Magyarság, 1930. augusztus (11. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-01 / 173. szám

1930 augusztus 1, péntek II Ádám Lajost egyetemi rendes tanárrá nevezték ki A kormányzó a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Ádám Lajos dr.-t, a budapesti királyi magyar Pázmány Péter tudományegyetem III. számú sebészeti tanszékének nyilvános rendkívüli tanárát, egyetemi nyilvános rendes tímárrá nevezte ki. * A kinevezés híre minden bizonnyal nagy figyelmet és meglepetést kelt orvosi körökben, hiszen még mindenkinek élénk emlékezetében élnek azok a megmozdulások, amelyek Ádám Lajos dr.-nak magántanárrá történt kinevezése alkalmából veszélyeztették az orvosi fakultás tanulmányi rendjét. Az ifjúság akkor arra hivatkozott, hogy a kinevezéssel súlyosan megsértették az egyetem autonómiáját s valósággal bojkottot rendezett Ádám tanár ellen. Hosszú hónapok után sikerült csak ezt a bojkottmozgalmat leszerelni s félő, hogy a mostani kinevezés újabb tápot ad az elégedetlenségnek. Indokinára az indiai Páris, julius hó (A Magyarság tudósítójától.) Eddig nem sokat beszéltek róla, mert az indokinai és általában a francia birodalomhoz tartozó gyarmatok lakosságának minduntalan megismétlődő mozgolódásai a franca kormány egyik legjobban titkolt problémái. Minden alkalommal, amikor valami gyarmati vonatkozást ünnepelnek, a francia politikusok azzal nyugtatják meg az országot, hogy a gyarmati lakosságnak a franciák iránt érzett szeretete „határtalan.“ A „loyalisme des popu is átterjedt lázongás lotions indigenes“ banális frázisa azonban csak arra jó, hogy a francia nép kétségeit ideig-óráig eloszlassa, de korántsem jelenti azt, hogy a gyarmati bennszülöttek valóban rajongnának a francia elnyomatás iránt. Ezt nem is lehet elképzelni, mert ezeknek az ünnepségekre felvonultatott szidikinek, agáknak, serifeknek, kardoknak, mandarinoknak és a többi díszbeöltöztetett és érdemrendekkel teleaggatott bennszülött főnököknek a franciák iránti szimpátiából csöpögő kijelentéseikkel szemben a gyarmatokon minduntalan véres események játszódnak le. A gyarmati lakosság felvette a harcot a francia imperializmus ellen Az indokínai eseményekkel az európai sajtó eddig alig foglalkozott. Annyit mindenki hallott már, hogy a különben békés diplomáciai viszonyok mellett Indokínában nyitva áll a front a szovjet és a francia szárazföldi és tengeri haderő csapatai között. Rövid híreket olvastunk a napilapokban, hogy itt, meg itt, ebben és ebben az ütközetben ennyi halott és ennyi meg ennyi sebesült volt. A francia kormány és a hivatalos sajtó ezekről az indokínai véres eseményekről mindig úgy nyilatkozott, hogy az állandóan ismétlődő lázongásokat a szovjet szítja és a szovjet támogatja, a francia hatóságok és a francia csapatok tehát a szovjetakciók megakadályozása érdekében fejtenek ki Indokínában „kissé talán erélyesebb közizgatási“ ténykedéseket. A francia kormánynak ezekkel a nyilatkozatokkal sikerült elérnie, hogy az európai sajtó nem vett tudomást az Indokinában történt vérengzésekről- Újabban azonban, ha közvetlenül nem is, de közvetve az angol, kínai és japán újságokból, valamint az Indokinából érkező diákoktól és kereskedőktől értesülve, a francia lapok is megállapítják, hogy az indokínai lázongásoknak csak igen csekély hányada kommunista jellegű, mert határozottan és letagadhatatlanul a bennszülött lakosság nacionalista irányú megmozdulásaival áll szemben Franciaország. Az előzmények Az 1885-iki hité-i orvtámadásoktól egészen az 1930-iki yen-bay-i gyilkolásokig a vérengzések hosszú sora igazolja, hogy az „Extréme orient“-en (ahogy a franciák a távol keleti gyarmatukat elnevezték) nagy dolgok lehetnek