Magyarság, 1935. május (16. évfolyam, 98-123. szám)

1935-05-01 / 98. szám

0 A kordonon belül szakadatlanul tart az autók felvonulása egészen háromnegyed tizenkettő e­lőttig, amikor már mindenki megérkezett a fényes ünnepségre. Egy perccel tizenkettő előtt föliharsam a kürtszó. Jön a kormányzó! Katonai vezényszavak pattognak, a zenekar­­a Himnuszt játssza és lassan, méltóságtelje­sen begördül a kormányzó automobilja. A szoborrá meredt csapatok előtt Nagybaczuli- Nagy Vilmos tábornok a kormányzó elé lova­gol és jelentést tesz. A kormányzó a kíséreté­ben lévő magasrangú tisztek társaságában elvonul a katonaság erővonala előtt, majd felmegy az oroszlános kapu lépcsőin. Alabár­­dos testőr nyitja meg a menetet. A testőr mögött a két háznak, s utánuk Horthy Miklós kormányzó, tengernagyi díszben, majd Vér­­tessy Sándor a polgári és vitéz Keresztes-Fischer Lajos tábornok, a katonai iroda fő­nöke, végül Koós Miklós szolgálattevő szárny­segéd. A menetet testőrök zárják be. A kormányzót előbb a miniszterelnök fo­gadja, majd Sándor Pál képviselőházi és Fiath Pál báró felsőházi korelnök üdvözlik. S a menet a két háznaggyal, a két korelnök­kel és a kormány tagjaival kiegészítve indul meg újból. Egy-két másodperc és a kor­mányzó a kupolacsarnokba ér. Felharsan az éljen, a kormányzó elfoglalja helyét a dísz­­emelvé­nyen. Gömbös Gyula miniszterelnök —­ aki meggypiros tábornoki díszruhájában vett részt az ünnepélyes megnyitáson — a kormányzóhoz lép és átnyújtja a megnyitó beszédet. Horthy Miklós kormányzó megkezdi a megnyitó beszéd elmondását. A kormányzó beszél A kormányzó a következő beszéddel nyi­totta meg az új országgyűlést: — A nemzet ősi erényeibe vetett bizalom­mal és hazafias örömmel üdvözlöm az ország­gyűlés tagjait. — Az országgyűlés tanácskozásai a nemzet­közi helyzet igen mozgalmas és jelentőség­­teljes időszakában kezdődnek meg. A béke­­szerződések által teremtett politikai és gaz­dasági viszonyok nemhogy előre vitték volna az emberiséget az együttműködés és a fejlő­dés útján, de még jobban szétválasztották.­­ Az egyoldalúan megállapított, erőszak­kal kikényszerített békeszerződéseket nem lehet észszerűen békeszerződéseknek nevezni. A­ lelkek megnyugvása és békéje, a jólét nyu­galma és a népek között a szeretet uralma csak akkor következhetik be, h­a a nemzetek és különösen a nagyhatalmaik végre elszán­ják magukat arra, hogy a megegyezéses béke útjára lépjenek. A közelmúlt világégés véres emlékeinek hatása alatt ki gondolhatna ma komolyan háborúra és ki akarna újjabb mér­hetetlen katasztrófákat felidézni? Ám a béke fenntartása,, az igazi béke megvalósítása ér­dekében lehetővé kell tenni, hogy a népek egymást megbecsülve kölcsönös megértésben és szeretetben éljenek egymás mellett, mint az igazságra alapított nemzetközi társada­lomnak szabad és egyenjogú tagjai. — A bizalmatlanság, nyugtalanság és visz­­szavonás okozta általános gazdasági és szo­ciális válság még mindig fennáll és — sajnos — még mia is lehetetlenné teszi hazánk szá­mára, hogy minden erejével a jövőt építő munkához fogjon. A társadalom, a nemzet s a kormány erőfeszítéseinek túlnyomó részét állandóan az az igyekezet tartja lekötve, hogy a nemzet hajóját, a veszélyes szirteket kikerülve, a hullámok fölött tudjuk tartani. A kuíztis