Magyarság, 1938. május (19. évfolyam, 97-121. szám)

1938-05-01 / 97. szám

2 natkozó megváltó rendeleteit egy vonás­sal megsemmisítse, utolsó perceiben mégis annak a nemezisnek kezét érezte mellére nehezedni, amely a­­magyar alkotmány széttört ereklyéiből zsibbadt reá. A kuruc szabadságharcban lüktető nemzeti és szo­ciális erők is megroppantak, amikor Ónodon proklamálták a trónfosztást s ki­­rúgták maguk alól az alkotmányos és törvényes alapot. De nem kerülte el ezt a sorsot a 48-as önvédelmi háború sem, amikor az 1849-es márciusi olmützi össz­­birodalmi államcsínyre forradalmi nyi­latkozattal válaszolt a debreceni nagy­templomban április 14-én. Az ónodi ku­rucok és a debreceni trónfosztók is bele­estek abba a nagy hibába, hogy akkor vetették föl az élet-halálküzdelem kérdé­sét a nemzet és az uralkodóház között, akkor léptek a forradalom ingoványára, s akkor bontották meg a nemzeti ellen­állás belső egységét, egyszóval, akkor gyöngítették meg magukat, amikor a leg­nagyobb erőfeszítésre lett volna szükség. Az a neo-labancság, amely a nyilas mozgalmon keresztül birtokába akarja venni az országot, hogy azután egy ide­gen nagyhatalom alá gleichschaltolja ma­gát és a magyar hazát, rettentő érzelmi visszahatást gerjesztett fel önmaga ellen, amikor közvetlenül és nyíltan rohamozta meg a magyarság hagyományos életfor­máinak bástyáit. Talán ők is megjegyez­tek valamit ebből a múltból, az alkot­mányosság és a forradalom viszonyának tanulságaiból: vestigia terrent, azaz, a nyomok ijesztenek. Bizonyára azért mondtak le a puccs vagy a forradalom fegyvereiről, arról, hogy kívülről ostro­molják meg és rontsák le a nemzet egyé­niségének lelki palánkjait, hogy a szaka­dék felé ne nyílt szemmel vezessék a nemzetet, hanem el- és megvakítsák, mi­előtt föleszmélhetne a meredély borzal­mára. Mégis csak okosabbnak és célra­vezetőbbnek látszik a trójai faló jól be­vált példájának szimpla követése, mint ahogy azok a Habsburgok értek el na­gyobb eredményt a németesítésben és az önkényuralomban, akik nem a Lipótok és Józsefek módszerét utánozták, hanem kesztyűs kézzel, a látszatok és a formák ügyes megtartásával, a lelki hipnózisnak kevésbé durva és kevésbé tettenérhető esz­közeivel végezték a dúlás, a térítés s a hódítás munkáját a magyarság lelki szen­télyében. Ezért szavalnak ma a nyilas­vezérek az alkotmányosságról s tesznek ünnepélyes hitvallást rendíthetetlen és kétségbevonhatatlan alkotmányos szán­dékaik mellett. De a viharvert trampli­­ból vagy a combjait verdeső Osztrigás Micből ritkán lesz jó háziasszony s még ritkábban hűséges hitves. Mert a nyilasok azok, akik majd arra fognak vállalkozni, idegen sugallatra, hogy propagandájuk­nak oldó- és bontószereivel belülről mál­­lasszák szét a magyarság öntudatát a maga életformájának kémiai szétrobban­­tásával, mint tette azt a muszka a len­gyellel szemben a XVIII. század második felében. Ahol a csákány nem használ, ott lombfűrésszel is lehet dolgozni. Ez a­ belső oldó és bontó munka Lengyel­­országban végre is elérte azt a célját, hogy találkozott egy olyan lengyel ország­gyűlés, amely Repnin orosz ágyúinak ér­vei előtt azután maga mondotta ki Lengyelország megszűnését. Mint Ranke mondja: az idegen hódítás legbiztosabb eszköze az ellentétes nemzeti egyéniség elsorvasztása, unser selbst auslöschen, ki­oltani az örökmécset, amelyben egy nem­zeti lélek lobogtatja önmagát. Ha ez si­kerülne a nyilas mozgalomnak, akkor itt már nem is lesz szükség Repnin ágyúira. „ Cl^xxAh­aihyt ajz, .4'fayz&Q^aEa KÁvéBEHOZATAUL RT FIÓKJAIBÓL. Keresztényed K ® a ffi ® keresztény, lehetőleg © B © 9 érettségizett és nyel­ső megjelenésű svakornonot. Sajátkezűén irt részletes ajánlattal minden reggel 8-kor személyesen. f’á&iÓU' cipőszalon -fO IV., Váci-utca ig. hogy szerelmes