Magyarság, 1925. december (6. évfolyam, 272-295. szám)

1925-12-01 / 272. szám

4 Meghalt Matlekovits Sándor — A Magyarság tudósítójától. — Matlekovits Sándor valóságos belső titkos tanácsos a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke ma délután két órakor hirtelen el­hunyt. A 83 éves aggastyán magas kora ellenére is megőrizte teljes testi és szellemi frisességét. Ma délelőtt is, mint mindennap sétálni ment és a kora délutáni órákban tért haza. Bement dolgozószobájába, íróasztalá­hoz ült. Alig ült azonban néhány percig író­asztala előtt, a szomszéd szobából hörgést hallottak családtagjai. Berohantak a szobába, ahol eszméletlenül találták a karosszékben. Segíteni már nem lehetett, mert néhány perc múlva meghalt. A házhoz hívott orvos már csak azt tudta konstatálni, hogy szívszélhür­­dés okozta halálát. Az a közgazdasági iskola, amely a gazda­sági liberalizm­us elvét hirdeti, Matlekovits Sándorban egyik legképzettebb vezéralakját vesztette el. Matlekovits közgazdasági művelt­ségének gyökérszálai a m­últ évszázad hat­vanas éveire nyúlnak vissza. Ennek a kornak közgazdasági eszmekörét, a manchesteriz­­must, a mobdenizmust, a szabadkereskedelem és szabadverseny elvét tette magáévá és kép­viselte mind a mai napig, annak ellenére, hogy körülötte egy egészen új világ alakult olyan életkörülményekkel és viszonyokkal, amelyek a régi elveket nem igazolták. Érde­mes és megbecsült tényező volt Matlekovits Sándor nemcsak a közgazdasági világban, hanem a politikai életben is. A Tisza István körül kialakult csoportnak volt annak idején jelentős tagja. Az utóbbi években pedig tel­­jesen visszavonult a politikától és csak a közgazdasági életben tevékenykedett. Matlekovics Sándor 1842 október 12-én született Budapesten. Az ügyvédi oklevél megszerzése után Pest város szolgálatába, majd a bírósághoz lépett át. 1867-ben pedig mint fogalmazó, az akkori földmivelés-, ipar­és kereskedelemügyi minisztériumba került. Egészen fiatalon, a nemzetgazdaságtan ma­gántanára lett a budapesti egyetemen. A mi­nisztériumban gyorsan emelkedett a ranglét­rán, 1878-ban miniszteri tanácsos, 1880-ban pedig államtitkár lett. Állásától 1890-ben a minisztérium kettéosztása alkalmával vált meg, ekkor lett belső titkos tanácsos. 1881-ben képviselővé választották, azontúl többször volt képviselő. Mint államtitkár rendezte az 1885. évi országos kiállítást és elismerésül a Szent István-rend középkeresztjét kapta. A Magyar Tudományos Akadémia 1873-ban le­velező, 1910-ben pedig rendes tagjává válasz­totta. A főrendiháznak is tagja volt 1905 óta. A néhány évvel ezelőtt alakult" Magyar Köz­gazdasági­ Társaság elnökévé választotta. A közgazdasági irodalomnak is fáradha­tatlan munkása volt. Matlekovics Sándor egyetemi előadásait Nemzetgazdaságtan című könyvében foglalta össze, majd 1866-ban megírta Pénzügytanát. Fontosabb művei még a következők: A vasúti különbözeti viteldíjak­ (1875). Az osztrák-magyar monarchia vám­politikája 1860-től napjainkig. Magyarország államháztartásának története (1868—1893). Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor. Közös vám­terület és gazdasági elválás­ Ausztriától. Az ipar alakulása a kapitalizmus korszakában. (1911). Az elhunytat a Magyar Tudományos Aka­démia előcsarnokában fogják felravatalozni és innen temetik. A temetés ideje az eddi­giek szerint csütörtökön délután két óra­kor lesz. MAGYARSÁG 1925 december 1, kedd ...................................................in minimh­mrumm A kormány C-státusba sorozza a robbant tisztviselőitet — A Magyarság tudósítójától. — A tisztviselői státusrendezéssel kapcsolat­ban az alkalmazottak tömérdek panaszát kö­zöltük. Most pedig a kormánynak egy egé­szen új intézkedésére hívták fel a figyelmün­ket. A C-listás alkalmazottak kijelölésével ugyanis az elbocsátandók közé sorozzák a rokkant tisztviselőket is. Ez az eljárás pedig tételes törvénybe ütközik. A létszámcsökkentésről szóló 1923. évi XXXV. törvénycikk 1. szakasza előírja, hogy a hadirokkantakat csak saját kérelmükre le­het elbocsátani. Az 1924. évi IV. törvénycikk, a szanálási törvény pedig azt mondja, hogy a létszámapasztást ezentúl is a régi törvény alapján kell végrehajtani. A státusrendezésről kiadott 7000—1925. számú rendeletben pedig nincsen semmi in­tézkedés arra, hogy a hadirokkantakat ezután el kellene bocsátani. De ebbe különben nem lehetett felvenni ilyen szakaszt, mert a sza­nálási törvény ,sorait a szanálási törvény alapján kiadott rendelettel hatályon kívül helyezni nyilván nem lehet. Azok a régebbi törvényszakaszok tehát, amelyek megtiltják a hadirokkantaknak létszámapasztás ürügye alatt való elbocsátását, ma is érvényben van­nak. A kormány törvénybe ütköző eljárása miatt az érdekelt tisztviselők panaszt adnak be a közigazgatási bírósághoz. A tisztviselői státusok megreformálásával kapcsolatos eseményekről ma az alábbiak­ban számolunk be: A tanítók és óvónők a státusrendezés ellen A KANSz elemi iskolai csoportja mai vá­lasztmányi ülésén foglalkozott a státusrende­zésről kiadott kormányrendelettel. Az ülésen megállapították, hogy a kormány a tanítói­ részére nem biztosította a létminimumot. Azon­kívül a nyugdíjas tanítók, özvegyek és árvák törvényes jogait a státusrendezésnél figyel­men kívül hagyták. A tanítók és óvónők hetven-nyolcvan százalékát lefokozták és elő­menetelüket rendkívül megnehezítették. A ta­nítóknak egy részét a B-Hstásoknál kedvezőt­lenebb elbánásban részesítik. Nagy elkesere­déssel tárgyalták a pénzügyminiszter kijelen­tését, mely szerint a tanítók békebeli fizeté­süknek 100 -120 százalékát is kapják. A választmány elhatározta, hogy a tanítók és óvónők évtizedes küzdelmük árán szerzett jogaiknak épségben tartásáért minden törpéié­nyes eszközzel küzdeni fognak. Kérik, hogy a státusrendez­ernek di menetelüket gáti intézkedéseit helyezzék hatályon kívül. Sür­getik a létminimum megállapítását, a nyug­díjasok, özvegyek és árvák illetményeinek fölemelését. A Katolikus Tanítóegyesületek Szövetsége Öveges Kálmán elnöklete alatt foglalkozott a státusrendezési sérelmekkel. Elhatározták, hogy memorandumban kérik sérelmeik orvos­lását. Külön kérik azt, hogy a kántortanítók két éve húzódó fizetésrendezési ügyét intéz­zék el. Megszervezik a központi illetményhivatalt Mint már jelentettük, a kormány régebben elhatározta, hogy a tisztviselői fizetések szám­fejtésére és kiutalására központi illetmény­­hivatalt fognak szervezni. A központi hivatal tervezetét a takarékossági