Magyarság, 1935. május (16. évfolyam, 98-123. szám)
1935-05-01 / 98. szám
0 A kordonon belül szakadatlanul tart az autók felvonulása egészen háromnegyed tizenkettő előttig, amikor már mindenki megérkezett a fényes ünnepségre. Egy perccel tizenkettő előtt föliharsam a kürtszó. Jön a kormányzó! Katonai vezényszavak pattognak, a zenekara Himnuszt játssza és lassan, méltóságteljesen begördül a kormányzó automobilja. A szoborrá meredt csapatok előtt Nagybaczuli- Nagy Vilmos tábornok a kormányzó elé lovagol és jelentést tesz. A kormányzó a kíséretében lévő magasrangú tisztek társaságában elvonul a katonaság erővonala előtt, majd felmegy az oroszlános kapu lépcsőin. Alabárdos testőr nyitja meg a menetet. A testőr mögött a két háznak, s utánuk Horthy Miklós kormányzó, tengernagyi díszben, majd Vértessy Sándor a polgári és vitéz Keresztes-Fischer Lajos tábornok, a katonai iroda főnöke, végül Koós Miklós szolgálattevő szárnysegéd. A menetet testőrök zárják be. A kormányzót előbb a miniszterelnök fogadja, majd Sándor Pál képviselőházi és Fiath Pál báró felsőházi korelnök üdvözlik. S a menet a két háznaggyal, a két korelnökkel és a kormány tagjaival kiegészítve indul meg újból. Egy-két másodperc és a kormányzó a kupolacsarnokba ér. Felharsan az éljen, a kormányzó elfoglalja helyét a díszemelvényen. Gömbös Gyula miniszterelnök — aki meggypiros tábornoki díszruhájában vett részt az ünnepélyes megnyitáson — a kormányzóhoz lép és átnyújtja a megnyitó beszédet. Horthy Miklós kormányzó megkezdi a megnyitó beszéd elmondását. A kormányzó beszél A kormányzó a következő beszéddel nyitotta meg az új országgyűlést: — A nemzet ősi erényeibe vetett bizalommal és hazafias örömmel üdvözlöm az országgyűlés tagjait. — Az országgyűlés tanácskozásai a nemzetközi helyzet igen mozgalmas és jelentőségteljes időszakában kezdődnek meg. A békeszerződések által teremtett politikai és gazdasági viszonyok nemhogy előre vitték volna az emberiséget az együttműködés és a fejlődés útján, de még jobban szétválasztották. Az egyoldalúan megállapított, erőszakkal kikényszerített békeszerződéseket nem lehet észszerűen békeszerződéseknek nevezni. A lelkek megnyugvása és békéje, a jólét nyugalma és a népek között a szeretet uralma csak akkor következhetik be, ha a nemzetek és különösen a nagyhatalmaik végre elszánják magukat arra, hogy a megegyezéses béke útjára lépjenek. A közelmúlt világégés véres emlékeinek hatása alatt ki gondolhatna ma komolyan háborúra és ki akarna újjabb mérhetetlen katasztrófákat felidézni? Ám a béke fenntartása,, az igazi béke megvalósítása érdekében lehetővé kell tenni, hogy a népek egymást megbecsülve kölcsönös megértésben és szeretetben éljenek egymás mellett, mint az igazságra alapított nemzetközi társadalomnak szabad és egyenjogú tagjai. — A bizalmatlanság, nyugtalanság és viszszavonás okozta általános gazdasági és szociális válság még mindig fennáll és — sajnos — még mia is lehetetlenné teszi hazánk számára, hogy minden erejével a jövőt építő munkához fogjon. A társadalom, a nemzet s a kormány erőfeszítéseinek túlnyomó részét állandóan az az igyekezet tartja lekötve, hogy a nemzet hajóját, a veszélyes szirteket kikerülve, a hullámok fölött tudjuk tartani. A kuíztis nyomorúság teremti meg azt, amit a belátás elmulasztott •— Ez az igyekezetünk — hála a nemzet sorsa fölött őrködő Gondviselésnek és népünk ősi erényeinek — mindezideig sikerrel járt s bár a nemzeti társadalomnak súlyos szenvedéseket kellett elviselni, a világválság magyarországi kihatásaival szemben a nemzet mindezideig csorbíthatatlan ellenálló erőt tanúsított. Nemcsak hogy megőrizte lelki egyensúlyát, fenntartotta a belső rendet, nyugalmat és a legsúlyosabb viszonyok közepette sem vesztette el a jobb jövőbe vetett hitét, de a gazdasági és társadalmi nehézségek ellenére is meg tudta teremteni az eljövendő békés és termékeny kibontakozás előfeltételeit. A vezető európai államokban mindjobban megerősödik az a belátás, a hogy a nemzetek egymás közötti viszonyában kiegyensúlyozott és szilárd helyzetet