Magyarság. 1928. június (9. évfolyam, 123-146. szám)
1928-06-01 / 123. szám
zöttük rengeteg diák. Négy tüntetőt, akik ellenszegültek a rendőröknek, őrizetbe vettek. A Rjecs és Novosty című esti lapokat a rendőrség lefoglalta az éjszakai tüntetésekről szóló híreik és a rendőrség ellen közölt támadásaik miatt. A rendőrség közölte a parasztdemokrata koalícióval, hogy a belügyminiszter a pártnak vasárnapra Eszékre és Susakra egybehívott nagygyűléseit betiltotta, mert valószínűnek látszik, hogy ott zavargások történhetnek. A tilalom ellenzéki körökben nagy megütközést keltett. Felhívás a rend helyreállítására A belgrádi Pravda felhívást közöl a tüntetőkhöz, amelyben, hivatkozva arra hogy a nemzet immár megmutatta hangulatát és a további tüntetések olyan jelleget kezdenek ölteni, amelyek csakis az ellenség örömére szolgálnának, elérkezettnek látja az időt, hogy a béke és a rend helyreállíttassék. Felhívja a polgárságot és az ifjúságot, hogy a további tüntetésektől tartózkodjék. Nem támadják meg a zárai szerb konzulátust Rómából jelenti a Stefani-iroda. Az a néhány, külföldi ügynökség részéről terjesztett hír, hogy Zárában incidensek fordultak elő, nem felel meg a valóságnak. Nem támadták meg a szerb konzulátust és nem rendeztek ellene tüntetést sem. A konzult és a konzulátus személyzetét sem bántalmazták. A Times a szerb Hermány ellen fordul Londonból jelentik. A belgrádi zavargások következtében az angol sajtó igen komolynak látja az angol—szerb feszültséget. Egyenesen meglepő, hogy a kormány félhivatalosa, az annyira óvatos Times, milyen élesen ellene fordul a szerb kormánynak. "Mindenekelőtt azért hibáztatja, mert hosszú időn keresztül agyonhallgatta a nettunói egyezményeket, s most hirtelen akarja a ratifikálást keresztül erőszakolni, aminek az a látszata, hogy idegen nyomás alatt cselekszik. Hogy mi is van azokban az egyezségekben, azt alig tudja valaki Szerbiában, ellenben mindenki azt kiabálja, hogy a ratifikálás sérti a nemzet becsületét. A kormány, mely olyan keveset tett, hogy a nemzet bizalmát megérdemelje, nem tudja a közvéleményt irányítani, eddig tétlenül nézte az olasz, szerb viszony állandó roszszabbodását és most már nehéz lesz cselekednie. A Daily Telegraph értesülése szerint a nagyhatalmak barátságos után igyekeznek Rómában és Belgrádban közbenjárni. A Morning Post szerint a helyzet belpolitikailag nagyon aggasztó, mert a kölcsön megnyerése Szerbiára nézve élet-halál kérdés és ezért a kormány kétségbeesetten akarja a ratifikálást keresztülvinni, de ezt az egész ország Olaszország előtt való kapitulálásnak tekinti. Berlini jelentés szerint az ottani sajtó roppant kritikusnak látja a helyzetet és nem tartja valószínűnek, hogy még az esetleg keresztülvihető ratifikálással is ki lehetne küszöbölni az olasz—szerb elmérgesedett ellentéteket. Három Üdvözlégy Irta: Possonyi László Az utak nyirkosan keresztezték egymást az őszi ködben és imitt-amott kopasz akácfák hajoltak föléjük. Megtörtvonalú, lézengő, bús árnyak. Kopasz tűzfalak, vasrácsos gyárablakok tünedeztek el az öregasszony mögött, de ezeket már régen megszokta, tehát észre sem vette. Ment a szatyrával hazafelé, mert tudta, hogy várják. Az ingekből, amit egy munkásáruháznak gyártott, egyet nem vettek át, mert félreszaladt rajta a gép és most új számadást kellett csinálnia, mire futja hát a bérből. Az unokáinak mikulást akart venni, mert a mesélésből már egészen kifogyott. A gyerekek ilyenkor sötétben várnak rá, mert egyedül vannak és a petróleumlámpa bajt okozhatna a kezükben. A szatyorban ott zörög a félig telt gyufásskatulya, amit előrelátásból magával fiazott, hogy a kezükbe ne kerüljön. Ha ilyenkor hazamegy, már nem merik kérdezni, mit hozott nekik, csak azt, hogy mit látott számukra. Benn a fényesebb utcák kirakatait ő nézi meg nekik egy mikulás meg karácsony előtt és este mesél róla. A kislánynak már