Magyarság, 1934. november (15. évfolyam, 244-267. szám)
1934-11-11 / 251. szám
i1 A BATTHYÁNTPALOTA NESS Még 1478-ban, Mária Terézia idejében építették át barokk palotává. Azóta azonban de sokszor átalakították és átépítették ezt a palotát, mely valamikor egyike volt Budavár legnevezetesebb palotáinak. A Batthyány-familia, melynek természetesen Bécsben is és Pozsonyban isvolt rezidenciája, becsületbeli dolognak tartotta, hogy palotát építsen Buda várában. Itt lakott valamikor gróf Batthány Lajos, Magyarország utolsó nemzeti nádora, az a Batthyány, aki Mária Terézia trónralépte idején, 1741 szeptember 11-én, a pozsonyi országgyűlésen nagy szónoklatban mondta el a tekintetes Karoknak és Rendeknek, hogy a királynő veszedelemben van, az ellenség már a határon és segítségre van szükség. Batthyány Lajost 1751-ben nádorrá választják. Azonban nem sokáig dicsekedhetett a nagy királynő kegyelmével kegyvesztett lett, mert nem tudta rávenni az országgyűlést az adóemelésre. Most különben a Batthyány-Strautmann hercegi ház hitbizományahoz tartozik ez a palota, melyben régóta nem laknak Batthyányhercegek. Bérbe volt adva. A háború előtt például Jenő főherceg lakott a palotában.A 70-es években és a 80-as évek ellején pedig Majláth György, az utolsó országbíró. Majláth György gőgös udvari ember volt, akit a király 1865-ben főkancellárrá nevezett ki. A kiegyezéskor országbíró lett Majláth György és 1882-ben, mikor megalkották Kúriát, Majláth György lett a Kúria első elnöke. Híres és nagytekintélyű ember, akit 1883 március 29-én este tiz órakor, gonosz kegyetlenséggel, két elzüllött ember meggyilkolt. Az országbíró családja akkor nem volt odahaza. Egy Berecz nevű inasra volt a ház bizva. A kegyelmes úr, mint mindennap, aznap is kilenc óráig időzött a Nemzeti Kaszinóban. Csak vacsora után jött haza és azonnal lefeküdt. Az inas a kapuban várta két cinkostársát, Spangát és Pitérit, akiket bebocsátott a lakásba. A két gonosztevő megrohanta az ágyban fekvő öregurat és megfojtotta az országbírót. Azután kiraboltaa lakást. Spanga és Pitéli megszöktek és később Pozsonyban akadt rá a rendőrség Spangára. Egy elveszett manzsettagomb vezette rá a detektiveket a gyilkos nyomára .A vallatásnál kiderült, hogy az inas volt a cinkos s mindháromjukat felakasztották. Az ítélettel abban az időben sokat foglalkozott a publikum is, a jogászvilág is. A publikum igazságosnak tartotta az ítéletet, csak egy két jogász akadt, aki nagy előadásokban és tanulmányokban próbálta magyarázni, hogy Berecz inas halálos ítélete nem igazságos, mert Berecz tulajdonképpen nem vett részt a gyilkosságban, ő csak beerksztette a lakásba a gyilkosokat. A Batthyány-palotában ma is idegenek laknak. Bérpalota lett belőle. Mária Terézia kora óta sokat tatarozták, igazgatták ezt a házat. Nagy változásokon ment keresztül, de azért kevés ilyen palota van a Várban, mint ez amely változatlanul több mint száznyolcvan esztendő óta ugyanannak a főúri famíliának a kezében maradt mind a mai napig. Mindig voltak Pesten olyan sarokházak, amelyekre olyasvalaki pályázott, aki erősen megszedte magát. Egyike ezeknek a házaknak 3. számú ház, az, az Akadémia-utca amelyik az Arany János-utca és az Akadémia-utca sarkán áll és palota, baloldali szomszédja pedig a hajdani amelynek jobboldali szomszédja a Tüköry István főherceg-szálló. Most az Országos Gazdasági Munkáspénztáré ez a ház, mely egyik legérdekesebb háza Pestnek. Valamikor a Kardetter-familiáé volt. Kardetterék híres pesti patríciusok voltak. A családi vagyont Kardetter Tamás ácsmester szerezte, aki telekspekulációin és nagy vállalkozásain gazdagodott meg. Kardetter Tamás az akadémiautcai telket az Arany János utcai szomszédos telekkel még a múlt század elején vásárolta és házat épített rá. Később, — mint Pásztor Mihály írja — a Kardetterörökösök az akadémiautcai házat 1837-ben eladták Wodianer Rudolfnak, az ismert bankárnak százezer bécsi forintért. Ezt a palotát, már Wodianer Rudolf építette a Kardetter-telken. Hogy azonban ki volt a kétemeletes palota építőművésze, azt mindmáig nem lehetett