Magyarság, 1928. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)
1928-09-01 / 198. szám
Milyenek voltak az állapotok Bokszegen a szerb királyi család elköltözése után? Közölte a Magyarság a bokszegi csendőrörs egykori tiszthelyettesének, Németh Mátyásnak összegyűjtött adatait a szerb királyi család bokszegi tartózkodásáról. Ezekből a visszaemlékezésekből plasztikus kép tárult elénk a balkáni uralkodó család beléletéről, a lövöldözésekről és verekedésekről. Most Németh Mátyás újabb levélben keresi fel , -.szerkesztőségünket, hogy kiegészítse adatait: Tekintetes Szerkesztőség! Nagyrabecsült lapjuk augusztus 12-iki vasárnapi számában közli szerény levelemet. Hálás köszönetet mondok a meg nem érdemelt elismerésért. Cikkemmel egyidejűleg közölték Bánffy Miklós urnak, ceglédkörnyéki helyiérdekű vasutak üzletvezetőjének levelét is és ezt olvasva emlékembe jöttek olyan esetek, melyeket a már elfelejtettem, hisz tizennyolc év nagy idő. Bánffy Miklós úr jól emlékszik a bükszegi állapotokra, a fejedelmi család birtokainak új tulajdonosaira, azon időben tényleg Sessevalé márki volt a birtok ura, őt lőtték agyon és nem a társát. Igaz az is, hogy azután agyonlőtték gazdatisztjét is, Wendling (és nem Darling) Ágostont. Jól emlékszem erre az utóbbi gyilkosságra, mert őrsöm iratai között, mint „kiderítetlen közbiztonsági zavar“ rovat alá tartozó akta volt kezelve. Ennek a nyomozását napirenden tartottuk, a gyilkos haldoklásánál is jelen voltam. A vidék népének bűnöző szokásairól azonban az a véleményem, a bűnöző hajlam oláhnál veleszületett. Én magam sokat foglalkoztam az oláhsággal és mondhatom, nem a szerbektől való vérkeveredés volt az oka a bükszegi bűnözésnek. Inkább az, hogy az öreg herceg, hogy a pandúrok zaklatásától szabaduljon, az amúgy is dologkerülő cigányvérrel erősen kevert nép közül többet felfogadott, ezekből egy egész testőrséget csinált magának, ezek a testőrök“ aztán nem csináltak egyebet, mint mindenfelé csa■ varogtak", lesve a pandúrok útjait így a szerb fejedelmi család ittlakása idejében bűnöző hajlamaik alaposan kifejlődhettek, alkalmuk volt minden jogcímen lopni és rabolni, úgy hogy később már az öreg herceg vagyonát is dézsmálni kezdték, éppen úgy, mint a környékbeli birtokosét. E testőrség hatása alatt fajult el aztán a rablás és lopás annyira, hogy katonaságot kellett kivezényelni. Voltak és vannak is Bükszegen tisztességes emberek, ezek azonban a görögkatolikus lakosságból és annak vezetőiből kerültek ki. Napirenden voltak ott a ló-, ökör-, sertéslopások, rablások és gyilkosságok s a főúri birtokosság, az erdő és fatelep, posta■és vasúti tisztviselők voltak a szenvedő felek. Jellemzésül a szerb királyi család otttartózkodása után elfajult állapotokra anynyít, hogy az 1910—12-es években az örskerülethez tartozó hét község állandó rendőri felügyelet alá volt helyezve. Napirenden voltak a hullaboncolások és temetői exhumálások, ezt bizonyíthatná az aradi ügyészség volt vezetője, azonkívül Austerweil és Pozsgay István hites törvényszéki boncolóorvosok és néhai Felletár Emil vegyész, ha élne. Az aradi hírlapok akkor csak úgy írták a község nevét ,,a legsötétebb Aradmegye“, a hamis eskü díja árfolyamban nőknél: tizenkét krajcáros babos fejkendő, a férfiaknál: egy liter pálinka, vagy egy pár bocskor, esetleg egy kecske, nehéz esetekben egy malac. Feljelentettem lopásért az áldófalvi görögkeleti papot és csalás vétségéért a járkosi szintén görögkeleti papot s csak az aradi szentszék és néhai Papp János görögkeleti püspök közbelépésére kerülték el a börtönt. Az erkölcstelenségnél és a bűnözésnél csak a magyarellenes propaganda volt itt nagyobb. Egyes szemtanuk azt mesélték el nekem, hogy Karagyorgyevics herceg mindkét csuklóján bilincset viselt, mint a büntetés jelképét. A bilincsviselés csak annyiban lehetett igaz, hogy mint keleti ember, szerette az