bizottság is letár­gyalta. A pénzügyminiszter aztán ma rende­letet adott ki a központi illetményhivatal szervezetéről. Az illetményhivatal ezután összepontosítva kezeli az állami tisztviselők fizetési ügyét. A hivatalnak külön főnöke lesz. A hivatal személyzetét pedig tényleges szol­gálatban álló tisztviselők közül nevezik ki. Az új hivatalban a számfejtés munkáját mo­dern számológépekkel végzik. Az újfajta gépek kezelésére szakembereket alkalmaznak. A mi­niszter rendelete szerint az egyes minisz­tériumok számvevőségi tisztviselőit is be lehet rendelni a központi hivatalba. A központi hi­vatal fogalmazói karát a főiskolai képzetségű­ tisztviselők közül választják ki. A számvevő­ségi és kezelőtisztviselők minősítésére rendes szolgálati szabály az irányadó. A postatakarék­pénztár a központi illetmény hivatal részére esekszondát nyit. Ha az új hivatal működését megkezdi, a postatakarékpénztár azontúl nem utalja ki az illetményeket. Rendőrtiszti C-lista Jelentettük, hogy a belügyminisztériumban főkapitányi értekezletet tartottak abban az ügyben, hogy a ren­dőrtisztviselők közül ki­ket sorozzanak C-státusba. Az értekezleten megállapodtak abban is, hogy személy szerint kik kerülnek C-listára. Végleges döntés ered­ményét azonban még nem hozták nyilvános­ságra. Úgy hírlik, hogy az új státusok ösz­­szeállítása után a rendőrtisztviselői és fel­ügyelői karban szolgálati beosztás szerinti nagyobb személyi változások lesznek. A ta­nácskozásokat egy-két­ napon belül­ 'befejezik’,­ és akkor hivatalosan értesítik azokat, akiket a státusrendezésesel C-listára tettek. mond­ta isiuí I Misélen 3 tábla elrendelte a kin­­nyitás kiegészítését — A Magyarság tudósítóidtól. — Az elmúlt év egyik szeptemberi éjszakáján Kosztka István pénzügyi főtanácsos revolve­rével lelőtte Valérián Zsigmond huszáralez­redest, hogy földult családi életét golyóval bosszulja meg és ezért szándékos emberölés büntette miatt a büntetőtörvényszék elé ke­rült. Ismeretes, hogy a büntetőtörvényszék Langer-tanácsa ez év nyarán tárgyalta az érdekes bű­npert és Kosztka Istvánt négyesz­tendei fegyházbüntetésre ítélte. Közben Kosztka István, az ítélet meghozatala után, betegsé­gére való hivatkozással szabadlábra helyezé­sét kérte és hosszú eljárás után végsőtokön a tábla el is rendelte Kosztka ideiglenes szabadon bocsátását. A törvényszéki ítélet ellen benyújtott fellebbezések folytán azután az ügy az ítélőtábla elé került, ahol Kállay Miklós dr. tanácselnök tanácsa mára tűzte ki a fellebbviteli tárgyalást. A tárgyaláson a vádat Vargha József dr. királyi főügyész képviselte, a Valérián család képviseletében pedig Klain Ferenc dr. nemzetgyűlési kép­viselő, ügyvéd jelent meg. Eljött a tárgya­lásra Valérián Zsigmond özvegye is és meg­jelent Kosztka István felesége is, akit a bí­róságok még nem választottak el a férjétől. A tárgyalást 10 óra előtt nyitotta meg Kállay Miklós dr. elnök és Haris Andor táblabíró, a per előadója rögtön megkezdte a bűnügy előadását. Az előadó bíró a nyo­mozás adatait, a tárgyaláson elhangzott val­lomásokat, és az ítéletet ismertette, majd Vargha József dr. kir. főügyész tett előter­jesztést a bizonyítás kiegészítésének elren­delésére. Elsősorban Boér Tibornénak, Kosztka Istvánné