Magyarság, 1940. szeptember (21. évfolyam, 192-214. szám)
1940-09-01 / 192. szám
Budapest, 1940. szeptember 13 Húszmilliós magyarság írta: Matolcsy A világ nagy átrendezése idején, amikor Nagy-Magyarország újraépítése aktuális feladattá válik, valamennyiünkben feltámad az a gondolat, hogy miképen jutunk el a magyar életteret, a Kárpátok medencéjét betöltő, erős magarsághoz. Ezt a gondolatot fejezi ki a közvéleménybe elterjedt törekvés: „a húszmilliós magyarságáért”. A Magyar Nemzetbiológiai Intézet egy ilyen című kiadványa került a kezembe és úgy érzem, hogy e nagy kérdéshez hozzá kell szólnom, mint aki a magyar élet felelős vezetőinek működését mindig abból a legmagasabb és legmagyarabb szempontból bíráltam, hogy miként alakul a „magyarság mérlege” a születések és halálozások saldója, mert mindig az volt a felfogásom, hogy a részletkérdések felett az dönti el egy rendszer, egy kormány, egy felelős vezető ténykedésének helyességét, vagy csődjét, hogy a népi erők az illető rendszerben, vagy vezetés alatt, duzzadnak, erősödnek, fejlődnek, felfrissülnek-e, vagy pedig sorvadnak, pusztulnak, elgyengülnek és elöregednek. A mi törekvéseink fő célkitűzései: az erős, számban gyarapodó, emberhez méltó életet élő, fegyelmezett magyarság, mert csak így alkalmas nagy történelmi küldetésének sikeres teljesítésére a Duna medencében. Amikor a nemzet fáján évente ezer és százezer rügy fakad, ugyanakkor sok ezer levél hűlt le, pusztul el. A születések és halálozások különbségének nagysága azt mutatja, hogy milyen a nemzet fájának örökzöld lombja, mekkora a természetes szaporodása. Ezer lélekre számítva a természetes szaporodás a következő: Megdöbbentő itt a magyarság szaporodási viszonyainak katasztrofális hanyatlása. 1933-ban még 7.8 volt a természetes szaporodásunk és 1940 első felében ez a szám már csak 3.4. A hanyatlás katasztrofális különösen akkor, ha szomszédainkra gondolunk, ahol ez a szám még ma is 10—12 között van, 3—4-szeres! Hol van a baj! A családban. Nincs gyermek a családban.. Az 1930 évi népszámlálás 1.879.526 kereken 1.880.000 férjes nőt, tehát családot írt össze. És csak 672.000 olyan családot találtak, ahol 3 vagy annál több gyermek volt. A magyar családok egyharmada teljesítette tehát nemzeti kötelességét és a másik 2/3 meddő volt vagy egykét gyermekkel a statusquó fenntartását szolgálta. A családok egyharmada azonban akármilyen erős is lenne a gyermek iránti vágy és szeretet nem képes a nemzetet a gyengüléstől megóvni. Pedig hatalmas erőtartalékok vannak népi tömegeinkben, a parasztságunkban, általában a falu népében. Az őstermelő családok (1.004.843) egymilliós táborából 575.000 olyan család van, ahol 3 vagy ennél több gyermek van, 336.000 olyan család van, ahol 5 vagy ennél több gyermek van és negyed millió — 252.000 — olyan család van, ahol 6 vagy ennél több gyermek van. A sokgyermekes családok mellett azonban ott vannak a beteg gócok, s a betegség sajnos terjed, évről-évre mélyebbre hatol az egészséges testbe. Az őstermelő családok között találtak 124.000 gyermektelen családot és találtak 148.000 egy gyermekes és 159.000 két gyermekes családot is, összesen tehát 430.000 család! A falusi népességünknél igen nagy szám ez 430.000 család 3 gyermeknél kevesebb gyermekkel és 575.000 3 és ennél több gyermekkel! Az mutatják ezek a számok, hogy 1. a gyermektelenség és az egyke betegsége hatalmas pusztítást végzett, 2. a magyar népben azonban még nagy erőtartalékok vannak. Mik a betegség okozói! A magyar népi erők gyengülése nem lehet véletlen, hanem, mint mindennek, ennek is