Magyarság, 1928. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-01 / 198. szám

Milyenek voltak az állapotok Bokszegen a szerb királyi család elköl­tözése után? Közölte a Magyarság a bokszegi csendőr­­örs egykori tiszthelyettesének, Németh Má­tyásnak összegyűjtött adatait a szerb királyi család bokszegi tartózkodásáról. Ezekből a visszaemlékezésekből plasztikus kép tárult elénk a balkáni uralkodó család beléletéről, a lövöldözésekről és verekedésekről. Most Németh Mátyás újabb levélben keresi fel , -.szerkesztőségünket, hogy kiegészítse adatait: Tekintetes Szerkesztőség! Nagyrabecsült lapjuk augusztus 12-iki vasárnapi számában közli szerény levelemet. Hálás köszönetet mondok a meg nem érdemelt elismerésért. Cikkemmel egyidejűleg közölték Bánffy Miklós urnak, ceglédkörnyéki helyiérdekű vasutak üzletvezetőjének levelét is és ezt ol­vasva emlékembe jöttek olyan esetek, me­lyeket a már elfelejtettem, hisz tizennyolc év nagy idő. Bánffy Miklós úr jól emlékszik a bük­­szegi állapotokra, a fejedelmi család bir­tokainak új tulajdonosaira, azon időben tényleg Sessevalé márki volt a birtok ura, őt lőtték agyon és nem a társát. Igaz az is, hogy azután agyonlőtték gazdatisztjét is, Wendling (és nem Darling) Ágostont. Jól emlékszem erre az utóbbi gyilkosságra, mert őrsöm iratai között, mint „kiderítetlen köz­­biztonsági zavar“ rovat alá tartozó akta volt kezelve. Ennek a nyomozását napiren­den tartottuk, a gyilkos haldoklásánál is je­len voltam. A vidék népének bűnöző szokásairól azon­ban az a véleményem, a bűnöző hajlam oláhnál veleszületett. Én magam sokat fog­lalkoztam az oláhsággal és mondhatom, nem a szerbektől való vérkeveredés volt az­­ oka a bükszegi bűnözésnek. Inkább az, hogy az öreg herceg, hogy a pandúrok zaklatásá­tól szabaduljon, az amúgy is dologkerülő cigányvérrel erősen kevert nép közül többet felfogadott, ezekből egy egész testőrséget csinált magának, ezek a testőrök“ aztán nem csináltak egyebet, mint mindenfelé csa­­■ varogtak", lesve a pandúrok útjait így a szerb fejedelmi család ittlakása idejében bű­nöző hajlamaik alaposan kifejlődhettek, al­­kalmuk volt minden jogcímen lopni és ra­bolni, úgy hogy később már az öreg herceg vagyonát is dézsmálni kezdték, éppen úgy, mint a környékbeli birtokosét. E testőrség hatása alatt fajult el aztán a rablás és lopás annyira, hogy katonaságot kellett kivezé­nyelni. Voltak és vannak is Bükszegen tisz­tességes emberek, ezek azonban a görögkato­­likus lakosságból és annak vezetőiből kerül­tek ki. Napirenden voltak ott a ló-, ökör-, sertéslopások, rablások és gyilkosságok s a főúri birtokosság, az erdő és fatelep, posta­­■és vasúti tisztviselők voltak a szenvedő fe­­­­lek. Jellemzésül a szerb királyi család ott­­tartózkodása után elfajult állapotokra any­­nyít, hogy az 1910—12-es években az örs­­kerülethez tartozó hét község állandó­ rend­őri felügyelet alá volt helyezve. Napirenden voltak a hullaboncolások és temetői exhu­málások, ezt bizonyíthatná az aradi ügyész­ség volt vezetője, azonkívül Austerweil és Pozsgay István hites törvényszéki boncoló­orvosok és néhai Felletár Emil vegyész, ha élne. Az aradi hírlapok akkor csak úgy írták a község nevét ,,a legsötétebb Aradmegye“, a hamis eskü díja árfolyamban nőknél: tizen­két krajcáros babos fejkendő, a férfiaknál: egy liter pálinka, vagy egy pár bocskor, esetleg egy kecske, nehéz esetekben egy malac. Feljelentettem lopásért az áldófalvi görögkeleti papot és csalás vétségéért a jár­­kosi szintén görögkeleti papot s csak az aradi szentszék és néhai Papp János görög­keleti püspök közbelépésére kerülték el a börtönt. Az erkölcstelenségnél és a bűnözés­nél csak a magyarellenes propaganda volt itt nagyobb. Egyes szemtanuk azt mesélték el nekem, hogy Karagyorgyevics herceg mindkét csuk­lóján bilincset viselt, mint a büntetés jel­képét. A bilincsviselés csak annyiban lehe­tett igaz, hogy mint keleti ember, szerette az ékszert