Magyarság, 1940. szeptember (21. évfolyam, 192-214. szám)

1940-09-01 / 192. szám

Budapest, 1940. szeptember 13 Húszmilliós magyarság írta: Matolcsy A világ nagy átrendezése idején, ami­kor Nagy-Magyarország újra­építése ak­tuális feladattá válik, valamennyiünkben feltámad az a gondolat, hogy miképen ju­tunk el a magyar életteret, a Kárpátok medencéjét betöltő, erős mag­­arsághoz. Ezt a gondolatot fejezi ki a közvéle­ménybe elterjedt törekvés: „a húszmil­liós magyarságáért”. A Magyar Nemzet­biológiai Intézet egy ilyen című kiad­ványa került a kezembe és úgy érzem, hogy e nagy kérdéshez hozzá kell szól­nom, mint aki a magyar élet felelős veze­tőinek működését mindig abból a legma­gasabb és legmagyarabb szempontból bí­ráltam, hogy miként alakul a „magyarság mérlege” a születések és halálozások saldója, mert mindig az volt a felfogá­som, hogy a részletkérdések f­elett az dönti el egy rendszer, egy kormány, egy felelős vezető ténykedésének helyességét, vagy csődjét, hogy a népi erők az illető rendszerben, vagy vezetés alatt, duzzad­nak, erősödnek, fejlődnek, felfrissülnek-e, vagy pedig sorvadnak, pusztulnak, el­gyengülnek és elöregednek. A mi törekvéseink fő célkitűzései: az erős, számban gyarapodó, emberhez méltó életet élő, fegyelmezett magyarság, mert csak így alkalmas nagy történelmi küldetésének sikeres teljesítésére a Duna medencében. Amikor a nemzet fáján évente ezer és százezer rügy fakad, ugyanakkor sok ezer levél hűlt le, pusztul el. A születések és halálozások különbségének nagysága azt mutatja, hogy milyen a nemzet fájának örök­zöld lombja, mekkora a természetes szaporodása. Ezer lélekre számítva a természetes szaporodás a következő: Megdöbbentő itt a magyarság szaporo­dási viszonyainak katasztrofális hanyat­lása. 1933-ban még 7.8 volt a természetes szaporodásunk és 1940 első felében ez a szám már csak 3.4. A hanyatlás katasz­trofális különösen akkor, ha szomszé­dainkra gondolunk, ahol ez a szám még ma is 10—12 között van, 3—4-szeres! Hol van a baj! A családban. Nincs gyermek a család­ban.. Az 1930 évi népszámlálás 1.879.526 kereken 1.880.000 férjes nőt, tehát csalá­dot írt össze. És csak 672.000 olyan csa­ládot találtak, ahol 3 vagy annál több gyermek volt. A magyar családok egyhar­­mada teljesítette tehát nemzeti köteles­ségét és a másik 2/3 meddő volt vagy egy­két gyermekkel a statusquó fenntartását szolgálta. A családok egyharmada azon­ban akármilyen erős is lenne a gyermek iránti vágy és szeretet nem képes a nem­zetet a gyengüléstől megóvni. Pedig hatalmas erőtartalékok vannak népi tömegeinkben, a parasztságunkban, általában a falu népében. Az őstermelő családok (1.004.843) egymilliós táborából 575.000 olyan család van, ahol 3 vagy ennél több gyermek van, 336.000 olyan család van, ahol 5 vagy ennél több gyer­mek van és negyed millió — 252.000 — olyan család van, ahol 6 vagy ennél több gyermek van. A sokgyermekes családok mellett azonban ott vannak a beteg gó­cok, s a betegség sajnos terjed, évről-évre mélyebbre hatol az egészséges testbe. Az őstermelő családok között találtak 124.000 gyermektelen családot és találtak 148.000 egy gyermekes és 159.000 két gyermekes családot is, összesen tehát 430.000 csa­lád! A falusi népességünknél igen nagy szám ez 430.000 család 3 gyermeknél ke­vesebb gyermekkel és 575.000 3 és ennél több gyermekkel! Az mutatják ezek a számok, hogy 1. a gyermektelenség és az egyke be­tegsége hatalmas pusztítást végzett, 2. a magyar népben azonban még nagy erőtartalékok vannak. Mik a betegség okozói! A magyar népi erők gyengülése nem lehet véletlen, hanem, mint mindennek, ennek is súlyos