Magyarság, 1940. március (21. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-01 / 49. szám

BUDAPEST, 1946. MÁRCIUS 1. jw&camslfi m­m­m­ ot &.e.&postyzaL­­ÜK&cske., kötetük •. A Voy-Payer együttes eltűnik a MÉP éléről. A Nemzetőr című hétfői lap az el­múlt vasárnap este már nem Kodolányi János nevével jelent meg a budapesti utcákon. A fejlécről le­vették Kodolányi nevét, a lap belsejében pedig rövid pár sorban el is búcsúzott a szerkesztőség a távozó főszerkesztőtől Nem tudjuk, miféle politikum húzódik meg emögött a változás mögött. Egyelőre Ambrus József, a Turul Szövetség fővezére irányítja a lap szerkesztését, aki már ed­dig is vezető szerepet játszott a lapnál, mint munkatárs és mint a Nemzetőr Kft. egyik tagja. Egyesek Németh Imre nevét emlegették a lappal kapcsolatban, most már azonban bizonyos, hogy ebből a kom­binációból nem­ lesz semmi. A „főszerkesz­téssel’’ járó munka adminisztratív részét a lap közgazdásza, Kugyi­ Virág vette át. Mondják, hogy ő közölte már Kodolányi­­val is a felmondást, még­pedig nem éppen „virágnyelven”. Kodolányi persze nem hagyta magát, úgyhogy heves szóváltás zajlott le a lap szerkesztőségének legfel­sőbb köreiben. Kodolányi rég várta már a felmondását. Kügyi­ Virág, a sokszor na­gyon is energikus közgazdász-szerkesztő ugyanis Kodolányi több cikkét visszatér­­tette már az utóbbi időben. « " , Az egész világsajtót bejárta már j . s az a hír, hogy Mussolini lázas l.n­.m . ütemben építteti az 1942. évben megnyíló római világkiállítást. Az olasz fasizmus a békének dolgozik akkor is, amikor Európa két frontján is háború fo­lyik. örömmel jelenthetjük, hogy a fa­siszta munkatempótól ezúttal Magyaror­szág sem maradt el,­­ legaláb­is az áldott adminisztráció terén. Máris kiválasztották a római világkiállítás magyar csoportjá­nak igazgatóját, még­pedig Zichy János gróf személyében. Egyelőre még nem­ tud­­­­juk ugyan, hogy mi mindent állítunk majd ki Rómában, megnyugtató azonban, hogy van már valaki, aki ebben a kérdésben dönteni tud . . . Zichy János gróf ambíció-­ zus, fiatal ember. — egyébként az IBUSz idegenforgalmi osztályán dolgozott. «­ Nacionalista érzelmű munkássá­gunk, mint köztudomású, sajnos, többféle szervezetbe tömörült. A legnagyobb erőt a nemzetiszocalista pár­tok munkásszervezetei képviselik ugyan, de tekintélyes tömeget jelentenek a külön­féle, kevésbbé politikai jellegű szervezetek is. Nemrég érdekes tárgyalások indultak meg ezeknek a szervezeteknek a vezetői között. Memorandum készül, amelyben a keresztény magyar munkásság az összkor­­mánynak akar feltenni néhány kényes és kellemetlen kérdést. Meg akarják kérdezni, hogy tulajdonképpen hozott-e valamit a magyar munk­ásságnak az a bizonyos sokat emlegetett őrségváltás. A címekkel, elő­­nevekkel, címerekkel dekorált, sokszor na­gyon is sárkányos és törzsökön új igazga­tók, tulajdonosok és ügyvezetők bevonul­tak ugyan a nagyvállalatokba, kérdés azonban, hogy ez az őrségváltás szociális szempontból haladást jelent-e. A munkás­ság joggal érzi úgy, hogy ében gubát cse­rélt: az új igazgatók és új kapitalisták át­vették a stallumokkal együtt a régi, kapi­talista, antiszociális szellemet is.