kell teremteni. A gazdasági élet általános válsága is összefogásra indít s azt a reményt kelti, hogy talán a közös nyomorúság fogja megteremteni azt, amit az emberi belátás és jóindulat eddig kimulaisztott. A magyar nemzet készségét fejezi ki aziránt, hogy részt vegyen az európai béke és együttműködés nagy művének megteremtésében. A béke azonban csak akkor érdemli ....... mi mi li wngiro»-—wi»j Jiangnan! A Kinezly urak családi összejövetelei — Elbeszélés a régi gazdatiszti életből — Írta: Móricz Pál Amikor még az elrugaszkodott lelkek nem találták fel, nem lopták be a züllésbe sodort magyar családi életbe a kormányozható gólyát, amikor még a vonnyadt egygyermekes családok váiszonkorsószinü, magánosan tengődő bus csemetéit szánalommal nézte minden szomszéd és rokon s az úri, mint a paraszti portának leggyönyörűbb ékességéül, legédesebb öröméül a zsibolygó, fürge, vidám gyereksereget becsülték, élt és uralkodott Borsod vármegyében, a matyók földjén a viseletére, mint lelkében pompás magyar Kinezly István főnótárius ur. Mezőkövesd, Tárd és Szentistván azok a hires matyó községek, melyeknek pompázó viseletű, dolgos, nótás, táncos ezermester népéhez másik hasonló szépet az egész földkerekségén nem találni. A kárhozatos ,,egykét“ akkor még nem ösmerte sem testök, sem lelkek, amikor az ősi hagyományokhoz leginkább ragaszkodó Szentistván községben a matyó népéhez mindenképpen illő hatalmas Kinezly István tekintetes ur nótáriuskodott. — A meddőség virágban, gyümölcsfában, jószágnál és embernél Istenverései . A keményléptü matyók a szentirás igéiből idézték és büszke örömmel süvegeltek sokgyermekes főjegyzőjöket; mert Kinezly István tekintetes ur, ami a gyermekáldást illeti is, példát mutatott a hű matyóknak. Az Ur Isten négy leány- és hét fiúgyermekkel megáldotta a szentistváni főjegyző urék boldog házasságát. A gyermekek a ritkaszép családi, boldogság betetőzéséül valamennyien megérték a felnőtt kort. Mariska, a legidősebb leány Szabó Károlyhoz, Budapest székesfővárosi tisztifőorvosához ment nőül,Etelkát, a második leányt a dúsgazdag Barkassy aradi földbirtokos vitte feleségül. Ilona, a harmadik leány és írónké, a negyedik, legkisebb sem maradtak pártában, Ilona a mezőnagymihályi Kiszelly István földbirtokosnak s Irénke Tóth Imre egri főkáptalani gazdatisztnek lettek a feleségeik. A fiúk is változatos, érdemes pályafutást futottak meg. Kereskedő, plébános, gazdatiszt, pénzügyi és székesfővárosi tisztviselő, nagybérlő, vállalkozott közülök. Gyula Budapesten a Fürdő utcában vezetett virágzó fűszer- és csemegeüzletet. A daliás Józsi a főkáptalan ispánjaként hunyt el. Béla, a vendégszerető magyar plébános a nagyhírű Kiss János egyeki plébánosnak lépett az örökébe s miként Kiss János főtisztelendő idejében, Bélaatya idejében is örökkön, tárva-nyitva állott ur és paraszt előtt az egyeki plébánia kapuja... Azért végül Béla főur sem kerülhette el Karlsbadot, ahol az orvos egyebek mellett eltiltotta Béla atyától a kenyeret... Ebbe azonban nem tudott megnyugodni az egyeki pap. Odahaza pogácsát süttetett és ezentúl pogácsával csemegézte a kis araszos átmérőjű Kinczly-féle vastag szalámit.. . A negyedik fiú, a nyalka Géza, mint pénzügyi tanácsos szolgálta a hazát. A hetyke Pali Budapest székesfőváros tanácsjegyzőjévé emelkedett. A mindig kedves, tréfás Pista az egri főkáptalan intézőjeként szerzett nagy népszerűséget, s végül a kiváló jógazda Sándor a főkáptalan nagybérlői között örökítette meg nevét. Egyedül már csak Sándor él a fiuk közül... összetartásukra és a szülőföld iránti ragaszkodásukra jellemző, hogy bárhol következett a haláluk, visszakivánkoztak és szeretett szüleik oldalán valamennyien a szentistváni családi sírboltban nyugosznak. Ez a szülők és gyermekek, majd testvérek közötti szeretet sokszor és sokféleképpen meghatólag nyilvánult, így például amikor meghalt az öreg Kinczly-pár, Pista, és Sándor, még nemvégeztek tanulmányaikkal, a többi testvér azért megállapodott, hogy nem osztják fel a tekintélyes Kinczly-vagyont... — Minket is mindnyájunkat