nővérének kihallgatását kérte, aki a törvényszéken megtagadta a val­lomástételt, most már azonban hajlandó val­lani. A főügyész szerint annak a kérdésnek a tisztázása a legfontosabb, hogy hol volt Kosztkáné abban az időben, mikor az alez­redes öt megbeszélésre hívta meg. Kérte Wolf Emilnek, az újpesti Chinoin-gyár igaz­gatójának kihallgatását arra, hogy ő már a merénylet előtt figyelmeztette Valériánt, hogy Kosztka meg akarja ölni. Takács Gyula, jelen volt, mikor Valérián alezredest telefonhoz hívták­­ a ,­Pannonia-kávéházban és hallotta, hogy igen rövid ideig tartott a beszélgetés. Ez azért fontos, mert merőben ellenkezőt vallott Sánta Julia szobalány, aki Kosztka egyik mentőtanúja volt. A főügyész kérte meg Schweitzer Brúnó banktisztviselő kihallgatását, aki a tragikus esemény szemtanúja volt, továbbá Boér Ti­­borné vallomását is arra, hogy a gyilkosság estéjén, mikor fölment Kosztkáék lakására, öt revolvert talált az asztalon. Ez az bizo­nyítja, hogy Kosztka István, mielőtt elindult, hogy meggyilkolja barátját, Valérián alez­redest, válogatott a gyilkoló­ szerszámokban. A főügyész előterjesztésében előadta még, hogy értesülése szerint Kosztka István vád­lott a fogházból üzenetet küldött az apósá­nak, hogy egymilliárd koronáért hajlandó módosítani a vallomását. A főügyész kijelen­tette, hogy ezt ő is fantáziának tartja, de mindenesetre utána kell járni, hogy nincs-e anyagi háttere ennek a félté­kenységi dráma­képpen beállított bűnügynek. A főügyész még néhány tanú kihallgatá­sára tett indítványt, majd Kosztka István védője tette meg előterjesztését. A védő szerint a védelem került minden olyan mo­mentumot, amelyet, ha szóbahoznak,­ bárkire is kellemetlen lehetett­­ volna. Ennek azután az lett a következménye, hogy Kosztka Ist­ván négyévi fegy­házat kapott és ugyanazon a napon, amikor elítélték, Kosztka feleségé­nél nagy mulatságot rendeztek, amelyen az összes terhelő tanúk hajnalig mulattak. A védő indítványozta végül, hogy zárt tárgya­láson tehesse meg indítványát a bizonyítás kiegészítése kérdésében, mert előterjesztései olyanok, hogy azokat nem lehet nyilvános­ság mellett megtenni. A tábla el is rendelte a zárt tárgyalást, ami egy félóráig tartott. A zárt tárgyalás után a védő beszélt to­vább, indítványozza, Rákosi Endre hírlapíró kihallgatását, aki jelen volt Kosztka rendőr­ségi vallomástételekor, miikor kijelentette, hogy tettét önvédelemből követte el. Még több tanú kihallgatását kérte a védő, majd Kosztka István állott föl a vádlottak padjáról és kérte, hogy Boér Tibort,­­feleségét és Sztankovics Viktor ügyvédet ralgassák ki tanúképpen. A táblai tanács ezután határozathozatalra vonult vissza, majd az elnök háromnegyedórai tanács­kozás után kihirdette a végzést, amely sze­rint az Ítélőtábla az ügyben elrendeli a bizo­nyítás kiegészítését és a bejelentett tanuk ki­hallgatását. A bizonyítás kiegészítésének foga­­natosításáva­’ a tábla Paulay Gyula törvény­­széki bírót bízta meg. ÉHsz ernhet ingyen Feiyvereftet ás ffiltínyeket szállít jutányosan Knébi Ferenc h mm a $ a* svéd, angol, amerikai, német, osztrák j­asut esk m. iam más m, SL gyermek-, női- és férficipők, különleges fi flU 11 ülPfi IlM • bokahócipők legolcsóbban B" öl ülIlpiHen

Next