Magyarság, 1940. január (21. évfolyam, 1-24. szám)
1940-01-03 / 1. szám
*j n. ’ j I ^ s'j ■ /(»*' Y Y{ \Ji C* &jun,a*r q£^.,jQ.' 11 KIADÓTULAJDONOS, MAGYARSÁG LAPKIADÓ BT. # A MAGYAR /^ii^ FELELŐS SZERKESZTŐI ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓ. ohA NEMZETI SZOCIALISTA ráttkay r. Kálmán FŐSZERKESZTŐ fcS FELELŐS KIADÓ, MOZGALOM NAPILAPJA FŐMUNKATÁRS: IFJ VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. 'U ' 'W FIALA FERENC Budapest, 1940 ----I XXI. évfolyam január 3. Szerda______,________________________________________________________________ |//.168 (5475) szám ÚTVESZTŐBEN Irta: Mattyasovszky Kornél Teleki Pál gróf miniszterelnök épp úgy, mint elődei, terjedelmes cikket írt, a múltról és a jövő magyar feladatairól. Miniszterelnöki beszédekkel és cikkekkel bőségesen van alkalmunk foglalkozni és ez a cikk is csak olyan alkalom a sok közül, amely mellett ellenzéki mozgalom nem mehet el szó nélkül. Azokkal az eseményekkel és azokkal a reflexiókkal, amelyeket a miniszterelnök úr ezekhez az immár történelmi eseményekhez fűz, nem foglakozunk, ezek a felelős államférfi, a tudós, az örvendező magyar ember megnyilatkozásai, ezt mi sem érezzük és gondoljuk másnak. Cikkének kétharmad részében azonban a miniszterelnök úr, mint politikus szól a nemzethez, mint alkotmányos miniszterelnök, aki bírál és egyben programot is ad. A felelős miniszterelnöknek, a politikus Teleki Pálközül, amely mellett ellenzéki mozgalomra kényszerítenek bennünket. Nem értjük, milyen „magyar feladatok realitásaitól elzártan élő nemzedékről” beszél a miniszterelnök úr, bár megállapításának kiindulópontja a technikai vívmányokra való utalás. Akár a háborús, akár a háború utáni nemzedékről beszél, megállapítása nemcsak helytelen és téves, hanem bántó is, egy egész közéleti és politikai nemzedékre. A nagy magyar realitásokat mi láttuk meg. A katona politikus Gömbös Gyula hívei. A lövészárkok bajtársi szellemében élő, az életéés a halait egyformán félni és ismerni tudó katonageneráció. A szociális igazságtalanságokat legjobban érző háború utáni nemzedék. A gazdasági élet egyoldalúságát, a zsidók gazdasági hatalmát legjobban érző mai generáció Ezt a nemzedéket a miniszterelnök úrnak jobban kellene ismernie. Nem mint politikusnak, nem mint miniszterelnöknek. Mint főcserkésznek. Aki az ifjúságot, talán két nemzedéket is, vezetett egy hazafias és katonás mozgalomban. Ha mégis a realitásoktól elvártnak hiszi, mélységesen téved és nem ismeri a magyar társadalom vezetésre alkalmas fiataljait, sem képességeiket, sem céljaikat, sem vágyaikat, sem reális magyarságukat A miniszterelnök komolyodásnak nevezi „a szélsőségek levetését”. Kénytelenek vagyunk ezt a megállapítást magunkra vonatkoztatni, bár mondhatnók, nem ingünk, ne vegyük magunkra. Magunkra vesszük, mert pár esztendő óta szélsőség alatt bennünket, magyar nemzetiszocialistákat értenek. Ha a mi szélsőségünk komolytalan lett volna és komolytalan lenne, akkor nem kaptunk volna alkotmányos választási küzdelemben majd egymilliónyi magyar szavazatot Ha komolyan lenne ,nem volnának mozgalmunk tagjai sorában komoly magyar értékek, egyetemi magántanárok, magasrangú nyugalmazott köztisztviselők, nem volnánk arisztokraták, nagybirtokosok, nem volna velünk a józan és politikailag műveltnek nevezhető, komoly magyar munkásság nagy része, nem volna velünk az öntudatos és meggondolt kisgazdatársadalom egy része, hanem mindezek a társadalmi osztályok — a magyar politikai, szellemi, irodalmi és közélet számost kiváló reprezentánsa, — a miniszterelnök sskrrai lennének. Vagy a kisgazdapárttal. Vagy a liberálisokkal. Esetleg a legitimistákkal. De hogy velünk vannak, ez azt mutatja, hogy nem, — ahogy a miniszterelnök úr írja — ,Játszadozunk a felszínen mindenféle eszmékkel, rendszerekkel, szervezetekkel”, hanem igenis halálos komolyan készülünk új társadalom és országépítésre. Nem játék ez miniszterelnök úr, hanem milliónyi magyar kemény akarata, lángoló hite, egy szociálisabb Magyarországért, a magyar faji gondolat érvényesülésének diadaláért. Nálunk is megvan erre az esztendőre és a többire is éppúgy a programunk, mint ahogy a miniszterelnök úrnak megvan. A veszélyben, amelyre a miniszterelnök úr céloz, igenis mi is magyarok vagyunk és összefogunk mindenkivel, aki magát magyarnak vallja, hiszen