Magyarság, 1928. október (9. évfolyam, 223-248. szám)
1928-10-02 / 223. szám
1928 október 2. keddi SJStS lyeken a kommunista párt felszólítja a munkásságot, hogy proklamálja az általános sztrájkot és akadályozza meg a fasiszták október 7-iki seregszemléjét. A helyzetet politikai körökben és a kormány környezetében is rendkívül súlyosnak látják, miután nem tudják, hogy az állam haderejének beavatkozása biztosítani tudja-e a bécsújhelyi tüntetések nyugodt lebonyolítását. Több nagyhatalom képviselője vasárnap és hétfőn beható tanácskozást folytatott Seipel kancellárral. A kormánypárt kíméletlen harcra határozta el magát Nagykanizsán Kállay Tibor ellen Nagykanizsa, október 1 (A Magyarság kiküldött tudósítójától.) Elmúlt a programbeszédek vasárnapja, ismét a rendes kerékvágásba zökkent Nagykanizsán az élet. Mindenki munkahelyén robotol, csak az alkalmi foglalkozást űző kortesek loholnak változatlan izgalommal az ajánló aláírások után. Se vége, se hoszsza a kapacitálásnak, mindkét párt, Kállay Tibor pártja és az egységes párt is, a maximumra törekszik s közben nem veszik észre, hogy már-már több az ajánlás, mint a választó. De hát ki ügyelne a harc hevében ilyen apró szépséghibára, mikor még a nagyobb hibák előtt is szemet hunynak az illetékesek. A választóknak pedig igazán mindegy, melyik részen törölnek majd többet az aláírásokból. Legfeljebb azoknak lesz kellemetlen az ügy, akiknek neve mindkét jelölt ívein szerepel. Törjék ezek a fejüket azon, hogy lesz, mint lesz, Nagykanizsa polgárságának más a dolga: elmélkedik a vasárnap történteken. Mert nem mindennapi élvezetben volt részük vasárnap a kanizsaiaknak. Az Erzsébet téren egy volt miniszter és egy kormányfőtanácsos képviselő támadta Bethlen István politikáját, amelyet a Deák-téren a helyi ipartestület elnöke próbált védelmezni. Kell-e mondani, melyik téren sereglett össze több ember? Az Erzsébet-tér feketéllett a tömegtől, a Deák-téren pedig nyugodtan gyakorlatozhatott volna gyűlés közben egy egész regiment. Azért nagy tévedésbe esnék az, aki ebből a választás eredményét próbálná megjósolni. Mert zúghatott az éljen, düböröghetett a taps Kállay Tibor mellett, az egységes párt gyűlésén az elnök mégis bejelentette, hogy a kormány a legmesszebbmenő támogatást ígérte Bazsó József számára. Hogy mit jelent ez a legmesszebbmenő támogatás, azt mindenki tudhatja, aki közelről látott már nyíltszavazásos választást: azt jelenti, hogy az ellenzéki jelölt a választók általános lelkesedése mellett is megbukik. Persze, történhet csoda is, (bár csodákhoz nem nagyon szoktatta hozzá az országot a kormány) lehet, hogy Kállay Tibort harmadszor is és pedig most ellenzéki programmal képviselőjévé választja Nagykanizsa, de, hogy ez mennyire csoda lenne, azt éppen a Kállaygyűlés egyik szónoka, a kanizsai ferencrendi zárdafőnök mondotta fel nyíltan, amikor így nyilatkozott: — A legutóbbi választáson csak a terror miatt szavaztunk a kormánypártra, mert a kormány már akkor sem fért a bögyünkbe. A legutóbbi választáson Kállay Tibor volt a kormány jelöltje Nagykanizsán. Ha akkor nem tudta volna, most a legjobb forrásból értesülhetett arról, miért szavaztak rá a ferencrendi zárdafőnökkel együtt a kanizsaiak. Most más a helyzet: most küzdenie kell a mandátumért és pedig nem ellenjelöltjével, a kanizsai ipartestületi elnökkel, hanem azokkal a titkos hatalmakkal, amelyek eddig neki szállították a megbizólevelet. Most Bazsó József ül páholyban, bár szegény úgy van jelöltségével, mint az, aki drága ajándékot kap s azt féltve szorongatja, nehogy leejtse és összetörje. aludni. Kiment a folyosóra. Nézegette az égen az Isten szemeit, a csillagokat. Nemsokára a szerelő is utána sompolyított. — Mit gondol István? Én visszaadnám a Viktort magának — mondta mosolygósan. — Eggyen meg a ... Uram bocsá ... Viseld csak a csizmádat rongyáig — dörmögött István, aztán elfordult. A kalauz ment végig a folyosón, nyitva hagyta az ajtót. Medvék bömböltek, farkasok üvöltöttek kint a titokzatos sötétben, vagy tán a szél bőgőzött... A nazarénus elhomályosodott emlékezetéből — a rég betemetett mélységből — egy szögszínhajú parasztlány emelkedett ki. A Viktor, akinek meleg száját ő egykor csókolgatta ... És elvették tőle a Viktort, a párját... Ki