készülőben. Az annámi udvar alattomos kritikái — írják a párisi lapok — az indokínai íróknak és mandarinoknak a franciák szigorú ellenőrzése miatt kitört „rebellió‘‘-i, az egyre másra alakuló titkos társaságok agitációi mind olyan momentumok, amiket nem lehet — de nem is szabad — továbbra is elhallgatni. Az indokínai elégedetlenkedés nem újkeletű. Már az orosz—japán háború ébresztgette a nacionalistákat. Phan-boi-csó hiei író, az indokínai írók nagy részével, köztük Csangdi herceggel a híres Gin-long leszármazottjával, már akkor hirdették, hogyha a győztes mikádó sárga csapatai melléjük állnának, lerázhatnák jármukat! 1908-ban, egy helyi incidensből kifolyólag, az annámi udvarból indult ki a szervezkedés. A tonkini forradalmárok megnyerték a helyőrséget. Gilbert Csio Kokinkinában megalakította az első titkos társaságot, az „Annámi felszabadítók társaságát". 1913-ban már bombák robbantak Thai-binh-ban, Hanoi-ban és több francia tisztet pusztítottak el. 1916-ban, a világháború dúlásának közepén, a felkelők megszállták a postaépületet és kikergették a franciákat. Duy-tin-nek, a fiatal uralkodónak, az erdőkbe kellett menekülniet. A wilsoni elvek jegyében összeült békekonferencia az annamitákat is fölszólította, hogy foglalják pontokba követeléseiket. Ez meg is történt, de minden eredmény nélkül. Tengerbe a franciákkal! Immár világos, hogy az indokínai mozgalmak valamennyi francia gyarmat támogatásával folytatott teljesen nacionalista jellegű szervezkedések, amelyekbe nem tűrnek meg semmiféle Oroszország felől jövő kommunista beleszólást, ellenben minden ténykedésükkel egyedül és kizárólag a francia járom alóli felszabadításra törekesznek. A legerősebb nacionalista párt, a „Viet-Nam-Yuoc- Dan-Dang“, a faj felszabadítását vette programjába: „Indokinának önálló, független állammá kell alakulni, a franciákat zavarjátok a tengerbe és mi ülünk majd a helyükbe!" A „Viet-Nam-Nu-Dagn" az annámi nők nacionalista pártjának hasonló programja van. A Thanh-Nienh a nemzeti alapon álló ifjú annamiták forradalmi pártja. Ezt a pártot a franciák nagyon szeretnék a külföld előtt kommunista jellegűnek feltüntetni. Igaz, hogy ez is épp úgy öldösi a tiszteket és az állami funkcionáriusokat, mint a III-ik Internacionále pénzén alakult Viet-Nam-Cong-San- Dang, az annámiak kommunista pártja, azonban, míg az előbbiek csak a francia elnyomás reprezentánsait pusztítják a francia katonákban és együtt dolgoznak minden előkelő indokínai mandarinnal és bennszülött méltósággal, (akik ezt a szövetséget anyagilag támogatják) addig a kommunistaalakulás a francia legénységgel kezd kapcsolatot s az osztályharcot hirdeti. A Thanh-Nienh-nek tagja lehet minden 17 évesnél idősebb férfi, vagy nő, aki a franciák elleni küzdelemre ünnepélyes esküt tesz, mely eskünek a megszegésére csak egy büntetés van ... és ez a halál. Minden öt ember egy „fészket" alkot (tő), több fészek egy „cellát“ (csi-bo), több csi-bo egy községi, prefektusi (megyei), vagy vidéki alcsoportot, több alcsoport pedig helyi csoportot Indokínában magában három ilyen helyi csoport van. A párt tagjai a vezetőség engedélye nélkül sem nem költözködhetnek, sem nem házasodhatnak. Ismerve az annamiták érzékenységből, féltékenységből vagy pénzért mindenre kapható, árulásra is könnyen rávehető természetét ezeket a csoportokat úgy szervezték meg, hogy mindig csak a fészek öt tagja ismeri egymást. Ha tehát valahol árulás történik, csak az illető „fé Ward Price szerkesztő a trianoni kiállításon A Magyar Nemzeti Szövetségnek, melyet még 1919-ben Perényi Zsigmond báró felhívására 100 törzsalapító alapított, a Felvidéki Egyesületek Szövetségével, a Pro Hungária Nők Világszövetségével