okai vannak. Jövő évben lesz 40 éve, hogy megalakult először a Somogy megyei Egyke Bizottság. Közel fél évszázad telt el, hogy a betegség akkor még kezdődő gócait gyógyítani igyekeztek. Fél évszázad alatt folyt a vita, de a vitákon, a szónoklato­kon és erkölcsi prédikációkon túl nem ju­tottunk és egyetlen gyakorlati beavatko­zás nem történt. Istenem a sok vitához mennyi eredményes, milyen komoly tapasz­talatokat szerezhettek volna, ha pl. a Dráva parti „egykés” járások területére elrendel­ték volna az örökösödési törvény drasztikus módosítását és a nagybirtokokat, első­sorban pedig a kötött nagybirtokokat 40 évvel ezelőtt feloldották volna és rá sok új magyar falut építettek volna Duna­­tisza közi és Tisza­házi sokgyermekes ma­gyarokkal. Ma már nem kellene vitázni, hanem bizonyítani lehetne — lehet, hogy egyesek éppen ettől a bizonyítástól fél­tek. Mi valljuk, hogy a magyar népi erők sor­vadásának egyéb fő oka a földkérdés meg­oldatlansága és az örökösödési törvény maradisága. Új magyar falvak és szigorú előírások, hogy a vagyon egyharmadánál többet senki nem tarthat meg egy gyerme­kének, biztosan nagy hatással lennének a betegségben szenvedőkre. (Erről a kérdés­ről már nem vagyok hajlandó vitába száll­ni, tessék előbb megpróbálni.) A másik fő oka a népi erők hanyatlásá­nak, hogy amíg az egyke ellen beszélnek, közben nem veszik észre azokat, akik már élnek. A sokgyermekes szegény magyar fa­lusi családok sorsával bizony vajmi keve­set törődnek. A nincstelen, árendás házban lakó 6—8 gyermekes mezőgazdasági mun­káscsalád ma sem részesül abban az elemi szociális gondozásban, amelyben városi, a gyárak világába szakadt testvére kerül, s­em orvosi­, sem gyógyszer­ellátásban nincs részük, kis viskójukra a sok száz pen­gős ápolási költséget rátáblázzák, úgy­hogy, ha a család valamelyik tagja megbetegednék, és kórházba kerül, a család tönkremegy bele. Ha az Isten gyermekáldással látogatja meg őket, bizony sem orvosi kezelés, sem gyermek­­kelengye, sem az anya megfelelő táplálása ninccl meg. Az új családi fészkek alapítását pedig semmivel sem segítik elő. Sok a tennivaló, de pontosan tudjuk, hogy hol és mit kell tenni. A fontos az lenne, hogy végre komoly cselekvés, hat­hatós, szerves intézkedés történne már nem beszédek és viták, hanem tettek. A magyar erők fokozására szükség van. Küldetésünket, történelmi t­v.­epünket a Duna-medencében, a szláv és germán tenger találkozásánál úgy tölthetjük be legbizto­­sabban, ha megizmosodunk. Nagyszerű pél­dák vannak előttünk. Itt van előttünk az olasz és német példa. Weimári-Németoszág­­ban a zsidó liberál kapitalista rezsim tető­pontján, amikor a munkanélküliség 5,5 mil­lió főnyi rettenetes tömeggé duzzadt, 1933- ban a német szaporodás száma 3,4 százalék volt csupán. A nemzetiszocializmus 6 évi munkája után, megtörtént a világcsoda. A biztos eredmmény­ek és a követendő pél­da elődünk van. Magyarországon 1935 óea a természetes szaporodás még 7.8 volt és most értük el 1940-ben azt a mélypontot, 3.4-et, amit Németország 1933-ban a Wei­­mari rezsim csődje alk­almával mutatott. Azóta a nemzetiszocialiata Németországban a szaporodási 3.4-ről 7.8-ra emelkedett. A teljes rendszerváltozásnak, a nemzeti­szocializmus megvalósításának minden egyéb szempont mellett ez a legfőbb indo­ka. A hanyatló népi erőket fel kell fris­síteni és meg kell erősíteni. A jelenlegi rendszerben a gazdasági konjunktúrák el­lenére sem állt meg a hanyatlási folya­mat, ami azt jelenti, hogy a feudális és liberálkapitalista életformában van a hiba. Hisz a mi törekvéseinknek, a nemzeti­­szocialista rendszerváltozásnak egyetlen