hetek óta egy hajasbabát néz és ennek szépségeitől eltelve alszik el a kicsi. Látott már nekik krampuszokat, csákót, kardot, mikulás bácsit, sőt egyszer kis vasutat is, amiről talán mesélni sem lett volna jó. De a gyerekek így is elégedetlenek, pedig nem engedi őket egyedül az utcára. Eddig még úgy ahogy megelégedtek azzal, amit nekik a nagymama látott. De ma úgy érezte, nem bir elhitető mosollyal mesélni nekik és gondolatban a pénzét számolta, hogy inkább realitásokkal csitítsa őket. Mára sok volt a kis hidasból, valami furcsa érzés nyomta a torkát és a mellét. A sárga falak szinte rádültek a ködben és alig vonszolta magát a rosszul kövezett utón. Lehorgasztott fővel ment, kereste fájós lábainak a simább köveket, ígyhát csak az útkeresztezésnél figyelt fel arra a kocsira, ami már régen kísérte tompán vonszolódó nyikorgásával. A mindenkitől elhagyottak halottaskocsija volt ez Ponyvaoldalu alkotmány, szurkos-fekete felirattal: concordia. Az a kocsi, amelyben érdes és szuroktól ragadó deszkakoporsók vannak letakarva, sohasem tudni hány s amit pap nélkül visznek ki a kórházból ezen az útón a temetőbe Most még lépésben, a temető közelében már megcsapkodja a lovakat a kocsis és visszafelé, mikor már megitta a pálinkáját, könnyedén táncol a kocsin a ponyvaváz, nem terheli másnapig a sok eltorzult test. Egy napi termés be van takarítva. Az öregasszony fáradt szemekkel nézte a kocsit és ott az után lassan imádkozni kezdett az elment lelkekért Elmondott egy Üdvözlégyet és ezalatt nem bántották gondok, mert adni tudott. Egy ilyen pap nélkül temetett lélek bizonyára nagyon rászorul. Mikor befejezte, újra kívánta az imát. Tartozásnak érezte. Együtt haladt a kocsival és nem tudhatta, hányan vannak benne. Elmondta a második üdvözlégyet is és érezte, hogy ez még mindig nem elég. És lassan elmormolta a harmadikat is. Csak ezután vette észre, hogy útjában a kocsit követte és így kerülőt csinált. De mégsem fordult vissza. Tovább vonzotta a kocsi a temető felé és más halottaknak való imákkal melengette didergő testét és enyhítette a lelkek kínjait. A kocsi aztán befordult a temetőkapun és ő ott maradt átnyirkosodott ruhában egy kis kázémérés előtt, ahová a halottkisérők szoktak betérni és ahol ezenfelül mindenféléket vásárolt a környék szegénysége, ami az élethez és a halálhoz szükséges. A többi boltokat már elkerülte, ide tért hát be, hogy megvegye, amit venni akart. De a hideg is rázta és nagyon gyengének érezte magát, leült tehát a vaskályha mellé és itt itta meg kávéját, amit otthon akart elkészíteni. És ahogy átjárta a kávé és a kályha melege, akaratlanul elszunnyadt. Ezen állapotban aztán eltűnt körülé a kávémérés és idegenszerű helyen találta magát, miközben ismét kényszerítette valami ismeretlen hatalom, hogy az elment lelkekért imádkozzék. És ekkor a végtelen arányokat betöltő homályból három alak közeledett feléje. Szenvedő megadással hajlongtak előtte és néma mozdulatokkal igyekezték kifejezni há- lájukat, amiért imádsággal enyhítette kínlódásukat. Mindhármuk arcára fátyol borult és az öregasszonyt most arra kényszerítette valami, hogy a fátylak mögé lásson. Egyre imádkozott értük, megfeszítette minden erejét és akkor az egyik arcban azt a lányt ismerte meg, aki ugyanebben a helyiségben a vendégeket szokta kiszolgálni. De ő érezte, hogy nem ezt az arcot kell látnia. A másik alak kék munkásöltönyben állt és a vízbefaltak felpuffadt arcát viselte. Végre megvilágosodott a harmadik arc is. A szétfoszló alakban megismerte a lányát, aki elszökött tőle és a gyerekeitől az utcák könnyebbnek látszó életéért. A régi szép arc festékmarta rothadást mutatott. Az öregasszonyt saját hördülése ébresztette föl. A kiszolgálólány hozzája futott és az ő arcába bámult. Ez nem az a lány volt, akit egy hete itt látott s aki az előbb megjelent. Kérdezte, hogy az hol van. — Öngyilkos lett tegnapelőtt, — fellelte közönyösen az álmosszemü lány. És akkor megértette az öregasszony a saját lánya sorsát is. A temetőbe futott és az aznapi listában megtalálta a lánya nevét. Papírrózsákkal diszített merev koszorút vett a pénzén és mikulás helyett aznap este a halottakért mondandó imádságokról mesélt az unokáinak, sokát sirt és együtt imádkozott velük. wi COBSK. Augusztus 31-ig be kell jelenteni a valorizálandó élet-, járadék- és más személyi biztosítási szerződéseket A hivatalos lap június 1-i száma a pénzügyminiszter rendeletét közli az 1928. évi XII. t.