Magyarság, 1935. június (16. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-01 / 124. szám
o Bouisson elnök az illés megnyitása után bejelentette, hogy a képviselőház pénzügyi bizottsága szerdai határozatával ellenzi a kormányjavaslatok napirendre tűzését. Utána Barely, a pénzügyi bizottság előadója, beható részletességgel okolta meg, hogy a pénzügyi bizottság miért nem tette magáévá a felhatalmazást kérő kormányjavaslatot. Majd nagy beszédet tartott Reynaud Paul volt pénzügyminiszter, a frank devalvációjának főharcosa; újra sok rész állt a frannaia valuta ■ leértékelése mellett, hivatkozva Anglia példájára, ahol kedvező eredmények mutatkoztak a font leértékelése nyomán. A devalválok tábora még meglehetősen kicsiny Franciaországban, a képviselőház mégis minden oldalról hülyesilésssel és tapssal fogadta Reynaud beszédét, amikor élesen támadta a kormány pénzügyi politikáját és hangoztatta, hogy a Flandin-kormány nem váltotta be azokat az ígéreteket, amelyeket kormányralépésekor tett és éppen ellenkező intézkedéseket foganatosított. Szünet közben megérkezett Flandin felkötött karral, feltűnően sápadtan. A Ház minden oldalán lelkes ünnepléssel fogadták. Egyenesen a szónoki emelvényre ment és sínekbe rakott karját ráhelyezte az odaerősített támlára. Azután hosszasan ismertette a frank elilen intézett nemzetközi támadást, melynek belföldi résztvevői is vannak. Rámutatott a tíz évvel ezelőtti tapasztalatokra és hangoztatta, hogy az infláció nemhogy talpraállítaná az államháztartást, hanem általános bizonytalanságot és pánikhangulatot von maga után. Az aranyalapot csak úgy védelmezheti meg a kormány, ha szabadkezet biztosítanak intézkedéseihez. A kért felhatalmazásokat a kormány nem használja majd föl arra, hogy visszaéljen az alkotmánnyal. Majd azt az engedményt is tette, hogy a képviselőházinak nem kell bizonytalan időre elnapolnia magát, ha megadja a kívánt fölhatalmazásokat. A kormányt pedig hiába buktatják meg, mert csak a parlamentarizmus rendszerét diszkreditálják vele, az új kormány is kénytelen lesz ugyanis hasonló fölhatalmazásokat kérni. Azután bejelentette, hogy Germain-Martin pénzügyminiszter fölajánlotta lemondását, ő ezt elfogadta és egyelőre maga veszi át a pénzügyminisztérium vezetését. Flanchni beszéde után az ülést felfüggesztették és este féltízkor kezdődött meg a döntő éjszakai ülés. A miniszterelnök eszméietlenül összeesett Flandint a hosszú beszéd annyira kifárasztotta, hogy a képviselőházban levő dolgozószobájában ülés után eszméletlenül összeesett. A jelenlevő orvosok azonnal ápolás alá vették és hordágyon átvitték a miniszterelnökségen levő lakására. A szünet alatt az egyes pártok értekezletet tartottak és ezen döntöttek állásfoglalásukról. Amikor híre ment, hogy a radikális párt baloldali frakciója elhatározta, hogy nem adja meg a kormánynak a kért felhatalmazásokat, a javaslat bukását már mindenfelé biztosra vették. Olyan izgatott tömeg verődött össze a képviselőház körül, hogy a rendőrségnek újabb megrősítéseket kellett kérnie a rend biztosítására. Az éjszakai ülést Herriotnak, a miniszterelnök helyettesének beszéde vezette be. Igyekezett megnyugtatni a házat, hogy a kormány által kért felhatalmazások nem irányulnak az alkotmány ellen; bejelentette, hogy Flandin megelégszik már azzal is, ha a felhatalmazásokat csak október elsejéig kapja meg és nem év végéig és a hozandó pénzügyi törvényeket ratifikálás céljából hajlandó már július elsejéig beterjeszteni és nem a jövő tavasszal. Beszéde után megtörtént a szavazás, amelynek eredményeként 353 szavazattal 202 ellenében elvetették a kormány javaslatát; 37 képviselő nem szavazott. A szavazás eredményének kihirdetése után Flandin és Marin kivételével az egész kormány megjelent Lebrun köztársasági elnöknél és benyújtotta lemondását. Az elnök megbízta a lemondott kormány tagjait a folyó ügyek vitelével. Intézkedések