Magyarság, 1925. április (6. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-01 / 74. szám

4 Egy törvényjavaslat négy­­esztendős edisszeája a föld­­mivelésügyi minisztériumban — A Magyarság tudósítójától — A Szőlősgazdák Országos Egyesülete még 1921- ben elhatározta, hogy a ma­gasabb szőlőkolzúi­a fejlesztésének ér­­­­dekében illetékes helyeken olyan ja­vaslattal­ lép fel, amelynek segítségével elsősorban is kiemeli a szőlőbirtokon alkalmazott­ szakmunkaerőket a gazda­sági cselédtörvény hatásköre alól. Az akkor megtartott értekezletnek több felszólalója hangsúlyozta, hogy a szőlő­- és borgazdaságok alkalmazottai­nak magasabb fokban való minősítése azak is a gazdákkal együtt történhetik, hogy ezzel is eloszoljon annak a lát­szata, mintha itt valami felforgató akció volna készülőben, vagy hogy a szőlő- és borgazdaságokban alkalmazott szakmunkások a maguk részére bár­milyen meg nem engedhető előnyöket akarnának szerezni. Az­­értekezlet határozatából még 1921-ben memorandumot készítettek, amelyet lipsinszky Viktor elnök veze­tésével küldöttség­­adott át az akkori földmivelési miniszternek, nagyatádi Szabó Istvánnak. A memorandum részle­tesen rámutatott arra a fejlődésre, amelyet a szőlő- és borgazdaság az utóbbi időben elért, s régebben indokolt lehetett,, — , mondja a, memorandum — hogy a szőlő- és borgazdaságokban fog­lalkoztatott szakmunkások cselédi mi­nőségben­­kezeltettek és a jogviszonyai­kat is ilyen keretek között igyekeztek rendezni. A régebbi cselédként kezelt vincellérre a szőlő- és borgazdaságban ma már sokkal magasabb képzettséget igénylő feladatok vannak. A szőlőmi­­velés és szakszerű borkezelés mai fej­lettsége mellett szükséges, hogy­ önálló rendelkezésekkel felruházott, szőlő­­kezelő legyen alkalmazva. Ezeknek a magasabb képzettségű szakmunkások­nak­­ a jogviszonyát egyéb törvényes rendelkezések hiányában ma is az 1907. évben alkotott cselédtörvény szabá­lyozza. Miikor ezt­ a törvényt alkották, megígérte az akkori kormány, hogy gondoskodni fog a középképzettségű gazdasági munkások jogviszonyainak szabályozásáról is. Ez azonban mind a mai napig csak ígéret, maradt. A gazdatiszti törvény mintájára már ré­gen meg kellett, volna alkotni a közép­­képzettségű alkalmazottak jogszabá­lyait is. Ebbe a keretbe bevonandók volnának az összes szőlészeti, borászati és kertészeti alkalmazottak, akik kisebb képzettségűek ugyan, de nem laikusok, alsóbbfokú iskolákat, és tanfolyamokat­ végeztek, tehát az­ alacsonyabb értelem­ben vett cseléd fogalmán felülemelked­nek. A memorandum ezek felsorolásá­val azt kérte a földm­ivelésügyi minisz­tertől, hogy ezeknek a kérdéseknek törvény útján való rendezését segítse elő", az elkészített tervezetet mielőbb terjessze egy e célból összehívandó szakértekezlet elé. Nagyatádi, az akkori földmivelés­­i­gyi miniszter meg is ígérte, hogy a­ kérdést támogatni fogja. A miniszter biztató magatartására a Szőlősgazdák Egyesülete a földm­­velésügyi minisz­térium borászati osztályával törvény­­javaslatot is dolgozott ki, amelyet át­adtak a miniszternek. Négy év múlt el azóta anélkül, hogy a szőlősgazdák és alkalmazottak úgyszólván