Magyarság, 1938. július (19. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-31 / 171. szám
I pincerek ásában. Egy pengol huss, egy pengol ötvenét megkeres vasárnap odakint. Ilyenkor negyven-ötven fillért. Hetvenegyéves. — Sokat gyakornok könyörgöm, de jól játszok ám, ugye bizony?... — magyarázza elégülten, fia mikor elhagytuk, még utánunk játszik. Solveig dalát muzsikálja. Grieg a kedvence. A kilátótoronyban A hegyi vendéglőben ülnek már az idegenek és az újabb vendégek. Kései ebédelők. Savanyu bort isznak, a borok ára pengőn fölül s az árak fölötte a polgáriaknak. A sör azonban jó torkot fagyasztó itóka és kedvet csinál a hátralevő szerpentinkörök megmászásához. Még a vendégek is busognak és alig érek a kilátótorony lábához, már nyomomban nevetgélnek. De itt van a zenebarát párocska is. Az árnyas és most háborítatlan levezető után telepedtek meg és a pad támláját vési a fiatalember a leányka áhitatos tekintetétől kísérve. Nem gyerekek már. Felnőttek. De nagyon szerethetik egymást, gyermeki rajongással. S ezt csakugyan meg kell örökíteni. A toronyban hangoz elragadtatások németül és magyarul. A falakon emléksorok — Klein Jancsi és Stupa Bözsi 1930 aug. 4. — a város fölött fénylő tisztaság. A budaörsi repülőtér fölött gépmadarak keringenek. A Dunán tehergőzösök uszályokkal húznak el. Csepel gyárai pipálnak. Újpesten túl a fóti templom kettős tornya Aztán a hegyek elfogják a láthatárt. A Gellérthegy vára olyan, mint egy szürke tányérsapka. A zugligeti kolostor kertjében fekete-fehér pontok mozognak. Apácák sétájának órája van. Már délutánba hajlik s némely épület vonala elveszik a csillogásban. A torony csúcsában árnyéka sincs a kánikulának. Nehéz szívvel hagyom itt ezt az üdítő hűvösséget. A párocskát irigylem, ők ráérnek. Még mindig vésik az emléket s amint elmegyek mellejük, rám se hederítenek. Nyilván itt éri őket az este is, amikor a körtefüzérek kigyulladnak a torony testén. Szabó József Hal vasnak a magyar tengerjáró hajók? A magyar tengeri kereskedelmi hajók helyzetjelentése: Csárda gőzös augusztus 8-án esedékes Anversben Rosarióból jövet. Cime: c/o Westcott & Co., Anvers, Canal des Brasseurs 21. Csikós gőzös útban S. Nicolasból európai kikötőbe, rendeletre. Cime: c/o Craggs & Co., 4 Lloyd's Avenue, London E. C. 3. Kelet gőzös Barrydockban kirak. Cime: Ismeretlen. Nyugat gőzös július hó 29-én érkezett Gdyniába, ahol Liverpool részére rakodik. Cime: c/o Rummel & Burton Ltd. Gdynia. Turul gőzös Hongkong és Borneo között hajózik. Cime: c/o Far East Shipping Co., Hongkong. Szent Gellert gőzös útban CardifFból Rosario felé. Cime: c/o Transatlantica Soc. A. succ. Caddo Cappagli A Hno. Buenos- Aires, Calle Corricntes 222. Duna gőzös útban Sulinából Istanbul felé. Cime: c/o Royal Hungarian Consulate Ceneral, Alexandria P. 0. B. 72. Budapest motoroshajó augusztus 9-én Indul menetrendszerű levantei útjára. Cime: Duna-Tengerhajózási rt. Budapest, Mária Valéria utca 11. Szeged motoroshajó szombaton indult levantei körútjára. Cime: c/o „Intrak", Istanbul, P. O. B. 1199. Tisza motoroshajó július 29-én Indult Alexandriából Piraeus felé, Cimeco „Intrak", Iilaalol, P. O. B, 1199, Szélmalmok között a lüneburgi pusztán MUn, jaltai hi. (A Magyarság tudósítóidtól.) A Weser felől friss szellő fujdogál, hajladoznak a lecsüggő lombú fűzfák és a fehértorzsű nyírek, fent az égen pedig fehér, bodrosszélü felhők úsznak sietve, messze, keletnek... A városvégen hosszú sorban állnak a szélmalmok, mint glédában a katonák és ahogy nézi őket az ember, önkéntelenül igazat kell hogy adjon annak a parasztnak, aki nevetve mondta az első