súlyos okai vannak. Jövő évben lesz 40 éve, hogy megalakult először a Somogy megyei Egyke Bizottság. Közel fél évszázad telt el, hogy a betegség akkor még kezdődő gócait gyógyítani igyekeztek. Fél évszázad alatt folyt a vita, de a vitákon, a szónoklatokon és erkölcsi prédikációkon túl nem jutottunk és egyetlen gyakorlati beavatkozás nem történt. Istenem a sok vitához mennyi eredményes, milyen komoly tapasztalatokat szerezhettek volna, ha pl. a Dráva parti „egykés” járások területére elrendelték volna az örökösödési törvény drasztikus módosítását és a nagybirtokokat, elsősorban pedig a kötött nagybirtokokat 40 évvel ezelőtt feloldották volna és rá sok új magyar falut építettek volna Dunatisza közi és Tiszaházi sokgyermekes magyarokkal. Ma már nem kellene vitázni, hanem bizonyítani lehetne — lehet, hogy egyesek éppen ettől a bizonyítástól féltek. Mi valljuk, hogy a magyar népi erők sorvadásának egyéb fő oka a földkérdés megoldatlansága és az örökösödési törvény maradisága. Új magyar falvak és szigorú előírások, hogy a vagyon egyharmadánál többet senki nem tarthat meg egy gyermekének, biztosan nagy hatással lennének a betegségben szenvedőkre. (Erről a kérdésről már nem vagyok hajlandó vitába szállni, tessék előbb megpróbálni.) A másik fő oka a népi erők hanyatlásának, hogy amíg az egyke ellen beszélnek, közben nem veszik észre azokat, akik már élnek. A sokgyermekes szegény magyar falusi családok sorsával bizony vajmi keveset törődnek. A nincstelen, árendás házban lakó 6—8 gyermekes mezőgazdasági munkáscsalád ma sem részesül abban az elemi szociális gondozásban, amelyben városi, a gyárak világába szakadt testvére kerül, sem orvosi, sem gyógyszerellátásban nincs részük, kis viskójukra a sok száz pengős ápolási költséget rátáblázzák, úgyhogy, ha a család valamelyik tagja megbetegednék, és kórházba kerül, a család tönkremegy bele. Ha az Isten gyermekáldással látogatja meg őket, bizony sem orvosi kezelés, sem gyermekkelengye, sem az anya megfelelő táplálása ninccl meg. Az új családi fészkek alapítását pedig semmivel sem segítik elő. Sok a tennivaló, de pontosan tudjuk, hogy hol és mit kell tenni. A fontos az lenne, hogy végre komoly cselekvés, hathatós, szerves intézkedés történne már nem beszédek és viták, hanem tettek. A magyar erők fokozására szükség van. Küldetésünket, történelmi tv.epünket a Duna-medencében, a szláv és germán tenger találkozásánál úgy tölthetjük be legbiztosabban, ha megizmosodunk. Nagyszerű példák vannak előttünk. Itt van előttünk az olasz és német példa. Weimári-Németoszágban a zsidó liberál kapitalista rezsim tetőpontján, amikor a munkanélküliség 5,5 millió főnyi rettenetes tömeggé duzzadt, 1933- ban a német szaporodás száma 3,4 százalék volt csupán. A nemzetiszocializmus 6 évi munkája után, megtörtént a világcsoda. A biztos eredmmények és a követendő példa elődünk van. Magyarországon 1935 óea a természetes szaporodás még 7.8 volt és most értük el 1940-ben azt a mélypontot, 3.4-et, amit Németország 1933-ban a Weimari rezsim csődje alkalmával mutatott. Azóta a nemzetiszocialiata Németországban a szaporodási 3.4-ről 7.8-ra emelkedett. A teljes rendszerváltozásnak, a nemzetiszocializmus megvalósításának minden egyéb szempont mellett ez a legfőbb indoka. A hanyatló népi erőket fel kell frissíteni és meg kell erősíteni. A jelenlegi rendszerben a gazdasági konjunktúrák ellenére sem állt meg a hanyatlási folyamat, ami azt jelenti, hogy a feudális és liberálkapitalista életformában van a hiba. Hisz a mi törekvéseinknek, a nemzetiszocialista rendszerváltozásnak egyetlen