Magyarság, 1929. március (10. évfolyam, 50-73. szám)
1929-03-01 / 50. szám
1929 március 1, petitek aus» A holland kormány újabb lépéseket tesz Párisban, Brüssiseben és Londonban A népszövetség előtt is szóba kerül a franciabelga titkos szerződés Berlinből jelentik. A Lokalanzeiger amszterdami távirata szerint a holland kormány nem fog megelégedni a francia—belga titkos megállapodás ügyében közzétett francia, belga és angol cáfolattal, hanem további lépéseket fog tenni Párisban, Brüsszelben és Londonban az ügy teljes tisztázása érdekében. A holland kormány azzal a konkrét kérdéssel fordul majd a három érdekelt kormányhoz, mennyiben azonosítják magukat az 1927. évi szerződés ismeretes végrehajtási határozmányaival. A párisi, londoni és brüsszeli holland követ nem fogja elmulasztani annak megemlítését sem, hogy az Utreditsch Dagblad leleplezései a holland közvéleményben határtalan izgalmat keltettek. Genfből jelentik. Több holland lap csütörtök reggel oly értesüléseket közölt, hogy a holland kormány a francia—belga titkos katonai megállapodás ügyében a népszövetségnél is lépéseket fog tenni. A népszövetségi főtitkári hivatal közlése szerint csütörtökön estig a holland kormány részéről még nem történt semmiféle lépés. A párisi német nagykövet Briandnál és a holland külügyminiszternél Párisból jelentik. Hoesch párisi német nagykövet hosszabb idő után csütörtökön délután ismét megbeszélést folytatott Briand francia külügyminiszterrel a függő politikai kérdések ügyében. A külügyminiszter és a német nagykövet tárgyalásaiban beállott szünetet Briand külügyminiszter betegsége okozta. A mai tanácskozáson főleg a népszövetségi tanács márciusi ülésszakával kapcsolatos kérdések kerültek szóba. Briand külügyminiszter felhasználta az alkalmat s elvi kijelentéseket tett az állítólagos francia— belga titkos katonai megállapodásról szóló holland leleplezések ügyében. Nyilatkozatának tartalma eddig még nem került nyilvánosságra. Amsterdamból jelentik: A külügyminiszter csütörtökön fogadta Hoesch német nagykövetet. Az egységes párt Pesthy Pálra bízta a Petrovácz-ügy tisztázását Az egységes párt elnöki tanácsa Pesthy Pál elnöklésével csütörtökön este ülést tartott, amelyen a kormány tagjai közül Bethlen István gróf miniszterelnök, Vass József népjóléti miniszter, Scitovszky Béla belügyminiszter és Zsitvay Tibor igazságügyminiszter vett részt. Az elnöki tanács mindenekelőtt meghallgatta Vojnich Miklós báró bejelentését a bácsalmási állami polgári iskola építése ügyében, amely tárgyban Petrovácz Gyula a képviselőházban legutóbb interpellációt terjesztett elő. Az elnöki tanács tudomásul vette a bejelentett tényállást és elhatározta, hogy felkéri a kormányt a megfelelő intézkedések megtételére. Utána Hajós Kálmán tette szóvá Petrovácz Gyulának a Reichspostban írt cikkét és annak a nézetének adott kifejezést, hogy a keresztény gazdasági párt Petrovácz Gyula cikkével nem azonosítja magát. Indítványára az elnöki tanács több hozzászólás után a következőképpen döntött: Az elnöki tanács megbízza a párt elnökét, hogy általa választandó módon lépjen érintkezésbe a keresztény gazdasági párt elnökségével, közölje vele, hogy Petrovácz Gyulának a Reichspostban írt cikke a pártban megdöbbentést keltett. Az egységes párt megengedni nekik, hogy szabadon lopjanak, pusztítsanak és boldog lesz az oláh. Azon az őszön aztán ki is ütött az oláh szabadság magyar földön. A Szurda falujában is. Itták a pálinkát éjjel-nappal, halált esküdtek az erdészre és várták a puskákat Vaskóh felől. Mikor aztán a puskák megérkeztek, húszan a legerősebbek elindultak az erdészlak felé. De előbb megvárták az esteli sötétséget, mert úgy biztonságosabb. 