Magyarság, 1929. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-01 / 1. szám
1929 január 1, kedd A szovjet a Kellogg-paktum alapján külön szerződést ajánlott fel Lengyelországnak • V Varsóból jelentik. A szovjetunió kormánya december 30-án a moszkvai lengyel követség közvetítésével Litwinow aláírásával jegyzéket intézett a lengyel kormányhoz. A jegyzékben, tekintettel arra, hogy úgy Lengyelország, mint a szovjetunió csatlakozott a Kellogg-paktumhoz, a szovjet kormány javasolja, hogy írjanak alá külön jegyzőkönyvet, amelynek erejénél fogva a Kellogg-paktum e két állam viszonyában érvénybe lép, függetlenül attól, hogy más államok ratifikálják-e, valamint attól is függetlenül, hogy a párisi egyezmény harmadik cikkelye értelmében jogerőssé válik-e. Hodzsa Pozsonyban bevallotta, hogy a csehek a Károlyi-kormánynak köszönhetik a Felvidéket A csehek becsapták Károlyiékat és Vixet és ötezer katonával foglalták el a Felvidéket .A Magyarság már ismertette Hodzsa pozsonyi beszédének első részletét, amelyben a „cseh-tót“ miniszter a Felvidék „meghódításának“ történetét mondotta el nála szokatlan őszinteséggel. Prágai jelentés szerint a Szlovenszki Dennik most folytatja Hodzsa leleplezéseinek közlését. Hodzsa elbeszélései ezúttal is újabb megdöbbentő adatokat szolgáltattak az ügyefogyott és nemzetgyilkos Károlyi-kormány garázdálkodásáról. Kitűnik Hodzsa közléseiből, hogy a Károlyi-kormány udvarias vendéglátását hogyan viszonozta Hodzsa Budapesten, hogy bolondította Jásziékat demokratikus és pacifista szólamokkal, amíg a cseh katonák a Felvidék fontosabb pontjait megszállották. De megállapítható immár perrendszerűleg is, hogyha a Károlyi-kormány bolsevistái és pacifistái nem gátolják meg a Felvidék megmentésére irányuló katonai akciókat, akkor népszavazást is lehetett volna kikényszeríteni és legrosszabb esetben meg lehetett volna vívni azt a felszabadító harcot, ami Nyugatmagyarországon is diadalhoz vezetett. A Károlyi-kormány bűnlajstromát Hodzsa Milán leleplezései önkéntelenül súlyos bizonyítékokkal és vádakkal egészítették ki, amelyeket a magyar közvélemény nem fog elfelejteni, de amelyek egyúttal bizonyítékul szolgálnak a revíziós harcban is, hogy a Felvidéket a csehek és néhány tőt zsoldosuk csak hazugsággal, a nyugati hatalmak félrevezetésével tudták birtokukba venni, nincs parancsa a magyar katonaságnak a viszszarendelésére és azt ajánlotta Hodzsának, hogy tényleg vonassa vissza a cseh csapatokat. Hodzsa szerint Vyx teljesen tájékozatlan csapatkatona volt, aki csak akkor értette meg a helyzett, midőn Hodzsa a Felvidék és Csehország viszonyát úgy állította be elötte, mint Elzásznak Franciaországhoz való viszonyát. Hodzsa ezután sürgönyökkel fordult Foch marsallhoz és Benes külügyminiszterhez, paracsoljanak rá Vyxre, hogy védje meg az antant haderők érdekeit, tehát a szintén szövetséges csehszlovák haderőt is és a magyar kormányt bírják rá a katonaság viszarendelésére. Vix ezredes nem akarta visszarendelni a felvidékről a magyar katonákat Hodzsa a Szlovenszki Dennik szerint a következőket mondja: Hodzsa szerint a magyar katonák közül a forradalom idején csak azok akartak leszerelni, akiknek valami vagyonuk volt, míg a vagyontalanok tovább akartak háborúskodni és erősen készültek a Felvidék megszállott részeinek visszavételére. A beszámíthatatlan Linder helyébe Bartha került a honvédelmi miniszteri székbe, akit Hodzsa a kapzsi és kielégíthetetlen magyar imperialista prototípusának mond. A Hodzsa mellé beosztott katonai misszió nagyszerűen dolgozott Budapesten. Hodzsa minden katonai szállítmányról tudott, amelyet a Felvidékre irányítottak. A magyarok Hodzsának ama követelésével szemben, hogy vonják vissza hadaikat a Felvidékről, azzal a követeléssel álltak elő, hogy vonuljon ki a