nyomorúság teremti meg azt, amit a belátás elmulasztott •— Ez az igyekezetünk — hála a nemzet sorsa fölött őrködő Gondviselésnek és né­pünk ősi erényeinek — mindezideig sikerrel járt s bár a nemzeti társadalomnak súlyos szenvedéseket kellett elviselni, a világválság magyarországi kihatásaival szemben a nem­zet mindezideig csorbíthatatlan ellenálló erőt tanúsított. Nemcsak hogy megőrizte lelki egyensúlyát, fenntartotta a belső rendet, nyu­galmat és a legsúlyosabb viszonyok köze­pette sem vesztette el a jobb jövőbe vetett hi­tét, de a gazdasági és társadalmi nehézségek ellenére is meg tudta teremteni az eljövendő békés és termékeny kibontakozás előfeltéte­leit.­­ A vezető európai államokban mindjob­ban megerősödik az a belátás, a hogy a nem­zetek egymás közötti viszonyában kiegyen­súlyozott és szilárd helyzetet kell teremteni. A gazdasági élet általános válsága is össze­fogásra indít s azt a reményt kelti, hogy ta­lán a közös nyomorúság fogja megteremteni azt, amit az emberi belátás és jóindulat eddig kimulaisztott.­­ A magyar nemzet készségét fejezi ki aziránt, hogy részt vegyen az európai béke és együttműködés nagy művének megterem­tésében. A béke azonban csak akkor érdemli ....... mi mi li wngiro»-—wi»j Jiangnan! A Kinezly urak családi összejövetelei­ ­— Elbeszélés a régi gazdatiszti életből — Írta: Móricz Pál Amikor még az elrugaszkodott lelkek nem találták fel, nem lopták be a zül­lésbe sodort magyar családi életbe a kormányozható gólyát, amikor még a vonnyadt egy­gyermekes családok vá­­iszonkorsószinü, magánosan tengődő bus csemetéit szánalommal nézte min­den szomszéd és rokon s az úri, mint a paraszti portának leggyönyörűbb ékes­ségéül, legédesebb öröméül a zsibolygó, fürge, vidám gyereksereget becsülték, élt és uralkodott Borsod vármegyében, a matyók földjén a viseletére, mint lel­kében pompás magyar Kinezly István főnótárius ur. Mezőkövesd, Tárd és Szentistván azok a hires matyó közsé­gek, melyeknek pompázó viseletű, dol­gos, nótás, táncos ezermester népéhez másik hasonló szépet az egész föld­kerekségén nem találni. A kárhozatos ,,egykét“ akkor még nem ösmerte sem testök, sem lelkek, amikor az ősi ha­gyományokhoz leginkább ragaszkodó Szentistván községben a matyó népéhez mindenképpen illő hatalmas Kinezly Ist­ván tekintetes ur nótáriuskodott. — A meddőség virágban, gyümölcs­fában, jószágnál és embernél Isten­verései . A keményléptü matyók a szentirás igéiből idézték és büszke örömmel süvegeltek sokgyermekes fő­jegy­zőjöket; mert Kinezly István tekin­tetes ur, ami a gyermekáldást illeti is, példát mutatott a hű matyóknak. Az Ur Isten négy leány- és hét fiú­gyermekkel megáldotta a szentistváni főjegyző urék boldog házasságát. A gyermekek a ritkaszép családi, boldog­ság betetőzéséül valamennyien meg­érték a felnőtt kort. Mariska, a legidő­sebb leány Szabó Károlyhoz, Budapest székesfővárosi tisztifőorvosához­ ment nőül,­­Etelkát, a második leányt a dús­gazdag Barkassy aradi földbirtokos vitte feleségül. Ilona, a harmadik leány és írónké, a negyedik, legkisebb sem maradtak pártában, Ilona a mezőnagy­­mihályi Kiszelly István földbirtokosnak s Irénke Tóth Imre egri főkáptalani gazdatisztnek lettek a feleségeik. A fiúk is változatos, érdemes pályafutást futot­tak meg. Kereskedő, plébános, gazda­tiszt, pénzügyi