­­ A meotisi vidékről ezúttal egy kis közgazdasági csemegével szolgál­hatunk. Sok szó van mostanában közgazdasági körökben egy bizonyos szö­­vetkezetről, amelyet alapítói a Csoda­­szarvas nyomában szerveztek meg. Az idők szóhasználatának megfelelően a megalapí­táskor belevették a szövetkezet címébe a „keresztény” szót is, mire azonban a szö­vetkezet bejegyzésére sor került­, a „ke­resztény” szó már lekopott a szép, hangza­tos címből. Nem tudjuk, hogy csak a cím szenvedett-e változást, vagy a lényeg is megváltozott, — továbbra is élénk figye­lemmel fogjuk azonban kísérni a szövetke­zet munkálkodását. Alapítói és szervezői között ugyanis szép számmal vannak a már említett irányban lekötelezett politiku­sok is, már­pedig ha egy gazdasági szövet­kezet politikai jellegű, akkor minden bi­zonnyal különös figyelmet érdemel. Ítéle­tet csak akkor mondunk a tömörülés lét­­­jogosultsága­­ és hasznossága felett, ha majd láthatjuk a beszervezett keresztény kisemberek üzleti mérlegét. Erősen kétel­kedünk ugyanis abban, hogy akárcsak öt­­pengő hasznot is hozott a szövetkezés azok­nak a kisembereknek, akik 50 pengős ré­tieket fizettek a szövetkezetnek! Megírtuk már, — az érdekeltek nem kis morgolódására, — hogy Vay báró távozása a MÉP párt­elnökségi tisztségből immár befejezett tény. Az egykor rettegett MÉP elnök, úgy tudjuk, a közgazdasági életben keres elhelyezkedést, minthogy maga is úgy érzi, hogy az ő ideje a kormánypárt irá­nyításában már lejárt. Az egész szélső­­jobboldal érdeklődésére tarthat számot az a legújabb értesülésünk, miszerint Vay báróval együtt távozik az Esterházy­­utcai párt-adminisztráció tótum-faktuma. Pajor Győző is, aki Vay László mellett valami olyanféle szerepet töltött be, mint mondjuk Pollux Castor mellett. A Vay­ Pajor kettős távozása már csak azért is érdekli a nemezetiszocialista oldalt, mert a múlt év végén lezajlott három időközi képvisel­őválaszt­áson, Balaton­füreden, Marcaliban és Fejér megyében Pajor Győző szervezte meg a MÉP, a közgazda­­sági hatalom és a választási hid­eg terror három együttes diadalát ... * ) A Fiala-Sulyok­ perben elhangzott törvényszéki Indokolás sorban megcáfolta Sulyok Dezső parlamenti állításait A büntetőtörvényszék Lengye­l-tanácsa csütörtökön reggel mondott ítéletet a már régóta húzódó Fiala-Súlyok perben. Isme­retes, hogy Sulyok Dezső 1938 májusában éles támadást intézett a Szálasi-család ellen, azt állítván, hogy a Szálasi családban egy csöpp magyar vér sincs, ennélfogva a Szálasiak nem magyar állampolgárok, sőt idősebb Szálasi Ferenc jogtalanul használta az őrnagyi címet Sulyok Dezső állításait „ismeretlen” helyről szerzett okiratokkal és fotókópiákkal támasztotta alá, de Hubay Kálmán 24 órán belül megcáfolta Sulyok Dezsőt Az üggyel kapcsolatban a múlt esz­tendőben Fiala Ferenc, a Magyarság fő­munkatársa, cikket írt Súlyok Dezsőről, amelyben foglaltakért Sulyok Dezső rágal­mazás miatt büntető feljelentést tett a cikk szerzője ellen. Az ügyet folytatólagos főtárgyaláson a büntetőtörvényszék Lengyel János tanácsa tárgyalta. A tárgyalás során kihallgatták Hubay Kálmán országgyűlési képviselőt és idősebb Szálasi Ferencet is. Ilyen előzmé­nyek után került sor a csütörtöki főtárgya­lásra, amelyen a vád- és védőbeszédek el­hangzása után a büntetőtörvényszék ötven pengő pénzbüntetésre ítélte Fiala Ferencet, a büntetés végrehajtását azonban három évi próbaidőre felfüggesztette. Védelem, vagy mellébeszélés Dr. Lengyel János tanácselnök a tárgyalás megnyitása után Sulyok Dezső dr. jogi kép­viselőjének Schachtitz János zsidó ügyvéd­nek adta át a szót. — Ez egy úgynevezett politikai per — kezdte beszédét Schachtitz dr., — ami még sokkal súlyosabb kötelességet ró a felekre, mert a politikai ingoványokról át kell vezetni az ügyet a jogszabályok területére Sulyok Dezső sem Szálasi Ferencet, sem a Szálasi­­családot személyében, tisztességében és be­csületében nem kívánta sérteni, ő tisztára politikai élt tulajdonított parlamenti beszé­dének. Később meglehetős terjedelmesen fejtette ki a maga jogi és politikai nézetét Schachtitz dr. és bizonyos paragrafusokra való hivat­kozással próbálta megtagadni a volt 43-as honvéd magyarságát azért, mert a szabadság­­harc után besorozták az osztrák hadseregbe és ezredével Bécsbe helyezték. Beszéde álta­lában jogi vonatkozású volt és mentes volt minden magasabb szemlélettől. Dr. Szappanos­­József védőbeszéde A meglehetősen hosszúra nyújtott vád­beszéd után Szappanos József dr. védő­ügyvéd emelkedett szólásra, aki szerint a valóság bizonyítása mindenben sikerült és ezért kérte védence felmentését.