Magyarság, 1929. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-01 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1929 JANUÁR 1, KEDD FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI. ARADI UTCA 10. TELEFON: AUTOMATA 252-30, 252-31, 252-40. KIADÓ* HIVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET, BANK, UTCA 7. TELEFON: AUTOMATA 294-31, 294-32. LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741, POSTAFIÓK 19 X. ÉVFOLYAM, 1. (2364.) SZÁM . A Magyarság olvasók közönségéhez! Andrássy Gyula gróf, Batthyány Lajos gróf és Pallavicini György őrgróf barátságos megegyezés alapján kiváltak a Magyarság Lapkiadó Részvénytársaság érdekeltségéből. Mikor távozásukat olvasóközönségünknek bejelentjük, őszinte hajával emlékszünk meg arról az áldozatkészségről, amellyel nyolc évvel ezelőtt lapunkat megalapozni s arról az önzetlen fáradozásról, melllyel nyolc éven át megizmosodni és kifejleszteni segítették. Ez az áldozatkészség és a keresztény magyar társadalom széles rétegeinek megértése és az évekkel növekvő ragaszkodása tette lehetővé, hogy a Magyarság alig egy évtized alatt a magyar újságvállalkozás és újságírás egyik legelső orgánumává, a magyar közélet feddhetetlen tényezőjévé, a nagy nemzeti vágyak és igazságok lebírhatatlan harcosává legyen. Régi főrészvényesünk és igazgatósági tagjaink kiválása s annak az uj keresztény tőkeérdekeltségnek bekapcsolódása, mely helyüket elfoglalja, a Magyarság szellemi egyéniségét, egés politikai vezetését érintetlenül hagyja és biztosulj ia, de egyben lehetővé teszi számunkra azoknak az új adminisztratív és szerkesztőségi feladatoknak megoldását, melyek lapunk erejét, színvonalát, tartalmi élénkségét, zsurnalisztikai hatóképességét még tökéletesebbé fokozzák. Öröm és büszkeség nekünk, hogy kormánytól és pártoktól függetlenül, az erkölcsi és anyagi megközelíthetetlenség fegyverzetében küzdhetünk tovább nagy céljainkért. Arra kérjük olvasóinkat, tartsanak meg bennünket változatlan bizalmukban. Milotay István a Magyarság felelős szerkesztője tettek meg, több legyen, mint rövid és gyalázatos lehorgadása azoknak a heroikus és csodálatraméltó erőfeszítéseknek, amelyek által a világháború ötödfél éve alatt újból beírtuk polgárjogunkat az élet és a szabadság világrendjében. Csak egy másik őrület hihette, hogy a kárunkra teremtett tényállapot valaha is tovább tarthasson, mint az a testi kimerültség, az az ideghisztéria és az a lelki összeroppanás, amelyből ez a tényállapot a gyalázatok és a bomlások hónapjaiban világra született. A nemzetnek és a magyar fajnak belső részeit emésztő lázak azóta elmúltak. Kiizzadta, vagy kilökte magából a kóros felbomlás csiráit. S íme, amit csak a rémület zilált képzelete hihetett csupán, a lelki betegség elmúlása után ez a valószínűtlen és borzalmas tényállapot ma is itt van, mint egy elháríthatatlan természeti csapás, mint egy legyőzhetetlen fátum, mint a görög tragédiák zord végzete, amelynek terhe alatt roskadva járnak a halhatatlan istenek és a földi halandók, az örökkévaló nemzet éppúgy, mint annak múlandó fiai. Azóta hiába ostromoljuk könnyeinkkel és imáinkkal az egek kárpitját, bprai, műtetén csrnt fájdalom és minden keserű átok és őrült kétségbeesés: a tényállapot ködének fekete drapériája egyre sűrűbb és áthatlanabb ráncokban omlik fölénk, mint valami kegyetlen sorserő, amely összetaposott szíveknek és összezúzott nemzeteknek roncsaiból alakítja a maga ismeretlen akaratát a maga szörnyű törvényét. De vájjon így van-e? 1928 utolsó napjának estéjén egy pillanatra nézzünk csak a magunk belsejébe. Nem voltunk-e méltatlanok, gyávák és gyengék arra, hogy ezt a zord fátumot, hogy a balszerencséknek és a katasztrófáknak ezt a rémséges sorozatát megszegjük és lehányjuk azokat a bilincseket, amelyek tíz esztendő óta tagjainkon