hétfői­késre való sürgetésén kívül az ügyben bármi érdemleges történt volna. A túl­­hosszú halogatást megunva, most ja­nuárban újra depu­táció ment a földmi­­velésügyi miniszterhez és ismételten kérte, hogy a már elkészített törvény­­javaslatot írja alá és végső megvitatás végett , terjessze az érdekeltségek elé. A földmivelésügyi­ miniszter akkor ki­térő választ adott, most pedig arról ér­tesítette a törvényes­­rendezést, sürgető szőlősgazdákat és alkalmazottakat, hogy­ a törvényjavaslatterveze­tet nem írja e2 alá, mert’ a kérdést ez idő szerint nem tartja aktuálisnak". A földmivelésügyi miniszternek , el­utasító Válasza méltán elkeserítette úgy a szőlősgazdákat, mint pedig a szőlő- és borgazdaságok szakalkalmazottait, akiktől a fejlett viszonyok ma már magasabb képesítést követelnek. Ennek fejében méltán elvárhatnák tehát a tör­vények kezelőitől, hogy segítsenek őket kiemelni a cselédsorból és jogviszo­nyaikat valamiképpen rendezzék. A szőlősgazdák részéről most úgy értesítenek bennünket, hogy­ a földmű­velésügyi miniszter elutasító álláspont­jának ellenére is, társadalmi úton és egyéb eszközökkel igyekeznek felvilá­gosítani a közvéleményt arról, hogy a régen vajúdó kérdés ilyen m­ódon való eltemetésébe nem fognak, belenyugodni, mert a szőlő- és borgazdaság kultúrájá­nak fejlesztése szempontjából a kérdés mielőbbi rendezését sokkal inkább sür­gősnek és elodázhatatlannak tartják. A földmivelésügy­i miniszter, ha a kér­dést alaposabban áttanulmányozta vol­na, magától is rájöhetett­ volna, arra, hogy­ neki­­a szőlő- és borgazdaság ma­gasabb fokú­­ kultúrájának érdekében igenis kötelességei vannak, melyekről még az úgynevezett magasabb kisgaz-­­dapolitika kedvéért sem szabadna meg­feledkeznie. Fontos * Fontost Vidéki bútorvevőknek esek rövid ideig ez a páratlan kedvezmény. Imilyen hazaszállítjuk a lakásába a nálunk vásárolt, tömni, halngzuhát saját készítésű IUIN­UI llaiU5£imcu megkö­zelíthető helyen, Budapesttől 100 kilomét­eren belül lakó, vevőjüknek. Azak azobárt kint 4.000.000 koronától feljebb. DURUS R.-T.bútorgyári mintaterme VII. kerület. Nagydiófa­ utca 3. szám. Rákóczi-útnál JfWtfrT^; iThmmTff». I ainzEfESiáRJuI ■m / R |f Fél évre.­___ ‘000.000 K fi negyed évre.... 120.000 K Hj Egyes szám ára hétköznapon fi HP WOU kor., vasárnapi SUDO korona fe ■ Ausztriában 2500 osztrák korona K. MAGYARSÁG 1925 április 1, szerda Vázsonyi Vilmos küzdelme foavitimum és ellenségeivel megszemélszéselb& fű­vei szembefordultak vele a­­passzivitás kérdésében Magyarság tudósítójától . A demokrata blokk falain belül tovább folyik az az édesgés az egyes pártok között amely a szét­válás előtti utolsó heteket annyira kellemessé teszi. Az­ októbristák állandóan a demokratákat, elsősor­ban Vázsonyi Vilmost szapulják és mindenáron arra akarják rábírni a szociáldemokratákat, hogy szakít­sanak azokkal a pohos kispolgá­rokkal. Ruporték keserű gimnyal állapítják meg, hogy Vázsonyi sa­játságos véletlen folytán éppen a győri választás utolsó hetében be­tegedett meg és így­­akadályozva vélte abban, hogy Vámbéry Rusz­­temet személy szerint támogassa. Viszont a győri választás második napjára