3. Minderről Szurda nem is álmodott, neki mással, örvendetesebb dologgal volt elfoglalva szive, agya, mindene. Mert akkoriban történt, hogy mégegyszer megérte az anyaság fájdalmas örömét: kis tacskókutyák nyiladozó élete pihegett a lesántult, elnehezedett szuka testében. Ez volt most az ő egyetlen, boldog gondja ott az istálló szögletében, ahol még aznap minden megszokott kényelme megvolt. Illő tiszteletben tartották kutyatársai is. Azon az estén a borzok leendő rémei fölött esett emelkedett hasacskája a kutyaál.cm ütemére, az istálló meleg, trágyaszagú sötétségében, amelybe csak egy istállólámpa hintett gyönge világosságot, mikor az erdészlakra rátörte a kaput, húsz puskával fegyverezetten, az Oláh Szabadság. Rátörtek buszán az erdészlakra, nagyéktelen orditozással, be is döntötték a kapuját, el is lepték az udvart, a kertet, keresték az erdészt, de nem találták. Az már elmentette kéthetes fiatalasszony feleségét Nagyváradra. Mikor ezt észrevették, végképp megkönnyebbedtek mert az erdésznek puskái is voltak, maga az erdész bátor ember és félelmetes vadász volt, de így már nem érhette baj a szabadságot. Ilyenformán egészen biztonságosan lévén, nekiestek az esti látogatók a szobáknak, fölforgattak mindent, elraboltak mindent. Akikre a pince jutott, azok jártak a legjobban, mert leihatták magukat. Meg is tették nagy sietve. Szurda arra ébredt, hogy istállóbeli kutyatársai körülbőlölik. Azt, hogy morognak, ugatnak, vonitanak, nem hallotta. Hanem megérezvén, hogy nyugtalanság, rendetlenség van a tanyáján, fölállt, szimatolni kezdett és megrökönyödött. Nem magáért, hanem azokért, akiket féltett. Akkorra már az istálló ajtaja nyitva volt, furcsa vörös fények imbolyongtak mindenütt. Kiment az istálló elé. Ott még jobban érezte azt, amit nem hallhatott. Valami nincs rendjén, valami furcsa, gonosz rendkívüli dolog történik A gazdája pedig sehol, a régi meghitt cselédség sehol. Mi történhetik itt? Mit művelnek azok a csóvafénynél szaladgáló, rossz szagú, embertelen embertelenképű emberek? Kereste szemével a társait, azok sem voltak sehol. Nemsokára mégis megtudott valamit. A csóvafénynél szaladgáló, rossz szagú, embertelenképű emberek mindent elcipeltek, az istállóból is elhajtották a tehenet, az ökröket, a két apró lovat. Kisvártatva visszajöttek és a vörösfényű csóvákkal rávették magukat az erdészlakra. Tűz támadt, hatalmasan lángoló, csúnya tűz. Nemsokára az istálló is lánggal égett. Szurda szűkeivé, vinnyogva sántikált az istálló előtt. Egyszer csak azt érezte, hogy megkapják, fölemelik. Rettendes haragra gerjedt Nem magáért hanem azokért, akiket féltett. Rugdalódzott, harapott, de azok vitték ketten. Táncolva, ordítozva vitték, összefogva az orrát. Akkor rájuk nézett könyörgő, ostromló esdekléssel, ahogyan még nem nézett embernek szemébe. Nem magáért. De azok ketten meglóbálták és Szurda ivadékostól fölröpült a füstös, pernyés levegőbe, onnan belezuhant a pattogó, sistergő pokolba. Irtózatos kin harapott bele szegény öreg Szurdába és a meggyötört állat vaktában, tébolyultan sántikált a gyehennában. Az ösztöne ki is vitte az udvarra. Akkorra már félholtra pörkölte a tűz, megtébolyította a fájdalom. Üvöltött rettentően. Nem magáért akkor sem. De az embertelenképű emberek közül egy észrevette, odaugrott, felkapta és visszahajította a tűzbe. — Te is magyar kutya voltál, a kölykeid is magyar kutyák lettek volna! — rikoltotta utána égővörös, kidülledt arccal és hahotázott jókedvűen. De ezt már Szurda sehogyan sem hallotta meg. Akkor ő már kinhalállal fizetett meg kölyköstől ott Bihar vármegye égő szögletében, amért ismeretségbe került a világtörténelemmel. 