Magyarság, 1938. április (19. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-01 / 73. szám

1338 április 1, péntek WLGYXMSAfl­wmmmmmmBBmmmmmmmm Tiszta helyzetet a kétértelműségek helyett! Feszült várakozással tekint a közvélemény a közeli napok fejleményei elé. Minden ko­moly politikai tényező a veszedelmes látsza­tokat eloszlató erélyes állásfoglalást vár a kor­mánytól, de még inkább cselekedetben meg­nyilvánuló határozott fellépést a nyugtala­nító hírek terjesztésével, a közeli gyökeres rendszerváltozás bekövetkeztének hirdetésé­vel űzött bomlasztás bujtogatás és a szovjet­­iza és módszerű nyílt izgatások ellen. Az utóbbi napokban belpolitikai életünk újra a zavarnak, a bizonytalanság érzését keltő általános tájékozatlanságnak, az érthe­tetlen és rejtvényeket feladó ellentmondások­nak képét mutatta. Történt ez ugyanakkor, amidőn a feszültséggel telített nemzetközi állapotok és a szomszédságunkban meg­oldásra érlelődő cseh probléma a trianoni magyar nemzet teljes lelki összhangját, fe­gyelmezett nyugalmát, egységes célkitűzését és vezetésre hivatott legjobbjaink összefogá­sát parancsolólag követeli. Kinek van hát igaza? — kérdi szorongó érzéssel mindenki, aki önző pártérdektől és hatalomvágytól, a kavargó jelszavak megszállottságától mente­sen csonka országunk sorsán gyötrődve aggó­dik. Vájjon azok ítélik meg józan realitással és vasidegzettel a helyzetet, akik a kormány­­párti oldalon, a hatalom birtokának lom­­hasztó légkörében, fölényes egykedvűséggel és csak kézlegyintésre érdemes lekicsinylés­sel néznek el a suttogók, a szervezkedők, a készülődők, az iparszerű­ röpiratterjesztők feje fölött és gyerekes éretlenségnek, önma­gát eláruló nyilvánvaló svihákságnak, kótya­­gos ábrándozásnak, a legtöbbször pedig riadt zsidók hisztérikus rémlátásának mondják azokat a szélsőséges mozgolódásokat, ame­lyek immár hónapok óta szívós követke­zetességgel, nagy anyagi áldozatot igénylő jelentős apparátussal dolgozó, szertelen biz­tatást és csábító ígérgetéseket hangoztató, nagy, de titkos patrónusokkal dicsekvő és épp ezért mérgező hatású tevékenykedésük­kel állandó nyugtalanságban és izgatottság­ban tartják a politikai és gazdasági életet? Miért aggódik Bethlen, Eckhardt és Ernszt Sándor? Várjon Bethlen István grófnak, Ma­gyarország tíz éven át volt miniszterelnöké­nek van-e igaza, aki múlt csütörtöki meg­rázó képviselőházi beszédében azt az inte­­lemszerű komor jóslatot kockáztatta meg, hogyha a polgári pártok az utolsó pillanat­ban össze nem fognak, akkor az ország al­kotmányos rendjét felforgató és valamennyi alkotmányos tényezőt elsöprő radikalizmus fog előbb-utóbb nyeregbe ülni? És várjon miért követeli Bethlen oly határozott han­gon és elsősorban a felelős kormánytól, hogy húzzon éles határvonalat a saját jobb­­oldalisága és a felforgatók „jobboldalisága" közötti Várjon miért üti meg az aggodalom­nak ugyanezt a komor hangját és még éle­sebb formában Eckhardt Tibor, a négyszáz­­ezer kisgazdaszavazóra joggal hivatkozó kis­gazdapárt vezére, követelvén: húzzon a kor­mány a jobboldal és a forradalom között drótsövényt és állítson melléje gépfegyvert. Avagy talán puszta rémeket lát a keresz­tény párt, amelynek tagjai ugyancsak szük­ségesnek ítélik nyílt küzdelembe szállni a jobboldaliság megtévesztő álarcában egyre vakmerőbben fellépő felforgató és keresz­tényitlen törekvések