és székesfővárosi tisztvi­selő, nagybérlő, vállalkozott közülök. Gyula Budapesten a Fürdő­ utcában ve­zetett virágzó fűszer- és csemegeüzletet. A daliás Józsi a főkáptalan ispánjaként hunyt el. Béla, a vendégszerető magyar plébános a nagyhírű Kiss János egyeki plébánosnak lépett az örökébe s miként Kiss János főtisztelendő idejében, Béla­­atya idejében is örökkön, tárva-nyitva állott ur és paraszt előtt az egyeki plé­bánia kapuja... Azért végül Béla főur sem kerülhette el Kar­lsbadot, ahol az orvos egyebek mellett eltiltotta Béla atyától a­­ kenyeret... Ebbe azonban nem tudott megnyugodni az egyeki pap. Odahaza pogácsát süttetett és ezentúl pogácsával csemegézte a kis­ araszos át­mérőjű Kinczly-féle vastag szalámit.. . A negyedik fiú, a nyalka Géza, mint pénzügyi tanácsos szolgálta a hazát. A hetyke Pali Budapest székesfőváros ta­nácsjegyzőjévé emelkedett. A mindig kedves, tréfás Pista az egri főkáptalan intézőjeként szerzett nagy népszerűsé­get, s végül a kiváló jó­gazda Sándor a főkáptalan nagybérlői között örökítette meg nevét. Egyedül már csak Sándor él a fiuk közül... összetartásukra és a szülőföld iránti ragaszkodásukra jel­lemző, hogy bárhol következett a halá­luk, visszakivánkoztak és szeretett szü­leik oldalán valamennyien a szentistváni családi sírboltban nyugosznak. Ez a szülők és gyermekek, majd testvérek közötti szeretet sokszor és sokfélekép­pen meghatólag nyilvánult, így például amikor meghalt az öreg Kinczly-pár, Pista, és Sándor, még nem­­végeztek ta­nulmányaikkal, a többi testvér azért megállapodott, hogy nem osztják fel a tekintélyes Kinczly-vagyont... — Minket is mindnyájunkat ebből az osztatlan vagyonból neveltek fel drága szüleink! "- mondották a testvérek s csakugyan akkor osztoztak meg a jelen­tős vagyonon, mikor már a két fiút, Pista és Sándor testvéreiket is szárnyra­­ bocsátották ... Ameddig édesapjuk és édesanyjuk élt, a matyó Szentistvánon családi összejövetelre minden évben hazatértek családjaikkal, a férfi részről kiváltképpen igen jóétvágyú Kinczly­­gyerekek. Bár nem ágaztak széjjel, nem szaporodtak fel olyan számosra, mint az egész hadat kitevő jó Kállayak, Ke­­nesseyek, avagy nemesi, bárói, grófi ágon a Pongráczok, a Kinczly-gyerme­­kek szüleik halála után is megtartották hagyományos családi összejöveteleiket, noha ezentúl nem az ősi Szentistvánon gyülekeztek. Minden évben a család más és más tűzhelyénél tartották a testvéri kedves gyüléskezést, legalább­­ hu­szonnégy óráig... Tóth Imre sógoruk, Zsiger-pusztán az egri főkáptalannak kerületi tiszttartója, a legfiatalabb Kinczly-leánynak, a kedves, bájos Irén­­kének, a magyar gazdasszonyok gazd­asszonyának érdemes ura egyik ilyen családi ünnepi alkalomra 250 kilós ser­tést vágatott, melynek csupán a négy sonkája, hája, szalonnája maradt meg... A többi aprólékot az Irénke asszony egyéb sok minden finom, ízletes sültjé­vel, főztjével együtt a jóétvágyu, egy­másnak örvendező, egymást önzetlenül szerető, vidám Kinczly-gyülekezet el­pakolta az ing alá. Mondhatni, hogy 24 órán belül végeztek a kétszázötven kilós derék disznóval. Ám, egyeszersmind az örvendezésnek, az emlékezéseknek is szentelték ezt a boldogságos huszon­négy órát. Ez időre minden gondot, bá­natot, aggodalmat, töprengést, szomorú­ságot