a magyar országépítés nem egy pár esztendőn, vagy egy pár hónapon múlik. Bár azt hisszük és azt valljuk, hogy a veszély kisebb lenne, az európai népek hatalmas versenyével kapcsolatban, a világnézetek roppant birkózásának idején, ha a mi belső átalakulásunk folyamata már megkezdődött volna, vagy különösképen azon már túl is lennénk. Most pedig arra kérjük a miniszterelnök urat, hogy pontosabban jelölje meg nekünk azt a homályos kijelentést, „nyugodtan járhatjuk a magunk magyar útját”. Mit jelent ez? Erről a magyar útról már hónapok, sőt esztendők óta hallunk beszélni, de ennek a magyar útnak, ennek a járhatónak nevezett útnak egyetlen egy köve nem világos előttünk. Nem titkoljuk és nem titkoltuk sohasem, hogy a kormányzati rendszerről az a véleményünk, hogy nem ő diktálja a reformok tempóját, szükségességét és mikéntjét, hanem részben a korszellem követelményeinek enged, inkább vonakodva, mint örömmel, részben pedig a tömegmozgalmak ösztönző hatásának engedelmeskedik. A nép és az idő sürgeti a miniszterelnök urat és a kormányt. Nem pedig a kormány sürgeti a népet, magyarabb magyarrá, szociálisabb emberré, a társadalmi igazságot jobban szolgál, polgárrá válni! Ez pedig nagy különbség. Hónaapuk díág urjuk, •— innen iná.t nem tehetünk — hogy esztelen szélsőségeseknek, felforgatóknak, fantáziátlan fantasztáknak, ködevőknek, felforgatóknak nevezzenek bennünket. Minden megfogható bizonyíték nélkül. Cikkek, könyvek, röpiratok serege jelent meg mozgalmunk ellen. Ezek jobb híján mindig személyeskedők voltak, de soha, egyetlen egyszer sem cáfolták meg komolyan egy elvi és világnézeti harchoz illően a például már hét esztendővel ezelőtt kiadott programunk egyetlen pontját sem. Mert ha így volna, akkor a műveit magyar középosztály, a felvilágosult munkásság és az értelmes parasztság egyetlen egy tagja sem volna velünk. Ezzel szemben nem ismerjük a miniszterelnök úr járható magyar útját. Hajlandó-e megdönteni a miniszterelnök úr a pénzüggyi feudalizmus még ma is meglevő bástyáit? Hajlandó-e a miniszterelnök úr a magyar gazdasági életben olyan szellemet, olyan rendszert meggyökeresíteni, amely a zsidóság uralmát a gazdasági erők, a nemzetgazdasági felségjogai felett maradéktalanul kikapcsolja? Hajlandó-e a miniszterelnök úr a vérszegény, s a földművelésügyi miniszter úr által is kezdetlegesnek nyilvánított kishaszonbérleti törvény helyett komoly földreformot csinálni? Hajlandó-e a miniszterelnök úr az államilag szubvencionált szövetkezeti hitbizományok vezetőinek mammut fizetését megszüntetni és a jóformán éhbérért dolgozó kistisztviselők fizetését becsületes megélhetést biztosító minimumban megállapítani? Hajlandó-e a miniszterelnök úr a kötelező munkaszolgálatot bevezetni és így a nemzet számára megszerzett hatalmas emberi munkaenergiát közérdekű közmunkák megvalósítására beállítani? Hajlandó-e a miniszterelnök úr a zsidókérdést véglegesen és megnyugtató módon elintézni? És végül hajlandó-e a miniszterelnök úr mindarra, amelyet fentebb, mint programot felsoroltunk, s amelynek megvalósításában több millió magyar testvérünk hisz. Mert ha igen fenntartás nélkül melléje állunk és ekkor együtt mondhatjuk, hogy ez a járható magyar út! De amíg ezt nem mondja és nem írja, addig külön utakon járunk. Hogy melyik lesz a járható magyar út, azt majd eldönti a nemzet és a történelem. Addig azonban úgy érezzük, hogy a miniszterelnök úr maga is útvesztőben jár. A finnek döntő csapást mértek a szovjetseredre a snomassalmii harcvonalon Vízbefullasztottak egy ellenséges Hadosztályt, Anglia megsegíti Finnországot, Norvégia keresztülengedi a hadianyagot Támadni fog az angol-francia sered Nyugaton? Elmúlt az újév napja is, anélkül, hogy a harctereken, vagy az egymással szembenálló országok, esetleg a semlegesek diplomáciai köreiben valami döntő esemény adódott volna elő. Mindamellett jelek vannak arra, hogy ha egyelőre nem is a harctereken, a diplomáciai fronton kétségkívül újabb változásokat érlelnek a megváltozott viszonyok. A finnek megsegítésének kérdése ma már döntésre érett. Ha Anglia és Franciaország valóban segíteni akarnak a vitézül küzdő kis nemzeten, akkor a segélynyújtást egy pillanatig se halogathatják. És úgy látszik, ezúttal nem is halogatják. Anglia nyíltan hangoztatja, hogy segítséget küld a szorongatott finneknek és