együtt a Géza utca 4. szám alatti hatalmas házban vannak a helyiségei. Ott nyílt meg már két horlupja a szövetség óriási munkáját bemutató trianoni kiállítás, amelyet csütörtök délelőtt folyamán Ward Price, a Rothermere lord lapok Budapesten időző főszerkesztője is meglátogatott. Délelőtt 11 órára jelezte érkezését Perényi Zsigmond báró országos elnöknek, akinél még londoni találkozásuk viszonzásául tiszteletét kívánta tenni. A kiváló angol szerkesztő látogatása csendben, a feltűnés kerülésével történt meg. Az elegáns, nagyon rokonszenves ifjú angol úr kisérő nélkül érkezett. Már lent a kapualji csarnokban várták és meleg éljenzéssel fogadták a szövetség vezető urai. Lipthay Béla főtitkár rövid üdvözlő szavai után a kedves vendégnek magyaros kézszoritással kölcsönösen bemutatkoztak. Azután az emeleti helyiségekbe siettek fel. Ward Price egyenesen Perényi báróhoz ment, akivel Lampérth Géza, Majoros István, Pongrácz Aladár, Szörcsey József, Nagy Károly, Lipthay társaságában végig szemlélte a trianoni kiállítás több termét. Teljes egy órát töltött itt el a magyar urak társaságában. A tengertömegű, leírhatatlan érdekességű, a Magyarország és a magyar nép tragédiáját minden tekintetből megvilágító és megértető kiállítást, amely a Magyar Nemzeti Szövetségnek az egész világot felölelő és felrázó, érdeklődésre és szeretetre ébresztő ernyedetlen nagy munkáját is tükrözi, mindvégig a legnagyobb érdeklődéssel, sőt fokozódó meghatottsággal szemlélte és tanulmányozta a kiváló angol szerkesztő. Kimerítő, alapos, érdekfeszítő magyarázatokkal a szövetség lelkes főtitkárja, Lipthay Béla szolgált német nyelven, mert Ward Price németül is jól ért és beszél. De, közben éles szemmel, éles érdeklődéssel figyelve meg mindent, Perényi báró elnök angol megjegyzéseire angolul felelgetett. Kedves meglepődést szerzett, hogy közben Bárczy István dr. miniszterelnökségi államtitkár is ideérkezett, akivel Ward Price már szintén ismerős. A tíz éven át oly ernyedetlenül megszervezett belföldi, külföldi propaganda, sajtó, szociális, irodalmi, könyvkiadó stb. mozgalmak és tárgyak bemutatása teljesen lekötötte a végtelenül okos fejű, arcú angolt. Nemcsak hallgatta a magyarázatokat, a megjegyzéseket, hanem váratlan, szakszerű kérdéseivel és megjegyzéseivel mélyen az eleven sebekbe vágott. Éppen ezekből a kérdéseiből és megjegyzéseiből kitetszett, hogy ez a trianoni kiállítás milyen mély benyomást tett a különben szófukar, a nyilatkozataival tartózkodó angol úrra. Éles szeme és gyors megfigyelése mindenben kikereste és meglátta a lényeget. Amikor a lerombolt magyar műemlékek, elrabolt színházak stb. képeit látta: Garázat! . . . Szörnyű! — megbélyegző szavak röppentek el ajkáról. A határok ördögies gonosz fényképeinél, térképeinél — midőn bokor, hidfele, elszakított őrház, puszta mező, hitvány kis patak stb. képezik a trianoni országhatárt — sem tudta elhallgatni. — Ez tarthatatlan!... Ez lehetetlen! Ez képtelenség! Megindító kis epizód volt, amidőn Perényi báró — a nem koronázó ősi magyar Ugocsa vármegyénk meghagyott maradékául — Ugocsa foszlányos selyemzászlaját 1795-ből és az oroszlános szőlőtőkés, halas, rákos, makkos ugocsai címert a millenniumi zászlóból kitépve, megmutatta az angol urnák: Az én szülőföldemből ezek maradtak meg! — Azaz, hogy a Krisztus palástján, a bűbájos magyar Ugocsa szentelt földjén oly elvetemülten és igazságtalanul osztozkodó oláh és cseh latrok meghagyták még a magyaroknak Tiszabecs és Tiszabörény közötti részen minekünk három hold földet, ez a pici Lázár-morzsa tudniillik valamiképpenmifelőlünk, innét esik a Tiszán a Perényiek, az Újhelyiek, a Szentpályák, Rátkonyiaknak és a többieknek ezeréves