cseh katonaság és akkor majd lehet tárgyalni. Ekkor fordult Hodzsa Vyx ezredeshez, aki azonban kijelentette, hogy Népszavazás esetén a magyarokat nem lehetett volna eltávolítani Hodzsa elmondta, hogy tisztában volt azzal, hogy ha a csehek nem teszik rá kezüket a felvidékre, a magyarok végrehajtják a népszavazást és a népszavazás után a magyarokat a Felvidékről valamilyen diplomáciai lépéssel aligha lehetett volna eltávolítani. Időt kellett nyernünk és ezt Hodzsa úgy érte el, hogy a prágai kormány utasítása ellenére színlelt tárgyalásokat kezdett a magyarokkal és a tárgyalásokat igyekezett különböző fiktív nehézségek támasztása által húzni-halasztani. Mindaddig tárgyalni akart a magyarokkal, amíg a cseh katonaság meg nem szállja a Felvidéket. Végre azután megérkezett Budapestre Foch távirati jegyzéke, amely felhívta a magyar kormányt a Felvidék kiürítésére. A jegyzék azonban ismét bajokat okozott, mert úgy szólt, hogy a magyar kormány evakuálni köteles a tót területet, márpedig közjogi értelemben semmiféle tót terület nem volt, aminthogy a magyar kormány rögtön erre az álláspontra is helyezkedett a jegyzékkel szemben. Tovább kellett hát húzni az időt, amíg Párisból nem közüik Budapesttel a demarkációs vonalat. E vonalra nézve Vix javaslatot is tett Paksban, a Hodzsával való megbeszélése után, amelyen ők ketten a Duna—Losonc—Csap között elterülő demarkációban állapodtak meg. December 6-án aztán aláírták Barthával a demarkációs megállapodást, amelynek alapján a magyar csapatok kénytelenek voltak visszahúzódni Pozsony északi határába és Érsekújvárig. »Zsolnát én foglaltam el magyaroktól« — dicsekszik Hodzsa Hodzsa büszkén állapítja meg, hogy amit ki lehetett szorítani a magyarokból, azt kiszorította, mert a magyarok akkor a Felvidék nagyobb részéből már eltűntek. Akkor a cseheknek körülbelül 5000 emberük volt a Felvidéken, míg a magyarok — így mondja Hodzsa — egymásután küldözgették a zászlóaljakat és ezredeket a Felvidékre és Budapesten 100.000 katona alig várta, hogy be törhessen a Felvidékre. Hodzsa itt utalt egy cseh katonai szakmunka ama kitételére, amely a cseheknek Zsolnára való bevonulásáról úgy emlékszik meg, hogy „sikerült szerencsésen elfoglalni Zsolnát“. Hodzsa kijelenti, hogy Zsolnát nem foglalták el, vagy ha, igen, ő, Hodzsa, foglalta el azáltal, hogy a magyar kormányt a katonaságnak Zsolnáról való visszahívására rábírta. E meghátrálás nélkül — mondotta végül Hodzsa — a Felvidék úgy járhatott volna, mint Nyugatmagyarország. Újabb letartóztatás a Gazette du Franc bűnügyében Párisból jelentik: A Gazette du Franc ügyében a hétfőre virradó éjszaka újabb szenzációs fordulat állott be. A rendőrség őrizetbe vette Amard ismert párisi bankárt, miután szembesítették Hanauné asszonnyal, a Journal kiadótulajdonosával, Mouton-nal és a Journal két szerkesztőjével. Ez az ügyben már a kilencedik letartóztatás. Hanauné elmondotta, hogy november 28-án utasítást adott a Gazette du Franc pénztárának, hogy küldjön fel hozzá félmillió frankot. November 29-én újból kifizettetett magának félmillió frankot Az egymilliót Journal-nak szánta, amelynek megbízásából Amard bankár járt nála. November 27-én 150.000 frankot vett fel a Gazette du Franc pénztárából, amely összeget a Rumeur című lapnak szánta. A szakértők megállapítása szerint a Hanauné által említett összegeket a Gazette du Franc pénztára tényleg kifizette s igy azután az a kérdés vetődött fel, hogy mi tett a pénzzel. Hanauné azt állítja, hogy a pénzt átadta Amard bankárnak. Éppen vacsorázni mentek az egyik étterembe és az autóban fizette ki a bankárnak az 1.150.000 frankot. Amard azt, mondotta neki, hogy a Journal heves támadásokra készül a Gazette du Franc ellen és ki kell fizetni a lapnak a kért összeget, mert különben kitör a