a pánik megakadályozására A megbuktatott Flandin-kormány tagjai Lebruntól visszatérve, a hajnali órákig elnyúló minisztertanácsot tartottak, amelyen rendkívül fontos intézkedéseket határoztak el a fenyegető pánik megelőzésére. A határozatok alapján rendőri bizottságok jelentek meg, több kisebb bankban, amelyek azzal voltak gyanúsíthatók, hogy részt vesznek a frank ellerti spekulációban; a postán lefoglaltak több pénzemberekhez érkező táviratot, s az ezek alapján tartott házkutatás után a vizsgálóbíró bezárta a Tumin és társa bankházat. Híre járt, hogy pénteken a tőzsdét is szüneteltetik, erre azonban nem került a sor. Londonból érkező jelentés szerint csütörtököm megháromszorozódott a Franciaországból érkező aranyrudak mennyisége. Egyedül vonaton tizennégy tonna arany és két tonna ezüst érkezett Parisból londoni bankok címére, de repülőgépeken is óriási mennyiséget vittek. A legutóbbi hat nap alatt a francia bankból ötmilliárd frank értékű aranyat vettek kii. Bouisson, dezignált miniszterelnök Bouisson képviselőházi elnök hajnali négykilenckor pedig félórás kihallgatáson jelent óráig részt vett a minisztertanácsom, reggeli meg Lebrun köztársasági elmöknél. Az elnök A fikisz megvigasztal írta: Nagykároly! Etelka Van egy fikuszom. Ebben tulajdonképpen semmi különösebb dolog nincsen, hiszen sokezer házban láttam már ezt a szép, sötétzöldlevelű növényt. Mindenhol öntözték, ápolták, látták új, fejlődő leveleit, bizonyára kiválasztották számára a lakás legmegfelelőbb helyét és aztán semmi. Igaz, egy ilyen egyszerű növénnyel nem foglalkozik különösebben senki. Nevelik, ápolják, megadják neki a szükséges gondozást, örülnek is neki, de hát ennél többet?... ... Nos, én ennél sokkal többet törődöm az enyémmel... Talán nevetséges, de ez a fikusz maga az életem. Valószínűleg érthetetlennek, vagy legalább is túlzásnak látszik, de én annyiszor láttam földöntúli ujjmutatást ezen a fényeslevelű növényen keresztül! Mikor évekkel előbb kaptam, ritkaszép példány volt. Dúslevelű, sugárbaszökő, ragyogóan egészséges. Első pillanattól a szívembe fogadtam, ápoltam, dédelgettem. Figyeltem új hajtásait, öntöztem, övé volt szobám legszebb sarka, drága csipketerítős asztalkán tartottam és — ezt ugyan szégyenlem bevallani — sokszor beszéltem hozzá. Minden zárkózottságom fölengedett előtte. Legféltettebb álmomat bíztam rá. Úgy tekintettem, mint egy hű, jó, becsületes barátom. Nagy terveket szőttem akkoriban ... Híres akartam lenni. Harcba indultam egy hideg, kőnél százszor keményebb szívért és megtízszereztem az erőmet. Éjjelt nappallá tettem, dolgoztam, Isten ajándékát emberi erőm minden megfeszítésével öntöttem színekbe, szavakba. Lobogva égtem . ., A fikusz virult... Egyik levél a másik után nyilt üdén, ragyogóan, szinte kacagott felém a nyitott, napsugaras ablakban: „Dolgozz! Csak ne csüggedj! Majd! Látod, én is!“ Egy napon az a hideg szív nagyot ütött rajtam. Csöndes lettem tőle egészen. Nem ájuldoztam, nem irtam leveleket, nem kértem magyarázatot. Csak mintha nem lett volna hangom ... És csodálatos: a fikusz nem hozott több levelet. Állt az asztalkán ugyanolyan üdén és fényeslevelün, mint eddig, csak éppen a szíve záródott be makacsul. Néztem megütődve, később egyre nyugtalanabbul és elmentem vele egy kertészhez. Nézze meg, mi baja a fikusznak? Megnézte. Vizsgálta a leveleit, szárát, hajlítgatta sugaras törzsét és aztán megszólalt, így megtudtam, hogy a fikusz „kimerült“. És hozzáfűzte a derék ember, hogy ne aggódjam, előfordul néha, hogy a növény nagyon igyekszik, sok levelet hoz, de egyszer csak kimerül. Fáradt lesz szegény és igen nagy gondozásra szorul. Több levegő, több napfény, több gondozás, mint eddig De azért megmarad ... Megmarad? Elvittem egy budai házacskába. Ott biztosan tudtam, hogy a kedvemért mindent megtesznek vele. Lesz több napfény, több levegő. Gondozást nem lehet többet adni... Mikor