Magyarság, 1936. április (17. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-21 / 91. szám

1036 április 21. kedd TEMPLOMOK Irta: Zádor TamásLÁNGOLNAK• • • Tört­éneim! regény — Maradj csak, Josephus! — kiáltott feléje Titus. — A judeai hadjárat törté­nete nem volna tökéletes, ha nem én mondanám el a küzdelmet, amit a túl­erővel szemben az életemért vívtam. — Talán mindjárt agyagtáblára je­gyeztem? — kérdezte Josephus csende­sen. — Nem... felesleges ... nem fogod te elfelejteni. Nehéz küzdelem volt. Her­­kulesi munka! A kanyarulatig mentünk előre a lovasokkal. — A Psephinos toronyig? — Több tornyot is láttam, nem isme­rem a vidéket, Josephus. — Igen, ott van még az Asszonyok tornya, közelében Heléna oszlopa áll és az obeliszk előtt nyílik az útra Jeruzsá­lem egyik kapuja. — Gyanútlanul fordultunk a kanya­rulatba. Alig nyomultunk előre, a láza­dók nagy tömegben kitörtek a kapun. Csapatomat ketté szakították. Én a ki­sebbik felével maradtam a kertek alatt. Zsákutcában voltunk. Szembe kellett fordulnom a fegyveres lázadókkal. Meg­ütköztünk. — Nagy küzdelem lehetett — jegyezte meg Josephus. — Lovamat ugratva harcoltam a túl­erő ellen. Több lovasomat levágták. Kö­rülöttem sivítottak a nyílvesszők, repült a kő, hullott a dárda! Egy se sebesített meg. — Titus! — rajongott a zsidók király­nője. — És a halálnak még az árnyéka se vetődött rám, Berenice. Talizmánjaid nélkül nem segített volna Hercules ebben a küzdelemben. — Hogyan remélhetted, hogy bíbor tógában, koszorús fejjel, vezéri kísére­teddel egyetlen kürtszóval megnyithatod Jeruzsálem kapuit? — Hogyan gondolhattad?! — ismé­telte Josephus Berenice kérdését. Titus messze nézett, emlékező mosoly suhant át az arcán. — Egyszer valakinek megígértem, hogy megkímélem Jeruzsálem városát, ha balsorsa a kezemre adja. Korai igére­ volt. Titkos hatalmak intézik sorsomat és én nem emelkedhetem föléjük. A gondolataiba merült Josephus hir­telen Titus szemébe nézett: — Az isteni erőket nézted titokzatos­nak. A küzdelem felnyitotta szemed. Ezerszeres túlerő ökléből csikartad visz­­sza életedet. Most már láthatod, isteni erők azok, amiket titokzatos hatalmak­nak véltél. Izrael végzete betelt Titus csodálkozva nézte a zsidók bu­kott fővezérét, akiben megvolt a tehet­ség, hogy az igazság arcát megmutassa neki.♦ Megátkozott terhe alatt nyögött Pa­lesztina földje. A hajnali szellő keletről nem a damaszkuszi rózsák illatát hozta. A múlt emlékeit hömpölygető Euphrates zúgását hajtotta Jeruzsálem alá. Az al­konyati szél a tenger haragjával táncolt fel nyugatról. Délről a mindent elnye­léssel fenyegető Arábia már integetett Jehova városa felé a kárhozat gyümöl­cseivel, amit az elpusztult Sodom­a felej­tett a világon. Északon a hegyek meg­takargatták a közeledő végzetet. A hírek azonban meghozták a háború előszelét és Jeruzsálemben szájról-szájra járt a királyi tornyok őrszemeinek riadt jelen­tése: — Megindult az áradat!... Ammaus­­ból, Jerichó alól és Gabat Saul felől már vonulnak a légiók! Palesztina felett megsúlyosodott az idők járása. A testvérharcos nappalok hangzavara azonban nem változott. A