ékszert és aranykarkötőket viselt, melyeknek bilincs formája volt. Bár egyesek állítása szerint azért viselt bilincseket, hogyha a „roham“ rájött sem magában, se másba kárt ne tehessen. Ezeket, persze, szemtanuk állították, én csak az ő állításaikat közlöm. (Öltevény, augusztus hó.) Németh Mátyás, csendőrtiszthelyettes. Előadások a református papság hódmezővásárhelyi nagygyűlésén Az Országos Református Lelkész Egyesület Hódmezővásárhelyen lankadatlan érdeklődés mellett folytatja gyűléseit. Csütörtökön este valóságos ítéletidő viharzott át a város fölött. A villámcsapások a különböző városrészeken egymásután megzavarták, sőt kioltották a villanyvilágítást, úgyhogy a református templomokban az esti istentiszteleteken kialudt a villany. Hirtelen sötétség borult a zsúfolásig megtelt templomokra, ahol a hívek énekelve várták be a vihar lecsendesülését. A tervbe vett esti szeretetvendégségeket is elmosta a zuhogó eső. A gyűlés nevezetes tárgya volt a lelkészek és az egyház budgethiánya. A lelkészi kar sérelmeit és az államhoz való viszonyát Sütő Kálmán ORLE főjegyző ismertette. Hosszabb vita után hétpontos határozati javaslatot fogadtak el, amelyben az ötödéves korpótlék szolgálati évek arányában való megállapítását, a lelkészi korpótlék 100 százalékig való valorizálását kérték, azonkívül kívánják, hogy a lelkészi földek haszonértéke a helyi viszonyok szerint állapíttassák meg, a lelkészek gyermekei után megfelelő neveltetési segélyt adjon a kormány. Az államsegély, az adósegély, iskolai segély és a földreform református egyházi vonatkozású szempontjairól Eolsei Endre tájékoztatta a konferenciát. A végső határozatot az ORLE hétfői közgyűlése mondja ki. A református vallástanító lelkészek értekezletén Ecsedy Aladár imája után Csikesz Sándor és Ferenczy Gyula egyetemi tanárok és Árokházy Béla nagytétényi lelkész szólaltak föl, illetve tartottak előadást. A református lelkésznők értekezletén különösen nagy érdeklődést keltett Forgách Gyula sárospataki lelkésznek a vegyes házasságokról tartott beszéde. Kifejtette, hogy a legveszedelmesebb vegyesházasság az, hogy ha egy istenfélő, egyházát szerető , református hívő olyasvalakivel köt házasságot,, akit még, ha reformátusnak nevezik is, azonban istentelen és hitetlen.. Az ilyen vegyesházasságok ellen kell főképpen küzdeni és ennek a harcnak legfőbb eszköze a keresztyén nevelés és a felekezeti öntudat megerősítése, nehogy ifjaink és leányaink úgy növekedjenek föl, hogy házasságkötéskor a vallást „mellékes dolognak“ tekintsék. Többen szóltak hozzá Forgách Gyula előadásához, Beretzky Albert, a Hit és Szolgálat Mozgalmának főtitkára, a keresztyén sajtó fontosságáról beszélt. A második ülés nagy konferenciáján Görömbey Péter nagykállói lelkész „A katolikus egyházi sajtó káros hatása a magyar nemzeti életre“ címen leszögezte, hogy a protestáns egyházi sajtó nagyon eltávolodott az élettől, viszont a katolikus sajtó teljes mértékben a világiakhoz szól Ferenczy Sándor a katolikus vallású, magyar érzelmű állampolgárokat óhajtja felsorakoztatni a túlzások megakadályozására. Kájel Endre, Göde Lajos püspöki másodlelkész, Miklós Géza fehérvári lelkész, Molnár Béla, Szilva István lelkészek szólottak még hozzá a kérdéshez. Csibész Sándor egyetemi tanár történelmi hátterű, színes előadásában „A háború utáni református igehirdetés legfőbb hiányairól“ beszélt. Lukácsy Imre, Görömbey Péter, Ferenczy Károly, Bereczky Albert fejtegették még, hogy a prédikáció milyen legyen. Többek hozzászólása után Vidor János dr. budapesti teológiai tanár tartott érdekes egyházi előadást. Pénteken délután párhuzamos gyűléseket tartottak. Az Ó-templomban a Jóléti és Gazdasági Társulat ülésén Juhász László esperes rámutatott az ORLE szervezkedésének már eddigi nagy eredményeire. Egerházy Lajos lelkész, ügyvezető igazgató a Társulat évi jelentését ismertette. Az