ellen? Várjon miért ke­reste fel Ernszt Sándor, a köztiszteletben álló, puritán gondolkodású, szeplőtlen haza­­fiasságú katolikus vezérférfia a kormány­elnököt? Ezekre a kiváló keresztény és nemzeti irányú vezérpolitikusokra talán csak nem le­het ráfogni, hogy „baloldaliak" és zsidó érdeket szolgálnak? De maga a minisz­terelnök is miért tartja szükségesnek ismé­telten rámutatni a „hólyagos és hóbortos“, sőt részben kalandorirányzatokra, amelyek­nek „egyetlen világosan kiütköző program­juk van: a hatalomnak mindenáron való megszerzése"? Miért nincs hatása legjobbjaink egységes fel­lépésének? De nemcsak a hivatásos politikusok min­den értékes és súllyal bíró egyénisége emel szót egyre szorongóbb érzéssel és egyre ke­ményebb hangon a felburjánzó felforgató irányzatok leküzdésének szüksége érdeké­ben, de az egyházi és világi közéletnek min­den kimagasló tekintélye kötelességének érzi a maga felvilágosító és intő szavaival szem­befordulni a népszerű jelszavakat hangoz­tató, gyökeres rendszerváltozást követelő, egy-kettőre megvalósítható nép- és nemzet­­boldogítást ígérő, elvadult politikai törtetés­sel. Joggal kérdik az emberek egymástól és illetékesektől, hogy van az, hogy ez a rop­pant erkölcsi és politikai súlyú egységes fel­vonulás, a legjobbak síkraszállása mégis mintha csak pusztába kiáltó szó lenne az alkotmányos rend, a felforgatás nélküli szo­ciális és gazdasági reformok érdekében? Mert íme, nemhogy elhallgattatni tudná mindez a felforgató elemek egyre hangosabb csatazaját, hanem mintha valami rejtekhely­ből még erősebb bátorítást, biztatást kapná­nak hamisan „jobboldalinak“ hangoztatott, egyre szélsőségesebb irányba forduló fal­lépésre. Itt valami nem lehet rendben A logikusan gondolkodók keserves töpren­gés után kezdenek arra a gondolatra jutni, hogy itt valami nincsen rendben. Itt a hát­térből zavaró tényezők nyúlnak bele a dol­gok rendes menetébe. Itt egyesek félig le­csukott szemmel kisérik a fejleményeket akiknek pedig nagyon is nyitva kellene tar­tani szemüket és a legéberebben őrködni a köz igazi érdeke felett. Itt egyesek a hatalom árnyékában illúziókban ringatják magukat, önmagukat áltatják és nyugtatják meg a tét­lenség és a határozott cselekvésre irányuló ösztön hiányának ama bölcselkedésével, hogy a közélet mindeme veszélyesnek mon­dott mozgolódásának és zajgásának több a füstje, mint a parazsa, nagyobb a veszély látszata az ijedősek, a gyenge idegzetűek sze­mében, mint a kétségtelennek tudott valóság. ­inden pártban eszmezavar és lappangó ellentétek A tiszta képet és világos látást elhomá­lyosítja az a körülmény is, hogy a kormány­párton épp úgy, mint az ellenzéki pártokon belül nagy az eszmezavar, a lappangó, de nagy igyekezettel takargatott elvi elllentét. Mindez gátolja az egységes frontok és azonos politikai irányzatok kialakulását és nyílt szembefordulását egymással. Ez teszi lehetet­lenné a tiszta és világos parlamenti helyzet kibontakozását, az alkotmányos tájékozó­dást. Innen van, hogy az egymástól élesen különböző két elem: a kormányzásra való­ban hivatott, teljes hozzáértéssel és felelős­ségérzettel rendelkező „guvernementális“ jobboldal a különböző pártokon belül össze van keveredve azokkal a hatalomra és pedig lehetőleg parancsuralomra áhítozó, éretlen, politikailag és gazdaságilag naivan tudatlan és a kellő erkölcsi felelősségérzet hiányában