megállapítani. A jelek azonban azt sejtetik, hogy ezt a palotát is Pollack Mihály, a Nemzeti Múzeum alkotója építette. Wodianer Rudolf a negyvenes évek végén a házra 252.000 forint kölcsönt vett fel a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól. Mivel pedig nem tudta az adósságot kifizetni, a Kereskedelmi Bank 1856- ban 220.000 konvenciós forintért gróf Batthyányné, született Majláth Erzsébetnek adta el a házat. A Batthyány-örökösöktől 1894-ben Deutsch Lajos, a szomorú hírességre vergődött Haas és Deutsch-cég társtulajdonosa vette meg a kétemeletes palotát. Nagyszerűen átalakította. Karrarai márványból csináltatott kandallót az első emeleti táncterembe. A palota külseje is átalakult. Mikor aztán az átalakítási munkálatok elkészültek, a Hass és Deutsch cég megbukott és a palotát ellicitálták. Azóta kézről-kézre jár ez a palota. Volt már azóta a Kereskedelmi Banké, a Kereskedelmi Bank eladta a Parcellázó Banknak, a Parcellázó Bank eladta a „Kohónak“ és a „Kohótól“ most vette meg az Országos Gaz Amint ebből a rövid geneológiából látható, változatos volt az élete ennek a háznak, mely tulajdonképpen akkor született meg, mikor a Lipótváros fejlődése megindult. Tanúja volt nagy eseményeknek, tanúja volt a Dunapart kiépülésének. Látta, miképpen lesz a „Rakpiacból“ Ferenc József-tér, a „Fő-utcából“ hogyan lesz Arany János-utca, a Szél-utcából Nádor-utca, a Nákó-házból Gresham-palota, az Ullmannházból rendőrfőkapitányság és a Dianafürdő, meg a Kóburg-palota helyén miképpen építik meg a nagyszabású Kereskedelmi Bank palotáját. De nemcsak a Kardetterház élete volt változatos; változatos volt azoknak az élete is, akik ezt a palotát lakták. Wodianer Rudolf Pest egyik nagyszabású üzletembere volt a harmincas-negyvenes években. Az ötvenes években ebben a palotában rezideált Prottmann, a Bachkorszak hírhedt rendőrfőnöke. Itt volt a rendőrség és itt volt az útlevélosztály is. Mikor aztán Prottmannt a Bach-korszakkal együtt kitessékelték a palotából, odaköltözött az első emeletre Wahrmann Móric. A palota legérdekesebb lakója azonban mégiscsak Deutsch Lajos volt, aki nem sokáig lakhatta a nagyúri palotát, mert egy elbocsátott tisztviselője, Jórészi Chászár Károly agyonlőtte és Deutsch Lajos halálával megkezdődött a cég pusztulása. Kétségtelen, hogy Haas Jakab is, Deutsch Lajos is tehetséges, nagykoncepciójú ember volt. És olyan hazardőr, amilyennek nem akadt párja nemcsak Magyarországon, de még Ausztriában sem. Haasék nagyon jól tudták, hogy a Haas és Deutsch cég addig áll biztosan a lábán, amíg nem szorul a magyar bankokra. De nem is volt szükségük a magyar pénzpiacra, mert egy innsbrucki takarékpénztár és egy frankfurti bank nyakló nélkül hitelezett a két vállalkozónak. A baj ott kezdődött, mikor közvetlenül a millenáris kiállítás előtt belekapcsolódtak az építési lázba és a nagy építkezésekben Weissenbacher Endre volt a komponistájuk, akivel már a vicinálisépítkezéseknél is kooperáltak. Weissenbacher Endre rengeteg házat épített Pesten és az építkezéshez a Kereskedelmi Bank adta a pénzt A kiállítás után aztán beütött az építési válság, Weissenbacher fizetési zavarokba került, a bankok szorongatták és akkor a Haas és Deutsch cég készfizető kezességet vállalt Weissenbacherért, azonban az építési krach egyre nagyobb arányokat öltött, a frankfurti és innsbrucki pénzintézet felmondta Haas és Deutsch hitelét. Haas és Deutsch akkor a pesti bankokhoz fordultak segítségért, de a pesti bankok nem kegyelmeztek. És a Haas és Deutsch cég csődbe került. Beszélik, hogy tizenöt millió forint vagyona volt a cégnek. Ez a hatalmas vagyon mind elúszott a likvidálás alatt és eltűnt a gazdasági élet színteréről az a nagy cég, amely húsz esztendőn keresztül diktált a piacon és amelynek a vállalkozói készségét nem egyszer vette igénybe a kormány is. Természetesen az ellenzék állandóan erősen támadta a kormányt a Haas és Deutsch cég miatt, különösen Bartha Miklósnak, a Magyarország híres publicisztájának volt kedvenc témája a Haas és Deutsch cég. Haasék úgy akarták ellensúlyozni ezeket a