csodálkozásunkra: — Bizony, kérem, nem Hollandia a szélmalmok igazi hazája ... Mert el sem tudna az ember több ilyen furcsa, hegyestetejű, nagyvitorlájú szélmalmot képzelni, mint amennyit itt láthat, Észak-Németország egyik legérdekesebb vidékén, a Lüneburger Heide kellős közepén. De ami a legcsodálatosabb a dologban: a sok malom közül alig jár egy-kettő. Legtöbbnek karja-szárnya mozdulatlanul tárul az ég felé, rongyos, vihartépett vitorláját lobogtatja ugyan a friss tengeri szél, de nem forgatja szorgalmas, szakadatlan munkára... A tenger felöl fut a szél ette, lindenben, — ez egy W* városka, akkora talán, mint nálunk Kőszeg vagy Sárvár, — 17 szélmalom van, de csak három jár rendszeresen. Négy-ötben ha akad néha egy kitörölni való, többi pedig áll, legnagyobbrészt üresen, mozdulatlanul. Szinte csodálkozik az ember ezen a képen, hiszen hozzászokott már itt, ebben az országban az életnek gyorsabb, lázasabb ritmusához és bizony furcsának találja, ha valahol mozdulatlanságot, tétlenséget lát. Kérdéseinkre azután lassan megvilágosodik az egész helyzet. Igaz, régen más világ volt era. Egész napon át forogtak a vitorlák, mert igen kedvező itt a széljárás, mindig egy irányból fut, a tenger felől. Az egész vidéknek az arculatán meglátszik ez a különös, mindig egy irányból fújó szél, mert a hosszúhullámú dombok vonulata is mind ilyen ferde csíkban húzódik. Mert hogy futóhomokból vannak itt az egész vidék hullámos tájai. Az egykori „szélmolnár oka igen, más világ volt itt régen. Volt örölnivaló is, vidám volt a molnár élete. Se szeri, se száma nincs annak a sok tréfás dalnak, nótának, amelyek a molnárokról szólnak. Az üresen járó garatról, amíg a molnárlegény édesen alszik a hársfa tövében, a szélmalom árnyékában, vagy pedig az őrlést hozó menyecskével enyeleg ... A környékről igen nagy messzeségből jöttek ide az őrsök, híresek voltak ezek a szélmalmok, a molnárok pedig jómódúak, gazdagok, messze földön irigylésreméltó emberek. Egész külön kasztot, céhet alkottak, amelybe bejutni hiába vágyódott mindenki, csak igen keveset vettek fel, rendszerint ugyanannak a családnak, az öreg molnárnak fiát. Külön jelvényük is volt, amelyet ma is látni a modern városháza levéltárában, hengerkerék és vitorla sajátos kombinációja ez, amely élénken eltér a vízimolnárok jelvényétől. Gazdagok voltak a régi molnárok. A soltaui szélmolnár-céh mesteréről, bizonyos Karl Lohne arról tartja a szóhagyomány, hogy amikor 1876-ban a Böhme-folyó, — amely az Auerbe, mással a Weserbe ömlik, — kiáradt és rombadöntötte az egész Soltaut, csak ennyit mondott: — Ne féljetek, van én nékem pénzem ... És hogy igaza volt, azzal bizonyította be, hogy felépítette az egész várost egymaga. Nos, szép idők lehettek ezek, őszintén sajnálja itt mindenki, hogy elmúltak. Elmúltak visszavonhatatlanul, örökre ... Legújabb/ Fontost (1938. XX te.) írták. Hegedűs József dr. és Fejér Endre dr. Tartalma: a törvény, végrehajtási utasítás, magyarázatok példák Ara 4.- P. Portó 20 fillér A 609 milliós egyszeri vagyonadó (1938. XX. te.) Teljes törvény, végrehajtási rendelet és törvényjavaslat szöveg. Számos magyarázó jegyzet. Részletes betűsoros tárgymutató. Összeállították: Dr. Szepesy Mihály ügyvéd, dr. Zádor Károly hites könyvvizsgáló. — Kapható a Magyarság könyvosztályában. Budapest, Eskü öt 6. Ara: P 8.60. 