rozsdásodnak? Vájjon csakugyan erkölcsileg készen állunk-e történelmünk legnagyobb feladatának végrehajtására? Vájjon maradéktalanul lefizettük-e azt a nagy morális váltságdíjat, amelyet az új idők kapuján kérnek tőlünk számon, azt a váltságdíjat, amely nélkül még egy Zrínyi se ítélte méltónak nemzetét arra, hogy számára kiverekedné a nap fényét és melegét és a szabad levegő vidámságát? Lehet, hogy talán több gyarlóság és fonákság van bennünk, mint amennyi célszerű volna fajunknak és nemzetünknek rettető és fenséges történelmi hivatása szempontjából. De — újból a nagy Zrínyit idézzük, akinek lángelméje talán legtöbbet mond a magyar sorsnak 1929- ben is a magyar Walesek és Sybillák tragikus kórusából: — egy nemzetnél se vagyunk alábbvalók! Azokhoz képest pedig, akik között ősi országunkat szétbilangolták, évszázadok kultúrájának, erkölcsi erejének, történelmének és dicsőségének megközelíthetetlen magasságában vagyunk. És ha hibáztunk és vétkeztünk, nem bünhődtük-e meg már a múltat és a jövendőt? És ha van valami morzsányi értelme az úgynevezett erkölcsi világrendnek, akkor lehetséges, hogy minden tűrésünk, minden bánatunk, minden hősiességünk, a magyar géniusz minden rendkívülisége és felülmúlhatatlan csodája, vértanúink vére, hitvallóink hite, szentjeink szentsége, államférfiaink nagysága, katonáink heroizmusa, asszonyaink szépsége és gyermekeink ártatlansága: mindez csak sivár buborék volna ennek a kietlen óceánnak A Korosec-kormány annyi készülődés után vasárnap végre lemondott. Déli háromnegyed 1 órakor adta ki erről a miniszterelnökség a kommünikét, megjegyezvén, hogy a király csak 2-3 napon belül határoz a lemondás ügyében, minthogy még beteg. Betegsége azonban nem lehet valami komoly, mert félórás kihallgatáson fogadta előzőleg Korosecet. Politikai körökben Gráf közoktatásügyi miniszter fellépésének tulajdonítják a lemondás publikálásai. fi ugyanis ■ isii ....»■ illeiorE sav.-VólLkozok tatárügyi tárügyi költségvetés felett,brgalmatlanságot akar neki szavazni nisi beszéde miatt, melyben a radikálisokat kíméletlenül támadta. Hogy ezt megelőzze, levelet intézett a pénzügyi bizottság elnökéhez, s ebben azt írta, hogy miután szombaton este a minisztertanács elhatározta a kormány lemondását, bár a miniszterelnök ezt még nem jelentette be sem a királynak, sem nyilvánosságra nem hozta, ő mégis feleslegesnek tartja, hogy ilyen körülmények között a pénzügyi bizottság ülést tartson és a jövő évi költségvetéssel foglalkozzék. Sztojadinovics elnök mégis megtartotta az ülést, felolvasta rajta Grál levelét, minthogy azonban a miniszter nem volt jelen, a népjóléti tárca tárgyalását vették elő. A tisztviselői nyugdíjakon összevesztek a radikálisok és a demokraták, s a bosnyákok és demokraták közönséges kijátszással vádolván a radikálisokat, kivonultak az ülésből. A kormány lemondása óta nagy tanácskozások folynak. Különösen Vukicsevics töltötte az egész vasárnapot tárgyalásokkal a különböző radikális vezetőkkel, Korosec Szpáhéval és a horvát néppárti Bariccsal konferált hosszassabban. A közönséget leginkább az a kérdés foglalkoztatja, hogy a kormányalakítást megelőző audienciák alkalmával kapnak-e a paraszt-demokrata koalíció vezetői meghívást az udvarhoz is megjelennek-e. A Narodna Odbrana központi bizottsága vasárnap az összes tartományi bizottságok elnökeinek bevonásával ülést tartott Belgrádban, melyen megszerkesztettek egy kiáltványt a néphez. Feltűnést keltett, hogy a kiáltvány élesen bírálja a közigazgatás hibáit és megállapítja, hogy az államban rendezett viszonyok nélkül a kulturális és gazdasági szervezetek sem fejthetnek ki eredményes működést. A bor válókkal vagy nélkülük? A Vreme tájékozott körökből származó értesülése szerint megkísérlik, hogy a zágrábi ellenzékkel öszeköttetésbe lépjenek. Ebből a célból egy