z könyvtár (Andrássy-ut 63.) 9—19. Statisz-tikai hivatal könyvtára (Kolety Károly-u. 5—7.) 9—14. — MÚZEUMOK: Akadémiai voetli-szoba (Akadémia-u. 2.) 10—12. Ma- ♦ gyár Történelmi Képcsarnok ugyanott, £ 10—13. Nemzeti Múzeum Régiségtár (Mu- Z zeum-körút 11.) 9—13. Nemzeti Múzeum Növénytár (Akadémia-u. 2.) 9—13. Szép- művészeti Múzeum (Aréna-ut 41.) Modern * képtár és plasztikai gyűjtemény 10—13. 2 iparművészet, Múzeum (ill.'ui-ut 33.) 9— 7 Ráth Cyörgy-Múzeum (Vilma király- * nó-ut 12.) 9- 10;14. Hopp Ferenc-Muzeum * (Andrássy-ut .103.) 9—13. Tarszer-Múueum * (Andrássy-ut 60.) 10—13. Fővárosi Múzeum * vVárosliget, Stefánia-út) 9—13. Kereske-delmi Múzeum 6—14.. Aquincumi ásatások ♦ és Múzeum (Óbuda, Külső Szentendrei-út). 1