lázadó hordák dúlták a várost és egy­mást mocskoló ordításuk mindent be­töltött. Az élet vigasztalanná vált. A csil­lagos éjszakák nem hoztak enyhülést Széltől hajtott fák sóhajtottak veszendő életük után. A rohanó patak elhallgatott, a bővizű forrás elapadt. De megsokasod­tak az éjszaka rémei. Imbolygó árnyé­kok mozogtak. Születtek, növekedtek, találkoztak, távolodtak és újra egymás mellé kerültek, hogy egybeolvadva ve­tődjenek messze a kapuk elé. A völgyek­ben szünetlenül jajveszékeltek a jövőt­­látó barlanglakók: — Aludj Jeruzsálem, csak aludj!... Álmodd a rémületet! Holnap úgyis való­ság lesz a pusztulás!... Jaj Jeruzsálem­nek!... a próféták ideje elkövetkezett, az ember elvesztette önmagát és nem ta­lálja meg az eszmét! Damaszkusz felől pedig útra kelt a nap. Salamon temp­loma mint a csodálatos fehér álom bon­takozott ki a rémült ébredésből. Arany falai, érckapuja megszázszorozta a su­garak vakító fényét. Még felnivaltak Iz­rael kürtjei az őrtornyokban. Hatvan kürt köszöntötte a reggelt a külső falon. Tizennégy tülök bőgött elnyújtottan a középső fal tornyai felett. És kilencven harsona zengte az élet himnuszát a belső falon, az oltalmazó templom és az erőd lábai előtt. Az északi magaslat, a Scopos felől egy nap csak egyetlen ezüst kürt felelt Jeruzsálemnek. Róma cézári kürtje szólt a Scoposon. A hegyoldalon aláereszkedtek a tarajos sisakok, a dárdahegyek, a fújó paripák és a hadigépek. A háború Jeruzsálem kapui előtt állt. — Josephus! — kiáltott Titus a köze­lében nyargaló galielai felé. — Siess előre Jeruzsálem elé és szólítsd fel a vá­rost, ne kezdjen hiábavaló harcot! És dörgött Josephus Flavius szava a jeruzsálemiek felé. Nyilzápor volt a fe­lelet. A légiók megkezdték a táborverést. A vezéri tábort a Psephinos torony előtt cövekelték. Az achaiai légió nyugat felől szállt meg egy magaslatot. Az alexand­riai légiónak az Olajfák-hegye jutott. Csatazaj csapott fel a táborverés alatt. A Scopossal szemben kitörtek a zsidók Jeruzsálemből. Ütközet fejlődött a Ced­­ron-völgyben. Ugyanekkor az Olajfák­­hegyéről az alxandriaiak csapzott fehér­­hajú, görnyedthátú véneket kergettek el. Két asszony és egy férfiárnyék botorkált, bukdácsolt lefelé a hegyről. Gyakran megálltak. Mindig visszanéztek. Majd gyengén, bátortalanul felszakadt belő­lük az ének. — Katakombások! — kiáltotta utánuk egy légionárius. A vének tovább énekel­tek. — Megjött Izrael napja! — mondta lángoló szemmel a szamáriabeli asz­­szony. A megvénült Veronika Cedron­­völgyébe mutatott: — Megjött az ember fia, hogy eltisz­­títsa a szennyet és a mocskot az Isten fia lábanyoma körül. — Ilyen időtájt volt, Veronika ... — Gyöszörgött botorkálás közben az egy­kor feltámasztott Lázár. — Hány esz­tendeje is volt?! — Harminchetet számoltak azóta a jeruzsálemi gyülekezetben. — Még ennyit kellett élnem! — Még ennyit, Lázár, hogy a bűnre a büntetést is megérhesd! — Hogy megérhesd az Üdvözítő igaz­ságát, amiért egykor feltámasztott! A szamariabeli asszony karjánál fogva vezette tovább Lázárt az Olajfák-hegyé­­ről. Cedron-völgyében elült a csatazaj. A zsidók véres fejjel húzódtak