Magyarság, 1930. április 11. évfolyam, 74-97. szám)
1930-04-01 / 74. szám
1930 április f, kead a Az angol alsóház ismét leszavazta a Macdonaldkormányt Londonból jelentik. A munkáskormány az alsóház hétfői ülésén váratlanul kisebbségbe került. Macdonald miniszterelnök az ülés elején javaslatot terjesztett be, amelyben arra kérte az alsóházat, ne ragaszkodjék a házszabályokhoz, amelyeknek értelmében az ülés éjjel tizenegy óráig tart és tartson kivételesen éjszakai ülést, több sürgős javaslat letárgyalása céljából. A szavazás a javaslat elvetésével végződött. Macdonald mellett csak 179-en szavaztak, ellene pedig 183-an. A szavazás eredményének kihirdetésekor a konzervatív padsorokban kárörvendő kiáltások hallatszottak: Lemondani! Lemondani! Chamberlain volt külügyminiszter indítványt terjesztett be, amelyben azt javasolta, napolják el azonnal az ülést, miután a kormányt leszavazták és Macdonald bizonyára mérlegelni akarja a helyzetet. Chamberlain indítványa mindössze tíz szavazattal maradt kisebbségben, annak ellenére, hogy Macdonald felvetette a bizalmi kérdést és mindenki azt várta, hogy a liberális párt a kormány mellett szavaz. Chamberlain ellen 185-en szavaztak, mellette pedig 176-en. A szavazás után az alsóház áttért a napirendre, anélküli, hogy jóváhagyta volna a Macdonald által kért éjszakai ülést Abból a körülményből, hogy a liberális képviselők a kormány ellen szavaztak, politikai körökben arra következtetnek, hogy mégsem felelnek meg a valóságnak azok a hírek, hogy a liberális és a munkáspárt között titkos koalíció jött létre. A kormány leszavazásának nem lesznek politikai következményei, minthogy a szavazásra bocsátott kormányjavaslat egészen jelentéktelen természetű volt. Gömbös Gyula nyilatkozott a honvédelmi tárca racionalizálásáról és a tisztikar fizetésemeléséről A képviselőház pénzügyi bizottsága hétfőn délután tárgyalta Kenéz Béla elnöklésével a honvédelmi tárca költségvetését. Hegedűs Kálmán előadó ismertette a költségvetést, majd elsőnek Perényi Zsigmond báró szólalt fel. Azt mondta, nem lehet örülni a honvédelmi minisztérium kiadásainak apasztásán, mert életkérdés, hogy Magyarországnak harcképesebb hadserege legyen, hogy megvédhesse az országot a külső és belső veszedelmektől. Kérte, hogy az állások betöltésénél részesítsék elsőségben a frontharcosokat. Farkas Elemér a tiszti lakbérek és kauciók rendezését kérte. Kállay Tibor azt mondta, hogy az illetményrendezés csak akkor lett volna helyénvaló, ha a többi állami alkalmazott fizetését is rendezték volna. Várnai Dániel szóvátette, hogy Gömbös Gyulát szolgálaton kívüli századosi rangjából egyszerre a tábornoki karba nevezték ki. Azt mondta, hogy a rendőrségi fizetésrendezés, amelyből mellőzték a fogalmazókat, a közvéleményben megütközést keltett. A honvédelmi miniszter beszéde Csömbös Gyula honvédelmi miniszter válaszolt a felszólalásra. Kijelentette, hogy nekünk a honvédségen belül legalább azokat az intézkedéseket folyamatba kell tennünk, amelyeket a trianoni szerződés megenged. Kezdettől fogva arra törekedett, hogy racionalizáljon, általánosságban pedig olyan politikát folytat, amely beilleszkedik az ország általános gazdasági politikájába. A racionalizálással lehetővé tette a szükséges fizetésrendezést. Bizonyos tiszti létszámot nem tölt be és ezt a megtakarítást fordítja a tisztikar helyzetének javítására, mert ez így nem jelent megterhelést az állam számára. Nem helyes, ha a tisztikar száz százaléka házas, mert a szolgálat érdeke ellen van, ha a tisztet családi bajok bántják. A régi hadseregben a házasok száma limitálva volt. Egyrészt arra akar felügyelni, hogy a tisztek jobb körülmények között házasodjanak, másrészt bizonyos korhatárokkal akarja korlátozni a házasságokat. idényül, büszkén gázolták, törték az érdesre fagyott, élesen csikorgó jeges halvát ... A dorogi útról ugyanezen időben bandukolt elő — ki tudná, honnét jö,vén, ki tudná, hová menvén? — a már minden vándortársulatból kikopott vénséges, lezüllött öreg kóbor színész: — Balogh ténsor... Mintha kísérteties köd vette volna körül a rongyos, öreg