otthagytam, azt hittem, megszakad a szívem. Úgy ültem az autóbuszon, mintha legdrágább kincsemet vinném és visszafelé, hogy üres volt a kezem, egyre csak kinéztem az ablakon. A szobám iszonyú üresnek tűnt előttem és a csipketerítős asztalkára nem tettem semmit. Úgy kellett maradnia üresen. Múlt az idő. Nem történt velem semmi különös, csak a hangom nem akart megjönni sehogy. Ha valahol vidáman beszélgettek, szótlanul felálltam és elmentem. Órákig sétáltam esténként a Dunaparton, néztem a szelíden hullámzó vizet, sokszor egészen gondolattalanul. És jött egy nap, mikor új fordulatot vett az életem. Szükség volt rám valahol. El kellett tépnem minden fonalat, ami régi életemet jelentette, eljönni a városból, ahol születtem, elszakadni attól a kemény szívtől, melyhez egy nagyon, kicsi, de nagyon erős szálacska fűzött és elmenni idegen emberek közé. Uj arcok, uj lelkek, uj szivek. Kevéske holmim van, összepakoltam és elindultam egy délután a fikuszért. Nyugtalan arccal fogadtak. Nem tudják hogyan, de azon a reggelen, hogy írtam nekik, a fikuszt lesodorta a szél a terraszról. És hát nagyon összetört... Csak álltam ott némán. Azon tűnődtem, hogy most mit is csináljak vele? Ezt a pár megmaradt levelet megszárítva eltegyem, vagy hagyjam ott a budai házacskában, tegyenek vele, amit akarnak? V Elhoztam mégis. Olyan volt, mint egy nagyon összetört, halálosan beteg ember. Akinek már nincsen segítség és minden nap már csak ajándék. Azért nagyon gondoztam. Éppen úgymint azelőtt, mikor magam is fényes álmokat szőve álltam előtte s ő diadalmasan bontotta új leveleit. A csonka szivet lopva megsimogattam és olykor-olykor megcsókoltam. Ráfutott a könnyem is néha ... Egy estén odaálltam eléje. Az arcomhoz tettem és beszéltem hozzá úgy, mint valamikor. A magam szívéről. Hogy azt is összetörték , lám, mégis itt vagyok. Élek! Nem szabad dacolni. Lehet élni másokért is, nemcsak magunikért! Ha, örömöt jelentünk valakinek, akkor nem szabad szívtelennek maradni... A fikusz szelíden susogott az esti szél* ben. Tudtam, hogy érti a beszédet. Min* dig is értette, most se lesz máskép. Egyik délelőtt kint jártam a napon. Szükségem van rá, igy mondta az or* vos, hát betartom. Jártam lassú léptek-k kel, az arcom odatartottam a gyöngén meleg sugaraknak és néztem a világosi kék eget. A levegőben végtelen szelídség ringott és mintha a szivemen is engedett volna a fagy. Nem volt forrón lüktető* nem volt a régi, a minden akadályt le* biró, de mégis ... Mikor hazamentem, elindultam a kin öntözőkannáért. A fikusz fölé hajoltam, hogy megöntözzem azt a megmaradt pán kis összetört levelet. A letört szív helyén egy aprócska, bá*tortalan kis hajtás bujt ki. Félve, mint* ha attól tartana, hogy hátha megint té* ved? Hátha jobb volna soha ki nemi nyitni, örökre igy maradni. Hátha le* töri ujra egy vadul rohanó fergeteg ég nem marad belőle semmi? Mégis kibújt Most újra virul. Az uj szív két friss levelet hozott és a hasadt levelek is szépen gyógyulnak. Olyan most, mint egy, súlyos betegségből az életbe visszatérő ember, aki mohó erővel akarja pótolni az elmulasztottakat. Ragyognak az uj levelek a szikrázó napsütésben s én órákig állok sokszor előtte. Most mintha, ő beszélne velem. Mintha ő mondana csodálatos titkokat egy előttem ismeretlen világból, ahonnan titkos jeladás£ küldtek általa számomra. Tegnap este a könyveimet rendezget* tem. És egyszerre — nagyon halkan és kicsit rekedten — énekelni kezdtem... IC33 Június 1, szombat Milglaissac felajánlotta Bouissonnak a kormányalakításra szóló megbízást. Bouisson ezt elfogadta. Távozása után a sajtó képviselőinek a következőket mondotta: — Megmondottam az elnöknek, hogy javal hivatottabb mint én a kormány megalakítására, Lebrun elnök azonban ragaszkodott ahhoz, hogy vállaljam a feladatot. Végül is elfogadtam a megbízatást és megígértem az elnöknek, hogy a lehető leggyorsabban megadom a végleges választ. Az a szándékom, hogy széleskörű egyesülésre támaszkodó kormányt alakítsak. Bouisson Ferdinánd Marseille egyik kerületének képviselője, 61 éves, nagyiiparos. Első ízben 1909-ben választották képviselővé. A világháború alatt a kereskedelmi tengerészetnek volt kormánybiztosa és az ő intézkedésére történt a magánvállalatok kereskedelmi hajóinak állami lefoglalása. 