Magyarság, 1926. április (7. évfolyam, 74-97. szám)
1926-04-01 / 74. szám
1926 április 1, csütörtök warfHnste A franciák újabb sebet kívántak a frankügyben Kérik a parlamenti vizsgálóbizottság adatait is — A Magyarság tudósítójától — A frankhhamisítási ügy friss lendületet kapott — jelenleg negyedik — pótnyomozása során ma délelőtt Lakatos Lajos dr. rendőrkapitány a pestvidéki királyi ügyészség fogházába szállott ki, ahol előbb Rába Dezsőt, Windischgraetz herceg titkárát, majd Dere Lászlót, a Térképészeti Intézet volt helyettes vezetőjét hallgatta le, a francia kiküldöttek jelenlétében, a frankhamisítás technikai részleteire vonatkozólag, de legkiváltképp — amit a francia kiküldöttek sürgetnek — a papíranyag beszerzésére vonatkozólag. Sem Rába, sem Gerő nem egészítették ki újabb részletekkel korábbi vallomásaikat, mire megtörtént a szembesítés kettejük között. A szembesítés során Lakatos dr. rendőrkapitány most már eléjük tárta a franciák németországi nyomozásának eredményét. Eszerint 1923-ban mind a ketten megfordultak Németországban, ahol pontos adatok bizonyítják, mikor és melyik szállóban szálltak meg és Trautmann ezredes, a müncheni Térképészeti Intézet vezetőjének vallomása szerint ő adta át a frankhamisításhoz szükséges papíranyagot Rába Dezsőnek. A szembesítés szintén nem hozott újabb eredményt és nem tisztázta még azokat az ellentéteket sem, amelyek , Gerő és Rába különkülön jegyzőkönyvbe mondott vallomásai között mutatkoznak. A déli órákban a kihallgatásokat félbeszakították, majd délután folytatta azt Lakatos Lajos dr. rendőrkapitány, aki ezúttal Rába Dezsőnek Telesd Pál gróf és Páter Bónis Arkangyal szerepére vonatkozólag tett fel kérdéseket. A kihallgatások megkezdése előtt, már a kora reggeli órákban, a francia kiküldöttek megfordultak a főkapitányságon, ahol zárt ajtók mögött Katona Rezső dr. rendőrfőtanácsossal a bűnügyi osztály vezetőjével tanácskoztak. A franciák beterjesztették a főkapitányságnak a Németországba kiküldött párisi rendőrtisztviselők nyomozásának eredményét, majd kifejtették, hogy a vizsgálat anyagában még súlyos hézagok mutatkoznak, különösen Teleki Pál gróf szerepe körül, azonkívül egész sereg más politikai momentum tekintetében. Kérték a franciák többek között, hogy a rendőrség legközelebb Mir György nemzetgyűlési képviselőt, továbbá Dánér Béla dr.-t is hallgassa ki, mert a pótnyomozás során olyan tárgyi tényeket kell még a hatóságoknak tisztázni, amelyek feltétlenül szükségesek az ügy felderítésére. Nem tisztázta a rendőri nyomozás a frankklisék előkerülésének részleteit, sem azt, hogy hol és kiknek a lakásán rejtegették addig a kliséket és felderítetlen a papíranyag beszerzési forrása is. A főkapitányságon a francia kiküldöttek elé terjesztették a rendőri nyomozás anyagát, amely szerint a rendőrség mindent elkövetett, hogy a litográf kövek megkerülésének körülményeit felderítse, kihallgatták Szendrey Lászlót, Fekete Györgyöt, Juhász Lászlót, Szentpály Károlyt, aki a csomagot a hordárnak átadta, de nem tudták kideríteni, honnan kerültek a klisék Sir György lakására. Sir György képviselő kihallgatását, betegsége miatt, el kellett halasztani. A nyomozás, az adatok szerint, a klisék előkerülésére vonatkozólag és a litográf kövek rejtegetőinek felkutatására még folyamatban van. A francia kiküldöttek a beszélgetés végeztével kijelentették, legközelebb kérni fogják azt is, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság adatait tegyék át az ügyészséghez, hogy ott a franciák abba betekintést nyerhessenek. A franciák délelőtt tizenegy óra tájban hagyták el a főkapitányság épületét. A frankhamisítási ügyben a rendőrség most teljes erővel folytatja a nyomozást és addig az ügyészségi vizsgálat teljesen szünetel. Az