Magyarság, 1938. április (19. évfolyam, 73-96. szám)
1938-04-01 / 73. szám
1338 április 1, péntek WLGYXMSAflwmmmmmmBBmmmmmmmm Tiszta helyzetet a kétértelműségek helyett! Feszült várakozással tekint a közvélemény a közeli napok fejleményei elé. Minden komoly politikai tényező a veszedelmes látszatokat eloszlató erélyes állásfoglalást vár a kormánytól, de még inkább cselekedetben megnyilvánuló határozott fellépést a nyugtalanító hírek terjesztésével, a közeli gyökeres rendszerváltozás bekövetkeztének hirdetésével űzött bomlasztás bujtogatás és a szovjetiza és módszerű nyílt izgatások ellen. Az utóbbi napokban belpolitikai életünk újra a zavarnak, a bizonytalanság érzését keltő általános tájékozatlanságnak, az érthetetlen és rejtvényeket feladó ellentmondásoknak képét mutatta. Történt ez ugyanakkor, amidőn a feszültséggel telített nemzetközi állapotok és a szomszédságunkban megoldásra érlelődő cseh probléma a trianoni magyar nemzet teljes lelki összhangját, fegyelmezett nyugalmát, egységes célkitűzését és vezetésre hivatott legjobbjaink összefogását parancsolólag követeli. Kinek van hát igaza? — kérdi szorongó érzéssel mindenki, aki önző pártérdektől és hatalomvágytól, a kavargó jelszavak megszállottságától mentesen csonka országunk sorsán gyötrődve aggódik. Vájjon azok ítélik meg józan realitással és vasidegzettel a helyzetet, akik a kormánypárti oldalon, a hatalom birtokának lomhasztó légkörében, fölényes egykedvűséggel és csak kézlegyintésre érdemes lekicsinyléssel néznek el a suttogók, a szervezkedők, a készülődők, az iparszerű röpiratterjesztők feje fölött és gyerekes éretlenségnek, önmagát eláruló nyilvánvaló svihákságnak, kótyagos ábrándozásnak, a legtöbbször pedig riadt zsidók hisztérikus rémlátásának mondják azokat a szélsőséges mozgolódásokat, amelyek immár hónapok óta szívós következetességgel, nagy anyagi áldozatot igénylő jelentős apparátussal dolgozó, szertelen biztatást és csábító ígérgetéseket hangoztató, nagy, de titkos patrónusokkal dicsekvő és épp ezért mérgező hatású tevékenykedésükkel állandó nyugtalanságban és izgatottságban tartják a politikai és gazdasági életet? Miért aggódik Bethlen, Eckhardt és Ernszt Sándor? Várjon Bethlen István grófnak, Magyarország tíz éven át volt miniszterelnökének van-e igaza, aki múlt csütörtöki megrázó képviselőházi beszédében azt az intelemszerű komor jóslatot kockáztatta meg, hogyha a polgári pártok az utolsó pillanatban össze nem fognak, akkor az ország alkotmányos rendjét felforgató és valamennyi alkotmányos tényezőt elsöprő radikalizmus fog előbb-utóbb nyeregbe ülni? És várjon miért követeli Bethlen oly határozott hangon és elsősorban a felelős kormánytól, hogy húzzon éles határvonalat a saját jobboldalisága és a felforgatók „jobboldalisága" közötti Várjon miért üti meg az aggodalomnak ugyanezt a komor hangját és még élesebb formában Eckhardt Tibor, a négyszázezer kisgazdaszavazóra joggal hivatkozó kisgazdapárt vezére, követelvén: húzzon a kormány a jobboldal és a forradalom között drótsövényt és állítson melléje gépfegyvert. Avagy talán puszta rémeket lát a keresztény párt, amelynek tagjai ugyancsak szükségesnek ítélik nyílt küzdelembe szállni a jobboldaliság megtévesztő álarcában egyre vakmerőbben fellépő felforgató és keresztényitlen törekvések ellen? Várjon miért