1924-bem belépett a szociáldemokrata pártba. 1927- ben a képviselőhöz elnökévé választották és azóta szakadatlanul viselti ezt a tisztet. Két évvel ezelőtt minden megokolás nélkül kilépett a szociáldemokrata pártból és azóta egy párt kötelékébe sem tartozik. A sajtó kiemeli, hogy Lavas azért nem akarta vállalni a miniszterelnökséget, mert nem maradna elég ideje a külügyi tárca ügyeinek ellátására, a külügyminisztérium vezetésében pedig most kóros lenne minden változás. Az elnök meghajolt Laval érvelése előtt és Bouissonbra esett választása, minthogy azt általában minden parlamenti párt kedveli s így legtöbb kilátással kísérelheti meg a nemzeti egység kormányának megalakítását. Bouisson különösen a szocialista pártot akarja bevonni a kormányba, mert amíg ez a párt kívül marad, a radikálisok feltétlen támogatására sem lehet számítani. Szombaton be akar mutatkozni a kamarában az új kormány Bouisson este negyed kilenc órakor megjelent Lebrun elnöknél az Elysée-palotában és közölte vele, hogy véglegesen vállalja a kormányalakítást. A kormánylistát legkésőbb szombaton reggelre összeállítja s azt szeretné, ha a kamara szombaton délután már össze is ülne és meghallgatná a kormánynyilatkozatot. A dezignált miniszterelnök bejelentette Lebrun elnöknek, hogy még az éjszaka folyamán megbeszéli az egyes tárcákra kiszemelt politikusokkal a kormánynyilatkozatot, úgyhogy a miniszteri kinevezések aláírása után összeülő szombat délelőtti minisztertanács rögtön jóvá is hagyhatja a nyilatkozat szövegét. Bouisson legkésőbb szombat estére már el akarja dönteni, hogy számíthat-e a parlament támogatására, vagy sem. Bouisson a késő éjszakai órákban befejezte kormányalakítási tárgyalásait. Éjjel 11 órakor az Havas-iroda az alábbi hivatalos listát adta ki: Miniszterelnök és belügyminiszter: Bouisson. Külügy: Laval. Tárcanélküli miniszterek: Caillaux, Herriot, Marin, Petain. Igazságügy: Pernot. Kereskedelemügy: Laurent-Eynoic. Hadügy: Mauras. Pénzügy: Pálmádé. Közmunkaügy: Paganon. Gyarmatügy: Rollin. Munkaügy: Rosard. Földmivelésügy: Roy. Postaügy: Mandel. Haditengerészetügy: Pietri. Larügy: Denain. Bouisson kabinetjét szombaton délelőtt mutatja be a köztársaság elnökének. Népszavazás a görög királyság visszaállítására Athénból jelentik: A királyság visszaállítása most már csak hónapok kérdése Görögországban. A kormánykoalíció pártjai a restauráció jelszavával indulnak a június 9-iki képviselőválasztáson, miután az ellenzék ereje a venizelista puccs leverése óta majdnem teljesen megszűnt, politikai körökben bizonyosra veszik, hogy György király legkésőbb szeptemberben visszatér Athénba és elfoglalja a trónt. A monarchista eszme győzelmét eddig leginkább az hátráltatta, hogy Caldarisz miniszterelnök és Kondylisz tábornok hadügyminiszter között nem volt teljes egyetértés a királykérdésben. Venizelosz párisi fenyegetőzései azonban most Kondyliszt is a monarchista táborba kergették át: csütörtökön egy népgyűlésen kijelentette, hogy kibékült a királyság gondolatával és megegyezett a miniszterelnökkel abban, hogy az új parlament összeülése után alkotmánymódosító javaslatot terjesztenek be, amely lehetővé teszi a népszavazás kiírását az államforma kérdésében. Egy hónappal azt alkotmányreform életbelépése után a kormány elrendeli a népszavazást. Ha a görög nép többsége kívánja a királyság helyreállítását, a kormány haladéktalanul visszahívja György királyt. Hasonló kijelentéseket tett a patraszi népgyűlésen Caldarisz miniszterelnök is.