Magyarság, 1938. július (19. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-31 / 171. szám

I pincerek ásában. Egy pengol huss, egy pengol öt­venét megkeres vasárnap odakint. Ilyen­kor negyven-ötven fillért. Hetvenegyéves. — Sokat gyakornok könyörgöm, de jól­­ játszok ám, ugye bizony?... — magya­rázza elégül­ten, fia mikor elhagytuk, még utánunk játszik. Solveig dalát muzsikálja. Grieg a kedvence. A­ kilátótoronyban A hegyi vendéglőben ülnek már az ide­genek és az újabb vendégek. Kései ebédelők. Savanyu bort isznak, a borok ára pengőn fölül s az árak fölötte a polgáriaknak. A sör azonban jó torkot fagyasztó itóka és kedvet csinál a hátralevő szerpentinkörök megmá­szásához. Még a vendégek is busognak és alig érek a kilátótorony lábához, már nyo­momban nevetgélnek. De itt van a zenebarát párocska is. Az árnyas és most háborítat­lan levezető után telepedtek meg és a pad támláját vési a fiatalember a leányka áhita­­tos tekintetétől kísérve. Nem gyerekek már. Felnőttek. De nagyon szerethetik egymást, gyermeki rajongással. S ezt csakugyan meg kell örökíteni. A toronyban hangoz elragadtatások néme­tül és magyarul. A falakon emléksorok — Klein Jancsi és Stupa Bözsi 1930 aug. 4. — a város fölött fénylő tisztaság. A buda­örsi repülőtér fölött gépmadarak keringenek. A Dunán tehergőzösök uszályokkal húznak el. Csepel gyárai pipálnak. Újpesten túl a fóti templom kettős tornya Aztán a hegyek elfogják a láthatárt. A Gellérthegy vára olyan, mint egy szürke tányérsapka. A zug­ligeti kolostor kertjében fekete-fehér pontok mozognak. Apácák sétájának órája van. Már délutánba hajlik s némely épület vo­nala elveszik a csillogásban. A torony csú­csában árnyéka sincs a kánikulának. Ne­héz szívvel hagyom itt ezt az üdítő hűvös­séget. A párocskát irigylem, ők ráérnek. Még mindig vésik az emléket s amint elme­gyek mellejük, rám se hederítenek. Nyilván itt éri őket az este is, amikor a körtefüzé­­rek kigyulladnak a torony testén. Szabó József Hal vasnak a magyar tengerjáró ha­jók? A magyar tengeri kereskedelmi hajók helyzetjelentése: Csárda gőzös augusztus 8-án esedékes Anversben Rosarióból jövet. Cime: c/o Westcott & Co., Anvers, Canal des Bras­seurs 21. Csikós gőzös útban S. Nicolasból európai kikötőbe, rendeletre. Cime: c/o Craggs & Co., 4 Lloyd's Avenue, London E. C. 3. Kelet gőzös Barrydockban kirak. Cime: Ismeretlen. Nyugat gőzös július hó 29-én érkezett Gdyniába, ahol Liverpool részére rakodik. Cime: c/o Rummel &­ Burton Ltd. Gdynia. Turul gőzös Hongkong és Borneo között hajózik. Cime: c/o Far East Shipping Co., Hongkong. Szent Gellert gőzös útban CardifFból Ro­sario felé. Cime: c/o Transatlantica Soc. A. succ. Caddo Cappagli A Hno. Buenos- Aires, Calle Corricntes 222. Duna gőzös útban Sulinából Istanbul felé. Cime: c/o Royal Hungarian Consulate Ceneral, Alexandria P. 0. B. 72. Budapest motoroshajó augusztus 9-én Indul menetrendszerű levantei útjára. Cime: Duna-Tengerhajózási rt. Budapest, Mária Valéria­ utca 11. Szeged motoroshajó szombaton indult le­vantei körútjára. Cime: c/o „Intrak", Istan­bul, P. O. B. 1199. Tisza motoroshajó július 29-én Indult Alexandriából Piraeus felé, Cime­­c­o „Intrak", Iilaalol, P. O. B, 1199, Szélmalmok között a lüneburgi pusztán MUn, jaltai hi. (A Magyarság tudósítóidtól.) A Weser felől friss szellő fujdogál, hajladoznak a le­­csüggő lombú fűzfák és a fehértorzsű nyí­rek, fent az égen pedig fehér, bodrosszélü felhők úsznak sietve, messze, keletnek... A városvégen hosszú sorban állnak a szél­­malmok, mint glédában a katonák és ahogy nézi őket az ember, önkéntelenül igazat kell hogy adjon annak a parasztnak, aki nevetve mondta az első