és aranykarkötőket viselt, melyek­nek bilincs formája volt. Bár egyesek állí­tása szerint azért viselt bilincseket, hogyha a „roham“ rájött sem magában, se másba kárt ne tehessen. Ezeket, persze, szemtanuk állították, én csak az ő állításaikat közlöm. (Öltevény, augusztus hó.) Németh Mátyás, csendőrtiszthelyettes. Előadások a református papság hódmezővásárhelyi nagygyűlésén Az Országos Református Lelkész­ Egyesület Hódmezővásárhelyen lankadatlan érdeklődés mellett folytatja gyűléseit. Csütörtökön este valóságos ítéletidő viharzott át a város fö­lött. A villámcsapások a különböző város­részeken egymásután megzavarták, sőt kiol­tották a villanyvilágítást, úgyhogy a refor­mátus templomokban az esti istentisztelete­ken kialudt a villany­. Hirtelen sötétség bo­rult a zsúfolásig megtelt templomokra, ahol a h­ívek énekelve várták be a vihar lecsen­­desülését. A tervbe vett esti szeretetvendégsé­­geket is elmosta a zuhogó eső. A gyűlés nevezetes tárgya volt a lelkészek és az egyház budgethiánya. A lelkészi kar sérelmeit és­ az államhoz való viszonyát Sütő Kálmán ORLE főjegyző ismertette. Hosszabb vita után hétpontos határozati javaslatot fo­gadtak el, amelyben az ötödéves korpótlék szolgálati évek arányában való megállapítá­sát, a lelkészi korpótlék 100 százalékig való valorizálását kérték, azonkívül kívánják, hogy a lelkészi földek haszonértéke a helyi viszonyok szerint állapíttassák meg, a lelké­szek gyermekei után megfelelő neveltetési segélyt adjon a kormány. Az államsegély, az adósegély, iskolai se­gély és a földreform református egyházi vo­natkozású szempontjairól Eolsei Endre tájé­koztatta a konferenciát. A végső határozatot az ORLE hétfői közgyűlése mondja ki. A református vallástanító lelkészek érte­kezletén Ecsedy Aladár imája után Csikesz Sándor és Ferenczy Gyula egyetemi tanárok és Árokházy Béla nagytétényi lelkész szólal­tak föl, illetve tartottak előadást. A reformá­tus lelkésznők értekezletén különösen nagy érdeklődést keltett Forgách Gyula sárospataki lelkésznek a vegyes házasságokról tartott be­széde. Kifejtette, hogy a legveszedelmesebb vegyesházasság az, hogy ha egy istenfélő, egyházát szerető , református hívő olyasvala­kivel köt házasságot,, akit még, ha reformá­tusnak nevezik is, azonban istentelen és hi­tetlen.. Az ilyen vegyesházasságok ellen kell főképpen küzdeni és ennek a harcnak leg­főbb eszköze a keresztyén nevelés és a fele­­kezeti öntudat megerősítése, nehogy ifjaink és leányaink úgy növekedjenek föl, hogy há­zasságkötéskor a vallást „mellékes dolognak“ tekintsék. Többen szóltak hozzá Forgách Gyula előadásához, Beretzky Albert, a Hit és Szolgálat Mozgalmának főtitkára, a keresz­tyén sajtó fontosságáról beszélt. A második ülés nagy konferenciáján Görömbey Péter nagykállói lelkész „A ka­tolikus egyházi sajtó káros hatása a magyar nemzeti életre“ címen leszögezte, hogy a protestáns egyházi sajtó nagyon eltávolodott az élettől, viszont a katolikus sajtó teljes mértékben a világiakhoz szól Ferenczy Sándor a katolikus vallású, magyar ér­zelmű állampolgárokat óhajtja felsorakoz­tatni a túlzások megakadályozására. Kájel Endre, Göde Lajos püspöki másodlelkész, Miklós Géza fehérvári lelkész, Molnár Béla, Szilva István lelkészek szólottak még hozzá a kérdéshez. Csibész Sándor egyetemi tanár történelmi hátterű, színes előadásában „A háború utáni református igehirdetés legfőbb hiányairól“ beszélt. Lukácsy Imre,­ Görömbey Péter, Ferenczy Károly, Bereczky Albert fejteget­ték még, hogy a prédikáció milyen legyen. Többek hozzászólása után Vidor János dr. budapesti teológiai tanár tartott érdekes egyházi előadást. Pénteken délután párhuzamos gyűléseket tartottak. Az Ó-templomban a Jóléti és Gazdasági Társulat ülésén Juhász László esperes rámutatott az ORLE szervezkedésé­nek már eddigi nagy eredményeire. Eger­­házy Lajos lelkész, ügyvezető igazgató a Társulat évi jelentését ismertette. Az elag­gott papok