kereste fel Ernszt Sándor, a köztiszteletben álló, puritán gondolkodású, szeplőtlen hazafiasságú katolikus vezérférfia a kormányelnököt? Ezekre a kiváló keresztény és nemzeti irányú vezérpolitikusokra talán csak nem lehet ráfogni, hogy „baloldaliak" és zsidó érdeket szolgálnak? De maga a miniszterelnök is miért tartja szükségesnek ismételten rámutatni a „hólyagos és hóbortos“, sőt részben kalandorirányzatokra, amelyeknek „egyetlen világosan kiütköző programjuk van: a hatalomnak mindenáron való megszerzése"? Miért nincs hatása legjobbjaink egységes fellépésének? De nemcsak a hivatásos politikusok minden értékes és súllyal bíró egyénisége emel szót egyre szorongóbb érzéssel és egyre keményebb hangon a felburjánzó felforgató irányzatok leküzdésének szüksége érdekében, de az egyházi és világi közéletnek minden kimagasló tekintélye kötelességének érzi a maga felvilágosító és intő szavaival szembefordulni a népszerű jelszavakat hangoztató, gyökeres rendszerváltozást követelő, egy-kettőre megvalósítható nép- és nemzetboldogítást ígérő, elvadult politikai törtetéssel. Joggal kérdik az emberek egymástól és illetékesektől, hogy van az, hogy ez a roppant erkölcsi és politikai súlyú egységes felvonulás, a legjobbak síkraszállása mégis mintha csak pusztába kiáltó szó lenne az alkotmányos rend, a felforgatás nélküli szociális és gazdasági reformok érdekében? Mert íme, nemhogy elhallgattatni tudná mindez a felforgató elemek egyre hangosabb csatazaját, hanem mintha valami rejtekhelyből még erősebb bátorítást, biztatást kapnának hamisan „jobboldalinak“ hangoztatott, egyre szélsőségesebb irányba forduló fallépésre. Itt valami nem lehet rendben A logikusan gondolkodók keserves töprengés után kezdenek arra a gondolatra jutni, hogy itt valami nincsen rendben. Itt a háttérből zavaró tényezők nyúlnak bele a dolgok rendes menetébe. Itt egyesek félig lecsukott szemmel kisérik a fejleményeket akiknek pedig nagyon is nyitva kellene tartani szemüket és a legéberebben őrködni a köz igazi érdeke felett. Itt egyesek a hatalom árnyékában illúziókban ringatják magukat, önmagukat áltatják és nyugtatják meg a tétlenség és a határozott cselekvésre irányuló ösztön hiányának ama bölcselkedésével, hogy a közélet mindeme veszélyesnek mondott mozgolódásának és zajgásának több a füstje, mint a parazsa, nagyobb a veszély látszata az ijedősek, a gyenge idegzetűek szemében, mint a kétségtelennek tudott valóság. inden pártban eszmezavar és lappangó ellentétek A tiszta képet és világos látást elhomályosítja az a körülmény is, hogy a kormánypárton épp úgy, mint az ellenzéki pártokon belül nagy az eszmezavar, a lappangó, de nagy igyekezettel takargatott elvi elllentét. Mindez gátolja az egységes frontok és azonos politikai irányzatok kialakulását és nyílt szembefordulását egymással. Ez teszi lehetetlenné a tiszta és világos parlamenti helyzet kibontakozását, az alkotmányos tájékozódást. Innen van, hogy az egymástól élesen különböző két elem: a kormányzásra valóban hivatott, teljes hozzáértéssel és felelősségérzettel rendelkező „guvernementális“ jobboldal a különböző pártokon belül össze van keveredve azokkal a hatalomra és pedig lehetőleg parancsuralomra áhítozó, éretlen, politikailag és gazdaságilag naivan tudatlan és a kellő erkölcsi felelősségérzet hiányában szenvedő