Magyarság, 1940. március (21. évfolyam, 49-72. szám)
1940-03-01 / 49. szám
BUDAPEST, 1946. MÁRCIUS 1. jw&camslfi mmm ot &.e.&postyzaLÜK&cske., kötetük •. A Voy-Payer együttes eltűnik a MÉP éléről. A Nemzetőr című hétfői lap az elmúlt vasárnap este már nem Kodolányi János nevével jelent meg a budapesti utcákon. A fejlécről levették Kodolányi nevét, a lap belsejében pedig rövid pár sorban el is búcsúzott a szerkesztőség a távozó főszerkesztőtől Nem tudjuk, miféle politikum húzódik meg emögött a változás mögött. Egyelőre Ambrus József, a Turul Szövetség fővezére irányítja a lap szerkesztését, aki már eddig is vezető szerepet játszott a lapnál, mint munkatárs és mint a Nemzetőr Kft. egyik tagja. Egyesek Németh Imre nevét emlegették a lappal kapcsolatban, most már azonban bizonyos, hogy ebből a kombinációból nem lesz semmi. A „főszerkesztéssel’’ járó munka adminisztratív részét a lap közgazdásza, Kugyi Virág vette át. Mondják, hogy ő közölte már Kodolányival is a felmondást, mégpedig nem éppen „virágnyelven”. Kodolányi persze nem hagyta magát, úgyhogy heves szóváltás zajlott le a lap szerkesztőségének legfelsőbb köreiben. Kodolányi rég várta már a felmondását. Kügyi Virág, a sokszor nagyon is energikus közgazdász-szerkesztő ugyanis Kodolányi több cikkét visszatértette már az utóbbi időben. « " , Az egész világsajtót bejárta már j . s az a hír, hogy Mussolini lázas l.n.m . ütemben építteti az 1942. évben megnyíló római világkiállítást. Az olasz fasizmus a békének dolgozik akkor is, amikor Európa két frontján is háború folyik. örömmel jelenthetjük, hogy a fasiszta munkatempótól ezúttal Magyarország sem maradt el, legalábis az áldott adminisztráció terén. Máris kiválasztották a római világkiállítás magyar csoportjának igazgatóját, mégpedig Zichy János gróf személyében. Egyelőre még nem tudjuk ugyan, hogy mi mindent állítunk majd ki Rómában, megnyugtató azonban, hogy van már valaki, aki ebben a kérdésben dönteni tud . . . Zichy János gróf ambíció- zus, fiatal ember. — egyébként az IBUSz idegenforgalmi osztályán dolgozott. « Nacionalista érzelmű munkásságunk, mint köztudomású, sajnos, többféle szervezetbe tömörült. A legnagyobb erőt a nemzetiszocalista pártok munkásszervezetei képviselik ugyan, de tekintélyes tömeget jelentenek a különféle, kevésbbé politikai jellegű szervezetek is. Nemrég érdekes tárgyalások indultak meg ezeknek a szervezeteknek a vezetői között. Memorandum készül, amelyben a keresztény magyar munkásság az összkormánynak akar feltenni néhány kényes és kellemetlen kérdést. Meg akarják kérdezni, hogy tulajdonképpen hozott-e valamit a magyar munkásságnak az a bizonyos sokat emlegetett őrségváltás. A címekkel, előnevekkel, címerekkel dekorált, sokszor nagyon is sárkányos és törzsökön új igazgatók, tulajdonosok és ügyvezetők bevonultak ugyan a nagyvállalatokba, kérdés azonban, hogy ez az őrségváltás szociális szempontból haladást jelent-e. A munkásság joggal érzi úgy, hogy ében gubát cserélt: az új igazgatók és új kapitalisták átvették a stallumokkal együtt a régi, kapitalista, antiszociális szellemet is. A meotisi vidékről ezúttal egy kis közgazdasági csemegével szolgálhatunk. Sok szó van mostanában közgazdasági körökben egy bizonyos szövetkezetről, amelyet alapítói a Csodaszarvas nyomában szerveztek meg. Az idők szóhasználatának megfelelően a megalapításkor belevették a szövetkezet címébe a „keresztény” szót is, mire azonban a szövetkezet bejegyzésére sor került, a „keresztény” szó már lekopott a szép, hangzatos címből. Nem tudjuk, hogy csak a cím szenvedett-e változást, vagy a lényeg is megváltozott, — továbbra is élénk figyelemmel fogjuk azonban kísérni a