-é„ az úgynevezett valorizációs törvény szerint felértékelés alá eső biztosítási szerződések bejelentése tárgyában. Tudvalevőleg a valorizációs törvény szerint élet-, járadék- vagy más személyi biztosításnak felértékelésére csak annak a félnek van igénye, aki biztosítási szerződését 1922 január 1-e előtt magyar törvényes pénznemben kötötte és a fentemlített törvény életbelépésekor, vagyis 1928 április 1-én, állandóan Magyarország területén lakott. Minthogy a háború és a békeszerződések következtében előállott helyzet folytán és különösen azért, mert a korona romlása miatt igen sok fél díjfizetési kötelezettségének éveken át nem tett eleget, maguk a biztosítótársaságok számos biztosítottról nem tudják megállapítani. Vájjon azok a törvény életbeléptekor állandóan Magyarország területén laktak-e, a pénzügyminiszter most kiadott rendeletében figyelmezteti a feleket arra, hogy saját érdekükben áll, hogy a törvény szerint felértékelés alá eső biztosítási szerződésüket az illető biztosítótársaságnál bejelentsék. A rendelet a bejelentésre háromhavi határidőt szab, amely a rendelet megjelenésétől számít, tehát 1928 augusztus 31-én jár le. A bejelentést annál a hazai vagy külföldi biztosítótársaságnál kell megtenni, amely a kötvényt kiállította. Ez alól az általános szabály alól kivétel az olyan biztosítási szerződés, amelyet olyan biztosító magánvállalattal kötöttek meg, amelynek belföldön van ugyan képviselete, de maga a szerződés külföldi vállalat központi intézeténél vagy bármely külföldi fiókjánál tett ajánlat alapján jött létre. Amennyiben a biztosított fél azt akarja, hogy az ilyen szerződések is a törvény szerinti felértékelés alá essenek, biztosítását annál a külföldi társaság központi intézeténél vagy külföldi fiókjánál kell bejelentenie, ahol annak idején ajánlatát benyújtotta. A biztosítási szerződésnek időközben más biztosítóintézetre való átruházása esetén (mint például egyes angol és amerikai társaságok, amelyek Magyarországból kivonultak s szerződéseiket más társaságra átruházták), a bejelentést annál az intézetnél kell megtenni, amelyre a szerződés átruháztatott. Az úgynevezett hadikölcsönbiztosításokat nem kell bejelenteni, mert azok a törvény szerint felértékelés alá nem esnek. A képviselőház megkezdte az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló javaslat tárgyalását Az appropriációs vita letargiája után szinte feltűnő érdeklődés mellett kezdte meg a képviselőház az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló törvényjavaslat tárgyalását, különösen a keresztény gazdasági párt és a szociáldemokraták vonultak fel csaknem teljes számmal és máris látható volt, hogy a vita voltaképpen ennek a két pártnak küzdelme lesz azok körül a pontok körül, amelyeket a szociáldemokraták kifogásolnak. A csütörtöki ülésen várták Vass József népjóléti miniszter beszédét, ez azonban későbbre maradt, így az első napon Fit. Artur előadón kívül csupán Kéthly Anna jutott szóhoz. A pénteki vitát Ernst Sándor, a keresztény gazdasági párt hivatalos szónoka vezeti be. A javaslat tárgyalásán Vass miniszter megbízottjaként Kovrig Béla dr. egyetemi magántanár, a javaslat fiatal kodifikátora, vesz részt, akinek munkájáról, pártkülönbség nélkül, nagy elismeréssel szóltak a képviselők. Az ülés megnyitása után Zsitvay Tibor elnök bemutatta