már szerencsésen meg is gyógyult és elmehetett a választó­­jogi bizottságba. Az októbristák nagyon emlegetik, hogy ők a fegy­verbarátságot sokkal melegebben értelmezték a miskolci választás alkalmával és Vázsonyi nekik is köszönheti, hogy ott emberét be tudta hozni. A gyanakvóbb októb­risták most olyasmire célozgatnak, hogy a demokraták alighanem azért támogatták Győrben csak fél­gőzzel Vámbéryt, mert ennek elle­nében a kormány is csak félgőzzel támogatta Wolff­ék­ét­. Ernszték je­löltjét, Bárcsy­­Dezsőt. Nagyon va­lószínű, hogy hamarosan ismét olyan viszonyba kerül Vázsonyi Ruperttel, mint a blokk megalkotá­sának pillanatában volt, amikor tudniillik egyáltalában nem beszélt az októbristák illusztris elnökével. A jóviszony fennmaradását nem segíti elő, hogy a szociáldemokra­tákkal létesített megegyezés után most kénytelen Vázsonyi egyez­kedni Rupertékkel a polgári helyek felett. Az októbristák változatlanul mohók,­ Vázsonyi hiába magya­rázza nekik, hogy: Fiaim, én tíz évig küzködtem, amíg tíz bizottsági helyet megszereztem, nektek is elég lesz munka nélkül ennyi. Rupert,ék szentül meg vannak győződve, hogy a pesti.. polgárok komolyan veszik őket és tömegeikre és szer­vezeteikre hivatkoznak, amelyekről azonban a többi pártok semmit sem tudnak. Vázsonyit nagyon kifárasztották ezek a tárgyalások, amelyeket még nehezítenek, hogy befelé szintén nem sikerült a választási listák dolgában megegyezésre jutni. Er­lich G. Gusztáv, bevonulván törzs­lői fejdiszével a demokrata pártba, mint a legtermészetesebb dolgot kí­vánja, hogy a VII. kerület helyet felett ő rendelkezhessék. Vázsonyi nem enged és a két régi vezér, egy­­mást­­ alaposan ismerve, keményen küzködik a listák minden egyes létrafokáért. . ." ■ A többi kerületekben nagy ria­dalmat­ keltett, hogy Vázsonyi Vil­mos a jelölések megejtésénél szá­mos régi kivét kitörölte. Olyan volt fővárosi bizottsági tagok maradtak le a listákról, akik tizenöt-húsz éven át ültek a törvényhatóság­ban és bizottsági, mandátumukhoz vak­ szerzett jogukat megtámadha­­tatl­annak tartották. Most, hog­y a vezér nyugalomba akarja őket kül­deni, pláne azzal az indokolással, hogy több keresztényt kell, jelölni, természetesen kézzel-láibbal tilta­koznak az elsü­lyesztés ellen. Mindezeken felül még az a vesze­delem is fenyegeti Vázsonyit, hogy mire nagy nehézségek árán végül összeüti a harcba küldendő listá­kat, felborul a megegyezés a szo­ciáldemokratákkal és kezdheti az egész fejtörést elölről. Szilágyi Lajos elhatározása, hogy barátai­­val­ együtt szakít a passzivitással, igen nagy rokonérzésre talált a demokrata, pártban is. Nyílt titok, hogy a demokrata párt összes kép­­vis­előtag­ja,­i kezdettől fogva hely­telenítették Vázsonyi Vilmos pass­­szivitási, taktikáját és megjósolták, hogy csőddel fog végződni. Most, hog­y az, ő taktikai érzékük diadal­maskodott. Vázsonyi Vilmoséval szemben, még inkább kardoskodnak amellett, hogy használják fel az alkalmat és ugorjanak ki­ a megfe­neklett blokkból. Ha Vázsonyi en­ged Ilivel unszolásának, összevesz a szociáldemokratákkal, akik fel­borítják a fővárosi megegyezést is. Ha nem enged, átengedi a