új pótnyomozás előreláthatólag április végéig, az akkorra kitűzött főtárgyalásig, fog tartani. Kocogott hát Samnabel szép csendesen, köpcös termetét nyakig szűrbe burkolva, mert csipős hajnali szél kerekedett, amely kárminpirosra festette uborkaorrát, lapátfülét és amely apró hófelhőket szitált álmos, kis szemébe. Alig hagyta el azonban egy kilométerrel a falu szélét, gyors rántással hirtelen megállásra kényszerítette a pejkót. Volt is oka rá: előtte, alig huszonöt-harminc lépésnyire a kis híd mellett, egy hatalmas, barnavörös testű szörnyeteg feküdt az utón. Samnabel lélegzete elakadt: __Ember, tehén nem lehet, az bizonyos, __de hát mi? Valami ismeretlen, szokatlan formájú bestia, amilyen csak nagyritkán kerül e vidékre. Samnabel hátán végigfutott a hideg, dermedten meredt a fenevadra,_A mikor pedig a halotti csendben halk mormogás s krümmölés hatolt füléhez, egyszerre tisztán meredt elé a szörnyű való, hogy egy hatalmas medve fekszik vele szemközt az utón. Még Isten áldása, hogy rá nem hajtott a ködben! Borzalmas nagy állat s igen dühös lehet, ahogy mormogásából ítélni lehet. Samabel halálfélelmében inkább ösztöne, mint józan eszétől vezettetve, megfordította a pejkót, aztán úgy a füle közé vert az ostor boldogabb végével, hogy szegény pára struccmadárként iramodott neki s még a tajték is kiverte, mire visszaértek Cservenkára. Meg sem állt, mig a falu közepén az elé a kis, földszintes ház elé nem ért, amelyben akkoriban, egy őrmester parancsnoksága alatt, nyolc katona képviselte a cservenkai fegyveres hatalmat. Benyitott az ajtón, azaz, hogy inkább bebukott azon: __Der Bär... der Bär!... A medve !... Az álmukból felriadt katonák puska után kapkodtak, ahogy a dülledtszemü rémüldözőt megpillantották s majd hogy őt nézték medvének, de aztán, hogy valahogy mégis csak kimagyarázta az esetet, az őrmester, mint világjárt hadfi, azonnal belátta, hogy itt cselekedni kell. __ De hogy kerülhetett ide? Bizonyosan Szerbiából szökött át! Alarmirozta rögtön az embereit, kiosztott nekik öt-öt éles töltényt, aztán megindultak gyors, szapora léptekkel, a vacogó fuvaros vezetése alatt, a kritikus hely felé a hajnali szürkületben. A falu végén aztán magától meglassudott a tempó s suttogássá fajult a beszéd: __Merre?___suttogta az őrmester. __Csak erre, erre!___susogott vissza a félholtra vált titokzatosan, ahogy megindult lábujjhegyen. Bátorságát csak igen kis mértékben növelte az a tudat, hogy nyolc töltött puska jár az oldala mellett. Nemsokára odaértek. Samnabel reszketve mutatott előre, a szürkületből kiváló tömegre s csak a szája mozgása árulta el, mit akar mondani: __Duort!... duort liegt im Schnee! Az őrmester némán jelezte két karjával, hogy fejlődjön le a haderő félkörben s úgy közelítse meg a bestiát, s mig azok óvatosan előretopánkáztak, Samnabel illő távolban hátramaradt, hogy ha futásra kerülne a sor, közelebb essék a faluhoz. A vadállat meg se mozdult, úgy látszik, észre se vette a közeledőket. Talán az volt az oka, hogy a szél ellenirányból fújt, talán, hogy a puha hó felfogta a léptek neszét. Alig voltak tőle ötven lépésnyire. Az őrmester hirtelen elhatározással tüzet vezényelt: __Vatra!___ Tűz! Egyszerre dördült el minden fegyver. A bestia oda se hederített. __Mi ez? Kimúlt volna egy szó s hang nélkül? Avagy tán elhibázták volna? De talán valamelyes olyan varázslatos állat, melyen a golyó se fog? A kommandó újra elhangzott: — Pucaj ! Pucaj! (Tüzelj !) A puskák meg dörögtek, egyik a másik után, míg csak a töltényekben tartott,d_ semmi mozdulat, csak valami fájdalmas, siralmas hangot ver feléjük a szél. Már csak meg kell nézni, mi van vele, a becsület kedvéért is. Előretartott szuronyos fegyverrel, óvatosan odamerészkedtek hát egészen a közelébe. Már a