hasonlóképpen támogatást helyezett kilátásba Franciaország is. Hogy már most ez a segítés technikailag hogyan vihető keresztül és annak effektuálása mennyiben fogja befolyásolni a skandináv országok helyzetét, egyelőre bizonytalan. Nem tudni azt sem, hogy a norvég trónörökös az antantországok segítségétől adódó, vagy más fenyegető eseményekre célzott-e, mikor azt mondotta, hogy Norvégia valószínűleg komolyabb helyzetbe kerül, mint amilyenben bármikor volt. Kérdéses ez azok után a jelentések után is, amelyek arról szólnak, hogy Svéd- és Norvégország állítólag ígéretet tettek a nyugati nagyhatalmaknak, hogy a Finnországnak szánt hadianyagszállítmányokat területükön akadály nélkül átengedik. Nincs tisztázva annak a jelentősége sem, hogy a moszkvai angol követ elutazott Moszkvából és állítólag — legalább egyelőre — nem is megy vissza állomáshelyére. Lehet, hogy ez a gesztus Anglia részéről a diplomáciai viszony megszakításának egy udvarias formája lesz Oroszországgal szemben, amire sok valószínűség van, hiszen Anglia eddig mindig igyekezett a legszimpatikusabb diplomáciai módszereket használni a Szovjet Birodalommal szemben. Persze az is lehetséges, hogy az Eingol követ visszahívása csak véletlenül esik össze a finn segítségnyújtás nyílt kijelentésével, ügessen kétségtelen azonban, hogy a finnek tényleges megsegítése még inkább kimélyíti az Anglia és Szovjetoroszország közti ellentéteket. 40 fokos hideg és farkascsordák a rerencnyomban Hiábavaló támadások a Hannerheim-vonal ellen London, január 2. A finnek kedvező katonai helyzete az új esztendőben sem változott. A karéliai földszoroson 200.000 főnyi átszervezett, tekintélyes mennyiségű orosz hadsereg támadta 36 órai tüzérségi előkészítés után rendkívüli hevességgel a Mannerheimvonalat, de rendkívül nagy veszteségek árán sem nyertek talpalatnyi teret sem. A velük szemben álló 300.000 főnyi válogatott finn csapatok a Mannerheim-vonal mögött még két másik védelmi rendszert építenek, úgyhogy a szovjetoroszok még áttörés esetén sem keríthetnék be a finn arcvonalat. A Loboga-tótól északra a finnek folytatják győzelmeik kiaknázását és tekintélyes mennyiségű hadianyagot zsákmányolnak és foglyot ejtenek. Agiajärvi körül a csatateret jól felszerelt, válogatott szovjetorosz ezredek katonáinak kőkeményre fagyott holtteste borúja. Sallá és Petsamo között a 40 fokos hideg teljesen megbénította a hadműveleteket. Finnország legészakibb részén a szovjetoroszokat óriási csordákban követik szibériai farkasok. (MTI) Berlin néve szerint: Anglia egészen Finnországig szeretné kiterjeszteni az európai háború színterét Berlínből jelentik. A külföldi laptudósítók számára rendezett szokásos sajtófogadáson hétfőn az egyik külföldi újságíró szóbahozta azokat az angol lapjelentéseket, hogy Anglia most már teljes erővel támogatja Finnországot. Német illetékes helyen ezzel kapcsolatban kijelentették, hogy ez az angol támogatás megint csak azt bizonyítja, amit Berlinben már régen tudnak, hogy tudniillik Anglia egészen Finnországig szeretné kiterjeszteni az európai háború színterét. Arra a kérdésre, lát-e Németország okot, hogy beavatkozzék a finn-orosz viszályba, illetékes helyen kijelentették, hogy ilyen okot nem látnak mindaddig, amíg Nagybritannia nem akar támpontokat teremteni a maga számára Finnországban. Az angol nagykövet elutazó!! Moszkvából London, január 2. Sir William Leeds moszkvai angol nagykövet búcsúlátogatást tett Molotov külügyi népbiztosnál. Moszkvában hivatalosan jelentik, hogy az angol kormány nem hívja ugyan vissza moszkvai nagykövetét, de esetleg határozatlan időre fogja szabadságát meghoszszabbítani, tekintettel a jelenlegi angol-szovjetorosz viszonyra. ÁRA: 10 FILLÉR / Í!\ mia* ) apestig Anglia bejelentette, hogy „tőle tehető segítséget“ nyújt Finnországnak Londonból jelentik. Az angol kormány közölte a Népszövetséggel, hogy kész minden tőle telhető segítséget nyújtani a finn kormánynak és már megtette ebben az irányban a szükséges lépéseket. Ez azt jelenti, hogy Anglia teljesíti kötelezettségeit a népszövetségi határozat alapján. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője szerint soron kívül sürgősséggel kezdik meg a Finnország által Angliában és Franciaországban rendelt hadianyagok szállítását, amelyet szeptemberben a nyugati háború kitörése miatt megszüntettek.