elaggott papok lakóházának építési akciója iránt nagy érdeklődés mutatkozik. A vallástanító lelkészek és a papnők a délután folyamán ugyancsak gyűlést tartottak. A pénteki ebéden Rácz Ferenc vásárhelyi fazekasmester gyönyörű magyar virágos diszkorsót ajándékozott Antal Géza dr. dunántúli püspöknek. Szombat délután Baltazár Dezső debreceni ref. püspök, ORLE elnök is Hódmezővásárhelyre érkezik. T Terjesszük a magyar zené!! Rendkívüli kedvezmény a Magyarság magyar nótakedvelőinek, szeptember hó végéig. DEZSŐ GÁBOR zeneszerző Naturalista nótás Könyvét, amely a szerző 25 legszebb nótáját tartalmazza zongora, gitár, cimbalom stb. egységesített kottával B P 3.50 bolti ár helyett a Magyarság előfizetői és olvasói 2 PENGŐ + portó kedvezményes áron rendelhetik meg a Magyarság kiadóhivatalában. Budrnest, V., Bank utca 7. Portóra 12 fillér melléklendő. Utánvételes rendelést nem bonyolítunk le. Csak szeptember hó végéig. MlCTlBStB 1928 szeptember 1. számba! ! Mi volt a baj Szent Istvánkor? — Levelek a szerkesztőhöz — Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A Magyarság legutóbbi számában olvasom, hogy a „történelmi“ felvonulás rendezői a „nagy“ deficit miatt panaszkodnak. Már régebben szerettem volna megírni Szerkesztő Úrnak, mint néztem végig hatodmagammal a Szent Istváni „történelmi“ felvonulást. Nem úgy van ám. Szerkesztő ur, hogy elgondolunk valamit s azt nyomban végre is hajtjuk! Mert amint a pénztár felé közeledtünk, azt vettem észre, hogy a közönség zöme visszafelé igyekszik. Gondoltam, lekéstem talán a „történelmi“ felvonulásról. De nem! Amint a pénztár előtt veszem elő az egyik ropogós ötpengőst és hat darab belépőjegyet kérek a pénztáros felvilágosított, hogy hat jegy ára 12,. mondd: tizenkettő pengő. Már engedelmet kérek, Szerkesztő Úr, de egy ily kezdetleges (ezt a rendezőség is beismeri!) felvonulásért nem mi, soványpénzű pestiek, de még a jobb anyagiak között élő vidékek sem képesek megfizetni. Nagyon sok embertől hallottam, hogy egy pengőt még csak lefizettek volna és akkor háromszorannyian nézték volna végig, de jeggyel! Köztük én is hatodmagammal! ■ Most hátra van még, tisztelt Szerkesztő Úr, a Szent-Margitszigeti Remélem, ott is panaszkodni fognak a „nagy“ deficit miatt, mert nem szabad abból indulni ki, hogyha a vidék kicsit nagyobb számmal látogat el a fővárosba, akkor azt a vidéket nyomban le kell koppasztani! Nem volna szabad egy nyilvános helyre 2 50 pengős belépődíjat szedni! Ez kicsit sok. Úgy látszik, a Szent István-hét alatt egyesek meg akartak gazdagodni a falusiak pénzén. Ilyesmibe miért nem szól bele a főváros tanácsa? Szerkesztő Úr, ilyen alkalmakkor inkább mérsékelni kelene a belépődíjakat, hogy az a vidéki is láthasson valamit Pest szépségeiből. Nem úgy, mint a Székesfővárosi Állatkert, ahol nyolcvan fillérre emelték föl a jegyek árát. Tessék most elgondolni: ha én hatodmagammal bemegyek az Állatkertbe, az öt pengőmbe kerül. Enynyi pénzért pedig egész nap kell dolgoznom! Hazafias üdvözlettel: Kovács István (Kispest). .. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A Szent István-nappal kapcsolatos felvonulás ellen többféle panaszt olvastam becses lapjukban, s legyen szabad nekem is néhány megjegyzést tennem. Az augusztus 26-iki képes mellékleten van egy „Ősmagyarok“ című kép, mely a rendezőség roppant tájékozatlanságára vall. Tudomásom szerint az „ősmagyarok“ nem igen ismerték a nyugati fajtájú jószágokat, hanem az úgynevezett magyar farökröket, amelyekből, hála Istennek, találhattak volna bármelyik uradalomban vagy akár kisgazdánál is igen szép példányokat. Másik megfigyelésem, hogy ha már bubifrizurás hölgyeket ültettek a kocsira, legalább a felvonulás idejére kérhettek volna kölcsön egy kis vendéghajat. Mert hiszen tudjuk, hogy a régi magyaroknál nemcsak a nőknek volt hosszú hajuk, hanem a férfiak is Valvnkra omló