Magyarság, 1937. november (18. évfolyam, 249-272. szám)

1937-11-03 / 249. szám

1937 november 3. szerda piramsifi A magyar külpolitika és szociális politika nagy kérdéseiről beszélt Eckhardt Tibor Balatonbogláron Gaal Gaszton halála évfordulóján Németországgal ápolnunk kell a baráti viszonyt, de nem szabad háborús kötelezettséget vállalnunk . Az utolsó csatát négyszáz év óta mindig Anglia nyerte meg - Köny­­nyíteni kell a dolgozó kisember terhein • A kartel és a banktőke uralmát nem lehet tovább fenntartani A diktatúra az ezeréves magyar értékek deval­vációját jelentené A független kisgazdapárt néhai vezére, Gaal Gaszton halálának évfordulóján, ked­den Baktonbogláron gyászünnepséget rende­zett. Az ünnepségre Eckhardt Tibor is Ba­­latonboglárra, egykori vezére falujába uta­zott s megjelentek az ünnepségeken a kis­gazdapárt képviselői és pártvezetőségi tagjai közül: Tildy Zoltán, Kun Béla, Horváth Zol­tán, Láng Lénárd, Riesz Ádám, Cseh-Szom­­bathy László, Rakovszky Tibor, Czirják An­tal, Szecsey István, Szentiványi Lajos és Mátéffy Géza. Eckhardttal együtt érkeztek Budapestről Griger Miklós, Ripka Ferenc, Balázs Elek és Gaal Gaszton több volt poli­tikai és személyes barátja. A gyászünnepség a boglári templomban szentmisével kezdődött, amelyet Varga Béla plébános, a párt alelnöke mondott Gaal Gasz­ton lelki üdvéért. Ezután a többszáz főnyi kö­zönség a bolglári hegyre, a kápolnához zarán­dokolt, melynek kriptájába öt évvel ezelőtt Gaal Gasztont eltemették. Itt Eckhardt Tibor nagy beszédet mondott, amelyben megemlé­kezett a párt egykori vezéréről és visszapil­lantást vetett az elmúlt öt esztendőre, mi­alatt a kisgazdapárt az ő vezetése alatt ugyan, de továbbra is Gaál Gaszton szelle­mében folytatja munkásságát. Az elmúlt öt esztendő sí — Ez az elmúlt öt esztendő — mondta Eckhardt — megfosztott engem és nagyon sokunkat minden illúziónktól, nagyon sok reménységtől, megfosztotta ezt az országot nagyon sok komoly lehetőségtől. Szomorú öt esztendő volt. Az egyetlen vigasz, amelyet az elmúlt öt sivár esztendőről mondhatok: bármit hozott légyen is a sors, egy tekintet­ben mindig megálltuk helyünket, erkölcsileg mindig következetesen haladtunk azon az úton, amelyet Gaal Gaszton kijelölt szá­munkra. A németbarátság alapján nem lehet revíziós nagyhatalmi együttműködést létrehozni Sorra veszi ezek után a magyar közélet különböző vonatkozásait, amelyek ezalatt az öt esztendő alatt felmerültek. A nemzetközi helyzet ez idő alatt nem egyszer rendkívül veszélyessé, olykor valósággal fenyegetővé vált. A békében számunkra nincs sok kö­szönet, hiszen ez a béke számunkra a tria­noni béke korszaka volt. Sohasem győzte eléggé hangoztatni a népszövetségben és azon kívül is, hogy ez a béke nem az igaz­ságon, hanem az erőszakon épült fel s éppen ezért nem lehet tartós. Béke nem tartható fenn igazság nélkül s ez az oka azoknak a konfliktusoknak, amelyek azóta Európára szakadtak. A magyar kormányok és a ma­gyar közvélemény határozottan állást foglalt mindig is atekintetben, hogy a trianoni sor­sot a magyar sors végleges megoldásaként soha el nem fogadja. Azonban, amíg egyrészt nem törődtünk bele a trianoni sorsba, más­részt semmi olyat nem tettünk és nem te­­ l illúziótól fosztott meg szünk, ami Európa békéjét megzavarhatná. Ez a nemzet a maga türelmével, okosságá­val és tisztességével becsületet szerzett ma­gának a világ előtt, becsületet, amit könnyel­műen kockára tenni nem szabad. A katonai szövetségek politikája helyett mindig a ba­rátság politikáját követtük; lehetünk számra kicsiny nép, de lélekben és értékben nagy nemzet vagyunk és csak az egyenrangúság és az egyenjogúság alapján cselekedhetünk. Megemlékezik ezek után Eckhardt a római paktumról, amelyre véleménye szerint szük­ségünk volt s amelynek keretében nagyon helyesen műveltük és ápoltunk Ausztriá­hoz és Olaszországhoz való barátságunkat. Szük­ségesnek tartja a barátságos viszonyt Né­metországgal is legalább is addig, míg a kisantant fennáll