vissza a kapuk mögé. A légiók folytatták a tá­borverést. A végzet első éjszakáján a völgyekben már nem jajveszékeltek bar­langlakó próféták. Új nap virradatán három lovas nyar­galt végig a külső védőfal mentén. Titus szemlélte meg Jeruzsálem bástyáinak erősségét Josephus Flaviussal és Nica­­norral, barátjával. A hatalmas falat Já­nos főpap sírjánál találták a leggyen­gébbnek. Titus még nem tudta elhatá­rozni magát az ostromra. Jeruzsálem megmentésére a főpap sírja közelében is kísérletet tett. A falakon az őrszemek röhögve hallgatták a béke szavát. És a császár fiának felszólítására nyílzápor­­ral feleltek. Egy nyílvessző Nicanort vál­lon sebezte. — Csak a szivedet ne mutasd — idézte fel Brasilia intelmét Titus — mert keresztreszegeznek. (Folytatjuk) SPORT A Hungária pontot vesztett a budaiakkal szemben, de még így is hét ponttal vezet a nemzeti bajnokságban Tíz gólt lőtt a Ferencváros, de már csak a harmadik helyét védi Aminek el kellett következnie, azt a Hun­gária sem bírta elkerülni. A legjobb csapatot is megerőltető téli-tavaszi túrázások, a sorozatos bajnoki mérkőzések és bécsi húsvéti serlegmér­kőzések fáradtsága kikezdte a kékfehérek csa­patát is, de szerencséjükre elég későn ahhoz, hogy a Nemzeti bajnokságban kiverekedett el­sőségüket már ne veszélyeztethesse. Mindentől eltekintve azonban, a Budai „11“ ezúttal is an­nak a veszélyes ellenfélnek bizonyult, amely éppen a közelmúltban verte meg csekély három góllal Újpest csapatát. A vasárnapi forduló részletes eredménye a következő: Hungária—Budai „11“ 2:2 (2:0), Ferencváros—Soroksár 10:3 (8:1), Újpest—Törekvés 3:1 (0:0). Kispest—Salgótarján 6:1 (2:1). Szeged—III. ker. FC 1:0 (DK)). A csapatok sorrendje a forduló után a követ­kező: 1. Hungária 22 204 2­79:15 42 2. Újpest 22 155 2­68:25 35 3. Ferencváros 22 171 490­ 37 35 4. Kispest 22 115 6­52:42 27 5. Phöbus 22 123 757:47 27 6. Szeged FC 228 4 1029:36 20 7. III. ker. FC 229 1 1233:51 19 8. Bocskai 20 74 9 43:36 18 9. Budai „11" 228 2 1233:39 18 10. Budafok 20 74 9 44:57 18 11. Soroksár 22 74 11 47:63 18 12. SBTC 223 4 15 80:73 10 13. Törekvés 223 3 1624:720 14. Attila 231 6 1523:599 Vasárnapi sporteredmények Professzionista ligamérkőzések Nemzeti—Loden FC 6:0 (3:0). Szürketaxi—Váci Remény 5:0 (2:0). Nagytétény—Millenáris 4:1 (1:1). Vác FC—Vasas 4:0 (2:0). Drogislák­—Arak 2:1 (0:1). Somogy—Erzsébet 2:1 (1:0). Amatőr bajnoki mérkőzések Bitó-csoport: Beszkárt—URAK 1:0 (1:0). Turul—TLK 2:1 (2:1). Pamut—BVSC 7:0 (1:0). BLK—ZSE 3:2 (1:0). Postás—UTE 4:3 (1:0). HAC—Testvériség 5:2 (1:1). Pártos-csoport: BMTE—Köl. AC 3:3 (1:1). EMTK—WSC 0:0. Elektromos—„33“ FC 4:0 (2:0). BTC—FTC 3:1 (1:1) MÁVAG— MAFC 10:1 (3:0). SzFC—MTK 3:3 (3:1). Rajcsányi László (MAC) győzött holtversenyben az UTE kardvivó olimpiai próbaversenyén Második Kabos, harmadik srájczi A Magyar Vívószövetség céltudatosan bonyo­lítja le olimpiai programját, amelynek végső célja többek között kijelölni a magyar kardvivócsapa­­tot és azt a három vivót, aki az olimpiai egyéni kardversenyben lesz hivatott képviselni a ma­gyar vivósportot Vasárnap az Újpesti Torna Egylet