240 oldal. Egy fenyőfából épült öreg szélmalomban Mi lehet az oka ennek a változásnak, ez a kérdés vetődik fel az emberben, ahogy ezeket a mozdulatlan, csendesen haladó szélmalmokat látja. Feleljen rá az, aki a legilletékesebb, maga az egyik molnár. Nagyon csendes már a malom, egészen elhagyott, amelynek az ajtaján zörgetek, és bizony már arra gondol az ember, hogy talán nincs bent senki sem, mikorra végre nagynehezen mégis csak kicsoszog az öreg és gyanakodóan, hunyorgó szemmel néz reám. Minden ékesszólásomat össze kell szedni, mire meg tudom neki magyarázni, hogy nincs semmi rossz szándékom, csak éppen a malmát akarom látni, közelről, belülről Megcsóválja a fejét: — Nincs exen süt bobbi ... De teásán mégis «oszlik a házaimat!«« sága és amikor megmondom, hogy nálunk, az én hazámban is igen sok szélmalom van, valahogy lassan mégis csak felmelegszik és barátságosabb lesz. — Mert óvatosnak kell ám lenni, — mondja halkan, amíg bevezet a malomba, — az ember sohasem tudhatja, ki mit akar. Bent csend van, szinte halotti csend. A falak szürkék, lisztpor lepte be őket, pókhálók csüggnek minden sarokban, mozdulatlanul, szinte berozsdásodva állanak a hengerek, alszanak a malomkövek, mély halálos álmot. Az öreg magyaráz, halkan, csendesen: — A főtengely áttéttel viszi fel a padlásra, ahol a vitorla hajtódik ... Persze minden fából készült, még a fogaskerekek is. Régen, az igen, akkor még tudtak faragni. Tessék nézni ezt az egész szerkezetet, a nagyapámé volt, azelőtt meg az ő nagyapjáé. Isten tudja, milyen régi már. Pedig fenyőfából van, gyantás fenyőfából És mégis tart, örökös dolog. És hogy öröl, csak látná az úr ... Megnézünk mindent, a szeszélyes, összevisszafutó gerendákat, a lisztlepte kerekeket, az üres, mozdulatlanul pihenő hengereket. Elszomorodik az ember, ahogy látja ezt a zsibbadt, csendes haladást. — Pedig szép mesterség ez, uram, — mondja az öreg sóhajtva, — csakhát ma már nem ér semmit... Szép, uj világ ~ sóhajtja a régi molnár Kérdezem tőle, mi az oka hát mégis, hogy igy veszendőnek, pusztulónak indultak a malmok és hogy a régi időnek, amelyről olyan sok szépet hallottam, így vége lett. — Más világ már ez ... — mondja és sóhajt megint, keserűt, — megváltozott már minden. Villany hajt, kérem, minden malmot. Itt van Münster. Hermesburg. Sokan. Mindenütt új malmok, nagyok, hatalmasak. Mi meg állunk, elhagytak bennünket, elmaradoznak lassan az őrlők. Azt mondják, jobb lisztet kapnak ott. A malmunkat pedig megveszik,, lerombolják. Minket, öreg molnárokat hívnak át oda, az új malmokba. Engem is hívtak, dehát nem megyek. Én hát nem! Majd csak lesz valahogy. Amíg bírom, majd csak megélek. Ez a világ már nem a miénk, hanem a fiataloké. Szép, ó, világ... Ahogy ezt elmondja, elmosolyodik kicsit gúnyosan, kicsit keserűen. Elnézem az öreget, fáradt, ráncos arcát és egészen megindulok, amikor látom, hogy kihull szeméből a könny ... Bizony, meghúzták már a harangot ezek fölött a régi épületek, intézmények fölött, új emberek jönnek, gyorsabb, lázasabb az élet, más az élet ritmusa, talán praktikusabb, talán modernebb, dehogy egyszerűbb, és hogy nincs benne már semmi romantika, az bizony igaz ... Megyünk tovább, az autó suhan a széles betonúton, közeledünk megint a városhoz. Az útszélen hatalmas épület, látom rajta, hogy malom az is. De ez már más. Uj, villany-malom. Zakatolás hallatszik, minden csupa élet, sorbaállnak előtte a teherautók, megrakva mindegyik hatalmas zsákokkal, gabonával, liszttel... Visszanézek. Éppen most fordul egyet az egyik öreg szélmalom vitorlája. Mintha búcsút intene. Vagy talán segítségért könyörög ... Nem tudom ... !