tekintélyes személyiség Zágrábba utazott, hogy Macsekkel és Pribicseviccsel tükrén, amelyet emberi történelemnek hívnak? Nem. Ez a gondolat Isten tagadása volna. Az új év hajnalán emeljük fel szívünket a Mindenható zsámolyához és történelmi feladatunk színvonalához és mondjuk el újévi imádságul az ősi fohászt: Áldd meg országunkat, mi magyar hazánkat. Vezéreljed jóra a mi királyunkat! összeköttetésbe lépjen, akiket abban az esetben, ha a kormány lemondását a király elfogadja, szintén meghívnak a kormányalakítási tárgyalásokra. A kormány lemondását csak akkor fogadják el, ha Zágráb hajlandóságot mutat az együttműködésre. A normális tárgyalásokat ezután kezdik meg. A Vreme szerint ebben az esetben, a parasztdemokrata koalíció vezetőivel egyetértésben, választási kormányt alakítanának. A Politika is megállapítja, hogy a válság aktedició megahavítés frígyít. Á, Potifíki azonban a Vreme által említett" választási kormány megalakításának lehetőségét nem tartja valószínűnek. Ezzel szemben előkelői politikai körök véleményére hivatkozik, amely szerint a válság az, úgynevezett hármaskoalícióval, amelyben a radikálisok,a szlovén klerikálisok és muzulmánok vennének részt, végződnék úgy, hogy a demokraták kiesésével minden a régiben maradna. ■i ■ * Zágráb feltételei Zágrábból jelentik: A belgrádi kormányválságot zágrábi politikai körökben tetszett figyelemmel kísérik. A parasztdemokrata koalíció lapjai a koalíciós kormány bukásában az állam gyógyulásának kezdetét látják. Ha most ismét a hármas koalíció kapna a kormányalakításra megbízást, ami azt jelentené, hogy Vukicsevics rövid időre ismét kormányra jutna, a parasztdemokrata koalíció részvételéről szó sem lehet. A horvátok csak olyan kormányba hajlandók minisztereket küldeni, amely alkotmányozó gyűlést hitt egybe és az alkotmányt a horvát követelések figyelembevételével megreformálja. Erre, egyelőre, még nem érett meg a helyzet. „A horvát nemzet csak azt fogadja el törvénynek, amit maga határoz“ Zágrábból jelentik. A horvátországi Kőrösön vasárnap ment végbe nagy ünnepélyességgel a Radics István-tér a Rádics Pál- és Bazaricsek György-utcák megkeresztelése, valamint a díszpolgári oklevelek átnyújtása Rádics István özvegyének és a június 20-án megsebesült képviselőknek. Macsek, a horvát parasztpárt elnöke, nagy beszédet tartott, amelynek lényeges részeit az itteni sajtóban megcenzúrázták. Macsek dr. többek közt ilyenket mondott . A horvát parasztpárt azt akarja, hogy a horvát haza szabad legyen, hogy a Horvátországban élő horvátok és szerbek maguk legyenek országuk kizárólagos urai. Azt akarjuk, hogy szabadságunkat örök időkre biztosítsuk, úgy politikailag, mint kultúránkban. Ha majd a szabad Horvátország megvalósulása után a szlovének, a bosnyákok és a Korosec-kormány vasárnap lemondott 1929, 1918 Szilveszter eszén a tények által már nagy vonalakban készen állott az a helyzet, amely azóta úgynevezett törvényállapottá vált a nemzetközi jogrendben. Az ezeréves Magyarország területének háromötödét barbár hordák özönétek el s a magyar nemzetnek éppen legnagyobb és legéberebb történelmi öntudattal rendelkező tömegei jutottak ellenséges megszállás alá. A demarkációkon belül végeszakadatmul tombolt a forradalmi téboly, a fantasztáknak, a könyvmolyoknak, a pacifista idegbajosoknak s a csőcselék legalacsonyabb és leghitványabb ösztöneire spekuláló politikai élősdieknek az a lázas nyüzsgése, amely elrabolta tőlünk fegyvereink dicsőségét, karjaink izmait, erkölcsi erőnk maradványait, sőt a szép halál méltóságát is. Csak egy másik őrület hihette, hogy mindebből valaha több legyen, mint egy rossz álom, mint egy méltatlan és múló epizód históriánk tízszázéves évkönyveiben, több legyen, mint sötét és ijesztő eltorzulása egy férfias arcnak, amelyet sokkal nagyobb szélfúvások ed Ára 24 fillér