szövetkezet munkálkodását. Alapítói és szervezői között ugyanis szép számmal vannak a már említett irányban lekötelezett politikusok is, márpedig ha egy gazdasági szövetkezet politikai jellegű, akkor minden bizonnyal különös figyelmet érdemel. Ítéletet csak akkor mondunk a tömörülés létjogosultsága és hasznossága felett, ha majd láthatjuk a beszervezett keresztény kisemberek üzleti mérlegét. Erősen kételkedünk ugyanis abban, hogy akárcsak ötpengő hasznot is hozott a szövetkezés azoknak a kisembereknek, akik 50 pengős rétieket fizettek a szövetkezetnek! Megírtuk már, — az érdekeltek nem kis morgolódására, — hogy Vay báró távozása a MÉP pártelnökségi tisztségből immár befejezett tény. Az egykor rettegett MÉP elnök, úgy tudjuk, a közgazdasági életben keres elhelyezkedést, minthogy maga is úgy érzi, hogy az ő ideje a kormánypárt irányításában már lejárt. Az egész szélsőjobboldal érdeklődésére tarthat számot az a legújabb értesülésünk, miszerint Vay báróval együtt távozik az Esterházyutcai párt-adminisztráció tótum-faktuma. Pajor Győző is, aki Vay László mellett valami olyanféle szerepet töltött be, mint mondjuk Pollux Castor mellett. A Vay Pajor kettős távozása már csak azért is érdekli a nemezetiszocialista oldalt, mert a múlt év végén lezajlott három időközi képviselőválasztáson, Balatonfüreden, Marcaliban és Fejér megyében Pajor Győző szervezte meg a MÉP, a közgazdasági hatalom és a választási hideg terror három együttes diadalát ... * ) A Fiala-Sulyok perben elhangzott törvényszéki Indokolás sorban megcáfolta Sulyok Dezső parlamenti állításait A büntetőtörvényszék Lengyel-tanácsa csütörtökön reggel mondott ítéletet a már régóta húzódó Fiala-Súlyok perben. Ismeretes, hogy Sulyok Dezső 1938 májusában éles támadást intézett a Szálasi-család ellen, azt állítván, hogy a Szálasi családban egy csöpp magyar vér sincs, ennélfogva a Szálasiak nem magyar állampolgárok, sőt idősebb Szálasi Ferenc jogtalanul használta az őrnagyi címet Sulyok Dezső állításait „ismeretlen” helyről szerzett okiratokkal és fotókópiákkal támasztotta alá, de Hubay Kálmán 24 órán belül megcáfolta Sulyok Dezsőt Az üggyel kapcsolatban a múlt esztendőben Fiala Ferenc, a Magyarság főmunkatársa, cikket írt Súlyok Dezsőről, amelyben foglaltakért Sulyok Dezső rágalmazás miatt büntető feljelentést tett a cikk szerzője ellen. Az ügyet folytatólagos főtárgyaláson a büntetőtörvényszék Lengyel János tanácsa tárgyalta. A tárgyalás során kihallgatták Hubay Kálmán országgyűlési képviselőt és idősebb Szálasi Ferencet is. Ilyen előzmények után került sor a csütörtöki főtárgyalásra, amelyen a vád- és védőbeszédek elhangzása után a büntetőtörvényszék ötven pengő pénzbüntetésre ítélte Fiala Ferencet, a büntetés végrehajtását azonban három évi próbaidőre felfüggesztette. Védelem, vagy mellébeszélés Dr. Lengyel János tanácselnök a tárgyalás megnyitása után Sulyok Dezső dr. jogi képviselőjének Schachtitz János zsidó ügyvédnek adta át a szót. — Ez egy úgynevezett politikai per — kezdte beszédét Schachtitz dr., — ami még sokkal súlyosabb kötelességet ró a felekre, mert a politikai ingoványokról át kell vezetni az ügyet a jogszabályok területére Sulyok Dezső sem Szálasi Ferencet, sem a Szálasicsaládot személyében, tisztességében és becsületében nem kívánta sérteni, ő tisztára politikai élt tulajdonított parlamenti beszédének. Később meglehetős terjedelmesen fejtette ki a maga jogi és politikai nézetét Schachtitz dr. és bizonyos paragrafusokra való hivatkozással próbálta megtagadni a volt 43-as honvéd magyarságát azért, mert a szabadságharc után besorozták az osztrák hadseregbe és ezredével Bécsbe helyezték. Beszéde általában jogi