rendezte megbízásból a harmadik olimpiai válogató próbaversenyt, amelynek jelentősége, miként az eddigieké is, ugyancsak felért legalább egy európabajnoki versennnyel A verseny min­denekelőtt megmutatta, hogy kardvívóink nem­csak komolyan készülődnek az olimpiászra, de már formában is vannak. Minden bizonnyal még teljesebb lehetett volna az összehasonlítás, ha Kovács is végigvívhatta volna a versenyt, de az előmérkőzések során lábsérülése kiújult és így a versenytől vissza kellett lépnie. Az ő vissza­lépése folytán a verseny azután már csak Raj­­csányi és Kabos párharca volt és hogy milyen egyszínvonalon mozog ennek a két vívónak a tudása, bizonyítja, hogy holtversenyben végez­tek az első helyen, a kettőjük között megismé­telt döntőmérkőzésből viszont már Rajcsányi László került ki győztesként. Rajcsányi és Kabos állandó formája máris bizonyossággal sejteti, hogy mindketten résztvevői lesznek az olimpiai egyéni kard­versenynek, a harmadik jelölt — ha egészen rendbejön — alighanem Kovács lesz. Ezzel azonban nem akarjuk azt mondani, mintha ebbe a kombinációba még nem avatkozhatna be Bajai és Gerevich is, akik klasszis dolgában nem igen maradnak el mögöttük. Mindenek­­felett örvendetes Rajcsányi László formája, aki múltkori győzelmére ezúttal ráduplázott. Ez a nagyszerű verekedő ezidőszerint minden erénnyel rendelkezik, amely egy olimpiai verseny meg­nyeréséhez szükséges. Ha mondani lehet, talán mindannyiuk között ő a legvérbelibb kardvívó, elszánt, villámgyors támadó, nagyszerű védekező, állja a fáradtságot és az izgalmakat egyaránt és amellett minden akciója átgondolt és kerüli a felesleges és kockázatos próbálkozásokat Az a vívó, aki ma nagyszerűen egyesíti magában úgy a magyar, mint az olasz kardvívás minden erényét és fortélyát. Nem gyengébb nála Kabos, ha a döntő asszóban végül alulmaradt is, a har­madiknak helyezett Rajczi még nem érte el ta­valyi legjobb formáját, viszont nagy meglepetés Gerevich helyezetlensége, vagy mondjuk úgy: megbízhatatlansága. A verseny futás nélkül mondva, világ­­versenynek számított, hiszen negyedszázad olimpiai versenyeinek tanulságai és ered­­nyei nyomán bárma remélhetjük, hogy a berlini olimpiai kardverseny győztese is a vasárnapi verseny mezőnyéből fog ki­kerülni és talán a helyezettek is. A két tus­különbség ezúttal is jól bevált és történetesen nem tette túlságosan próbára a vívóknak sem a fizikumát, sem az idegzetét. A verseny négy osztrák résztvevője csak az előmérkőzésekben mutathatta meg tudását, a középdöntőkből már kiestek. A verseny során Rajcsányi először Gere­­vich ellen győzött, majd Rajczit verte meg, utána Zirczit, Maszlayt, Erdélyit, ezután 3:5-re vesztett Kabos ellen, legyőzte Berczellit, ellen­ben meglepetésre újabb vereséget szenvedett Bogtól. Kabos Gerevichtől és Rajaitól szenve­dett vereséget, így a két vívó egyformán hat győzelemmel holtversenyben került ez első helyre, a döntő asszóban azután Rajcsányi re­­vánsot vett, és 6:4 arányban győzte le ellenfelét és ezzel második olimpiai próbaversenyét nyerte. A verseny krónikájához tartozik, hogy a ver­senybíróság mindvégig