szenvedő törtetőkkel. Ezek egymásra lici­tálva, az ország belső rendjéhez és nyugodt fejlődéséhez fűződő életbevágó érdekekkel mit sem törődve, merészen hirdetik az egyre szélsőségesebb jobbrakanyaradó­, súlyos és szövevényes problémáink gyökeres operáció­val való gyors megoldásának lehetőségét. A külföldi viszonyokkal és a hazai helyzet­tel való felületes tájékozottság, sőt nem egy­szer teljes tájékozatlanság megengedi ezek­nek az elemeknek annak­ fölényes hangozta­tását, hogy nekünk nem kell mást tennünk, mint egyszerűen hűen lemásolni a külföldön véghezvitt eljárásokat és akkor e bevált mód­szerekkel biztosan elérhetjük kívánatos cél­ MPI1UPI Grand Hotel Vesuvio J.1 vU jFv/1 Elsőosztályú ház a tengerparton jainkat. Szellemi gyarmatosítást akarnak végrehajtani a trianoni országban, politikai és intézménybeli hasonlítás lidércfénye után próbálják terelni a közvéleményt Végletek egymással keveredése okozza a zűrzavart Két véglet keveredik össze egymással. Egyik a józan, a helyzettel és lehetőségekkel számoló komoly jobboldaliság, amely meg­hirdeti a helyes és keresztülvihető progra­mot, igyekszik is cselekedni a végrehajtás irányában, de — fájdalom — nem mindig azzal a határozottsággal és minden fokoza­tosság mellett is immár mellőzhetetlen gyor­sabb üteműséggel, amelyet a rosszabbodó szociális viszonyok és a rohanó fejlemények kényszerítenek ránk. A másik jobboldaliság lármás képviselői a türelmetlen és nagyot akaró, magukat radikális jobboldalinak mondó, fantaszta, részben kalandor politikai elemek, akik sipongyával egyszerűen letöröl­­hetőnek hirdetik a jelenlegi állapotok táblá­ját és ráirhatónak mondják azokat a "para­dicsomi" állapotokat, amelyek a tömegek millióit máról holnapra teljesen ki fogják elégíteni. Jelszavuk: csak akarni kell és akkor mindent és azonnal meg lehet oldani. Ha az utóbbi véglet egységesen és nyíltan szembenállna, mint ellenzék, a kormánnyal és kritikával, kész és kiforrott, végrehajt­ható tervekkel ösztökélné a kormányt és pártját a gyorsabb haladásra, ez megfelelne a parlamentarizmus igazi szellemének és az igazi jobboldali politikának hasznára, elő­mozdítására válna. Csakhogy nem ennek az egészséges helyzetnek, hanem egy beteg el­fajulásnak vagyunk nap-nap mellett tanúi. A tempóval elégedetlenek egy része ott lapít a kormány háta mögött, csendesen dohog­nak és falaznak a párton kívül tevékenykedő f­aAdóaldi­nal P­ALMA kaursurcsarkot­ nem egyszer felforgató irányzatú „jobb­oldaliaknak“, akik az „öreges, idejét múlt, elegyes“ kormányzati rendszer ellen a „Gio­­vinezza“ hangjai mellett intéznek rohamokat és már hetek óta azzal riogatják a gyönge­­idegzetűeket, hogy készen állnak — termé­szetesen a kormánypárt szélsőjobbszárnyá­­val egyesülten — a kormány átvételére, amelynek ölükbehullását már hónapok óta csak napok kérdésének hirdetik. Ha komolytalan is, de káros hatású a szélsőségek fenyegetőzése Bármily komolytalannak lássék is ez a hetvenkedés, a „mi jövünk“ és „miénk az 1938-as esztendő“, ez a külföldi példákat majmoló könnyelmű játék zavarja, idegesíti a közvéleményt és bénítja azt az egységes erőfeszítést, amelyre a kormány nagyszabású egymilliárdos programjának végrehajtásánál oly feltétlenül szükség van. A ké­p bizarságát még fokozza és a helyzet fonákságát még szembeszökőbbé teszi, hogy ugyanakkor ke­resztény és nemzeti irányú