vette el? Ez a lator, aki itt áll mellette ... A vonat egy gilicetüskés szakadék mellett, lassú tempóban döcögött. Az éjszaka infernuma víziókat rögzített gyulladozó szemei elé, fellobbantotta a lelkét és egy pillanat alatt semmivé lett a szelíd Názáreti, az evangélium, a mennyország, a pokol. A hivő nazarénusból másodperc alatt ázsiai pusztákon ménesekkel, gulyákkal kóborló, füstös lóbőrsátrak alatt tanyázó, sámánhitü kun vitéz lett. Talán Uzur, akinek vállra omló üstökében nemesgyöngy fénylett... Torkon ragadta ellenét, aki beleköpött az életébe és iszonyú erővel dobta a szakadékba ... A szél búgott, a mozdony zihálva törtetett előre a vak éjszakában. A lehiggadt ember benyitott a szakaszba. Az asszony elaludt. Az orcáján mosoly bimbózott, talán a Pirossal álmodott. István csak nézte, nézte a halványpiros arcot és a korán őszülő hajlombokat. Palik őrzik az egységes nyálat, amelynek tagjai csak rábeszélés után fogadják el a törvényjavaslatokat Hogy a ferencrendi zárdafőnök szavaival éljünk, „a kormány most sem fér a kanizsaiak bögyébe“. Kállay Tibornak így vasárnapig könnyű dolga volt, mert az egységes párt — ismerve jól a hangulatot — csak szőrmentén támogatta Bazsó Józsefet, aminek az is lehetett a magyarázata, hogy nem akart nyílt sisakkal és élesen szembefordulni a Bethlenkormány volt pénzügyminiszterével. Vasárnap azonban az történt, hogy Kállay Tibor programbeszédében nagyon nekirontott az egységes pártnak s rendkívül kellemetlen titkokról rántotta le a leplet, amikor igy szólott : — Az utolsó esztendőkben a kormányzás a személyi kapcsolatokon nyugvó kormányzássá lett. A politika mezején pulik őrzik a nagy nyájat és tartják rendben annyira, hogy a gazda hosszú időn át is nyugodtan távol maradhat. Azonban a közgazdasági mező nem olyan, hogy általános megelégedést kelthessen a nyájban. A pulik minden gazdát egyformán fognak szolgálni. Ami pedig a gazdát illeti, veszélyes dolog egy kézben összpontosítani minden hatalmat, mert egy bekövetkezhető változás esetén kaotikus tömeg marad, amely irányvesztetten nem tud majd mihez kezdeni. A programbeszédnek ez a része annyira kínosan hatott, hogy már vasárnap délben jelentés szaladt az Inkán pihenő Bethlen István grófhoz és Budapestre, az egységes párt elnökségéhez is és a jelentés nyomán aztán határozatba ment, hogy Kállay Tiborral szemben most már éppen úgy félre kell tenni a kesztyűskéz politikáját, mintha a legnévtelenebb ellenzéki jelöltről volna szó. Hogy emelkedett a feladó 50 pengőről 150-re? A programbeszéd többi része is éles támadás volt a kormány és az egységes párt politikája ellen- Kállay azt fejtegette, hogy közvéleményre alapított kormányzásra van szükség és nem rendkívüli hatalomra, amikor ezt rendkívüli idők és rendkívüli célok nem indokolják. Lehetővé kell tenni, hogy az állami akarat kialakulásában minden magyar állampolgár részt vehessen. Parlamentáris kormányzatra van szükség, amely respektálja a mindenkori többséget. Különbséget kell tenni törvény és rendelet között. Az utóbbi időben hozott törvények különben sem a közszükségletből eredtek, a többségi párt tagjait úgy kellett rábeszélni a törvényjavaslatok elfogadására. A programbeszédet nagy tetszéssel fogadta az ezrekre rugó hallgatóság s a tetszés csak fokozódott, amikor Kállay Tibor az adópolitikáról beszélt. Elmondotta itt, hogy annak idején, a szanálásnál ötvennyolc pengőben állapították meg fejenkét az adóterhet és ma ez a teher már kilencvenegy pengő, illetőleg a különféle törvényhatósági adóterhekkel együtt százötven pengő. E magas adóterhek mellett az államháztartás feleslegekkel dolgozik, amelyek pedig lehetővé tennék az adók leszállítását. Élesen bírálta az adóbehajtás és kezelés visszásságait is, majd szóvátette, hogy a kormányzat két ágazata a meseországok hétmértföldes csizmájában rohan előre, míg a gazdasági tárcák nem tudnak lélegzethez sem jutni. Attól tart, lesz még valaki, aki mezítláb fog szaladni a hétmérföldes csizmák nyomában. Nagyra becsüli a szociális tárca alkotásait, de nemcsak beteg és rokkant munkások vannak, hanem egészségesek is és ezekre a gazdasági minisztereknek kell figyelniük. Kívánta a választás tisztaságát, a szabadságjogok helyreállítását, majd azzal végezte, hogy ne