botrány. Midőn azután később már megindult a bűnvádi eljárás, Amard további tizenötmillió frankot követelt, mondván, hogy a Journal ebben az esetben keresztül fogja vinni az ügy elsimítását. Amard bankár, akit a vizsgálóbíró elé idéztek, kereken tagadta, hogy Hanauné tényleg kifizette volna az 1.150.000 frankot. Hanauné csupán egy boulognei bankra szóló csekket akart adni, azzal a megjegyzéssel, hogy a pénz pillanatnyilag nem áll rendelkezésére, intézkedni fog azonban, hogy a szükséges összeget minél előbb átutalják a boulognei banknál levő folyószámlájára. Amard ily körülmények között nem fogadta el a csekket. A vizsgálóbíró az ellentétes vallomások alapján elrendelte a Journal kiadótulajdonosának, Mouton-nak, valamint a lap két szerkesztőjének azonnali kihallgatását. Mindhárman úgy vallottak, hogy Amnard bankár Hanauné megbízásából tényleg felajánlott egymillió frankot azzal a kikötéssel, hogy a Journal beszünteti a Gazette du Franc ellen indított támadását, a bankár azonban nem akart készpénzzel fizetni, hanem azt mondotta, hogy csekket kapott Hanaunétól. A Journal szerkesztői erre látszólag belementek a dologba és megkérték Amard-t, mutassa meg a csekket. Ezzel a kéréssel csak az volt a céljuk, hogy megtudják, várjon Hanauné tényleg meg akarja-e vesztegetni a lapot. Amard bankár azonban mindjárt cselt szimatolt s nem mutatta meg a csekket. Másnap azután, midőn újból találkoztak vele, már egy szóval sem beszélt a pénzről. A kérdés most már tehát az, hová tűnt el az egymillió frank, amit Hanauné tényleg kifizetett. A hatóságok azon a véleményen vannak, hogy Amard tényleg megkapta a pénzt, nem fizette ki azonban a Journalnak, hanem saját céljaira fordította. Amard bankár ellen tehát csalás bűntettének gyanúja merült fel. 3 Pesthy Igazságügyminiszter megerősíti a távozásáról szóló híreket A Magyarság jelentette, hogy Pesthy Pál igazságügy miniszter rövid időn belül távozik állásából és átveszi a földreform finanszírozására alakítandó, új szervezet vezetését Értesülésünket most Pesthy Pál igazságügyminiszter nyilatkozatban megerősíti. Pesthy Pál a hozzáintézett kérdésekre kijelentette, hogy a földreform finanszírozását intéző négy bank elnökségével elvileg már megállapodott abban, hogy átveszi az újonnan felállítandó intézet elnökségét. Bizonyos kikötései még vannak, elsősorban azt akarja, hogy az új szervezet minél kevesebb munkaerővel és adminisztrációval alakuljon meg és reméli, hogy ezeket a kívánságokat a gyakorlatban könnyű lesz megvalósítani. Az igazságügyminiszter azt a véleményét fejezte ki, hogy a döntés a jövő hét közepén megtörténik és akkor átverheti új hivatalát. Az igazságügyi miniszter, nyilatkozata szerint, új állásában mint elnök fizetést nem fog húzni, azonban beválasztják annak a négy intézetnek (Földhitelintézet, OKH, Altruista Bank és Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete) igazgatóságába, amely a földreform pénzügyi lebonyolítására megbízást nyert. Miután erre a négy intézetre az öszeférhetetlenségi törvény nem vonatkozik, Pesthy Pál új állásának betöltése után is megtartja képviselői mandátumát, sőt a hírek szerint az egységes párt őt fogja elnökévé megválasztani. A királytelmeci választás Baráthy Béla mandátumának megsemmisítésével megüresedett a királyhelmeci választókerület, amelynek egységes pártja Ricsén tartott gyűlésén Láng Boldizsár bárót jelölte. A jelölésről táviratilag értesítették a budapesti központot, ahonnan Aknásy László pártelnök tudatta a kerülettel, hogy a jelöléshez hozzájárul s Láng Boldizsárt a párt hivatalos jelöltjének tekinti. Budapest és Wien jóizlésű hölgyközönségének kedvelt bevásárlási helye SZÉNÁSI SÁNDOR selyemáruházai Budapest, IV., Bécsi-utca 5. Wien, I., Petersplatz 3. Deák Ferenc utca sarkán. Graben 26-os ház.