hajfürtöket viseltek. Szerkesztő Urnak tisztelő hive: Egy falusi előfizető. * Mélyen tisztelt Szerkesztő Úrt Becses lapja augusztus 26-iki számához csatolt képes mellékletből látom, hogy a Szent István-napi történelmi felvonulásban a többi között ökörfogat is haladt a menetben. Valamelyik kőbányai sörgyár jobb sorsra érdemes két tarka ökre hízta a szekeret Márpedig köztudomású, hogy őseink aligha ismerték a svájci barka szarvasmarhát. Mint a Feszty-féle körképen is látható, az ő szekereiket a szép, nagyszarvú, magyar ökrök húzták át a Kárpátokon. Talán erre is gondolhattak volna a rendezők. Na olvasó. ! Két kisgazda-Korifeus harca a szentesi államrendőrség vezetője ellen Szentes, augusztus 31 Az alföldi városok legégetőbb problémáinak egyike a tüdővész elleni küzdelem, az elviselhetetlen portenger ellen való védekezés, mely a kánikulai időszakban hatványozottabb feladatok elé állítja a közhatóságokat a kórokozó bacillusok terjedésének meggátlása szempontjából. A felsőbb hatóságok rendeletei bár szigorúan előírják az egyes törvényhatóságok és városok számára a tüdővész elleni védekezés módozatait, sajnos, a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy e közegészségügyi szempontokból nagyfontosságú intézkedéseknek a gyakorlatban mindig akadnak kerékkötői, különösen azokon a helyeken, ahol ez intézkedéseknek gyors végrehajtását a tüdővész terjedésének egyre elszomorítóbb adatai a felsőbb hatóságok jóhiszemű szándékainál is fokozottabb mértékben sürgetnék. A minap történt, hogy az államrendőrség szentesi kapitányságának vezetője, Jánoska Tibor rendőrkapitány, — aki kiváló ügyszeretettel és a lakosság értelmes rétegeinek megelégedésére látja el hivatalát — rendeletet adott ki, melyben a kocsiknak forgalmát szabályozandó, kimondó fia, hogy a kocsik a por felverésének megakadályozása céljából ezentúl a városban csak a kövezett uton haladhatnak s kerülni tartoznak a kocsiutak mellett elhúzódó földes uton való közlekedést. A rendőrkapitány rendelkezését az indokolta, hogy Szentes városának a két évvel ezelőtt, kiadott rendelet ellenére mind a mai napig nincs öntöző autója, — pedig ez a rendelet ezeknek beszerzését minden város háztartása számára határozottan előírja, — s az öntözőkocsik egészen minimális vízszolgáltatása következtében oly portenger borítja a város utcáit állandóan, mely szinte elviselhetetlenné teszi a közlekedést. A városi képviselőtestület két hangadója, Bálint József és Pataki Imre, akik mint a helyi kisgazdapárt vezérei, egyben az Alföld fejlesztésére’ vállalkozott egyesületek helyi alakulatainak is vezérői, a legutóbb megtartott városi közgyűlésen nekitámadtak a rendőrkapitánynak e rendelkezése miatt s indítványt tettek, hogy írjon fel a közgyűlés a belügyminiszterhez a rendőrkapitány „túlkapása“ miatt, melyek e rendeletben foglaltatnak Azt sérelmezték a rendőrkapitány intézkedésében, hogy ha ők a köves uton kénytelenek hajtani, a lovak patkói elkopnak s az a gazdákra nagy anyagi károsodással jár. Hogy a földúton felvert porkány éleinek a veszélye, azzal Pataki Imre és Bálint József nem számoltak, de úgy látszik, hogy a közgyűlés többségében sem fogant nagyobb meggondolás, mert a két kisgazdakorifeus indítványa határozattá vált s már útban is van a panasz a belügyminiszterhez a rendőrkapitány ellen, akinek egyetlen bűne, hogy gondolkozik és szivén viseli azoknak a maradék magyaroknak a sorsát, akik a nagy világégés után még nekünk megmaradtak. A város értelmesebb lakosságánál, köre ilen, természetesen, érthető felháborodást kelt a közgyűlésnek ez a határozata és nagy érdeklődéssel várják a belügyminiszter válaszát, melyről nem lehet eleve tudni, hogy végül is nem-e a közgyűlésnek ad igazat, tekintve, hogy az indítvány olyanoktól származik, akik a nemesfémjelzett aranyközéputas politikának legfőbb helyi zászlóvivői és legerő- sebb oszlopai. t