lakóházának építési akciója iránt nagy érdeklődés mutatkozik. A vallás­tanító lelkészek és a papnők a délután fo­lyamán ugyancsak gyűlést tartottak. A pén­teki ebéden Rácz Ferenc vásárhelyi fazekas­­mester gyönyörű magyar virágos diszkorsót ajándékozott Antal Géza dr. dunántúli püs­pöknek. Szombat délután Baltazár Dezső debreceni ref. püspök, ORLE elnök is Hód­mezővásárhelyre érkezik. T Terjesszük a magyar zené!! Rendkívüli kedvezmény a Magyarság magyar nóta­­kedvelőinek, szeptember hó végéig. DEZSŐ GÁBOR zeneszerző Naturalista nótás Könyvét, amely a szerző 25 legszebb nótáját tartalmazza zon­­g­­ora, gitár, cimbalom stb. egységesített kottával B P 3.50 bolti ár helyett a Magyarság előfizetői és­­ olvasói 2 PENGŐ + portó kedvezményes áron rendel­hetik meg a Magyarság kiadóhivatalában. Budrnest, V., Bank­ utca 7. Portóra 12 fillér melléklendő. Után­­vételes rendelést nem bonyolítunk le. Csak szeptem­­­­ber hó végéig. MlCTlBStB 1928 szeptember 1. számba! ! Mi volt a baj Szent Istvánkor? — Levelek a szerkesztőhöz — Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A Magyarság legutóbbi számában olvasom, hogy a „történelmi“ felvonulás rendezői a „nagy“ deficit miatt panaszkodnak. Már ré­gebben szerettem volna megírni Szerkesztő Úrnak, mint néztem végig hatodmagammal a Szent Istváni „történelmi“ felvonulást. Nem úgy van ám. Szerkesztő u­r, hogy el­gondolunk valamit s azt nyomban végre is hajtjuk! Mert amint a pénztár felé közeled­tünk, azt vettem észre, hogy a közönség zöme visszafelé igyekszik. Gondoltam, lekés­tem talán a „történelmi“ felvonulásról. De nem! Amint a pénztár előtt veszem elő az egyik ropogós ötpengőst és hat darab belépő­jegyet kérek a pénztáros felvilágosított, hogy hat jegy ára 12,. mondd: tizenkettő pengő. Már engedelmet kérek, Szerkesztő Úr, de egy ily kezdetleges (ezt a rendezőség is be­ismeri!) felvonulásért nem mi, soványpénzű pestiek, de még a jobb anyagiak között élő vidékek sem képesek megfizetni. Nagyon sok embertől hallottam, hogy egy pengőt még csak lefizettek volna és akkor háromszor­­annyian nézték volna végig, de jeggyel! Köz­tük én is hatodmagammal! ■ Most hátra van még, tisztelt Szerkesztő Úr, a Szent-Margitszigeti Remélem, ott is panasz­kodni fognak a „nagy“ deficit miatt, mert nem szabad abból indulni ki, hogyha a vidék kicsit nagyobb számmal látogat el a fővá­rosba, akkor azt a vidéket nyomban le kell koppasztani! Nem volna szabad egy nyilvá­nos helyre 2­ 50 pengős belépődíjat szedni! Ez kicsit sok. Úgy látszik, a Szent István-hét alatt egyesek meg akartak gazdagodni a fa­lusiak pénzén. Ilyesmibe miért nem szól bele a főváros tanácsa? Szerkesztő Úr, ilyen al­kalmakkor inkább mérsékelni kelene a be­lépődíjakat, hogy az a vidéki is láthasson valamit Pest szépségeiből. Nem úgy, mint a Székesfővárosi­ Állatkert, ahol nyolcvan fil­lérre emelték föl a jegyek árát. Tessék most elgondolni: ha én hatodmagammal bemegyek az Állatkertbe, az öt pengőmbe kerül. Eny­­nyi pénzért pedig egész nap kell dolgoznom! Hazafias üdvözlettel: Kovács István (Kispest). .. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A Szent István-nappal kapcsolatos fel­vonulás ellen többféle panaszt olvastam be­cses lapjukban, s legyen szabad nekem is néhány megjegyzést tennem. Az augusztus 26-iki képes mellékleten van egy „Ősmagyarok“ című kép, mely a rende­zőség roppant tájékozatlanságára vall. Tudo­másom szerint az „ősmagyarok“ nem igen ismerték a nyugati fajtájú jószágokat, ha­nem az úgynevezett magyar farökröket, ame­lyekből, hála Istennek, találhattak volna bármelyik uradalomban vagy akár kisgazdá­nál is igen szép példányokat. Másik meg­figyelésem, hogy ha már bubifrizurás höl­gyeket ültettek a kocsira, legalább a felvonu­lás idejére kérhettek volna kölcsön egy kis vendéghajat. Mert hiszen tudjuk, hogy a régi magyaroknál nemcsak a nőknek volt hosszú hajuk, hanem a férfiak is Valvnkra omló haj­fürtöket