csodálkozásunkra: — Bizony, kérem, nem Hollandia a szél­malmok igazi hazája ... Mert el sem tudna az ember több ilyen furcsa, hegyestetejű, nagyvitorlájú szélmal­mot képzelni, mint amennyit itt láthat, Észak-Németország egyik legérdekesebb vi­dékén, a Lüneburger Heide kellős közepén. De ami a legcsodálatosabb a dologban: a sok malom közül alig jár egy-kettő. Leg­többnek karja-szárnya mozdulatlanul tárul az ég felé, rongyos, vihartépett vitorláját lo­bogtatja ugyan a friss tengeri szél, de nem forgatja szorgalmas, szakadatlan munkára... A tenger felöl fut a szél­ et­te, lindenben, — ez egy W* városka, akkora talán, mint nálunk Kőszeg vagy Sár­vár, — 17 szélmalom van, de csak három jár rendszeresen. Négy-ötben ha akad néha egy kit­örölni való, többi pedig áll, legna­gyobbrészt üresen, mozdulatlanul. Szinte csodálkozik az ember ezen a képen, hiszen hozzászokott már itt, ebben az országban az életnek gyorsabb, lázasabb ritmusához és bizony furcsának találja, ha valahol moz­dulatlanságot, tétlenséget lát. Kérdéseinkre azután lassan megvilágoso­dik az egész helyzet. Igaz, régen más világ volt era. Egész napon át forogtak a vitor­lák, mert igen kedvező itt a széljárás, min­dig egy irányból fut, a tenger felől. Az egész vidéknek az arculatán meglátszik ez a kü­lönös, mindig egy irányból fújó szél, mert a hosszúhullámú dombok vonulata is mind ilyen ferde csíkban húzódik. Mert hogy futó­homokból vannak itt az egész vidék hullá­mos tájai. Az egykori „szélmolnár oka igen, más világ volt itt régen. Volt örölni­­való is, vidám volt a molnár élete. Se szeri, se száma nincs annak a sok tréfás dalnak, nótának, amelyek a molnárokról szólnak. Az üresen járó garatról, amíg a molnárle­gény édesen alszik a hársfa tövében, a szél­malom árnyékában, vagy pedig az őrlést hozó menyecskével enyeleg ... A környékről igen nagy messzeségből jöt­tek ide az őrsök, híresek voltak ezek a szél­malmok, a molnárok pedig jómódúak, gaz­dagok, messze földön irigylésreméltó embe­rek. Egész külön kasztot, céhet alkottak, amelybe bejutni hiába vágyódott mindenki, csak igen keveset vettek fel, rendszerint ugyanannak a családnak, az öreg molnár­nak fiát. Külön jelvényük is volt, amelyet ma is látni a modern városháza levéltárá­ban, hengerkerék és vitorla sajátos kombi­nációja ez, amely élénken eltér a vízimol­nárok jelvényétől. Gazdagok voltak a régi molnárok. A soltaui szélmolnár-céh mesteréről, bi­zonyos Karl Lohne arról tartja a szóhagyo­mány, hogy amikor 1876-ban a Böhme-folyó, — amely az Auerbe, m­ással a We­serbe ömlik, — kiáradt és rombadöntötte az egész Soltaut, csak ennyit mondott: — Ne féljetek, van én nékem pénzem ... És hogy igaza volt, azzal bizonyította be, hogy felépítette az egész várost egymaga. Nos, szép idők lehettek ezek, őszintén saj­nálja itt mindenki, hogy elmúltak. Elmúltak visszavonhatatlanul, örökre ... Legújabb/ Fontost (1938. XX te.) írták. Hegedűs József dr. és Fejér Endre dr. Tartalma: a törvény, végrehajtási utasítás, magyarázatok példák Ara 4.- P. Portó 20 fillér A 609 milliós egyszeri vagyonadó (1938. XX. te.) Teljes törvény, végrehajtási rendelet és tör­vényjavaslat szöveg. Számos magyarázó jegyzet. Részletes betűsoros tárgymutató. Összeállították: D­r. Szepesy Mihály ügyvéd, dr. Zádor Károly hites könyvvizsgáló. — Kapható a Magyarság könyvosztályában. Budapest, Eskü­ öt 6. Ara: P 8.60. 