ifjú dzsesszel adott volna éjjeli zenét imádottjának. Akár­hogy szédítsen is a bártáncosnő, akinek nincsen ruha a hátán, dzsessz mellett eszünkbe sem jut, hogy megkérjük a kezét, vagy kifejezzük azt a vágyunkat, hogy az örökkévalóságig, ásó, kapa és a nagyharangig szeretnénk vele ezt az andalító táncot. A nagy író elhallgatott. Lenyúlt a ko­nyakért, töltött, ivott, újra rágyújtott és nagy füstkarikákat fújt a mennyezet felé. Az egyik tudós, akinek őszes bajusza a hét végén úgy lógott le, hogy a száj­szögleteit eltakarta, ránézett a kollégá­jára és mintha elmosolyodott volna. Ez hideg tekintete fölött megigazította evik­­kerét és a harmadik kollégára nézett, aki megértő hűvös tekintettel folytatta a néma szembeszédet. Sok szóra, illetőleg pillantásra itt nem volt szükség. Mind a hárman érezték, hogy a nagy írótól, aki olyan dolgokról cseveg, ami őket egyál­talán nem érdekelheti, ma este már nem fognak szóhoz jutni. Nem is keltett na­gyobb feltűnést, amikor angolosan meg­szöktek. Csak a házigazda osont utánuk az előszobába, de nem nagyon marasz­talta őket, mert maga is érezte, hogy a nagy író mellett, akinek az arcképe a színházi újságok minden számában ben­ne van, hol frakkban, hol lovagló dressz­ben, hol hatalmas könyvszekrénye előtt, íróasztala mellett bársony­kabátban, hol pizsamában, vagy az utcán, hanyagul nyitva felejtett télikabátban, fején félre­csapott nagykarimájú kalapban — egy tudós, aki az ősgyíkokkal, vagy a mes­terséges cukor előállításának elméletével foglalkozik, nem juthat szóhoz. — Megszöktek? — kérdezte a nagy író, amikor a házigazda visszatért. — Tudod — felelte a házigazda —, ezek külön világban élnek. Az egyik az őskorban, az óriás gyíkok közt, melyek akkora szúnyogokkal táplálkoztak, mint ma egy ember, a másik a laboratóriumá­ban, hol mindenféle fából és ásványból répacukrot akar előállítani, a harmadik, aki a dravida népek őskultúrájával fog­lalkozik, Ázsiában. Ők sajnálnak ben­nünket a mi felszínes életünkért és mi, legalább is a­mi engem illet, a magam részéről irigylem őket az ő elvont éle­tükért. Tánc, dzsessz, társasági pletyka nem érdekli őket. A színésznőket még névről sem ismerik. Azt hiszem, az utolsó színésznő, akiről tudomásuk van, Thaisz, a híres ókori színésznő, aki a keresztény­ség hatása alatt megtért és aztán egész életén át vezekelt. — Sok kedves anekdota van róluk forgalomban ?— szólt a nagy író. — Per­sze a legtöbb afféle ásatag professzor­­vicc, amely már évtizedekkel ezelőtt meg­jelent a Fügende Blätterben. A legjobbat azonban tegnap hallottam erről az ős­­gyikászról... no, hogy is hívják — nem jut eszembe a neve? Persze, persze. Póza ... Gedeonról. Azonnal elhatároz­tam, hogy filmre viszem. Nem is írom meg novellának. Persze még csak igen vázlatosan él bennem, de a mag megvan s ez kitűnő. A dzsessz orrtrombitája nagyot bődü­lt s aztán hirtelen csönd lett a táncterem­ben. A fiatalok lassan szállingóztak át s hallván a nagy író előadását, melyben Csókról s egyéb, őket rendkívül érdeklő dolgokról volt szó, megálltak körül a fal mellett, ahogy filmekben is látja az em­ber. — Az e­gyík — folytatta a nagy író —, melynek csigolyáit most állítja össze Póza professzor, a Természettudományi Múzeum földszintjén van elhelyezve. A két lába, meg a farka már kész, a gerin­cét azonban sehogysem tud­ja összeállí­­tani. Vagy hiányzanak belőle egyes csi­golyák, vagy idegen csigolyák kerültek az ősgyik csigolyái közé — denique is nem illenek össze. A professzor minden reggel pontosan kilenc órakor megjele­nik az ősgyik lakosztályában, rajzol, szakmunkákat olvas és a csigolyákat permutálja. Képzeljék el, milyen nagy­szerű lesz a filmen félig kész óriásgyík, az ablak melletti asztalnál dolgozó, mtí­­miaszerű tudós és az ablakon át, a kerti padon látható csókolódzó ifjú szerelmes pár. — Pardon — csókolódzó ifjú szerel­mes pár? —- kérdezte a háziasszony. — Nagyon érdekes. De — nem pleonazmus ez? Azt hiszem, elég annyit mondani: padon csókolódzó pár. Mert ha kerti pa­don csókolódzik két lény, feltétlenül ifjú és szerelmes. A nagy író tapsolt, mosolygott, helye­selt és tovább folytatta. — Egy reggel megjelenik a kerti pa­don egy ... egy pár, reggel kilenc óra­kor és elkezd csókolódzni. Paza profesz­­szor kinéz az ablakon és megcsóválja a fejét. .. — Honnan tudja? — kérdezte az egyik asszony.