ellenérve a jelenlegi rendszer számára csak az lenne, ha fel tudná mutatni, hogy a ma­gyar faj erői nem gyengülnek,, hanem év­ről-évre erősödnek, duzzadnak. De sajnos az elmúlt évtizedek és a legutóbbi évek alatt a hanyatlás töretlen, megtorpanás nél­küli vonalát látjuk. A magyar nép gazdag erőtartalékai biz­tosítanak arról, hogy a nemzetiszoc­­alis­ta életformában a magyarság újra­éled, fej­lődik, megerősödik, megizmosodik és a 20 milliós magyarság gondolata valósággá válik. \ ' r )jüt TUNGSRAM Vjö} WM Kunra M iíjgi i m 1900 1938 hanyatlás */o Magyarországon 41 20 51% Románia 41 30 27% Németország 36 20 44% Olaszország 35 24 30% 1911—13 1931—35 1938 Magyarország 11.4 6.6 5.2 Románia 17.9 12.2 10.4 Németország 12.2 5.6 8.6 Olaszország 12.4 9.7 9.7 Mi a helyzet ma! Mielőtt az okok ismertetésére rátérnék, meg kell állapítani, hogy az elmúlt fél évszázad alatt amikor csaknem vala­mennyi nép szaporodása jelentősen ha­nyatlott, a magyarság szaporodása — születési száma — a többi népekhez ké­pest erőteljesebben hanyatlott. A civilizá­­ció terjedésének az lett világszerte a kö­vetkezménye, hogy a népszaporodás min­denütt hanyatlott. Magyar szempontból a nagy baj nem is a szaporodás általános természetű hanyatlásában rejlik, hanem abban, hogy a hanyatlás, az esés, sorva­dás erősebb mint ami a többi népeknél tapasztalható. A népi erő forrásának gaz­dagságát, bőségét elsősorban az élveszü­­letések száma mutatja. A természetes sza­porodás a születés és halálozás egyenlege, ez már az eredményt mutatja, de nem mindegy, az hogy egy nép 10%-os évi szaporodása úgy áll-e elő, hogy az ezer lélekre eső 40 születésből 30 halálesetet kell levonnunk, vagy a 19 születésből a halálozások számára 9 vonandó le. Az első esetben a friss népi erők vastag su­gárban törnek fel és arra kell nagy gon­dot fordítani, hogy a műveltség, a nyo­mor, az orvosi gondozatlanság szomjas talaja fel ne igya a népi forrás felbugg­­gyanó friss áradatát és az a feladat, hogy a felbuggyanó friss népi erőből szociális és higiénikus gondolkozással minél nagyobb há­nyadot mentsünk meg a nemzet számára. Az alacsony születési szám mellett, a népi forrásból vékonyan szivárgó ezekből a halálozás további csökkentésével már so­kat nem nyerhetünk, mert a halálozást bizonyos minimális szám alá a legtökéle­tesebb egészségügyi gondozás mellett sem szoríthatjuk. A népi erők gazdagságát te­hát az élveszületések száma mutatja: (az alábbi számok 1000 lélekre vonatkoznak tíz, öt és egy évi átlagokban) Németország 36.1 33.0 22.1 18.4 14.7 19.7 Olaszország 34.9 32.7 27.2 26.8 23.5 23.6 A század fordulón a nagyipari fejlődés delén, a Spätkapitalizmus virágkorában a népi erők erős sugárban törtek fel, de a következő évtizedekben katasztrofálisan elapadtak. A század fordulón a különböző népeknél ezer lélekre csaknem ugyan­annyi gyermekszületés esett: Romániában és Magyarországon egyaránt 41 gyermek, Németországban 36 és Olaszországban 35. A különbségek nem nagyok: 12—13°/#. A nagybirtok és a nagytőke érdekvédelme és a népi tömegek kizsák­­lányolása a szá­zad forduló óta fokozott ütemben haladt s bizony sok helyen a népi katasztrofális sorvadásához vezetett. 1938-ban ezer lé­lekre Romániában 30 gyermek születés esett, Mag­arországon 20, Németország­ban is 20 , Olaszországban 24. Amíg szá­zad fordulón a különbségek még csekélyek ma már 30—40°/o-os eltérések is tapasz­talhatók az egyes népek születési számai­ban. § S 05 05 © © « H « M J» *-« dt eo oo 05 O »H Ci eo 00 05 Ob 05 05 05 9^ F­ 0 rH ^ Magyarország 40.6 37.0 27.2 26.2 22.0 19.5 Románia 40.6 39.8 37.4 35.2 32.1 29.6 jmEXT V.CÍJUI

Next