ellenérve a jelenlegi rendszer számára csak az lenne, ha fel tudná mutatni, hogy a magyar faj erői nem gyengülnek,, hanem évről-évre erősödnek, duzzadnak. De sajnos az elmúlt évtizedek és a legutóbbi évek alatt a hanyatlás töretlen, megtorpanás nélküli vonalát látjuk. A magyar nép gazdag erőtartalékai biztosítanak arról, hogy a nemzetiszocalista életformában a magyarság újraéled, fejlődik, megerősödik, megizmosodik és a 20 milliós magyarság gondolata valósággá válik. \ ' r )jüt TUNGSRAM Vjö} WM Kunra M iíjgi i m 1900 1938 hanyatlás */o Magyarországon 41 20 51% Románia 41 30 27% Németország 36 20 44% Olaszország 35 24 30% 1911—13 1931—35 1938 Magyarország 11.4 6.6 5.2 Románia 17.9 12.2 10.4 Németország 12.2 5.6 8.6 Olaszország 12.4 9.7 9.7 Mi a helyzet ma! Mielőtt az okok ismertetésére rátérnék, meg kell állapítani, hogy az elmúlt fél évszázad alatt amikor csaknem valamennyi nép szaporodása jelentősen hanyatlott, a magyarság szaporodása — születési száma — a többi népekhez képest erőteljesebben hanyatlott. A civilizáció terjedésének az lett világszerte a következménye, hogy a népszaporodás mindenütt hanyatlott. Magyar szempontból a nagy baj nem is a szaporodás általános természetű hanyatlásában rejlik, hanem abban, hogy a hanyatlás, az esés, sorvadás erősebb mint ami a többi népeknél tapasztalható. A népi erő forrásának gazdagságát, bőségét elsősorban az élveszületések száma mutatja. A természetes szaporodás a születés és halálozás egyenlege, ez már az eredményt mutatja, de nem mindegy, az hogy egy nép 10%-os évi szaporodása úgy áll-e elő, hogy az ezer lélekre eső 40 születésből 30 halálesetet kell levonnunk, vagy a 19 születésből a halálozások számára 9 vonandó le. Az első esetben a friss népi erők vastag sugárban törnek fel és arra kell nagy gondot fordítani, hogy a műveltség, a nyomor, az orvosi gondozatlanság szomjas talaja fel ne igya a népi forrás felbugggyanó friss áradatát és az a feladat, hogy a felbuggyanó friss népi erőből szociális és higiénikus gondolkozással minél nagyobb hányadot mentsünk meg a nemzet számára. Az alacsony születési szám mellett, a népi forrásból vékonyan szivárgó ezekből a halálozás további csökkentésével már sokat nem nyerhetünk, mert a halálozást bizonyos minimális szám alá a legtökéletesebb egészségügyi gondozás mellett sem szoríthatjuk. A népi erők gazdagságát tehát az élveszületések száma mutatja: (az alábbi számok 1000 lélekre vonatkoznak tíz, öt és egy évi átlagokban) Németország 36.1 33.0 22.1 18.4 14.7 19.7 Olaszország 34.9 32.7 27.2 26.8 23.5 23.6 A század fordulón a nagyipari fejlődés delén, a Spätkapitalizmus virágkorában a népi erők erős sugárban törtek fel, de a következő évtizedekben katasztrofálisan elapadtak. A század fordulón a különböző népeknél ezer lélekre csaknem ugyanannyi gyermekszületés esett: Romániában és Magyarországon egyaránt 41 gyermek, Németországban 36 és Olaszországban 35. A különbségek nem nagyok: 12—13°/#. A nagybirtok és a nagytőke érdekvédelme és a népi tömegek kizsáklányolása a század forduló óta fokozott ütemben haladt s bizony sok helyen a népi katasztrofális sorvadásához vezetett. 1938-ban ezer lélekre Romániában 30 gyermek születés esett, Magarországon 20, Németországban is 20 , Olaszországban 24. Amíg század fordulón a különbségek még csekélyek ma már 30—40°/o-os eltérések is tapasztalhatók az egyes népek születési számaiban. § S 05 05 © © « H « M J» *-« dt eo oo 05 O »H Ci eo 00 05 Ob 05 05 05 9^ F 0 rH ^ Magyarország 40.6 37.0 27.2 26.2 22.0 19.5 Románia 40.6 39.8 37.4 35.2 32.1 29.6 jmEXT V.CÍJUI