240 oldal. Egy fenyőfából épült öreg szélmalomban Mi lehet az oka ennek a változásnak, ez a kérdés vetődik fel az emberben, ahogy ezeket a mozdulatlan, csendesen haladó szél­malmokat látja. Feleljen rá az, aki a legille­tékesebb, maga az egyik molnár. Nagyon csendes már a malom, egészen elhagyott, amelynek az ajtaján zörgetek, és bizony már arra gondol az ember, hogy ta­lán nincs bent senki sem, mikorra végre nagynehezen mégis csak kicsoszog az öreg és gyanakodóan, hunyorgó szemmel néz reám. Minden ékesszólásomat össze kell szedni, mire meg tudom neki magyarázni, hogy nincs semmi rossz szándékom, csak éppen a malmát akarom látni, közelről, be­lülről Megcsóválja a fejét: — Nincs exen süt bobbi ... De teásán mégis «­oszlik a házaimat!«« sága és amikor megmondom, hogy nálunk, az én hazámban is igen sok szélmalom van, valahogy lassan mégis csak felmelegszik és barátságosabb lesz. — Mert óvatosnak kell ám lenni, — mondja halkan, amíg bevezet a malomba, — az ember sohasem tudhatja, ki mit akar. Bent csend van, szinte halotti csend. A falak szürkék, lisztpor lepte be őket, pók­hálók csüggnek minden sarokban, mozdu­latlanul, szinte berozsdásodva állanak a hengerek, alszanak a malomkövek, mély ha­lálos álmot. Az öreg magyaráz, halkan, csendesen: — A főtengely­ áttéttel viszi fel a pad­lásra, ahol a vitorla hajtódik ... Persze min­den fából készült, még a fogaskerekek is. Régen, az igen, akkor még tudtak faragni. Tessék nézni ezt az egész szerkezetet, a nagy­apámé volt, azelőtt meg az ő nagyapjáé. Isten tudja, milyen régi már. Pedig fenyő­fából van, gyantás fenyőfából És mégis tart, örökös dolog. És hogy öröl, csak látná az úr ... Megnézünk mindent, a szeszélyes, össze­visszafutó gerendákat, a lisztlepte kerekeket, az üres, mozdulatlanul pihenő hengereket. Elszomorodik az ember, ahogy látja ezt a zsibbadt, csendes haladást. — Pedig szép mesterség ez, uram, — mondja az öreg sóhajtva, — csakhát ma már nem ér semmit... Szép, uj világ ~ sóhajtja a régi molnár Kérdezem tőle, mi az oka hát mégis, hogy igy veszendőnek, pusztulónak indultak a malmok és hogy a régi időnek, amelyről olyan sok szépet hallottam, így vége lett. — Más világ már ez ... — mondja és só­hajt megint, keserűt, — megváltozott már minden. Villany hajt, kérem, minden mal­mot. Itt van Münster. Hermesburg. Sok­an. Mindenütt új malmok, nagyok, hatalmasak. Mi meg állunk, elhagytak bennünket, elma­radoznak lassan az őrlők. Azt mondják, jobb lisztet kapnak ott. A malmunkat pedig megveszik,, lerombolják. Minket, öreg mol­nárokat hívnak át oda, az új malmokba. Engem is hívtak, dehát nem megyek. Én hát nem! Majd csak lesz valahogy. Amíg bí­rom, majd csak megélek. Ez a világ már nem a miénk, hanem a fiataloké. Szép, ó, világ... Ahogy ezt elmondja, elmosolyodik kicsit gúnyosan, kicsit keserűen. Elnézem az öreget, fáradt, ráncos arcát és egészen megindulok, amikor látom, hogy kihull szeméből a könny ... Bizony, meghúzták már a harangot ezek fölött a régi épületek, intézmények fölött, új emberek jönnek, gyorsabb, lázasabb az élet, más az élet ritmusa, talán praktikusabb, talán modernebb, dehogy egyszerűbb, és hogy nincs benne már semmi romantika, az bizony igaz ... Megyünk tovább, az autó suhan a széles betonúton, közeledünk megint a városhoz. Az útszélen hatalmas épület, látom rajta, hogy malom az is. De ez már más. Uj, vil­lany-malom. Zakatolás hallatszik, minden csupa élet, sorbaállnak előtte a teherautók, megrakva mindegyik hatalmas zsákokkal, gabonával, liszttel... Visszanézek. Éppen most fordul egyet az egyik öreg szélmalom vitorlája. Mintha bú­csút intene. Vagy talán segítségért könyö­rög ... Nem tudom ... !