Az a remény azonban, hogy a római paktum vagy a németekkel való barátság alapján a revíziós hatalmakat, élükön Angliával, sikerül majd olyan együtt­működésre megnyerni, amelynek során a trianoni igazságtalanságokat orvosolni lehet ez a lehetőség az elmúlt öt esztendő alatt meghiúsult. A brit birodalom helyreállította baráti, sőt bizonyos tekintetben szövetségi kapcsolatait Franciaországgal. Hozzácsatla­koztak az Amerikai Egyesült Államok is és ma az a helyzet áll elő, hogy a német biro­dalom aránytalanul rosszabb helyzetben in­tézi külpolitikáját, mint akár 1914-ben, a világháború megindulásakor . Bismarcknak abban volt a sikere, hogy a német nemzeti célkitűzéseket Angliával, az óceánok urával és Oroszországgal, a kon­tinens legnagyobb emberi és nyersanyag­­rezervárjával egyetértésben tudta intézni. Első csatákat meg lehet nyerni Angliával szemben, de az utolsó csatákat a brit biro­dalom nyerte meg négyszáz év óta.­­ Ma ismét az a helyzet állott elő, hogy a német birodalom útjai elváltak Anglia útjaitól. Szembe került Németország Orosz­országgal, Franciaországgal, sőt az Egyesült Államokkal is és ebben a konstellációban olyanok az erőviszonyok, hogy ha háborúra kerülne a sor, az Európa közepén elhelyez­kedő hatalmaknak össze kellene roppanniuk a kétoldali nyomás alatt.­­ Mégis azt mondom, hogy Németor­szággal való barátságunkat feladnunk nem szabad, de vigyázni kell arra, hogy soha semmi körülmények között ne vállaljunk olyan kötelezettséget, amelyek egy előre el­vesztett háborúban való részvételre kény­szerítsenek bennünket. — Amikor ezeket mondom, meg vagyok győződve arról, hogy Gaal Gaszton lelkéből is beszélek. Ha élne, ugyanolyan energiával és elszántsággal védekeznék a magyar nép vágóhídra vitele ellen, mint ahogy én pró­bálok. nagy indulat. A fiókhoz lép, kiveszi a törül­közőt, a sárga tojásszappant, sima papirosba csavarja és kefét vesz a polcról, hogy a ka­bátot rendbehozza kicsit. Megtisztogatja a kalapot, odaadja Tímárnak és szótlanul kar­jába fűzi az ő vékony kis karját. Megrándul az ember, de nem adja meg magát. Halkabb a hangja, töri meg a szava­kat, de amit akar, csak megmondja. Elmegy innen még ma este. Úgy, mint az útszéli ván­dorok. Batyuba köti a holmiját és neki az orsz­ágútnak, amíg a lába, meg a tüdeje bírja Megcsuklik a hangja és látja most a lány, hogy mit kell itt csinálni. Átöleli az embert ott a piszkos váróteremben, csókolja a le­­csurgó könnyeket és susog hozzá édesanyá­­san. Simogatja a nagy embert és semmi szé­gyent nem érez, amiért nincsenek egyedül. Két csíki asszony ül a szálkás padon, a sze­mük nagyon fényes és a zsebükben kendő után keresgélnek. Valahogyan csak kivitte az embert az iro­dából. Kicsit roskadt volt a fenyőszál-ember, de annál egyenesebben ment mellette a lány. Kezében kis csomag a törülközővel meg a szappannal. Ennyi maradt a vasutasságból. — Teles Bálinték számadót keresnek — mondja most a lány és nem vár időt, ha­nem sebesen folytatja. így megmutatkozik a szavakból, hogy ott nem volna rossz életük, a maguk fajtájánál keresnék a kenyeret, kint laknának az erdőben és Tímár jól érti a dísz­­faragást, kereshetnének azon is. Eszter meg láncoshímzést tud csinálni. Azt most igen keresik Kolozsváron, így hát nem kell két­ségbeeseni. — De Eszter­ — téved föl az ember a ke­serűségből — maga csak nem hagyja itt az állását, a biztos kenyerét? Koldus lettem én egészen, útszéli koldus .. . A lány csak mosolyog. Tudja ő már, hogy ez csak szemérmes tisztesség, fájó önkínzás. A szemekben görcsös kapaszkodás van, fel­gyűlő reménység és felszabaduló szerelem. Mennek együtt a poros utcán, egy ütemre lépnek a lábak, a lehorgasztott fej lassan emelkedik és a lány szorosan hozzásimul. Gábor Balázst említi, a fuvarost, aki majd a bútorát kiviszi az erdei kis házba és mert gyors lovai vannak, estéig kétszer fordul velük. Először a lány bútorát hordják ki, aztán Tímár szekrényeit, asztalát, székeit. Frissen beszél a lány s­emhol, szinte látni