ellenzéki pártok, népszerűségük és háttérbeszorításuk kockáz­tatása árán is, az adott nehéz viszonyokra való tekintettel, önfeláldozó, hazafias köte­lességüknek tartják a kormánynak mértéket tartó, a viszonyokkal számolni kénytelen honvédelmi, gazdasági és szociális program­ját azért támogatni, mert a jobboldali irány­zat lényeges pontjait az alkotmányosság ke­retében és a törvényes rend fenntartásával óhajtja megvalósítani. Szét kell választani a guvernementális és szélső­séges jobboldaliságot Vájjon lehet-e a közvélemény teljes meg­zavarodásának és az ebből eredő, a felforgató irányzatokat istápoló helyzet kialakulásának veszélye nélkül tovább menni a kétértelmű­ségnek, a kétkulacsosságnak eme veszedel­mes útján? Vájjon nem érkezett el utolsó órája annak, hogy nem a pártokon belül, a nyilvánosság szeme és ellenőrzése elől el­vonva, hanem magában a képviselőházban, az egész magyar közvélemény szeme előtt vettessék fel a kérdés férfias nyíltsággal: kik azok, akik a kormány által vallott alkotmá­nyos jobboldali irányzatot és annak pro­gramját fenntartás, háttérben való intrikálás és gáncsvetés nélkül helyeslik és kik azok, akik azzal nem értenek egyet, azt keveslik és radikálisabb megoldáshoz óhajtják kérni a Ház többségének és majdan, a választások idején, a nemzet többségének hozzájárulását. Akik az alkotmányos, a nemzet színe előtt való ezt a döntését az alkotmányos tényezők­nek továbbra is mellőzik, eltaktikázzák, avagy gyanús önző hatalmi törekvéseik to­vábbi érlelése érdekében nyíltan vagy alak­­­omban megakadályozni próbálják, azokat rendkívüli felelősség fogja terhelni, amelyet nem a történelem, hanem nagyon könnyen a jelen fog velük szemben könyörtelenül ér­vényesíteni. Tiszta helyzet teremtését, a rend, nyugalom helyreállítását és az alkot­mányos kibontakozás útjára való haladékta­lan lépést parancsolólag követeli a trianoni Magyarország életérdeke. Legyen vége a passzivitásnak, a tétlen várakozásnak, a gu­­vernamentális és ellenzéki jobboldaliság összekeverésének és a szemünk előtt folyó férfiatlan bujkálás és léha politikai kocka­vetés további tűrésének. Nem lehet kétség a tekintetben, hogy ha a kormány az ország­gyűlésen nyíltan felveti a kérdést: kik akar­ják hátsó gondolat nélkül, teljes határozott­sággal követni az alkotmányos és reálpoliti­kai jobboldaliság útján, óriási többség fog felsorakozni e program támogatására és ez kellően erős támogatást és módot nyújt arra a kormánynak, hogy a jobboldali álarcban minden eszközzel hatalomra törő szélsőséges irányzatokat oda szorítsa, ahol egyedül lehet helyük: a vakondok-aknamunka sötétségéből a nyílt színvallást kikényszerítő ellenzéki padokba. jy) Hemal Atatü­rk Influenzában megbetegedett Isztanbulból jelentik. A köztársasági el­nökségi titkárság közlése szerint Kemal Atatürk legutóbbi isztanbuli, brüsszai és ja­­lovai útja folyamán náthalázban megbete­gedett és felgyógyulása után ismét vissza­esett a betegségbe. Fiessenger francia orvos­tanár, akit Parisból betegágyához hívtak, megállapította, hogy Kemal Atatürk egész­ségi állapota nem ad okot aggodalomra, de a köztársasági elnöknek hosszabb nyuga­lomra van szüksége. Az orvosok az állam­elnöknek másfél hónapi üdülési szabadságot ajánlottak. Príma fehérzománc tűzhely 40 éve vezet 80.­ p- tól HÉBER Vilmos császár­ ut 9. Hajós­ utca sarok­be? TELEFON: 12-46-10

Next