ebből az osztatlan vagyonból neveltek fel drága szüleink! "- mondották a testvérek s csakugyan akkor osztoztak meg a jelentős vagyonon, mikor már a két fiút, Pista és Sándor testvéreiket is szárnyra bocsátották ... Ameddig édesapjuk és édesanyjuk élt, a matyó Szentistvánon családi összejövetelre minden évben hazatértek családjaikkal, a férfi részről kiváltképpen igen jóétvágyú Kinczlygyerekek. Bár nem ágaztak széjjel, nem szaporodtak fel olyan számosra, mint az egész hadat kitevő jó Kállayak, Kenesseyek, avagy nemesi, bárói, grófi ágon a Pongráczok, a Kinczly-gyermekek szüleik halála után is megtartották hagyományos családi összejöveteleiket, noha ezentúl nem az ősi Szentistvánon gyülekeztek. Minden évben a család más és más tűzhelyénél tartották a testvéri kedves gyüléskezést, legalább huszonnégy óráig... Tóth Imre sógoruk, Zsiger-pusztán az egri főkáptalannak kerületi tiszttartója, a legfiatalabb Kinczly-leánynak, a kedves, bájos Irénkének, a magyar gazdasszonyok gazdasszonyának érdemes ura egyik ilyen családi ünnepi alkalomra 250 kilós sertést vágatott, melynek csupán a négy sonkája, hája, szalonnája maradt meg... A többi aprólékot az Irénke asszony egyéb sok minden finom, ízletes sültjével, főztjével együtt a jóétvágyu, egymásnak örvendező, egymást önzetlenül szerető, vidám Kinczly-gyülekezet elpakolta az ing alá. Mondhatni, hogy 24 órán belül végeztek a kétszázötven kilós derék disznóval. Ám, egyeszersmind az örvendezésnek, az emlékezéseknek is szentelték ezt a boldogságos huszonnégy órát. Ez időre minden gondot, bánatot, aggodalmat, töprengést, szomorúságot kivetettek örömteli, szeretetes jó magyar lelkekből. Egyszóval újból gyermeke-lerfikr habi® a zsoltárokra nem kerítettek sort, a maguk módja szerinti ártatlan fehér hálaadó énekek, éneklések nem maradtak el... A hatalmas ebéd után a fehér asztal mellett ugyanis még tovább összeültek a kedves, jó Kinczlygyerekek és könnyharmatos szemmel, érzéstől langyhangon eldanolták az elhunyt édesapjok, az édesanyjuk és a meghalt Józsi bátyjuk — nótáit... A zsinóros mentés, sarkantyús édesapjok* tól, a tekintetes öreg Kinezly István szentistváni főjegyző úrtól, Kossuth La* jós hajdanvaló délceg honvéd katonája* tól ezt a nótát örökölték: Előttem a határ, Utánam a zsandár, Haragszik a német, Hogy utól nem érhet. A boldogult édesanyjok nótájára is rá* tértek aztán. Az „édes“ a bölcsőtől a serdülő korig sokszor eldudolta nékik: Túl a Tiszán fehér kendő integet, Átal mennék hozzád rózsám, nem lehet!. Széles a viz, nincsen sajka, Nem mehetek utál rajta — te hozzád! Az élte virágjában elhunyt Jóska* bátyjok, a néhai nagybagotai ispán szilaj-keserü nótáját hagyták utolsónak. Nőtlenül, mint agglegény fejezte életét ez a hires ispán s tehát hozzáillőn datolták: Udvarom, udvarom, kerek kis udvarom, De sokat seperte az én gyenge karom; Sepertem eleget, seperjen már más is, Öleltem a babám, ölelje most más ist. . . ... Hejh, de minőt fordult azóta a világi... Hejh, de jó már azoknak, akik ott a szép kék kakukfavirágos matyóföldön, a szentistváni családi sírboltban — itt is mind együtt ! — elpihentek!... Hiszen az együttérzés, a testvéri édes szeretet termékenyítő lelki harmatja is mindinkább kiszikkadt ebből a kaparj, kurtás, sivár, száraz, idegen erkölcsü beteg, új magyar életből. meg ezt a nevet, ha az igazságosság és a jog talapzatán nyugszik. Ezért nem csupán hazánk és nemzetünk érdekeit tartjuk szem előtt, de az igazi béke ügyét is szolgálni véljük azzal a törekvésünkkel, amellyel az európai kibontakozásra irányuló elkövetkező tárgyalások során hangot kívánunk adni a nemzet jogos igényeinek. Hogy azonban ez kellő erővel történhessék, szükséges, hogy a nemzet belső erejének latbavetésével tudjon fellépni a nemzetközi fórumok előtt. Ennek pedig nélkülözhetetlen feltétele, hogy az állami és nemzeti élet egyre súlyosbodó mindennapi feladatainak megoldása mellett nyomban hozzáfogjunk a nemzet belső életerőinek, gyarapításához. A nemzetnek, ha továbbra is teljesíteni akarja történelmi küldetését, meg kell újhodnia gazdasági, szociális, jogi, kulturális és, politikai vonatkozásokban egyaránt. 