vonatkozású volt és mentes volt minden magasabb szemlélettől. Dr. SzappanosJózsef védőbeszéde A meglehetősen hosszúra nyújtott vádbeszéd után Szappanos József dr. védőügyvéd emelkedett szólásra, aki szerint a valóság bizonyítása mindenben sikerült és ezért kérte védence felmentését. Igaz, hogy a Sulyok Dezső által bemutatott fotókópiák nem hamisak, de a tárgyalás során beigazolást nyert, hogy az erzsébetvárosi görögkatolikus plébánossal fondorlatos módon íratták be a latin nyelvű keresztlevélbe a becsületes Szálasi név helyett az idegenhangzású Szalosján nevet. Az is igaz, — folytatta Szappanos József dr., — hogy Sulyok Dezső nem a maga pénzéből támogatta a pápai szociáldemokrata szövetkezetet, de egy keresztény politikát hirdető politikusnak távolról sem lett volna szabad egy olyan marxista intézmény ügyeinek a vállalása, amelyről világosan kiderült, hogy 170.000 márka kölcsönt vett fel a német szociáldemokratáktól. — A tárgyalás során — fejezte be beszédét Szappanos dr., — megállapítást nyert, hogy a Szálasi család magyar származású, hogy sohasem mondottak le magyar állampolgárságukról, s így helyt nem állók Sulyok Dezsőnek a magyar parlamentben elhangzott vádjai. Ezek figyelembevétele mellett kérem Fiala Ferenc felmentését „Szálasi Antal mindig magyar állampolgár volt“ De helytelen Sulyok Dezső azon másik állítása is, hogy idősebb Szálasi Ferenc, illetve édesapja, Szálasi Antal elveszítette volna magyar állampolgárságát A bíróság előtt idősebb Szálasi Ferenc okmányokkal igazolta, hogy édesapja Szálasi Antal mindenkor megtartotta magyar állampolgárságát és arról sohasem mondott le. Sulyok Dezső következő állítása, hogy Szálasi Ferenc önkényesen és hatósági engedély nélkül vette fel a nevét. A bíróság ezzel szemben megállapította, hogy Sulyok Dezsőnek ez az állítása önkényes volt, mert Szálasi Ferenc eredeti okmányokkal bizonyította, hogy már nagyapját is Szálasinak hívták. A misztikus „jan“-végződés Lengyel János tanácselnök ezután rátért a Szálasi és a Szalasján név közötti összefüggésre, illetőleg az összefüggés elemzésére. Az indokolásban kifejtette, hogy az örmények a „jan“-végződés az „ia” helyettesítésére használják, amit bizonyít az is, hogy az ősi székely Csiky nevet igen gyakran Csikjannak írják. Különben is a Sulyok Dezső által bemutatott okmányon azért szerepelt a „jan“-végződés, mert az állítólagos dr. Varga határozottan kérte az erzsébetvárosi görögkatolikus lelkészt a Szalasján név beírására. Az erzsébetvárosi katolikus lelkész írásbeli közlése szerint, az illető Varga azzal magyarázta az örmény végződés szükségességét, hogy az egy hagyatéki ügyben perdöntő jelentőségű. A Szálasi család neve a bemutatott okmányok alapján többféleképpen írható, „i“-t, vagy„y“-ont, egy ,,l“-et, vagy két „l“-et használtak, mert a régi családi iratokban ez „... minden alapot nélkülözne" De Sulyok Dezső azt is állította, — folytatta az indokolás, — hogy idősebb Szálasi Ferenc jogtalanul használta az őrnagyi címet. Ez is valótlan, mert egy honvédelmi minisztériumi leirat szerint a törvényszék hitelt érdemlően megállapította, hogy idősebb Szálasi Ferenc őrnagyi ranggal ment nyugdíjba és csak később állapították meg pontos katonai címét. Az örmény származásra vonatkozólag is érdekes fejtegetésbe bocsátkozott a bíróság, amennyiben megállapítottta, hogy Sulyok Dezső önmagát megcáfolva állította, hogy Szálasiékban egy csöpp magyar vér sincs. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a Szálasi név régi erdélyi név és csak az erzsébetvárosi örmény környezetben örményesedett el. A bíróság szerint semmiképen sem lehet megállapítani, hogy a Szálasi családban van-e apai ágon akár egy csöpp örmény vér is. Végezetül kimondotta a királyi törvényszék, hogy a főmagánvádló minden alapot nélkülözve vont le következtetéseket a kezébe juttatott okmányok alapján. A törvényszék szerint egyébként nem nyert beigazolást, mintha Sulyok hamis kópiákat tett volna a Ház asztalára és ezért meg kellett állapítani Fiala Ferenc bűnösségét, de a körülmények azt annyira enyhítik, hogy a bíróság ezzel arányban álló büntetést, a kiszabott pénzbüntetést, illetve annak három évre való felfüggesztését elegendőnek találta. Fiala Ferenc és védője megnyugodott az ítéletben, míg Sulyok ügyvédje a bíróság öszszes megállapításait és határozatait megfellebbezte. nA cikket mégegyszer megírnám.. .“ A védőbeszéd elhangzása után Fiala Ferenc, az utolsó szó jogán szólalt fel. — Ennek a pernek az anyaga — mondotta Fiala Ferenc — már régen túlnőtt a Súlyok—Fiala per keretein, de túlnőtt a Szálasi család védelmén is. Nemcsak politikai hajszáról, hanem az egész magyarság ellen elkövetett bűnről van szó, akkor, ha tudjuk, hogy Erdélyben a románok mindent elkövetnek a maguk névelemzési törvényének Sulyok Dezső egyoldalúan, minden alapot nélkülözve vont le következtetéseket a kezébe juttatott okmányok alapján** A bíróság ezután rövid tanácskozás után meghozta ítéletét és dr. Lengyel János tanácselnök hosszabb indokolásban magyarázta azt. Megállapította, hogy Sulyok Dezső okmányszerűleg kívánta igazolni a Szálasival kapcsolatos parlamenti felszólalását, de ezek az igazolások nem sikerültek. Keresztény üzletszerzőket az egész ország területén, nádroletta részletfizetésre való eladására felveszek. Hunnia Rolettaüzem, Bp., VIII., Vajdahunyad u. 4. háromféleképpen szerepel. A Szálasi család jóhiszeműségét bizonyítja az a tény, hogy a helyes névhasználatot már húsz esztendővel ezelőtt kérték a belügyminisztériumtól, de választ nem kaptak. Az elnök ezután sorba vette a Sulyok által bemutatott okmányokat és megállapította, hogy az semmit sem jelent, hogy idősebb Szálasi Ferenc előtt németül olvasták fel ifjabb Szálasi Ferenc születési bizonyítványát, tekintve, hogy idősebb Szálasi Ferenc német nyelvű közös hadseregben szolgált. De nem bizonyította be Sulyok azt sem, hogy Szálasi Ferenc nem magyar állampolgár, pedig ezt meg kellett volna tennie. Sulyok Dezső egy semmit semjelentő közöleményből egyszerűen levonta a konzekvenciákat. 3 ihi&di 10 dkg. R 296 5dkg.P 150 ÖSSZES FIÓKÜZLETEINKBEN KAPHATÓ MEINL GYULA RT. magyarrország legnagyobb kávésza köztere a segítségével, hogy becsületes régi erdélyi családokat megfosszanak magyar nevüktől. Idősebb Szálasi Ferenc okmányokkal bizonyította, hogy már a XVIII. század végén Szálasinak írták nevüket. Magyarországon mégis akadt egy olyan országgyűlési képviselő, aki egy újszerű névelemzési elmélettel és egy igen gyanús körülmények között megszerzett okirattal egy becsületes magyar katonacsalád magyarságát akarta elvitatni. Ha Sulyok Dezső állításait vesszük alapul, akkor ezek után nemhogy a Szálasiak, de a Csonkamagyarország határain kívül élő magyarok sem számítanak többé magyarnak. Hogy ennek a pernek a kimenetelét milyen helytelen szemszögből nézik igen sokan, arra a legékesebb bizonyíték az a tény, hogy a tárgyalás során elhangzottakat a magyar sajtó egy része teljesen meghamisított beállításban közölte a maga olvasóközönségével, s ezáltal létalapjában támadta meg a szentistváni gondolatot, amely nem egy név „y”, vagy „i” betűjén, hanem a magyar gondolatban való felolvadásban és azért való áldozathozatalban mutatkozott meg. A cikket megírtam, de a tények ismeretében semmi sem tudna visszatartani attól, hogy az abbanfoglaltakat mégegyszer meg ne írjam.