színészt. Mintha csak láthatatlanná varázsolta volna valami gonosz hatalom az öreget. Ügyet sem vetettek rá. Büszkén, hidegen toporogtak el mellette a nelegbundás, jóllakott hajdúk. Senki rá nem nézett. Senki meg nem kérdezte: — öreg úr!... öreg földi... Honnét? ... Hová? ... Ilyen nagy télben, ilyen rongyosan ugyan hová csavarog kigyelmed? — Csupán mi, kiváncsi gyermekek, széledeztünk körülre. Megbámultuk karimátlan, behorpadozott, lyukas köcsögkalapját. Annyi évek múltán nem mernék esküdni, hogy vájjon csizmát, vagy bakancsot viselt-e? De, tátogott az agyongázolt lábbeli orra. A szakadozó talpakat meg felkötözte. Az uraság rég eldobhatta azt a német szabású télikabátot, amelyet az öreg derekán kötéllel szorított át, hogy gémberedett testét az alföldi fergeteg marcangolásaitól oltalmazza ... A szegesvégű görbe koldusbotot, egyetlen biztonságos támaszát, vájjon honnét keríthette? ... Többnapos szakálla torzsokosan meredezett keményre faragott, az idő viszontagságaitól zöldre, kékre, pirosra cserzett arcából ... Arasztos szárú cseréppipájából kiégett a dohány, csak a hideg szárat szopogatta. Az orra, a pálinkamámorban sűrűn felrengő öreg színésznek, a hajdani daliás, zengőszavu hires szülésznek orra még mindig fejedelmi, igazi Mátyás-királyi orra volt.és Pillanatig megállott, belehuhogott dermedező tenyerébe ... Fehér szemöldöke alól tört fényű, barna őzszemével hiába pislákolt széjjel ... Kérdést, hívást senki sem intézett hozzá. Érdektelenül, szeretet nélkül hagyták tovább menni az öreget. — Majd Polgáron . . Majd Tiszapolgáron megpihenek! — Valami ilyesfélét dümögött az öreg. — Addig a farkasok megeszik a bácsit! — Egy nagyobb iskolástul, a Dobos rektor tanítványa, csúfolkodón rászólt: — Eridj mán, te! — Az öreg felemelte botját a gyerekre, aztán nekilódult. Katona-pap háza sarkánál átvágott a polgári útra. Polgár felé a rétségen vezet az út. Ó, micsoda kietlenség volt akkor még télen a rét... A behavazott nádasok, tavak!... Kisérteti elszórtságban itt-ott egy magános pásztortanya ... A hó, jég elborított mindent. A hó élesre megdagadt és tört nádszálakon siralmasan fütyörészett a szél. A betyárok is elkerülték, a farkasok szabad földje volt a rét... A kóbor öreg Balogh színész valóban nem jutott el soha Tiszapolgárig ... Már a város végén, a temető szélső árkánál rávetette magát a szörnyű fergeteg. Veszekedetten kavarta a havat. A vihar sötét ködbe, hóáradatba sülyesztett mindent s végül a temető árkába lökte a didergő öreget... A temetkezők napok múltával — a kutató varjak ocsmány károgásai után — akadtak rá a hótól borított, megfagyott vén emberre ... Ó, ma már én is tisztán látom, tudom, érzem: — ideálok után elindulni bizonytalan, kétséges az út, többször boldogtalanságba, bús pusztulásba viszi a gyarló embert. Elégnek a szárnyak. Mocsarakba süpped az elérhetetlen ideálokat kergető ember... A hangos színészetet sokszor végződik az útszélen. ahhoz siessen, mert már csak róma ideig tart a. ! Rendkívüli ajánlat ( £®&§m I YALET' i A utóár : mie&fy mt.M wffilikt 499 i^okoismsSUkd Jháne** stengái é* tu&u* jfatedvakkéki el bidalomoQ Kapható minden jobb szaküzletben. Felvilágosításokat ad a magyarországi képviseld: Katona Béla, Budapest, VIL, Gyarmat utca 7 B Telefon: József 438—36.1 A külföldi nyugdíjas katonák Ami a nyugdíjasok nagy létszámát illeti, ezt jórészt az okozza, hogy annak idején jószívűségből mindenkit elfogadtak magyar állampárnak, akkor is, ha kevés köze volt a magyar államhoz. Ausztriába katonai nyugdíj címén 2,3 millió pengő megy ki. Kassay Károly: A törvény módot ad arra, hogy a nyugdíjat elvonják attól, aki egy évnél tovább él külföldön! Gömbös Gyula honvédelmi miniszter a közbeszólásra azt válaszolta, hogy nem akar olyan kényszerrendszabályt alkalmazni, amely arra szorítaná ezeket a nyugdíjasokat, hogy itt éljenek nálunk. Ezek a nagyrészt idős nyugdíjasok a Monarchia idejéből való mentalitást képviselik, ami előttünk sohasem volt rokonszenves. Ennek a mentalitásnak a képviselőit nem volna indokolt ide áttelepíteni. Bizonyos revíziót azonban keresztül