­­— A tanársegédje mondta el egy tár­saságban — felelte a nagy író. — Szóval megcsóválja a fejét és leül az asztalához, amelyen csigolyák hevertek szanaszét. Tíz órakor kinéz s a pár újra csókolód­zik. Tizenegykor kinéz, újra csókolódz­­nak. Tizenkettőkor ... — Elég! — szólt egy szőke asszony. — Sok lesz! — szólt egy barna. — Nagyon valószínűben — szólt egy Tizian-vörös. — Hajnali kilenc órától tizenkettőig folyton ... — Fél kettőig — felelte a nagy író —, de hogy közben pauzáltak-e, nem tu­dom. Bizonyára. Az azonban bizonyos, hogy amikor Púza professzor kinézett az ablakon, csókolództak. Tudniillik csak azért félkettőig, mert félkettőkor Púza pro­fe­sszor felrántotta az ablakot és ki­kiáltott: „Hagyják abba! Szégyentele­nek!“ — S tudják, erre mi történt? Nem tudják! A fiatalember felugrott és elkez­dett torkaszakadtából nevetni Közbe valamit kiabált, de nem lehetett érteni. — Mit mond ez a fickó? — kérdezte a professzor a tanársegédtől. — Nem nagyon értem — felelte óva­tosan a tanársegéd. A következő pillanatban azonban tisz­tán hallható volt, amint az ifjú kacagva üvöltötte: „Sárika! Megbolondult a m­­ú­­mia! Megbolondult a múmia!“ Póza be­csapta az ablakot és remegő kézzel pró­bálta összeilleszteni az e­gyik csigolyáit. Megértette, hogy az ifjú őt eddig múmiá­nak nézte. A társaság tagjai gurultak volna a ne­vetéstől, ha ez úri szalonban nem lenne illetlenség. — Filmmesének ez szegényes — szólt az egyik hölgy, aki nagy irodalom, illetve filmbarát volt. — Dehogy kérem — felelte a nagyíró. — Teszünk bele balesetet: a kerti virá­gok fognak először táncolni, aztán az ősgyíkok, aztán a múmiák, lesz benne téli havas táj, madárcsicsergéses erdő és főképpen sok ötlet és fordulat. Bízza csak rám. A dzsessz e pillanatban megszólalt, buzgó kacsahápogással. A fiatalok anda­­logva vonultak vissza a táncterembe. Néhány perc múlva az egyik leány, aki egy gazdag, koravén, kopasz ifjúval ment át a dzsesszhez, visítva szakította ki magát táncosa karjaiból s éktelenül kiabált: — Megbolondult a múmia! Megbolon­dult a múmia!“ — No, ebből a partiból sem lesz sem­mi — szólt a mama halkan, elszomo­rodva. MtGim Sif. maamama um Baam BtB Mama 1938 május 1. vasárnap' A drágaság ellensúlyozására fizetésemelést sürget a KANSz A Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége szombaton tartotta országos el­nöki bizottsági ülését. Az ülésen a buda­pesti és vidéki tagok igen nagy számban vol­tak jelen. Élénken tárgyalták egymás kö­zött a drágaság okozta felette súlyos és vál­ságos helyezetet. Balásy Antal dr. nyug. ál­lamtitkár elnöki megnyitójában üdvözölte Reményi-Schneier Lajos pénzügyminisztert és beszámolt a folytatott megbeszélésekről. Rácz Gyula dr. nyug. államtitkár a kor­mányzó rádiószózatát méltatta és köszön­tötte a kormányzót. Csontag Győző tanügyi titkár a szociális törvényjavaslatokról emlé­kezett meg és üdvözölte a miniszterelnököt. Mesterházy Jenő tanár a trianoni béke­­parancs súlyos következményeiről beszélt és sürgette a revíziót. Javarnitzky Jenő dr. miniszteri tanácsos, vezértitkár a szövetség 1937. évi működé­séről számolt be. Kiemelte, hogy az illet­ménycsökkentésre vonatkozó utolsó rendelet hatályon kívül helyezése elvi vívmány volt, de