helyzet is barátságosabbá vált, mert lassan derengeni kezdett. Akkor látták, hogy a veszedelmes vadállat, amelyet kegyetlenül meglövöldöztek, nem volt más, mint egy nagybőgő, a Marci cigány rostává lövöldözött nagybőgője, amely lepottyant a saroglyából a puha hóba, úgy hogy a bóbiskáló, mámoros banda észre se vette, mikor vesztette el. A halk brummogó morgást meg a szél okozta, ahogy megrezegtette a vastag húrokat, így folyt le a híres cservenkai medvehajtás. ♦ Miután pedig úgy illik, hogy minden rendes történetet egy csattanó fejezzen be, egész bátran vehetjük ide csattanónak azt a csattanó pofont, amelyet a lóvatartásért az őrmester kent le Sannabel kerek képére. Ez azonban olyan csatlanós volt hogy a derék fuvaros, előbbi látomásával ellentétben, most meg az eget nézte nagybőgőnek. OLCSÓ HÉT OLCSÓ HÉT Női felöltő ................. 590. — Női ruha .................. 750.— ^63 pongyola................. 200.Női ing, hímezve .. 45.Férfifelöltő .................1200.— Férfiöltöny ............ 950 — és feljebb. Az árak ezrekben értendők Részletre is kaphatók! Fehérnemű Mellerért Budapest, IV., Semmelweis utca 2. félemelet Kossuth Lajos utca sarkán. Gyulavári»Kohn háborús karrierje és bukása Szentes, márc. 31 (A Magyarság tudósítójától) Jelentettük már, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság Gyulavári (Kohn) Géza szentesi városi helyettes tanácsnok és felesége, Kurz Emma, összes földbirtokaira nézve kimondotta az igénybevételt. A bíróság ítélete a terjedelmes indokolással együtt most került nyilvánosságra. Az ítélet részleteiből érdekes és jellemző módon bontakozik ki egy háborús karrier visszataszítóan csúnya története. Az ítélet szerint a megváltott szentesi és magyartési ingatlanok területe összesen 134 katasztrális hold, a megváltási árra vonatkozólag az ítélet kimondja, hogy az nem lehet nagyobb az annak idején megkötött adás-vételi szerződésekben meghatározott koronaösszegeknél, minden átértékelés nélkül. Külön fogja megállapítani a bíróság, hogy az egyes földhözjuttatottak milyen ellenértéket fizetnek az ingatlanokért; a két ár közötti különbözet az Országos Földbirtokrendezési alapot illeti. A terjedelmes indokolás megállapítja, hogy az ingatlanok megválthatóságát a Földbirtokrendező Bíróság már a múlt évben meghozott ítéletében kimondotta, azt azonban, hogy mennyit váltson meg a földekből, attól tette függővé, hogy Gyulavári Géza érdekében, mint méltánylást érdemlő körülményt, figyelembe lehet-e venni köztisztviselői minőségét. Gyulavári ellen ugyanis különböző viszszaélései miatt büntető- és fegyelmi eljárás indult meg, amelyekről Gyulavári azt állította, hogy reánézve kedvező eredménnyel végződtek. A Földbirtokrendező Bíróság tehát beszerezte Gyulavári fegyelmi ügyének iratait, amelyekből azután megdöbbentő kép zárult a bíróság elé. Az iratokból megállapították, hogy Gyulavári ellen két büntetőeljárás van folyamatban. Az egyik a véderő ellen elkövetett bűncselekmények miatt, a másik pedig közokirathamisítás büntette, hivatali sikkasztás büntette, közokirathamisítás vétsége, hivatali hatalommal való visszaélés vétsége, kétrendbeli csalás büntette, lopás büntette és magánokirathamisítás büntette miatt. Az első ügyben 1918 novemberében az akkori amnesztiarendelet alapján szüntették meg az eljárást, a második ügyben Gyulavári egy ideig előzetes letartóztatásban volt, később azonban a királyi ügyészség a vádat elejtette. A biróság azonban mindkét esetben áttette az ügyiratokat Gyulavári fegyelmi hatóságához fegyelmi eljárás megindítása végett. A fegyelmi eljárás meg is indult és annak során Csongrádvármegye fegyelmi választmánya Gyulavári Gézát bűnösnek mondotta ki fegyelmi vétségben és ezért 600.000 korona pénzbüntetésre ítélte. A