kivetettek örömteli, szeretetes jó magyar lel­kekből. Egyszóval újból gyer­­meke-lerfik­r habi® a­­ zsoltárokra nem kerítettek sort, a maguk módja szerinti ártatlan fehér hálaadó énekek, éneklések nem maradtak el... A hatalmas ebéd után a fehér asztal mellett ugyanis még tovább összeültek a kedves, jó Kinczly­­gyerekek és könnyharmatos szemmel, érzéstől langyhangon eldanolták az el­hunyt édesapjok, az édesanyjuk és a meghalt Józsi báty­juk — nótáit... A zsinóros mentés, sarkantyús édesapjok* tól, a tekintetes öreg Kinezly István szentistváni főjegyző úrtól, Kossuth La­* jós hajdanvaló délceg honvéd katonája* tól ezt a nótát örökölték: Előttem a határ, Utánam a zsandár, Haragszik a német, Hogy utól nem érhet. A boldogult édesanyjok nótájára is rá* tértek aztán. Az „édes“ a bölcsőtől a serdülő korig sokszor eldudolta nékik: Túl a Tiszán fehér kendő integet, Átal mennék hozzád rózsám, nem lehet!. Széles a viz, nincsen sajka, Nem mehetek utál rajta — te hozzád! Az élte virágjában elhunyt Jóska* bátyjok, a néhai nagybagotai ispán szi­­laj-keserü nótáját hagyták utolsónak. Nőtlenül, mint agglegény fejezte életét ez a hires ispán s tehát hozzáillőn da­­tolták: Udvarom, udvarom, kerek kis udvarom, De sokat seperte az én gyenge karom; Sepertem eleget, seperjen már más is, Öleltem a babám, ölelje most más ist. . . ... Hejh, de minőt fordult azóta a vi­lági... Hejh, de jó már azoknak, akik ott a szép kék kakukfavirágos matyó­földön, a szentistváni családi sírboltban — itt is mind együtt ! — elpihentek!... Hiszen az együttérzés, a testvéri édes szeretet termékenyítő lelki harmatja is mindinkább kiszikkadt ebből a kaparj, kurtás, sivár, száraz, idegen erkölcsü be­­teg, új­ magyar életből. meg ezt a nevet, ha az igazságosság és a jog talapzatán nyugszik. Ezért nem csupán hazánk és nemzetünk érdekeit tartjuk szem előtt, de az igazi béke ügyét is szolgálni véljük azzal a törekvésünkkel, amellyel az európai kibontakozásra irányuló elkövetkező tárgya­lások során hangot kívánunk adni a nemzet jogos igényeinek. Hogy azonban ez kellő erővel történhessék, szükséges, hogy a nemzet belső erejének latbavetésével tudjon fellépni a nemzetközi fórumok előtt. Ennek pedig nélkülözhetetlen feltétele, hogy az állami és nemzeti élet egyre súlyosbodó mindennapi feladatainak megoldása mellett nyomban hozzáfogjunk a nemzet belső életerőinek, gyarapításához.­­ A nemzetnek, ha továbbra is teljesíteni akarja történelmi küldetését, meg kell újhod­­nia gazdasági, szociális, jogi, kulturális és, politikai vonatkozásokban egyaránt. 1935 május 1. szerek Az ezeréves magyar alkotmányosság szellemében — Ez alkotások megvalósításánál azonban nem a mindenáron való újítás gondolata a vezérlőszempont, hanem a reális élet szükség­leteinek mérve fogja megállapítani azokat a feladatokat, amelyek az ezeréves magyar alkotmányosság szellemében hivatva tesznek szolgálni a fokozatos fejlődést, a nemzet belső életerőinek megsokszorozását és a min­den szélsőséges kísérletezéstől tartózkodó építőmunka alapjainak megszilárdítását.­­ Meg kell tehát teremteni a megélhetés, a méltányos boldogulás lehetőségét minden dolgozó magyar számára; gyorsabbá, hatá­lyosabbá, olcsóbbá kell tenni az állami és közü­leti szervek működését; a társadalmi együtt­működés érzését és kötelékeit meg kell erősí­teni; át kell szervezni nemzetnevelésünket; fenn kell tartani ősi életképes és nemzet­fenntartó tradícióinkat és lehetővé kell tennni az ország előretekintő és céltudatos kormány­zását.