törtetőkkel. Ezek egymásra licitálva, az ország belső rendjéhez és nyugodt fejlődéséhez fűződő életbevágó érdekekkel mit sem törődve, merészen hirdetik az egyre szélsőségesebb jobbrakanyaradó, súlyos és szövevényes problémáink gyökeres operációval való gyors megoldásának lehetőségét. A külföldi viszonyokkal és a hazai helyzettel való felületes tájékozottság, sőt nem egyszer teljes tájékozatlanság megengedi ezeknek az elemeknek annak fölényes hangoztatását, hogy nekünk nem kell mást tennünk, mint egyszerűen hűen lemásolni a külföldön véghezvitt eljárásokat és akkor e bevált módszerekkel biztosan elérhetjük kívánatos cél MPI1UPI Grand Hotel Vesuvio J.1 vU jFv/1 Elsőosztályú ház a tengerparton jainkat. Szellemi gyarmatosítást akarnak végrehajtani a trianoni országban, politikai és intézménybeli hasonlítás lidércfénye után próbálják terelni a közvéleményt Végletek egymással keveredése okozza a zűrzavart Két véglet keveredik össze egymással. Egyik a józan, a helyzettel és lehetőségekkel számoló komoly jobboldaliság, amely meghirdeti a helyes és keresztülvihető programot, igyekszik is cselekedni a végrehajtás irányában, de — fájdalom — nem mindig azzal a határozottsággal és minden fokozatosság mellett is immár mellőzhetetlen gyorsabb üteműséggel, amelyet a rosszabbodó szociális viszonyok és a rohanó fejlemények kényszerítenek ránk. A másik jobboldaliság lármás képviselői a türelmetlen és nagyot akaró, magukat radikális jobboldalinak mondó, fantaszta, részben kalandor politikai elemek, akik sipongyával egyszerűen letörölhetőnek hirdetik a jelenlegi állapotok tábláját és ráirhatónak mondják azokat a "paradicsomi" állapotokat, amelyek a tömegek millióit máról holnapra teljesen ki fogják elégíteni. Jelszavuk: csak akarni kell és akkor mindent és azonnal meg lehet oldani. Ha az utóbbi véglet egységesen és nyíltan szembenállna, mint ellenzék, a kormánnyal és kritikával, kész és kiforrott, végrehajtható tervekkel ösztökélné a kormányt és pártját a gyorsabb haladásra, ez megfelelne a parlamentarizmus igazi szellemének és az igazi jobboldali politikának hasznára, előmozdítására válna. Csakhogy nem ennek az egészséges helyzetnek, hanem egy beteg elfajulásnak vagyunk nap-nap mellett tanúi. A tempóval elégedetlenek egy része ott lapít a kormány háta mögött, csendesen dohognak és falaznak a párton kívül tevékenykedő faAdóaldinal PALMA kaursurcsarkot nem egyszer felforgató irányzatú „jobboldaliaknak“, akik az „öreges, idejét múlt, elegyes“ kormányzati rendszer ellen a „Giovinezza“ hangjai mellett intéznek rohamokat és már hetek óta azzal riogatják a gyöngeidegzetűeket, hogy készen állnak — természetesen a kormánypárt szélsőjobbszárnyával egyesülten — a kormány átvételére, amelynek ölükbehullását már hónapok óta csak napok kérdésének hirdetik. Ha komolytalan is, de káros hatású a szélsőségek fenyegetőzése Bármily komolytalannak lássék is ez a hetvenkedés, a „mi jövünk“ és „miénk az 1938-as esztendő“, ez a külföldi példákat majmoló könnyelmű játék zavarja, idegesíti a közvéleményt és bénítja azt az egységes erőfeszítést, amelyre a kormány nagyszabású egymilliárdos programjának végrehajtásánál oly feltétlenül szükség van. A kép bizarságát még fokozza és a helyzet fonákságát még szembeszökőbbé teszi, hogy ugyanakkor keresztény és nemzeti irányú