4. Mindez megtörtént még pedig az Úr 1918. esztendejének novemberében, nyolcadikén este. A következő tavasszal pedig előkelő, jószagú, emberségesképű urak ültek össze Párisban, amely a Világosság Városának is neveztetik és nagypecsétes írást tettek arról, hogy a béke, az igazság és a műveltség nevében azoknak a csóvafénynél szaladgáló, rossz szagú, embertelenképű embereknek volt igazuk, nem a gonosz magyaroknak és a veszedelmes Szurdának és áldomást ittak Szurda gyermekei gyilkosaival. A nagy pecsétes írásnak pedig az lett a neve: Trianoni Békeokmány. Tizenháromezerpengős nemzeti ajándék Vinlitz-Ward Antal szlovén nyugalmazott századosnak Az Arz báró magyar nyugdíjáról szóló cikkünk és az azt követő általános megrökönyödés és felháborodás, úgy látszik, nem győzte meg az illetékes hatóságokat arról, hogy a külföldön élő és a magyarsággal semmiféle kapcsolatban nem álló volt közöshadseregbeli katonatiszteknek ez a nagylelkű istápolása nemcsak teljesen indokolatlan, de súlyos sérelmét jelenti a magyar állami alkalmazottaknak is. Amikor az utódállamok megtagadják magyar nyugdíjasaik nyugdíjának kifizetését, amikor a Magyarországon élő és magyar nyugdíjasok, civilek éppúgy, mint katonatisztek csak nyomorúságos összegeket kapnak az államtól azzal az indokolással, hogy túlságosan sok a nyugdíjas és a nyugdíjterheket tovább növelni nem lehet, ugyanakkor a honvédelmi minisztérium állandóan újabb és újabb külföldön élő nyugalmazott katonatisztet ölel a magyar állam keblére. A magyar államkincstár bohémes nagylelkűségének és könnyűvérűségének hírére állandóan újabb és újabb osztrák, szlovén és más nemzetiségű nyugalmazott katonatisztek bukkannak elő, Budavárába tartva, hogy a magyar államtól nyugdíjat, vagy kegydíjat küzdjenek ki maguknak, anélkül, hogy erre akár a múltban is különös érdemet szereztek volna, akár a jövőre vonatkozólag bármiféle kötelezettséget magukra vállalnának. A legújabb ilyen jelentkező, amint bábjuk, Viditz-Ward Antal nyugalmazott százados, akinek a magyarsággal való összefüggéséről ezideig sem a magyar nemzetnek, sem bizonyára Viditz-Ward Antalnak tudomása nem volt Viditz-Ward Antal kétségkívül igen derék és kötelességtudó osztrák tiszt volt, Krajnában látta meg a napvilágot, jelenleg Bécsben tevékenykedik és a magyarsággal annyiban került bizonyos laza ismeretségi viszonyba, hogy ■ Hirin' ni a ii i i ii i " ———— néhány esztendeig ezrede Magyarországon állomásozott. Ekkor Viditz-Wald Antal községi illetőséget is szerzett, azonban, hogy ennek túlságos jelentőséget nem tulajdonított, azt mutatja, hogy magyarul nem is tanult meg és jelenleg is nagy zavarba jönne, ha nem németül, vagy szlovénül szólítanák meg. Viditz-Wald Antal ezelőtt néhány esztendővel már kérte a magyar nyugdíjasok közé való felvételét, ezt azonban akkor elutasították. Most, úgy látszik, megérezte, hogy a kormányzat nagyobb megértéssel viseltetik az osztrák és szlovén nyugdíjasok iránt és ezért ismét megjelent nyugdíjigényével. Most már csakugyan előzékenyebb fogadtatásra talált. A