legyen senki az országban, aki mellőzöttnek érezheti magát. A gyűlésen felszólalt Szilágyi Lajos képviselő is, aki arról beszélt, hogy Bethlen István még ma sem ismeri az egységespárti képviselőket, így például Fráter Jenő képviselő máig sem jutott ahhoz, hogy bemutatkozzék Bethlennek. A következő szónok Berky Gyula képviselő volt, aki azzal fenyegetődzött, hogy befellegzik a kormánynak, ha az egységes pártból kilépett képviselők egyszer nyíltan beszélni kezdenek. Felszólalt Reischl Richárd agrárpárti képviselő is, végezetül pedig a ferencrendi zárdafőnök jelentette be, hogy a kanizsai papság nem fogja támogatni a pazarló és önkényeskedő kormányt. M egységespárti jelölt karizál a zsidóknak Az Erzsébet téren tartott hatalmas ellenzéki gyűléssel egyidőben mondotta el programbeszédét a Deák téren Bazsó József nemhivatalos egységespárti jelölt. Természetesen, mindenben helyesnek találta Bethlen István gróf politikáját. Közben Kállay Tiborról következetesen mint kegyelmes úrról emlékezett meg, akinek ő eddig hűséges zászlóvivője volt. Úgy látszik, a lobogóhordozás idején tanulta meg, hogy előnyös jóban lenni választáskor a zsidósággal. Legalábbis erről győzte meg hallgatóságát Bazsó József, amikor minden különösebb indok nélkül nekitámadt a numerus claususnak, holott eddig állandóan arról beszélt, hogy járatlan a politikában s nem fog más kérdésekkel törődni, csak olyanokkal, amelyeknek megoldása segít Nagykanizsa helyzetén. A zsidó szavazatokért különösen édes harc folyik a két párt között. Eddig a zsidók Kállay Tibor mellett foglaltak állást, most azonban egy részük a kormánypárt felé orientálódik, amióta kiderült, hogy a hatalom mégis kíméletlenül küzdeni fog a volt pénzügyminiszterrel szemben. A vasárnapi programbeszédek egyáltalában nem tisztázták a helyzetet. A Kállay Tibor mellett megnyilatkozó lelkes hangulatot nagyban befolyásolják a kiszivárgott hírek, hogy a Bazsó József számára megígért „alkotmányos“ támogatás most már minden vonalon érvényesülni fog. A Kállay Tibor érdekében Nagykanizsára utazott képviselők közül Berky Gyula a vasárnapi gyűlésen mondott beszédében szokatlanul éles hangon támadt Gyömörey György főispán ellen s ez a támadás is nagy szerepet játszik abban az elhatározásban, hogy a kormánypárt minden eszközt megmozgat Bazsó József győzelméért. Hogy csakugyan kezdetét vette az „alkotmányos támogatás, azt már az a körülmény is bizonyítja, hogy vasárnap például a kormánypárt minden néven nevezendő járművet a maga számára foglalt le Nagykanizsán, úgy hogy Kállay Tiboréknak gyalog kellett átmenniük a szomszédos Kiskanizsára. Mindenki jól tudja, hogy Bazsó József anyagi ereje nem nagyon bírná el a választás költségeit s az sem titok, hogy az egységes párt nem szívesen kockáztat hiába hatalmas öszszegeket. Kállay Tibor alig két hete úgy nyilatkozott, hogy nem hisz boszorkányokban , erőszakos választási fogásokban. A boszorkányok immár befészkelték magukat Nagykanizsára, őket kell tehát legyőzni Kállay Tibornak s nem Bazsó Józsefet, ha ismét helyet akar biztosítani magának az országgyűlésben.* Buday Dezső országgyűlési képviselő a következők közlését kérte: — Kállay Tibor Nagykanizsán programot adott. A sok minden között a bolsevizmus elleni küzdelemről is beszélt és azt mondta, — ha igaz a hétfő reggeli lapok híradása, — hogy a bolsevizmus ellen nem úgy kell védekezni, hogy a munkásokból „Sasokat“, hanem úgy, hogy megelégedett embereket csináljanak. — Ezekből a szavaiból azt látom, hogy nem ismeri a Sasokat, mert ha ismerné, nem kifogásolná létezésüket. Tudtul adom úgy neki, mint mindazoknak, akik a Sasok felől tévedésben vannak, — nem keresve a jóvagy rosszhiszeműséget, — hogy a Sasok az Ébredő Magyarok Egyesületének kebelében alakított és a fegyelmező testedzés céljait szolgáló sportcsapatok, amelyeknek táborába túlnyomó többségben a nemzeti alapra helyezkedett, becsületes magyar munkások tartoznak. Ezeknek a nevében, mint az egyesület országos elnöke, visszautasítok minden olyan feltételezést és célzást, amely a Sasok valódi mibenlétét elhallgatva, őket mint a fennálló rendnek vagy akár a munkásság ellenségeinek tünteti fel, mert az Ébredő Magyarok Egyesülete és a kebelébe tartozó Sassok a munkások legjobb barátai.