szavai nyomán a tágas, fapallós konyhát sár­gára súrolva, küszöbén fehér cicával, amint kövér talpait nézegeti. Tűz pattog majd a konyhán, jószagú, mert ott kint csak fenyőt fognak égetni. Vászonfüggönyt varr Eszter a pántos ablakra, az jól illik a virágos­ csere­pek mögé. A szoba pedig gyönyörűséges lesz! Hímzéses vánkosok, fali szőnyegek, rámás leritők minden szögletben. Cserépkályhát rakatnak széles, fehér cserepekből, az sokáig tart és a szemnek is kellemes ... A lány haján ragyogott a lebukó nap. Haj­nal óta sütött meleg fénnyel, tiszta sugárzás­sal. De miért is borult volna el? Ezek ketten itt megtalálták egymást és a felhők mögül Isten mosolygott rájuk. Nem fog róluk elfelejtkezni... FIATALABB MINDENNAP HOLNAP REGGEL Már az első használat után megállapítható, hogy a bőr mennyivel frissebb és bársonyosabb lesz. Csakhamar megkezdődik a ráncok eltűnése. Néhány hét múlva meglepően fiatalabbnak fog látszani. Reggel fehér, nem zsíros Tokajon krémet kell használni. Az eredmény a mitesz­­szerek eltűnése, a bőr üde, bársonyos és fehér volta. Még 50 éves asszonyok is olyan varázs­latosan szép arcbőrt nyerhetnek, amelyre min­den fiatal lány büszke lehetne. Visszakapja pénzét, ha az utasítás szerinti használat nem hozná meg a joggal várható eredményt DÍJTALAN! E lap minden olvasójának készséggel Szolgálunk egy-egy­­ próba tubus fehér és rózsaszínű Tokalon-krémet, valamint néhány próbaadag Tokalon-púdert tartalmazó ízléses kivitelű mintadobozzal, ha a töltési, csomagolási és szállítási költségek fedezetéül 60 fülért levélbélyegekben beküldi a következő címre: Panacea Gyógyszervegyészeti Rt. 4/D. Osztály, Budapest, XIII., Lehel utca 68. MA ESTE Használjuk a rózsaszínű, bőrtápláló Tokajon krémet, amelynek fontos alkatrésze a Biocel, a Bécsi Egyetem nagynevű professzorának, dr. Slejskal­­nak a csodálatos találmánya. A sejtek eme éltető elemét gondosan kiválasztott fiatal álla­tokból nyerik. Számos tudós szerint ennek a természetes tápanyagnak a hiánya okozza a ráncokat. A bőrtápláló Tokaion krémben fog­lalt Biocel megifjítja a bőrt álmunk idején és visszaadja neki szilárd, fiatal és bársonyos voltát. Rendezni kell viszonyunkat a kisantanttal, de a jelenlegi határok közt barátságra nem vállalkozhatunk A kisantant-tárgyalásokkal kapcsolatban­­ nem akar részletekben állást foglalni, míg azok folyamatban vannak, de kijelenni, hogy a viszonyokat normalizálni a Duna­­medencében nemcsak a szomszéd államok­nak, de Magyaroszágnak is kötelessége. — Amíg a trianoni határok fennállanak, nem vállalkozhatunk barátságra a szom­széd államokkal, mert a barátság azt jelen­tené, hogy mi legalább erkölcsi kötelezett­ségeket vállalunk a jelenlegi határok meg­védésére. A magyar külpolitika vezetését a kisgazdapárt mindig megnyugvással vette tudomásul s a külügyminisztert mindig tá­mogatta a párt s támogatni is fogja egy nyu­godt, okos, önérzetes és független magyar politika intézésében. A Horszány vegye le a túlzott adóterheket a kis­ember válláról Ezek után áttért Eckhart a magyar élet másik nagy problémájára, a gazdasági és a szociális kérdésre. Erről a következőket mondotta: — Ma, amikor kifelé megyünk a válság­ból, ez a dolgozó nemzet, főleg a kisembe­rek társadalma, példátlanul túl van terhelve közterhekkel, olyan nagy adókat fizet, ame­lyeket tartósan elviselni nem lehet és ezek nemcsak az egyén helyzetét fenyegetik össze­omlással, de veszedelmesek az államháztartás szempontjából is. Alapos az az aggodalmunk, hogy a mostani kedvező árak sokáig fenn­tarthatók nem lesznek. Az sem lehetetlen, hogy az 1920-es évek válságához hasonló vál­ság szakad a világra, ha a mostani fegyver­kezési konjunktúra megszűnik. A kormány Jutaszőnyeg, dup­lahurkos.­­­cca 206x300 cm ... 60.— cca 250x350 cm. 39. Jutafutó, mintás anyagból. .. on cca 60 cm.____1 '0 cca 80 cm.___ 2.80 Torontáli sző­nyeg, eredeti mintákban, i­.’-ként___19.80-tól Torontáli és magyar perzsa­szőnyegek minden méret­ben és pompás választékban.

Next