a bekövetkezett drágaságemelkedés miatt hatásában nem jelentkezett. Mivel a drága­ság az illetménycsökkentés kezdete óta, vagyis az 1932. évi állapottal szemben 26%-kér­ emelkedett, ezért a mai társadalmi szempontból is súlyos helyzetben az ország érdekében volna, hogy a tényleges és nyug­díjas közszolgálati alkalmazottak, valamint özvegyek és árvák súlyos helyzetében meg­felelő javítás történjék. E célból az illet­ménycsökkentésre vonatkozó összes rendele­teket mielőbb érvénytelenítsék. Rámutatott azokra a társadalompolitikai okokra is, me­­lyek a helyzetjavítás iránti kívánságnak mi­előbbi megvalósítását felezte szükségessé te­szik az esetleg bekövetkezhető kedvezőtlen következmények elhárítása végett. A lakás­pénzek kellő megállapítása, egyes városok­nak és községeknek magasabb lakáspénz­osztályba történő besorozása iránt is a kor­mányzat részéről a kezdeményező lépéseket meg kellene tenni. Az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alaphoz a kincstár részéről hozzájárulást biztosítani és­ a köztisztviselői kölcsönök mértékét s törlesztési idejét fel kellene emelni. A férjezett női alkalmazottak szerzett jogait meg kell védeni­ és a jogok, valamint kedvezmények szempontjából a férfi alkalmazottakkal szemben nem lehet hátrányosabban elbírálni. A kinevezéseik ügyében előterjesztést tettek. A helyzetjaví­­tás és az egyes kívánságok teljesítése érde­kében erősebb felvilágosító munkát végez­nek. Bejelentette, hogy a múlt évben özve­gyek, árvák segélyezésére és tanulmányi ösz­töndíjakra 4200 pengőt fizettek ki. Farkas Pál, Novotny Géza és Méray Já­nos zárszámadási és költségvetési jelentése­ket terjesztettek elő. Vargha István nyug. postafőellenőr a drágaság miatti nehéz hely­zetet tárta fel. Marczinka János dr. és Zsig­­mond Béla számvevőségi főtanácsosok a belső front szü­séges megerősítése végett az életszínvonal általános megjavítását és az egyes státusoknál a létszám arányosítását kérték. Jánossy-Jackovits Iván nyug­­minisz­teri tanácsos, az ifjúság elhelyezkedése kér­désének kielégítő megoldását. Neményi Imre dr. és Rácz Gyula dr. nyug. államtitkárok a nyugdíjasok, özvegyek és árvák helyzetjaví­­tását, a szanálási levonás és négyféle cso­portosítás megszüntetését szorgalmazták. Csontag Győző tanügyi titkár a családi pót­lék felemelését, a különadó és a 8% lakás­pénzlevonás megszüntetését, a kinevezések esetenkénti végrehajtását, az illetménycsök­­kentési rendeletek visszavonását kívánta. Wallendums János és Szabó Sándor az al­tisztek súlyos helyzetéről beszéltek és az egyes kívánságok teljesítését sürgették. Schalter Sándor dr. OTI-titkár a lelki össz­hang megteremtése végett a helyzetjavítás végrehajtásának nagy fontosságáról beszélt. 1­24­ 453 * faggB Vállalat száma, amely újjá varázsolja falait, füstös plafonjait, pecsétes padlóját beeresztés nélkül! Hívja fel, mert díjmentesen bemutatja remek tisztítószereit. Olcsó 1 CLEAN EX, V., Pozsonyi­ út 21 nysralisn a tengerei ístíiürí luisaalisanea! w bir ll-val, május 30—Junius 12 V W la Mi í<1 1 f-SQurogorssáö - f gvintom— Palatziinélia ............................ P 320.—tói CONTE BIANCAMAN«0-vai Julius 4—18., Algír—Marokko—Madeira— Azori-szigetekre ............................. P 420.-tól DrHia­ val. Julius 15—augusztus 14. nisiVIMixtrla— Paleszinia—Egyiptom— Isrík Görögorszád­ba.....................P 508.-től CONTE VERDEA A 10-22-Kréfa—Palesztina—Szicíliába — P 375. — től DTORJ­A*val. szeptember 11—22. flUIVin Szíria- Palesztina—Egyiptom— Görögországba ................................. P 350.—töl Ha sürgősen jelentkezik, még biztosíthatunk helyet a legolcsóbb kabinokban. ITALIA-LLQVD YRIESTINO VII., Tbi­k81y­nt2. BUDAPEST IV., Váci ucca 4 Adriatica Forg. Iroda KH. V., Nádor ucca 21 Szent István körút 4

Next