viseltek. Szerkesztő Urnak tisztelő hive: Egy falusi előfizető. * Mélyen tisztelt Szerkesztő Úrt Becses lapja augusztus 26-iki számához csatolt képes mellékletből látom, hogy a Szent István-napi történelmi felvonulásban a többi között ökörfogat is haladt a menetben. Valamelyik kőbányai sörgyár jobb sorsra érdemes két tarka ökre hízta a szekeret Már­pedig köztudomású, hogy őseink aligha ismerték a svájci barka szarvasmarhát. Mint a Feszty-féle körképen is látható, az ő sze­kereiket a szép, nagyszarvú, magyar ökrök­ húzták át a Kárpátokon. Talán erre is gon­­dolhattak volna a rendezők. N­a olvasó. ! Két kisgazda-Korifeus harca a szentesi állam­­rendőrség vezetője ellen Szentes, augusztus 31 Az alföldi városok legégetőbb problémái­nak egyike a tüdővész elleni küzdelem, az elviselhetetlen portenger ellen való védeke­zés, mely a kánikulai időszakban hatványo­­zottabb feladatok elé állítja a közhatóságo­kat a kórokozó bacillusok terjedésének meg­­gátlása szempontjából. A felsőbb hatóságok rendeletei bár szigorúan előírják az egyes törvényhatóságok és városok számára a tüdővész elleni védekezés módozatait, sajnos, a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy e köz­egészségügyi szempontokból nagyfontosságú intézkedéseknek a gyakorlatban mindig akad­nak kerékkötői, különösen azokon a helye­ken, ahol ez intézkedéseknek gyors végrehaj­tását a tüdővész terjedésének egyre elszomo­rítóbb adatai a felsőbb hatóságok jóhiszemű szándékainál is fokozottabb mértékben sür­getnék. A minap történt, hogy az államrendőrség szentesi kapitányságának vezetője, Jánoska Tibor rendőrkapitány, — aki kiváló ügysze­retettel és a lakosság értelmes rétegeinek megelégedésére látja el hivatalát — rende­letet adott ki, melyben a kocsiknak forgal­mát szabályozandó, kimondó fia, hogy a ko­csik a por felverésének megakadályozása cél­­jából ezentúl a városban csak a kövezett uton haladhatnak s kerülni tartoznak a ko­­csiutak mellett elhúzódó földes uton való közlekedést. A rendőrkapitány rendelkezését az indokolta, hogy Szentes városának a két évvel ezelőtt, kiadott rendelet ellenére mind a mai napig nincs öntöző autója, — pedig ez a rendelet ezeknek beszerzését minden város háztartása számára határozottan előírja, —­ s az öntözőkocsik egészen minimális vízszol­gáltatása következtében oly portenger borítja a város utcáit állandóan, mely szinte elvi­selhetetlenné teszi a közlekedést.­­ A városi képviselőtestület két hangadója, Bálint József és Pataki Imre, akik mint a helyi kisgazdapárt vezérei, egyben az Alföld fejlesztésére’ vállalkozott egyesületek helyi alakulatainak is vezérői, a legutóbb megtar­tott városi közgyűlésen nekitámadtak a rendőrkapitánynak e rendelkezése miatt s indítványt tettek, hogy írjon fel a közgyűlés a belügyminiszterhez a rendőrkapitány „túl­kapása­“ miatt, melyek e rendeletben foglal­tatnak Azt sérelmezték a rendőrkapitány in­tézkedésében, hogy ha ők a köves uton kény­telenek hajtani, a lovak patkói elkopnak s az a gazdákra nagy anyagi károsodással jár. Hogy a földúton felvert por­kány éleinek a veszélye, azzal Pataki Imre és Bálint József nem számoltak, de úgy látszik, hogy a köz­gyűlés többségében sem fogant nagyobb meg­gondolás, mert a két kisgazdakorifeus indít­ványa határozattá vált s már útban is van a panasz a belügyminiszterhez a rendőrkapi­­tány ellen, akinek egyetlen bűne, hogy gon­­­dolkozik és szivén viseli azoknak a maradék magyaroknak a sorsát, akik a nagy világégés után még nekünk megmaradtak. A város értelmesebb lakosságánál, köre­ i­­len­, természetesen, érthető felháborodást kelt a közgyűlésnek ez a határozata és nagy ér­deklődéssel várják a belügyminiszter válaszát, melyről nem lehet eleve tudni, hogy végül is nem-e a közgyűlésnek ad igazat, tekintve, hogy az indítvány olyanoktól származik, akik a nemesfémjelzett aranyközéputas poli­tikának legfőbb helyi zászlóvivői és legerő-­ sebb oszlopai. t

Next