parla-­mnentben Szilágyinak és Rassaynak a liberalizmus képviseletét és be­ismeri, hogy a szociáldemokraták nélkül már nem mer harcolni a fő­városban. A forradalommal való szövetkezés vádja ellen előrelátha­tólag úgy kíván majd védekezni Vázsonyi, hogy közvetlenül a fővá­rosi választás után ott hagyja a forradalmár barátait, úgy hogy a törvényhatósági bizottságban, már nem kell együtt­­működnie az ok­­tróbistákkal és a szociáldemokra­tákkal. etteGyes Holmi Ápr. 1. Végre támad jó hír is: Itt az első április, Víg, szeszélyes és bolondos S játszi kedvű, mint Lloyd-Csontos. Áprilisnak elsején, Ripka s Vársony’ versenyén, Míg szól Bíbítbi kolompja: Ki lesz április bolondja ? ff# Értsünk egyet,­­uraim! A Demokrata Szövetségben le-­ blokkolt és elkönyvelt ellenzéki pártok­ között végérvényesen és visszavonha­tatlanul kitört, az egyetértés. (Vissza­vonhatatlanság természetesen csak a legközelebbi visszavonásig érvényes.) Szilágyi Lajos egymásután háromszor rájött arra, hogy csak a passzivitás üdvös ii hazára; ennek folytán a szo­cialisták sietve bérmentesítették a ke­resztkötés alatt föladták a passzivitást. Vázsonyi Vilmos felsőteste a leg­hevesebb akciókra és dikerókra veteme­dett, m­íg kötésen aluli szervezetének súlypontját a passzivitás üléspontjára helyezte. A Kossuth-párti októbristák a fentieket mindenben helyeslik s­­tel­jesen egyetértenek abban, hogy többet érteni a dologból nem óhajtanak. Végül Kupert is csatlakozott önmagához, bal­jával jobbkezét többizben melegen, megrázva s ez elemelő aktussal az egyetértés véget is ért. HVB Sóhaj A hitelt megszavazta Bethlen nagy­bizottsága S most sóhajthat a gazda: — Kis hitelem, te drága... Kínos Kérdés Vájjon mekkora. Toleranz-tax­át kell fizetnie majd a választott nép kivá­lasztott főrendének? dm Örömhírem­!* (április elsei dátummal) (Április elsei dátummal) Ripka keresztény-keresztyén pártjá­nak legújabb listavezetői; egy kalifor­niai nagyprépost, néhai Ramprilla bi­­­bornok és a szadagórai csodarabbi, Ribili Horváth április elsejére való tekintettel negyvenöt­­tréfát­ engedett meg magának. A Színész Szövet­ség társelnökeivé Steinhardtot és a­ kis Köttet emelték. A kisgazdák balcsizmasarkukkal az ellenzékbe léptek. Föllépésük következ­ményeképp az ellenzék több tagját fáj­lalja. Gróf Klebelsberg Kunót a londoni* Royal Society of Clients díszelnökévé választotta. *, Vázsonyi Vilmos a numerus datum­-­ nak az Ügyvédi Kamarába való be­vezetése mellett tört lándzsát. Ő telje­sen beérné 5% kereszténnyel. (" Gyanús név Itt most kivágok egy merész coup-t, Mely me­gráztafidtal vesét, s velőt. Az a kis Vadász- és Lövész-Club Nem Veim- és Lővy-Club volt azelőtt?" RÁDIÓNK (Nem egészen légből kapva) Bucurestből jelentik: Az oláh rendőrség kulturszomjra való gyűjtőszenvedélye olyannyira fo­kozódott, hogy többeket a helybeli gyűjtőfogházban kellett elhelyezni. További adat- és adomány­gyűjtés folyamatban. Palesztinából jelentik: _• Balfour lord 'körútja alkalmával elismerés­sel konstatálta, hogy helybeli zsidó földművelők földjei nagyfokú mű­veltségben szenvednek; több nyel-. ven beszélnek, és „kottából zongora*­. náte Nte­ttá!

Next