­­ Igaz, hogy a Sulyok Dezső által bemu­tatott fotókópiák nem hamisak, de a tárgya­lás során beigazolást nyert, hogy az erzsé­betvárosi görögkatolikus plébánossal fondor­latos módon íratták be a latin nyelvű kereszt­­levélbe a becsületes Szálasi név helyett az idegenhangzású Szalosján nevet. Az is igaz, — folytatta Szappanos József dr., — hogy Sulyok Dezső nem a maga pénzéből támo­gatta a pápai szociáldemokrata szövetkezetet, de egy keresztény politikát hirdető politikus­nak távolról sem lett volna szabad egy olyan marxista intézmény ügyeinek a vállalása, amelyről világosan kiderült, hogy 170.000 márka kölcsönt vett fel a német szociál­demokratáktól. — A tárgyalás során — fejezte be beszé­dét Szappanos dr., — megállapítást nyert, hogy a Szálasi család magyar származású, hogy sohasem mondottak le magyar állam­polgárságukról, s így helyt nem állók Sulyok Dezsőnek a magyar parlamentben elhangzott vádjai. Ezek figyelembevétele mellett kérem Fiala Ferenc felmentését „Szálasi Antal mindig magyar állampolgár volt“ De helytelen Sulyok Dezső azon másik állítása is, hogy idősebb Szálasi Ferenc, il­letve édesapja, Szálasi Antal elveszítette volna magyar állampolgárságát A bíróság előtt idősebb Szálasi Ferenc okmányokkal igazolta, hogy édesapja Szálasi Antal minden­kor megtartotta magyar állampolgárságát és arról sohasem mondott le. Sulyok Dezső következő állítása, hogy Szálasi Ferenc önkényesen és hatósági en­gedély nélkül vette fel a nevét. A bíróság ezzel szemben megállapította, hogy Sulyok Dezsőnek ez az állítása önkényes volt, mert Szálasi Ferenc eredeti okmányokkal bizonyí­totta, hogy már nagyapját is Szálasinak hívták. A misztikus „jan“-végződés Lengyel János tanácselnök ezután rátért a Szálasi és a Szalasján név közötti össze­függésre, illetőleg az összefüggés elemzésé­re. Az indokolásban kifejtette, hogy az örmé­nyek a „jan“-végződés az „ia” helyettesíté­sére használják, amit bizonyít az is, hogy az ősi székely Csiky nevet igen gyakran Csik­­jannak írják. Különben is a Sulyok Dezső ál­tal bemutatott okmányon azért szerepelt a „jan“-végződés, mert az állítólagos dr. Varga határozottan kérte az erzsébetvárosi görög­­katolikus lelkészt a Szalasján név beírására. Az erzsébetvárosi katolikus lelkész írásbeli közlése szerint, az illető Varga azzal ma­gyarázta az örmény végződés szükségességét, hogy az egy hagyatéki ügyben perdöntő je­lentőségű. A Szálasi család neve a bemutatott ok­mányok alapján többféleképpen írható, „i“-t, vagy­­„y“-ont, egy ,,l“-et, vagy két „l“-et használtak, mert a régi családi iratokban ez „... minden alapot nélkülözne" De Sulyok Dezső azt is állította, — foly­tatta az indokolás, — hogy idősebb Szálasi Ferenc jogtalanul használta az őrnagyi cí­­met. Ez is valótlan, mert egy honvédelmi mi­nisztériumi leirat szerint a törvényszék hitelt érdemlően megállapította, hogy idősebb Szá­lasi Ferenc őrnagyi ranggal ment nyugdíjba és csak később állapították meg pontos ka­tonai címét. Az örmény származásra vonatkozólag­­ is érdekes fejtegetésbe bocsátkozott a bíróság, amennyiben megállapít­ottta, hogy Sulyok Dezső önmagát megcáfolva állította, hogy Szálasiékban egy csöpp magyar vér sincs. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a Szá­lasi név régi erdélyi név és csak az erzsébet­városi örmény környezetben örményesedett el. A bíróság szerint semmiképen sem lehet megállapítani, hogy a Szálasi családban van-e apai ágon akár egy csöpp örmény vér is. Végezetül kimondotta a királyi törvény­szék, hogy a főmagánvádló minden alapot nélkülözve vont le következtetéseket a ke­zébe juttatott okmányok alapján. A törvényszék szerint egyébként nem nyert beigazolást, mintha Sulyok hamis kó­piákat tett volna a Ház asztalára és ezért meg kellett állapítani Fiala Ferenc bűnössé­gét, de a körülmények azt annyira enyhítik, hogy a bíróság ezzel arányban álló bünte­tést, a kiszabott pénzbüntetést, illetve annak három évre való felfüggesztését elegendőnek találta. Fiala Ferenc és védője megnyugodott az ítéletben, míg Sulyok ügyvédje a bíróság ösz­­szes megállapításait és határozatait megfel­lebbezte. nA cikket mégegyszer m­egírnám.. .“ A védőbeszéd elhangzása után Fiala Ferenc, az utolsó szó jogán szólalt fel. — Ennek a pernek az anyaga — mon­dotta Fiala Ferenc — már régen túlnőtt a Súlyok—Fiala per keretein, de túlnőtt a Szálasi család védelmén is. Nemcsak politi­kai hajszáról, hanem az egész magyarság el­len elkövetett bűnről van szó, akkor, ha tud­juk, hogy Erdélyben a románok mindent el­követnek a maguk névelemzési törvényének ­Sulyok Dezső egyoldalúan, minden alapot nélkülözve vont le következtetéseket a kezébe juttatott okmányok alapján** A bíróság ezután rövid tanácskozás után meghozta ítéletét és dr. Lengyel János tanácselnök hosszabb indokolásban magya­rázta azt. Megállapította, hogy Sulyok Dezső okmányszerűleg kívánta igazolni a Szálasival kapcsolatos parlamenti felszólalását, de ezek az igazolások­­ nem sikerültek. Keresztény üzletszerzőket az egész ország terü­letén, nádroletta részletfizetésre való eladására felveszek. Hunnia Rolettaüzem, Bp., VIII., Vajdahunyad­ u. 4. háromféleképpen szerepel. A Szálasi család jóhiszeműségét bizonyítja az a tény, hogy a helyes névhasználatot már húsz esztendővel ezelőtt kérték a belügyminisztériumtól, de választ nem kaptak. Az elnök ezután sorba vette a Sulyok ál­tal bemutatott okmányokat és megállapította, hogy az semmit sem jelent, hogy idősebb Szálasi Ferenc előtt németül olvasták fel ifjabb Szálasi Ferenc születési bizonyítvá­nyát, tekintve, hogy idősebb Szálasi Ferenc német nyelvű közös hadseregben szolgált. De nem bizonyította be Sulyok azt sem, hogy Szálasi Ferenc nem magyar állampolgár, pe­dig ezt meg kellett volna tennie. Sulyok Dezső egy semmit sem­­jelentő közöleményből egyszerűen levonta a konzekvenciákat. 3 ihi&di 10 dkg. R 296 5dkg.P 1­50 ÖSSZES FIÓKÜZLETEINKBEN KAPHATÓ MEINL GYULA RT. magyarrország legnagyobb kávés­za köz­tere a segítségével, hogy becsületes régi erdélyi családokat megfosszanak magyar nevüktől. Idősebb Szálasi Ferenc okmányokkal bizo­nyította, hogy már a XVIII. század végén Szálasinak írták nevüket. Magyarországon mégis ak­adt egy olyan országgyűlési képvi­selő, aki egy újszerű névelemzési elmélettel és egy igen gyanús körülmények között meg­szerzett okirattal egy becsületes magyar katonacsalád magyarságát akarta elvitatni. Ha Sulyok Dezső állításait vesszük alapul, akkor ezek után nemhogy a Szálasiak, de a Csonkamagyarország határain kívül élő ma­gyarok sem számítanak többé magyarnak.­­ Hogy ennek a pernek a kimenetelét milyen helytelen szemszögből nézik igen so­kan, arra a legékesebb bizonyíték az a tény, hogy a tárgyalás során elhangzottakat a ma­gyar sajtó egy része teljesen meghamisított beállításban közölte a maga olvasóközönségé­vel, s ezáltal létalapjában támadta meg a szentistváni gondolatot, amely nem egy név „y”, vagy „i” betűjén, hanem a magyar gon­dolatban való felolvadásban és azért való áldozathozatalban mutatkozott meg. A cikket megírtam, de a tények ismeretében semmi sem tudna visszatartani attól, hogy az abban­­foglaltakat mégegyszer meg ne írjam.

Next