honvédelmi minisztériumban felülkerekedett az a józanabb belátás, hogy Viditz-Ward Antal nélkül a magyar nyugdíjas katonatiszti testület nem lenne teljes. A honvédelmi minisztérium tehát úgy határozott, hogy átveszi magyar számlára Viditz-Ward századost, mégpedig, hogy kárpótolják őt az elmúlt évek ridegségével, mindjárt visszamenőleges hatállyal. Kifizettek tehát a szlovén származású és jelenleg Bécsben élő, magyarul nem tudó volt századosnak visszamenőleg vagy öt—hat esztendőre tizenháromezerötszáz pengőt. Azért olyan nagy összeget, mert Viditz-Ward Antal volt százados urnak családja van, felesége amerikai leány, gyömre, ki pedig a bécsi iskolák szorgalmas hallgatói, a magyar államnak tehát ki kellett utalni a megfelelő családi pótlékot. A tájékozatlan ember azt gondolná, hogy ha a volt százados úr most a magyar állam nagylelkűségéből ilyen nagy összeget kap kézhez, természetesen legalább is kötelességének tartja, hogy Magyarországra jöjjön és itt költse el a magyar államtól kapott nyugdíjat. A százados úr azonban erre egyáltalában nem gondol, sőt el kell ismerni, hogy ezt férfias nyíltsággal meg is mondotta, levélben tudatván a honvédelmi minisztériummal, hogy ő nem tud Budapestre költözni, gyerekeit továbbra is Bécsben kívánja iskoláztatni, de változatlan szeretettel gondol a lovagias magyar nemzetre. A honvédelmi minisztériumnak bizonyára ez ellen sem lesz kifogása, ha megadta visszamenőleg a nyugdíjat, bizonyára megadja az engedélyt arra is, hogy Widitz-Ward Antal továbbra is külföldön húzza a magyar állam stipendiumát. Ha azonban a honvédelmi minisztériumnak nincs kifogása Viditz-Ward Antal és társai ellen, talán a képviselőház mégis vehetné magának a fáradságot és felülvizsgálhatná ezeket az utólagos nyug- és kegydíjakat. Viditz-Ward Antal tíz évig nem kért engedélyt a magyar hadseregtől hogy külföldön éljen, miért köteles ez most a magyar hadsereg nyugdíjasának elismerni? A magyar hadseregnek kötelezettségei vannak azokkal a külföldi származású tisztekkel szemben akik eggyé lettek a magyar üggyel, akik bebizonyították, hogy Magyarországnak és a magyar nemzetnek szentelték magukat, de bizonyára Viditz-Ward Antal volt százados úr tiltakoznék legjobban, ha valaki ezt akarná róla állítani. Ha pedig, amiben nem kételkedünk, Viditz-Ward Antil olyan kitűnő osztrák hazafi, mint amilyen derék katona volt és ha gyermekeit is ilyen szellemben akarja nevelni, akkor helyesebb volna őt egészen az osztrák államnak átengedni. 3 ezt a kérdést elsősorban a keresztény párt belügyinek tekinti, kéri és várja, hogy a keresztény gazdasági párt ezt a kérdést saját kebelén belül kielégítő módon oldja meg és a maga részéről csak a keresztény gazdasági párt álásfoglalása után kíván a kérdéssel érdemlegesen foglalkozni. Végül Pesthy Pál pártelnök javaslatára az elnöki tanács hozzájárult ahhoz, a pártélet élénkítése céljából időközönként népszerű és közérdekű kérdésekről előadásokat vitaesteket rendezzenek a pártban. és Idegesség, fejfájás, álmatlanság, szédülés, bágyadtág, levertség, félelemérzések eseteinél a természetes „Ferenc József“ keserűviz kitűnő háziszer, amely az emésztőszervekből eredő zavarok nagy részét megszünteti s visszaadja a testnek és szelemnek régi munkaképességét. Orvosi szaktekintélyek megfigyelték, hogy a Ferenc József víz öreg embereknél is enyhén, kellemesen és megbizhatóan hat. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban és fűszerüzletekben.