ellenzéki pártok, népszerűségük és háttérbeszorításuk kockáztatása árán is, az adott nehéz viszonyokra való tekintettel, önfeláldozó, hazafias kötelességüknek tartják a kormánynak mértéket tartó, a viszonyokkal számolni kénytelen honvédelmi, gazdasági és szociális programját azért támogatni, mert a jobboldali irányzat lényeges pontjait az alkotmányosság keretében és a törvényes rend fenntartásával óhajtja megvalósítani. Szét kell választani a guvernementális és szélsőséges jobboldaliságot Vájjon lehet-e a közvélemény teljes megzavarodásának és az ebből eredő, a felforgató irányzatokat istápoló helyzet kialakulásának veszélye nélkül tovább menni a kétértelműségnek, a kétkulacsosságnak eme veszedelmes útján? Vájjon nem érkezett el utolsó órája annak, hogy nem a pártokon belül, a nyilvánosság szeme és ellenőrzése elől elvonva, hanem magában a képviselőházban, az egész magyar közvélemény szeme előtt vettessék fel a kérdés férfias nyíltsággal: kik azok, akik a kormány által vallott alkotmányos jobboldali irányzatot és annak programját fenntartás, háttérben való intrikálás és gáncsvetés nélkül helyeslik és kik azok, akik azzal nem értenek egyet, azt keveslik és radikálisabb megoldáshoz óhajtják kérni a Ház többségének és majdan, a választások idején, a nemzet többségének hozzájárulását. Akik az alkotmányos, a nemzet színe előtt való ezt a döntését az alkotmányos tényezőknek továbbra is mellőzik, eltaktikázzák, avagy gyanús önző hatalmi törekvéseik további érlelése érdekében nyíltan vagy alakomban megakadályozni próbálják, azokat rendkívüli felelősség fogja terhelni, amelyet nem a történelem, hanem nagyon könnyen a jelen fog velük szemben könyörtelenül érvényesíteni. Tiszta helyzet teremtését, a rend, nyugalom helyreállítását és az alkotmányos kibontakozás útjára való haladéktalan lépést parancsolólag követeli a trianoni Magyarország életérdeke. Legyen vége a passzivitásnak, a tétlen várakozásnak, a guvernamentális és ellenzéki jobboldaliság összekeverésének és a szemünk előtt folyó férfiatlan bujkálás és léha politikai kockavetés további tűrésének. Nem lehet kétség a tekintetben, hogy ha a kormány az országgyűlésen nyíltan felveti a kérdést: kik akarják hátsó gondolat nélkül, teljes határozottsággal követni az alkotmányos és reálpolitikai jobboldaliság útján, óriási többség fog felsorakozni e program támogatására és ez kellően erős támogatást és módot nyújt arra a kormánynak, hogy a jobboldali álarcban minden eszközzel hatalomra törő szélsőséges irányzatokat oda szorítsa, ahol egyedül lehet helyük: a vakondok-aknamunka sötétségéből a nyílt színvallást kikényszerítő ellenzéki padokba. jy) Hemal Atatürk Influenzában megbetegedett Isztanbulból jelentik. A köztársasági elnökségi titkárság közlése szerint Kemal Atatürk legutóbbi isztanbuli, brüsszai és jalovai útja folyamán náthalázban megbetegedett és felgyógyulása után ismét visszaesett a betegségbe. Fiessenger francia orvostanár, akit Parisból betegágyához hívtak, megállapította, hogy Kemal Atatürk egészségi állapota nem ad okot aggodalomra, de a köztársasági elnöknek hosszabb nyugalomra van szüksége. Az orvosok az államelnöknek másfél hónapi üdülési szabadságot ajánlottak. Príma fehérzománc tűzhely 40 éve vezet 80. p- tól HÉBER Vilmos császár ut 9. Hajós utca sarokbe? TELEFON: 12-46-10