fog vinni, mert ezeknek a nyugdíjasoknak idegenben élő gyermekeit nem akarja magyar pénzen neveltetni. Ami a lakbérkérdést illeti, legjobb volna természetbeni lakásokról gondoskodni. A nyugdíjazások száma a jövőben csökkenni fog, a szolgálati időnek negyven évre történt kitolása révén. Megtakarítást fog eredményezni az is, hogy alezredesnél magasabb rangba igen kevesen fognak jutni. Ami a saját tábornoki kinevezését illeti, megjegyezte, hogy itt legfelsőbb hegyről volt szó, kitüntetés érte, amely büszkévé teszi. Bizonyos okok azonban szükségessé is tették az előléptetést. Ha a miniszter megjelenik a csapatok előtt, furcsa helyzetbe kerül, ha nem jár ki neki a tiszteletadás, amely meg kell, hogy illesse a honvédség vezetőjét. Mint szolgálaton kívüli tábornok egyébként nem kap illetményt. A rendőrfelügyelői kar fizetésrendezésével kapcsolatban militarizálásról nem lehet szó. Beszédét azzal fejezte be, hogy a hadsereg szilárd fanatizmussal kíván a nemzet hadserege lenni. Már az első címnél Wolff Károly szólalt fel. Örül, hogy a hadseregben sikerült keresztülvinni a fizetésrendezést, nem tartja azonban helyesnek, hogy ezt csak egy kategóriánál tették meg. Minden más közalkalmazott kategóriánál egységes elvek szerint ugyancsak meg kell valósítani a megfelelő rendezést. Wekerle Sándor pénzügyminiszter azt válaszolta, hogy ha a megtakarítások mutatkozni fognak, ő szívesen hozzájárul a más tisztviselők fizetésének hasonló rendezéséhez. Szükség volna azonban arra, hogy az alsóbb fokon nagyobb legyen a kvalitatív munka, a tárcák közötti tárgyalásokat megkönnyítsék és a tisztviselőket a tárcák között át is helyezhessék. A harmadik címnél Wolff Károly a magyar légügy helyzetének javítását sürgette. Budapest ki van téve a légitámadásoknak. Szabó Sándor a gáztámadások elleni védekezés megszervezéséről beszélt. Ha lesz megtakarítás, lesz tisztviselői fizetésemelés Wekerle Sándor pénzügyminiszter szólalt fel ezután. Azokat a megtakarításokat, amelyeket a tisztviselői létszámapasztással és az adminisztráció egyszerűsítésével el lehet érni, a tisztviselői fizetések javítására akarják fordítani. Leghelyesebb, ha a családi pótlékok útján rendezik ezt a kérdést. Elsősorban a nagycsaládi tisztviselőkről kell gondoskodni. A kormány a létszámcsökkentés és racionalizálás révén megtakarításokat vár és ha ezek megtörténnek, előveszik az illetmények rendezését. A bizottság ezután általánosságban elfogadta a tárca költségvetését. A részletes vita Az arany vitézségi érmeseket régi rangjukkal felveszik a hadseregbe Gömbös Gyula honvédelmi miniszter kifejtette, hogy a katonai repülés nincs megengedve, a kereskedelmi repülés pedig a kereskedelmi miniszterhez tartozik. Gázálarcaink vannak. Kállay Tibor attól tart, hogy a nyugdíjterhek a jövőben emelkedni fognak a honvédségnél. Szabó Sándor az érempótdíjak rendezését sürgette. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter részletes adatokkal kimutatta, hogy a szolgálati időnek negyven évre való kitolása mennyire csökkenti a nyugdíjterheket. A vitézségi érempótdíjak ügyét szeretné minél jobban megoldani, a vitézséget minél jobban honorálni, tekintettel kell azonban lennie a kérdés pénzügyi oldalára. Kijelentette, hogy az arany vitézségi érmeseket, bármilyen idősek is, a régi rangjukkal fölveszi a nemzeti hadseregbe. Végül Jakab Oszkár helyettes államtitkár adott szakszerű felvilágosításokat a nyugdíjterhekről. Ezzel a bizottság a tárca költségvetését részleteiben is elfogadta. A francia kamara megszavazta a Young-egyezményt Párisból jelentik. A kamara szombaton este vacsora után is ülést tartott. Az éjjeli ülésen, amely éjfél után két órakor ért véget, a képviselőház túlnyomó többsége megszavazta a hágai egyezmények ratifikálásáról szóló törvényjavaslatot. Mielőtt az elnök szavazásra tette fel az egész javaslatot, a kormány felvetette a bizalmi kérdést. Összesen ötszázhuszonhét képviselő szavazott igennel, míg a ratifikálás ellen mindössze harmincnyolc képviselő foglalt állást. mám olcsó szörzsór Stern József r.-t utódánál, mostsu., Szervita-tér 5.