magyar földjéből. Megtudhatta itt egyébként azt is Ward Price, hogy a csehektől és oláhoktól kétfelé marcangolt Ugocsában a bekövetkezett, rájukszakadt képtelen helyzet miatt boldogtalan, koldusszegény ma már ez az ezer esztendőn át nótás, elégült, uraihoz és hazájához ragaszkodó hű magyar nép. Mielőtt Bárczy államtitkárral távozott volna, Perényi bárótól, a többi magyar úrtól meleg kézszorítással elbúcsúzott volna a végtelenül rokonszenves angol úr, nevét még beírta a szövetség emlékkönyvébe. Elmenetele előtt — midőn újból szeretettel megéljenezték még — kifejezte őszinte elismerését, hogy: Ennek a kiállításnak az összeállításával (és világszerte végzett propaganda-munkájával) a Magyar Nemzeti Szövetség és a Felvidéki Egyesületek Szövetsége a magyar ügynek igen nagy szolgálatot tett. Ez a kiállítás és a végzett munka megrendít és meggyőz mindenkit a Trianon rettentő következményeiről és tarthatatlanságáról. (mn.) szek“ öt tagját érheti az a kis kellemetlenség, hogy a francia hatóságokfölakasztják. A hatóságok kedveznek a szovjetnek A „Viet-Nam-Cong-San-Dang“-ot, az annámiták kommunista pártját pár szóval már említettük. Tagjait a III. Internacionale kebelébe „ünnepélyesen“ beiktatják. Ez a párt a Sanghai-ban székelő „Elnyomott Keleti Népek Föderációjá"-nak egyik alcsoportja. A tagok egymást aszerint, hogy milyen szociális kategóriába tartoznak, „aspiránsoknak“ vagy „kamerádoknak“ titulálják. Ezzel a szervezettel párhuzamosan dolgoznak az „Ifjúkommunisták" a „Parasztszindikátus" és a „Munkásszindikátus". Ezek közül a legutóbbiak a legaktívabbak. Az annami kommunista szervezetek a legfrissebb keletűek. A szovjettől egyelőre csak anyagi támogatásban részesülnek. Érdekes fényt vet a franciák magatartására, hogy míg a külföldiek mindenfelé azt hirdetik, hogy Indokínában csak a kommunizmus terjedésének megakadályozására alkalmazzák a kérlelhetetlen szigort, addig Indokínában ez a kommunista alakulat a maga nemében egyetlen szervezkedés, amely a francia kormánytól támogatást kap a nacionalisták ellen folytatandó küzdelemre. Kotzig Károly ne feisítse 61! hogy a Weisz Béla ésa cég, Budapest IV., Bécsi utca 2. szám Elutazás elött selyem-, születés Enosora-szlksérietőt szenzuo csúcsán most szegezze be! APOLETIM HÍREI Igazságügyi ankét lesz a kartel-ügyben és az ügyvédkérdés megvitatására Zsitvay Tibor igazságügyminiszter az őszszel az első törvényjavaslatok között akarja a képviselőházban tárgyaltatni a kartelkérdést szabályozó törvényt, amelyet a közvélemény régóta sürget. A miniszter a törvényjavaslat tervezetét megküldte az érdekelt szakköröknek, akiktől szeptember 15-ig vár, rá választ. Ankétet is akar tartani az esetleges észrevételek és módosítások megvitatására. Az igazságügyminiszternek a tervei közé tartozik az is, hogy ősszel az ügyvédproblémák megvitatására bírói és ügyvédi ankétot hív össze. A boletta-panaszok a pénteki minisztertanács előtt A pénteki minisztertanácson ismét szerepelni fog a bolettatörvény, mert a szakminisztériumokat folyton panaszokkal ostromolja a gazdaközönség és sürgetik a pótrendelet kiadását, mely esetleg orvosolja a panaszokat és a sérelmeket. A boletta ellen az OMKE is hat gépírásos oldalra terjedő memorandumot szerkesztett, ebben arra hivatkoznak, hogy a boletta megbénítja a gabonakereskedelmet. Az OMKE vezetősége pénteken adja át Wekerle Sándor pénzügyminiszternek a memorandumot azzal a kéréssel, hogy a pótrendelet megszerkesztésénél vegyék figyelembe a gabonakereskedők sérelmeit is. Tökéletes rovarirtószer a naztamnak pezdesagoknos Kertészeknek porominenyesztöknek folyadék e* 'óraiakban Feierakac Wertheimer és Frankl Budapest, V. kerület, Kold-utca 6. es.