1935 május 1. szerek Az ezeréves magyar alkotmányosság szellemében — Ez alkotások megvalósításánál azonban nem a mindenáron való újítás gondolata a vezérlőszempont, hanem a reális élet szükségleteinek mérve fogja megállapítani azokat a feladatokat, amelyek az ezeréves magyar alkotmányosság szellemében hivatva tesznek szolgálni a fokozatos fejlődést, a nemzet belső életerőinek megsokszorozását és a minden szélsőséges kísérletezéstől tartózkodó építőmunka alapjainak megszilárdítását. Meg kell tehát teremteni a megélhetés, a méltányos boldogulás lehetőségét minden dolgozó magyar számára; gyorsabbá, hatályosabbá, olcsóbbá kell tenni az állami és közületi szervek működését; a társadalmi együttműködés érzését és kötelékeit meg kell erősíteni; át kell szervezni nemzetnevelésünket; fenn kell tartani ősi életképes és nemzetfenntartó tradícióinkat és lehetővé kell tennni az ország előretekintő és céltudatos kormányzását. A gazdasági és pénzügyi természetű teendőkkel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy amíg megfelelő nemzetközi megegyezés útján vissza nem tér a gazdasági együttműködés Európa államai között és amíg a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok normális rendje helyre nem áll, továbbra is elsősorban saját erőnkből kell gondoskodni a nemzet belső gazdasági megerősödéséről s a nemzeti termelés folytonosságának fenntartásáról. Evégből céltudatos gazdasági és szociális politikára van szükség, amelynek vezérlőelve: a nemzeti jövedelem növelése és annak a széles néprétegek kereseti viszonyainak javításával helyes és igazságos eloszlása, ami magában foglalja a közterhek megosztásának arányossá tételét is. Szeretettel kell felkarolnunk a nemzet nagy céljaiba bekapcsolódó munka minden ágát, szem előtt tartva azt, hogy a nemzeti jövedelem legszilárdabb alapja a magyar föld, amelyre ezért gazdasági politikánkban különös figyelmet kell fordítani. Ennek keretében nagy súlyt kell helyezni a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, a külföldi piacokhoz igazodó magasabbrendű mezőgazdasági kultúra irányában. Pénzügyi és gazdasági kérdések — A mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét azonban a termelés költségeinek csökkentésével is, elő kell mozdítani. Ennek szolgálatába kell állítani az árpolitikát is. Termésfeleslegünk elhelyezésse érdekében folytatni kell a kivitel fejlesztésére irányuló eddigi munkát. A római hármas egyezmény erre nézve megmutatta a helyes utat. Addig is, amíg a nemzetközi légkör megtisztulásával el nem érkezik a normális nemzetközi árucsere hely realitásának ideje, azon kell lenni, hogy a kereskedelmet korlátozó különböző megkötöttségek a lehetőséghez képest fokról-fokra enyhüljenek, mindig szem előtt tartva azonban a pengő vásárlóerejének fenntartásához fűződő nagy közgazdasági és nemzeti érdekeket. További rendezésre vár a gazdaadósságok ügye is, amely kérdés közérdekű és megnyugtató szabályozásának a tervszerű mezőgazdasági termelés folytonossága és a hitelgazdálkodás egyetemes érdekei szempontjából is nagy jelentősége van. Külföldi adósságaink ügye állandó gondos kezelést igényel és figyelemmel kísérését mindazon lehetőségeknek, amelyek e kérdésnek az ország teherbírásához igazodó és a hitelképességünk jövő fenntartásához fűződő érdekekkel számoló elintézéséhez vezethetnek. A gazdasági és szociális politikáiban nagy figyelmet kell fordítani a széles néprétegek megerősítésére és gondozására. Ezt a célt fogja szolgálni a népegészségügyi szolgálatnak a falusi lakosság felé való fokozottabb kiterjesztése. Szükség van intézményes családvédelemre, az egyke elleni rendszeres védekezés megindítására, a kisgazda, kisiparos és kiskereskedő munka- és kereseti lehetőségeinek szaporítására és a munkásság szociális szükségleteinek istápolására. BOG-MN, Bútoráruházban vásárol. VI., Vilmos császsír ut 40. (Báthory utcával szemközt). Kombinált szobák, bálák, ebádlák mélyen leszállított árakon