Esmond Harmsworth köszönőlevelét a meleg, kitüntető fogadtatásért, majd a Ház harmadszori olvasásban is megszavazta az appropriációs törvényjavaslatot. Napirend szerint az öregség, rokkantság és özvegység esetére szóló biztosítási törvényjavaslat tárgyalása következett. A javaslatot Fritz Artur előadó ismertette, aki egyben benyújtotta a pénzügyi bizottság határozati javaslatát arról, hogy a kormány még ebben az esztendőben terjesszen javaslatot a Ház elé a mezőgazdasági munkások kötelező betegsegélyezéséről. Bejelentette, hogy a részletes vita során határozati javaslatot fog benyújtani arról, hogy a külföldre szakadt magyarokra is terjesszék ki az aggkori biztosítás rendelkezéseit. A továbbiakban részletesen ismertette a törvényjavaslat egyes szakaszait, majd azt fejtegette, hogy a javaslattal a nemzet és a társadalom a legmesszebbmenően gondoskodni kíván a munkásságról. Emellett a javaslat a beteg magyar társadalom biztosítását is jelenti s ezért elfogadásra ajánlotta. (Taps a kormánytámogató pártokon.) A vita első szónoka Kéthly Anna (szociáldemokrata) volt. Azzal kezdte, hogy a javaslat ugyan korszakos jelentőségű, de száz százalékban nem oldja meg a fontos problémát. 1928 június - péntest Gál Jenő. A kiszeridr egzisztenciáiról elfeledkeztek. Kéthly Anni a továbbiakban a népbetegségekről majd a nőkérdésről és a magántisztviselők ügyéről beszélt. Azt fejtegette, hogy a nők nem tudnak a férfiakéval azonos életkorig dolgozni, ezért tehát a nőknél le kellene szállítani a korhatárt hatvanöt évről hatvanra. A férfiaknál is sokolta a hatvanötéves korhatárt. A magántisztviselők nyugdíjellátásáról szólva, felhívta a népjóléti miniszter figyelmét arra, hogy ma a magántisztviselők nyugdíjintézete egy hatvankétéves nyugdíjasnak havi 2 00 pengőt, egy hatvanötévesnek 3.16 pengőt és egy hetvennégy évesnek 3.85 pengőt fizet. .A legmagasabb nyugdíjat egy hatvanhatéves szerencsés ember kapja: havi 6 pengőt. (Mozgás a Ház minden oldalán. Felkiáltások: Hallatlan! Hallatlan!) A felszólaló azzal fejezte be beszédét, hogy elfogadja a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául, mert érzi, hogy a munkások számára fogadja azt el. (Taps). Ernst Sándor következett volna a szólásra, az idő előrehaladottságára való tekintettel azonban engedélyt kért és kapott, hogy a legközelebbi ülésen mondhassa el beszédét. A Ház úgy határozott, hogy a legközelebbi ülés pénteken lesz. Benes föderációs tervei nagy megütközést keltettek Londonban Londonból jelentik. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője szerint Benesnek azok a tervei, amelyeket a lap brüsszeli levelezője közölt, nagy megütközést keltettek a londoni diplomáciai körökben. A neki tulajdonított szándékok jóval túlmennek a német—cseh közeledésen és határozottan nyugtalanítóak. Annak idején a francia—cseh szövetséget főleg abból a célból kötötték meg, hogy Ausztriának Németországhoz való csatlakozását szükség esetén fegyverrel is megakadályozzák, s így határozottan meglepő, hogy Benes a csatlakozást alku tárgyává akarja tenni. Még meglepőbb az az ötlet, hogy középeurópai vámuniót akar létrehozni, amely a német birodalmat és az utódállamokat is magában foglalva, idővel politikai föderációhozvezetne. Franciaország kedvezett ugyan a dunai föderáció gondolatának, de mindenesetre a német birodalom bevonása nélkül, mert Németország, ha egyszer belépne egy ilyen föderációba, azt bizonyára gazdaságilag és politikailag teljesen dominálná. Anglia gazdasági okokból ellenzi ezt a tervet. Olaszországra nézve pedig nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is veszedelmes volna. Olaszország mindig ellenezte a dunai föderációt, annál inkább ellenezni fogja azt, ha német vezetés alá kerülne. Végül a levelező figyelmeztet arra, amitől a francia Temps is óvta már Benest, hogy a cseh-német közeledést nem szabad túlzásba vinni.