­­ A gazdasági és pénzügyi természetű teendőkkel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy amíg megfelelő nemzetközi megegyezés útján vissza nem tér a gazdasági együtt­működés Európa államai között és amíg a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok normális rendje helyre nem áll, továbbra is elsősorban saját erőnkből kell gondoskodni a nemzet belső gazdasági megerősödéséről s a nemzeti termelés folytonosságának fenntartásáról. Evégből céltudatos gazdasági és szociális politikára van szükség, amelynek vezérlő­elve: a nemzeti jövedelem növelése és annak a széles néprétegek kereseti viszonyainak javításával helyes és igazságos eloszlása, ami magában foglalja a közterhek megosztásának arányossá tételét is. Szeretettel kell felkarol­nunk a nemzet nagy céljaiba bekapcsolódó munka minden ágát, szem előtt tartva azt, hogy a nemzeti jövedelem legszilárdabb alapja a magyar föld, amelyre ezért gazdasági politikánkban különös figyelmet kell fordí­tani. Ennek keretében nagy súlyt kell he­lyezni a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, a külföldi piacokhoz igazodó magasabbrendű mezőgazdasági kultúra irányában. Pénzügyi és gazdasági kérdések — A mezőgazdasági termelés jövedelmező­ségét azonban a termelés költségeinek csök­kentésével is, elő kell mozdítani. Ennek szol­gálatába kell állítani az árpolitikát is. Ter­mésfeleslegünk elhelyezésse érdekében foly­tatni kell a kivitel fejlesztésére irányuló eddigi munkát. A római hármas­ egyezmény erre nézve megmutatta a helyes utat. Addig is, amíg a nemzetközi légkör megtisztulásá­val el nem­ érkezik a normális nemzetközi árucsere hely real­­­it­á­sának ideje, azon kell lenni, hogy a keres­kedelmet korlátozó kü­lönböző megkötöttségek a lehetőséghez ké­pest fokról-fokra enyhüljenek, mindig szem előtt tartva azonban a pengő vásárlóerejének fenntartásához fűződő nagy közgazdasági és nemzeti érdekeket.­­ További rendezésre vár a gazdaadóssá­­gok ügye is, amely kérdés közérdekű és meg­nyugtató szabályozásának a tervszerű mező­­gazdasági termelés folytonossága és a hitel­­gazdálkodás egyetemes érdekei szempontjá­ból is nagy jelentősége van.­­ Külföldi adósságaink ügye állandó gon­dos kezelést igényel és figyelemmel kísérését mindazon lehetőségeknek, amelyek e kérdés­nek az ország teherbírásához igazodó és a hitelképességünk jövő fenntartásához fűződő érdekekkel számoló elintézéséhez vezet­hetnek.­­ A gazdasági és szociális politikáiban nagy figyelmet kell fordítani a széles népré­tegek megerősítésére és gondozására. Ezt a célt fogja szolgálni a népegészségügyi szolgá­latnak a falusi lakosság felé való fokozottabb kiterjesztése. Szükség van intézményes csa­ládvédelemre, az egyke elleni rendszeres vé­dekezés megindítására, a kisgazda, kisiparos és kiskereskedő munka- és kereseti lehetősé­geinek szaporítására és a munkásság szociális szükségleteinek istápol­ására. BOG-MN­, Bútoráruházban vásárol. VI., Vilmos császsír­ ut 40. (Báthory­ utcával szemközt). Kombinált szobák, bálák, ebádlák mélyen leszállított árakon

Next