nagyszerűen és köz­­megelégedésre működött, mi több a csodák csodájat — nyiltszini tapsot is kapott. A verseny végeredménye a következő: 1. Raji­csányi (MAC) 6 győzelem, 2. Kabos (UTE) 6 gy., 3. Rajczi (BEAC) 5 gy., 4. Berczelly (HTVK) 4 gy. 4. Zirczy (HTVK) 4 gy., 6. Erdélyi (e. k.) 4 gy., 7. Gerevich (MAC) 3 gy., 8. Bay (BEAC)­ 3 gy., 9. Maszlay 1 gy. Vasárnapi gyephokki-eredmények: BBTE—Kéksárga 5:0 (2:0), MHC—HHC 5:1 (1:1), FTC—VSC 2K) (2:0), MAC—Feketefehér 4K) (2K 0)­. AHC—Zöldfehér, az utóbbi lemondása folytán az AHC gólnélküli győzelmét eredményezte, Barna távollétében .Szabados lett az 1038. évi asztali tenniszbajnok Vasárnap a késő éjjeli órákban fejeződött be Duna SC rendezésében az 1936. évi asztali tenniszbajnoki verseny, amelynek döntő ered­ményei a következők: Férfiegyes: Szabados— Márton 3:0. Férfipáros: Szados, Bellák—Nyitrai, Sárosi 3:0. Női páros: Mednyánszky, Gál—• Wilhelmus, Németi 3:0. Női egyes: Király-« Ferenci 3:1. Vegyespáros: Bellák, Ferenci—* Szabados, Király 3:1. Ifjúsági egyes: Gárdos—« Grosmann 2:1. Ifjúsági páros: Barna, Grosmann —Nemes, Makk 2:0. Jól sikerült az atléták szezonnyitó»« Szombaton Kemény (Beszkárt) 42.41 méterre javította Mudin Imre 14 éve fennálló kalapács­vető rekordját. Vasárnap Jánosi (MÁVAG)­ gyaloglórekordot állított fel 20 kilométeren 1 óra 42 perc 42.2 mp.-cel. A Misángyi­ vándordíjas versenyt a TFSC atlétái nyerték az MTK és a MAC előtt. A MASz 60 méteres olimpiai elő­készítő versenyén az Európa-bajnok Kovács József kitűnő formában, könnyen futott 7 mp.-et. Sarlós (MOVE—ÚTE) nyerte a tornászok olimpiai selejtező versenyét A III. olimpiai próbaversenyt Pelle, Péter és Hegedűs távollétében Sarlós József nyerte 80.3 ponttal Tóth Lajos (79.8 pont) és Kecskeméti Gábor (77.9 pont) előtt. Utánuk Sárkány, Rácz Lőrinc és Boros végeztek. 13 0 Szigeti győzött Prágában. Prágából jelem­tik: A cseh tenniszbajnoki verseny során a ma­gyar Szigeti Ottó 6:1, 6:1, 6:1 arányban győzött a cseh Scheffer ellen. Dallos viszont három szetben (6:4, 6:0, 6:2) kikapott Ambroztól. A világbajnok Perry könnyű győzelmet aratott Stingl ellen (6:3, 6:4, 6:4).­­) Domán (Szegedi VE) nyerte a legjobb vidéki vívó­ címet. A Szegedi Vívó Egylet va­­sárnap nagy érdeklődés mellett rendezte a „Hős­sök kardvívó emlékversenyét“ A versenyt ha­­talmas küzdelem után Domán nyerte Jakab előtt és győzelmével elnyerte a legjobb vidéki vívó címét. A csapatversenyre kitűzött vándori díjat a Szegedi VE csapata nyerte el A ver­seny szünetében vitéz Shvoy Kálmán ország­gyűlési képviselő tartott emlékbeszédet. A ver­seny eredménye a következő: 1. Domán (SzVE), 2. Jakab (NyTVE), 3 Molnár (REAC). Csapat­versenyben: 1. Szegedi Vívó Egylet, 2. REAC, 3. Nyíregyházi Torna és Vívó Egylet. () Az argentínai Zabola világrekordot futott. A los angelesi maratoni verseny győztese Münchenben vendégszerepelt egy 20 kilométe­res futásban és Nurmi régi világrekordját 1 cm 1 perc 0.2 mp.-re javította meg.­­ Az MKSz országúti kerékpáros versenye az UTE négyes stafétájának győzelmével vég­ződött, amelyet két másik UTE-csapat követett a célban.

Next