fegyelmi választmány a Gyulavári elleni vádakat tizenkét pontban foglalta össze. Ezek egy része olyan cselekményeket tartalmaz, amelyeket Gyulavári Géza a város ellen követett el, a cselekmények másik csoportja pedig egyes magánszemélyek ellen irányult. A választmány a többi közt megállapította, hogy Gyulavári Szentes városát több kisebb adásvételi ügyletben megkárosította, a városházáról egy meglehetősen értékes képrámát eltulajdonított, olyanokat, akik a katonai szolgálat alól fel voltak mentve, kényszerített, hogy részére ingyen végezzenek gazdasági munkákat, végül másokat kedvezményekkel vagy fenyegetésekkel rávett földjeik eladására vagy föld vásárlására. A választmány megállapítása szerint ugyanis Gyulavári kiterjedt üzérkedést folytatott ingatlanokkal és az üzérkedés közben kihasználta hivatalos ügykörét, amely a katonai szolgálattal kapcsolatos ügyekre is kiterjedt. Erre vonatkozólag a fegyelmi választmány egész tömeg konkrét esetet állapított meg, így például 1916-ban idb. Farsang Ferenc szentesi lakost rávette harmincegy hold földjének eladására azzal az ígérettel, hogy fiát felmenti a katonai szolgálat alól. A megszerzett ingatlant nyomban nagy haszonnal továbbadta Gyulavári. Ugyanebben az évben Dencsó Jánost addig unszolta, mig az telkét átruházta Gyulavárira. Hasonló körülmények között kényszeritette földeladásra vagy földvásárlásra Rúzs Molnár Sándort, Sárközi Jánosnét, Bálint Józsefet, Berczeli Károlynét, Gyarmati Lajosnét, az 1918. évben Fábián-Nagy Andrást és Fábián- Nagy Zsigmondot, akikkel szemben már nyíltan fenyegetőzött. Amint több tanú vallomásából kitűnt, Szentesen köztudomású volt, hogy felmentést vagy szabadságmeghosszabbítást csak úgy lehet elérni, ha Gyulavárinak megfizetnek érte. A földdel való üzérkedéssel Gyulavári saját kimutatása szerint a háborús években mintegy 1.175.000 koronát keresett. Gyulavári nemcsak földdel üzérkedett a fel- mentett katonák terhére, hanem egyébként is igyekezett hasznot szerezni. Mindenféle más ajándékokat, természetbeni szolgáltatásokat is követelt, másokat viszont különböző gazdasági felszerelési tárgyak vagy egyéb ingóságok eladására kényszerített, mélyen a valódi értéken alul levő áron. A háborút követő nehéz időket is kihasználta Gyulavári arra, hogy a köztisztviselői tisztességgel össze nem egyeztethető módon vagyont szerezzen. Az OFB ezeknek az adatoknak alapján megállapította, hogy Gyulavári Géza köztisztviselői kötelességeit sokszor és súlyosan megsértette és ezért köztisztviselői állását, amellyel visszaélt, mint a megváltás alól mentesítő okot nem hozhatja fel. Ezért mentességi ok hiányában az OFB az összes ingatlanok megváltását elrendelte. A visszaélések és bűncselekmények árán, katonák és értük aggódó hozzátartozóik megzsarolásával összegyűjtött háborús vagyon ezentúl tehát a köz érdekeit fogja szolgálni; az ítélet szerint az OFB később fog dönteni arról, hogy a megváltott birtokokat milyen földbirtokpoli célokra fordítsa. A tanyával ellátott birtokrészeket lehetőleg egységes, kisebb gazdaságként kell arra érdemes gazdálkodóknak juttatni, vagy vitézi telek céljára a Vitézi Széknek; a birtok egyéb részei más igényjogosultaknak, falusi nincsteleneknek fognak jutni. Szentes város és egész Csongrád vármegye nagy elégtétellel vette tudomásul az OFB ítéletét, amely valóban a megsértett erkölcsi világrendet állítja helyre szigorú intézkedésével. 3 99 Szemüveg hely a legjobbat" Az intelligens publikumnak ez a kívánsága indította a Chmura-céget arra, hogy a legtökéletesebb „Ultrasin“-üvegeket forgalombahozza. Ezek a jól bevált szemüvegek félórán belül készülnek el a Chmura-cég IV., Ferenciek tere 2., vagy V., Fürdő-utca 7. számú üzleteiben. (Érdeklődők kérték az U. 1. sz. prospektust.)