támadásokat, hogy megvásároltak egy nagy ellenzéki újságot. Most tehát már lapjuk is volt Haaséknak, de ez sem használt. Az ellenzék még nagyobb energiával támadta őket és ebben az időben született meg az a mondás, hogy az ország határára nemsokára új táblát fognak kiszegezni ezzel a felírással: HAAS ÉS DEUTSCH — AZELŐTT MAGYARORSZÁG Mikor Jórészt Chászár Károly agyonlőtte Deutsch Lajost, ez a gyilkos golyó tulajdonképpen halálra sebezte a Haas és Deutsch céget is. A félelmetes hatalmú vállalkozó cég alkonya itt kezdődik el, a nagy vagyont likvidálták a pesti bankok és röviddel Deutsch Lajos halála után meghalt Hans Jakab is. A VÁRSZÍNHÁZ A Várszínház eredetileg templom volt, a karamelita szerzetes rend temploma. Mikor a török kitakarodott Budavárból, akkor telepedtek meg itt a karmeliták és az utolsó budai basa. Abdy mecsetjének a helyén építeni kezdték a templomot. Az építkezés lassan ment, de amikor elkészült a templom, egyik legszebb temploma lett Budavárának. Egészen József császár idejéig ebben a templomban dicsérték a karmeliták az Urat. Mikor aztán a kalapos király több más renddel együtt a karmeliták rendjét is megszüntette, színház lett a templomból. Ez volt az első rendes kőszínház, melyben komoly színházat játszottak Budán. Azelőtt is játszottak színházat a vízivárosi „Fehér Kereszt“ vendéglőben, meg a várbeli „Vörös Sünben“. De hogy milyen volt ez az előadás, azt senki se tudja. Nívója nem lehetett nagyon magas. Azután a XVIII. század nyolcvanas éveinek elején Reischl Ferenc ácsmester is épített egy deszkaszínházat a Várkert-kioszk tájékán, de ez a színház felé se jöhetett a Várszínháznak, melyet a kalapos király azért építtetett, hogy a helytartósági tisztviselő urak ne unatkozzanak. Úgy esett a dolog, hogy II. József Pozsonyból Budára költözttete át a helytartótanácsot és a királyi udvari kamarát. Azonkívül egyidőben áttelepítette Pestről Budára a Hétszemélyes Táblát, meg a Királyi Táblát is. A sok császári tisztviselőnek, konziliáriusnak, meg konziliáriusnénak szórakozás kellett. Buda város tanácsa rendbehozatta a tisztviselők kedvéért a gyalogjárót, azután bevezették az utcai világítást. Az igaz, hogy az olajmécs világította meg a budai éjszakákat, de azért nagy dolog volt ez abban az időben. Ez a sok reform azonban még mind nem lett volna elég a császári tisztviselők szórakozására. A császár tehát színházat csináltatott a templomból. Kempelen Farkas helytartósági tanácsos tervei szerint alakították át a templomot, melyben attól fogva német színészek játszottak, és néha, nagynéha egy-két estén játszottak magyar színészek is. A magyar színészet különben innen indult el, hogy meghódítsa a magyar szó számára Budát és Pestet. 1790 szeptember hónapjában alakult meg ez a magyar színtársulat, melynek gróf Ráday Pál és Kazinczy Ferenc igazgatása alatt Kelemen László volt a legkiválóbb emere. Ezek próbáltak egyezséget kötni a német színházzal olyanformán, hogy a magyar trupp is játszhasson a Várszínházban. Nehezen ment a dolog. Végül mégis csak megalkudtak a színház albérlőjével, gróf Unwerth Manóval, olyan feltétel alatt, hogy ötszor játszhatnak a magyar aktorok, mégpedig minden hétfőn Budán és minden szerdán Pesten, de az aboncment jövedelme a bérlőé marad. Az első magyar előadás Budán 1790 október 25-én volt. Előadatott: „Igazházi, egy kegyes atya“ című mulatságos játék öt felvonásban. Szerzette Simay Kristóf. Két nappal később ugyanezen előadás a pesti Rondella-szinházban megismételtetett. Különben egyik nevezetessége a Várszínháznak, hogy Ferenc király születése napján, 1797-ben „Der Geburtstag“ című alkalmi darab került színre. Ezt követte egy nagy allegória, mely alkalommal az egész közönség elénekelte „Das Beliebte neue Volkslied: Gott erhalte“ című dalt. Ugyanezt énekelte éjféli 12 órakor az öszszegyűlt báli közönség a redutban, vagyis a mai Belügyminisztérium nagytermében. Ezzel született meg a „Gott erhalte“, amely akkor még nem volt császári himnusz. A WODIANER-PALOTA DÍSZ-TÉR 3. AKADEMIA u. 3. SZINHÁZ u. 5. 36 1934 november 11. vasárnap mülhimíi.