*■ im­m VMS 5 OUv9 AH nx Htm*. Beleszólunk az asszonyok dolgába Nagy dolgok történik* manapság Budapes­­ton. Asszonyhetet tartanak és most azt halljuk, hogy a hetet meghosszabbították, mert újabb két női szónok jelentkezett. Már a tanácskozá­sok megkezdése előtt kétségbeestünk szón, mikor lesz vége az Asszonyhétnek, ha csak a legelső szónok is elkezd beszélni? Kétségbeesé­sünk alaptalan volt. A szónok nagyon hamar végzett — néhány nap alatt. A második szónok — legyünk kissé rosszindulatunk — remélhe­tően most is beszél. Az Asszonyhét tehát nem bonyolódik le simán, miért is szerénységem, mint nős, gyermekes családapa és egyetlen feleség alapos ismerője, a szónoklás terén ezen­nel felajánlom szabadalmazott rendcsináló módszeremet, amely 19 a következőkből: 1. Próbálja meg az Asszonyhét elnöksége összehívni a legközelebbi vitaülést, de azzal a feltételleá, hogy senki sem szólalhat fel. Az ülés teljes rendben fog lezajlani. Tudniillik senki sem jön el arra, mert nem lehet beszélni. 2. Ha éppen zárszónak kell, hívják el, ké­rem, órabérbe a feleségemet. Meg fogunk gaz­dagodnál­­• a férfiak — jaj, bora mepekf­é­­rfiak. A vit­aa ajafafcaa Mnénitt két alánokat könnyese­n« lehet aserelzé. Híaták öme Okét valahol másutt és áttltsa egyik, hogy különb a ruhája, mint a másiknak. Esaa úgy kissóna­­kolják magukat, hogy nem manó azote as Asszonyhétre. 4. Ha az Asszonyhét, mondjuk, három esz­tendő múlva sem fejeződne be, ajánlom, a ne­gyedik esztendő elején, mondja ki az elnökség, hogy minden ülésért fejesnként két pengőt kell fizetni, azonkívül a szónoklások tárgya sem férfi, sem piac, sem választójog, sem ruha, ék­szer, szabó, kalap­om lehet. 6. Ha én intézném az Assxooyhetet, beenődí­teném a sok asszonyt a Vigadó nagytermébe, rájuk zárnám az összes ajtókat s nőt ruhába öltözve igy kezdeném: — Hallgassatok csak ide, asszonytársaim! Az én férjem egy utolsó.... azután otthagynám őket. A többit lásd három héttel utóbb a napilapokban „az asszonyok összerombolták a Vigadót" című cikkben. 6. Feltéve azonban, hogy az Asszonyhét után még marad néhány életben levtt férfi Budapes­ten, egy utolsó és nagyon bevált tanácsot adok. A hölgyek, akiknek politikai, szakácsmű­vészeti, lakás- és egyéb problémáik vannak, rendezze­nek egy táncmulatságot valahol. Vonultassák fel oda önállóságukat. Ott leszünk mi is (fele­ségek nem értesítendők) és magunkkal hozunk az ügyben rendkívül érdekelt fiatalembereket: a) a Turuszövetségből, b) a Hungarista pártból, c) az öná­llósítási alapra jelentkezők közül, d) az EPOL-ban jelentkező házasulandókból és végül e) azoknak a seregéből, akik a Magyarságnál cikkeiket akarják elhelyezni. Kölcsönösen megrendezzük a mulatságot, a hajnaltájban csinálunk egy Megkérési Hetet Leteszem a garast, hogy amennyiben a hölgyek még nem lennének férjnél (ha férjnél lenné­nek, nem érnének rá Asszonyhetet rendezi), a hét leteltével, azt is feltéve, hogy van némi ho­zományuk, esetleg biztos állásuk stb., végül ha elég csinosak is, soha többé Budapesten Asszonyhetet nem fognak rendezni, hanem ki­ki a saját otthonában fog szónokolni nem egy hétig, sem kettőig hanem háromezeregyszáz­­húszig. Hatvan évi házasságot véve alapul. És hogy fog szónokolni? Az összes ablakokat, aj­tókat elviszi a huzat. Eddig van a tanácsadóm. Végezetül pedig bocsánatot kérek, hogy az Asszonyhetet kifigu­ráztam. Nincs nálam nagyobb tisztelője a höl­gyeknek,­­ feltéve, hogy naponta csak hu­szonhárom és háromnegyed órát beszélnek, a többiben pedig aludni hagynak. Faván Most jelent meg a szenzációs sikert elért Kovács Gabriella 1800 JAZZ-AKKORD című­ zsebkönyvének második kiadása. Naturalistáknak, kottaolvasóknak kedves szó­rakozást nyújt ez a könyvecske, amelyből minden hangszeren, minden kedvére való melódiához tud kíséretet komponálni. A második kiadás leszállított áron kerül forgalomba. Ara portóval P 2.0. Megrendelhető a Magyarság könyvosztályán Budapest, IV. Eskfl­utt D. aa.

Next