*■ imm VMS 5 OUv9 AH nx Htm*. Beleszólunk az asszonyok dolgába Nagy dolgok történik* manapság Budapeston. Asszonyhetet tartanak és most azt halljuk, hogy a hetet meghosszabbították, mert újabb két női szónok jelentkezett. Már a tanácskozások megkezdése előtt kétségbeestünk szón, mikor lesz vége az Asszonyhétnek, ha csak a legelső szónok is elkezd beszélni? Kétségbeesésünk alaptalan volt. A szónok nagyon hamar végzett — néhány nap alatt. A második szónok — legyünk kissé rosszindulatunk — remélhetően most is beszél. Az Asszonyhét tehát nem bonyolódik le simán, miért is szerénységem, mint nős, gyermekes családapa és egyetlen feleség alapos ismerője, a szónoklás terén ezennel felajánlom szabadalmazott rendcsináló módszeremet, amely 19 a következőkből: 1. Próbálja meg az Asszonyhét elnöksége összehívni a legközelebbi vitaülést, de azzal a feltételleá, hogy senki sem szólalhat fel. Az ülés teljes rendben fog lezajlani. Tudniillik senki sem jön el arra, mert nem lehet beszélni. 2. Ha éppen zárszónak kell, hívják el, kérem, órabérbe a feleségemet. Meg fogunk gazdagodnál• a férfiak — jaj, bora mepekférfiak. A vitaa ajafafcaa Mnénitt két alánokat könnyesen« lehet aserelzé. Híaták öme Okét valahol másutt és áttltsa egyik, hogy különb a ruhája, mint a másiknak. Esaa úgy kissónakolják magukat, hogy nem manó azote as Asszonyhétre. 4. Ha az Asszonyhét, mondjuk, három esztendő múlva sem fejeződne be, ajánlom, a negyedik esztendő elején, mondja ki az elnökség, hogy minden ülésért fejesnként két pengőt kell fizetni, azonkívül a szónoklások tárgya sem férfi, sem piac, sem választójog, sem ruha, ékszer, szabó, kalapom lehet. 6. Ha én intézném az Assxooyhetet, beenődíteném a sok asszonyt a Vigadó nagytermébe, rájuk zárnám az összes ajtókat s nőt ruhába öltözve igy kezdeném: — Hallgassatok csak ide, asszonytársaim! Az én férjem egy utolsó.... azután otthagynám őket. A többit lásd három héttel utóbb a napilapokban „az asszonyok összerombolták a Vigadót" című cikkben. 6. Feltéve azonban, hogy az Asszonyhét után még marad néhány életben levtt férfi Budapesten, egy utolsó és nagyon bevált tanácsot adok. A hölgyek, akiknek politikai, szakácsművészeti, lakás- és egyéb problémáik vannak, rendezzenek egy táncmulatságot valahol. Vonultassák fel oda önállóságukat. Ott leszünk mi is (feleségek nem értesítendők) és magunkkal hozunk az ügyben rendkívül érdekelt fiatalembereket: a) a Turuszövetségből, b) a Hungarista pártból, c) az önállósítási alapra jelentkezők közül, d) az EPOL-ban jelentkező házasulandókból és végül e) azoknak a seregéből, akik a Magyarságnál cikkeiket akarják elhelyezni. Kölcsönösen megrendezzük a mulatságot, a hajnaltájban csinálunk egy Megkérési Hetet Leteszem a garast, hogy amennyiben a hölgyek még nem lennének férjnél (ha férjnél lennének, nem érnének rá Asszonyhetet rendezi), a hét leteltével, azt is feltéve, hogy van némi hozományuk, esetleg biztos állásuk stb., végül ha elég csinosak is, soha többé Budapesten Asszonyhetet nem fognak rendezni, hanem kiki a saját otthonában fog szónokolni nem egy hétig, sem kettőig hanem háromezeregyszázhúszig. Hatvan évi házasságot véve alapul. És hogy fog szónokolni? Az összes ablakokat, ajtókat elviszi a huzat. Eddig van a tanácsadóm. Végezetül pedig bocsánatot kérek, hogy az Asszonyhetet kifiguráztam. Nincs nálam nagyobb tisztelője a hölgyeknek, feltéve, hogy naponta csak huszonhárom és háromnegyed órát beszélnek, a többiben pedig aludni hagynak. Faván Most jelent meg a szenzációs sikert elért Kovács Gabriella 1800 JAZZ-AKKORD című zsebkönyvének második kiadása. Naturalistáknak, kottaolvasóknak kedves szórakozást nyújt ez a könyvecske, amelyből minden hangszeren, minden kedvére való melódiához tud kíséretet komponálni. A második kiadás leszállított áron kerül forgalomba. Ara portóval P 2.0. Megrendelhető a Magyarság könyvosztályán Budapest, IV. Eskflutt D. aa.