Magyarság, 1942. április (23. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-01 / 74. szám

MMse, IMI. stprilio V Szovjet kiküldött is részt vesz az indiai tárgyalásokon Tokió, március 31. (NST) Csungkingból származó japán értesülé­sek szerint az a körülmény, hogy a brit kormány kiszolgáltatta az iráni brit érdekeket a Szovjetnek, most felbátorította a szovjet kormányt, hogy In­dia belügyeibe is beavatkozzék. Hír szerint a szovjet kormány arra akarja felhasználni az indiai nehézségeket, hogy egy rendkívüli szovjet kikül­dött segítségével részt vegyen az indiai tárgyaláso­kon. A Hachi Shimbun jelentése szerint valószí­nűnek látszik, hogy Jukov tábornokot, a csung­­kingi szovjet katonai attasét bízzák meg ezzel a feladattal, aki már a legközelebbi jövőben Indiá­ba utazna, hogy ott Nehruval és más indiai ve­zérrel személyesen tárgyaljon. Bőse rövidesen ismét hallat magáról illetékes német részről közük. A Wilhelmstrassem megcáfolják az an­gol hírszolgálatnak Subhas Chandra Bose haláláról terjesztett híresztelést, amely szerint Bose egy repülőgépszerencsétlen­ségnél életét vesztette. Bose — mondják a Wilhelmstrassen — valószínűleg rövidesen bebizonyítja, hogy a angol jelentés nem felel meg a valóságnak. (MTI) Olaszország tiszteletben tartja Magyarország történelmi jogait Ansaldo cikke Olaszország délkeleteurópai politikájáról Vichy, március 31. Az UF1 francia hírszolgálati iroda a Bas­ler Nachrichten svájci lap nyomán ismer­teti Giovanni Ansaldonak az Albania című olasz folyóiratban megjelent cikkét. Ansaldo mindenekelőtt megállapítja, hogy Délkelet-Európában nem lehet szigo­rúan alkalmazni a nemzetiségi elvet. Az olasz politika Európának ebben a részében három övezetet különböztet meg: Az első övezet kizárólagosan olasz ér­dekkörbe tartozik. Ide tartozik a dal­mát tengerpartnak Olaszországgal szem­ben fekvő része, valamint az Ioni-szigetek, amelyeket szoros történelmi szálak fűz­nek Velencéhez és amelyek életbevágóan fontosak Olaszország biztonsága szem­pontjából. A második az az övezet, amelyben Olasz­ország közvetlenül érdekelve van. Idetar­toznak a Földközi-tenger partján lévő or­szágok, mint Görögország és Albánia, vagy azok az országok, amelyek a Földközi­tenger felé gravitálnak, mint például Hor­vátország és Montenegro. Ansaldo szerint Olaszország ebben a körzetben „rendkí­vüli pozícióra” tart igényt. Ennek a rend­kívüli pozíciónak megvilágítására Ansaldo példaként az Albániával 1939 április 12-én a perszonális unióra vonatkozó egyez­ményt, valamint az 1941. június 15-én Pa­­velics és Ciano által aláírt egyezményt hozza fel. Görögországgal kapcsolatban megjegyzi Ansaldo, hogy Olaszországnak mindenkor abban a helyzetben kell lennie, hogy ellenőrizhesse ennek az országnak külpolitikáját. A harmadik övezetben Olaszország köz­vetve van érdekelve. Idetartoznak Délkelet- Európa keleti államai. Olaszország ezen a területen fenn akarja tartani a nemzeti­ségi elvet, de olyan korlátozásokkal, ame­lyeket a tapasztalat szükségessé tesz s úgy, hogy a nemzetiségi elv alkalmazása ne sértse a régi nemzetek, mint például Magyarország történelmi jogait. Ansaldo azzal fejezi be fejtegetéseit, hogy Olaszország Délkelet európai politi­kája nemcsak az olasz érdekeket kívánja megvédeni, hanem az új európai rendet is. (MTI.) Angol-degaulista összetűzés Szíriában Róma, március 31. (TP): Resto del Carlino jelentése szerint az utóbbi időben a Szíriában állomásozó angol és degauilista csapatok között tapasztalható fe­szültség különböző összetűzésekben is kifejezést nyert, amelyek megrendítették a szíriai kor­mány pozícióját is. Hamilton brit megbízott Spea­­s angol zsidó tábornok segítségével tárgya­lást folytatott Szíria politikai életének számos vezető egyéniségével a szíriai kormány átala­kításáról. A kormányt ugyanis egy még inkább angolbarát kormánnya­l akarják fölváltani. A szír kabinet erre letartóztatta azokat az embe­reket, akikkel Hamilton tárgyalt anélkül, hogy tudomásul vette volna a brit tiltakozást. A francia klérus egyetemesen állást foglalt a gaulizmussal szemben és emiatt számos jezsui­tát ás más szerzetest tartóztattak le. Nyékhegyi István dr.: A Krisztust gyilázó Népszaváról „Messiás“’ címen a Népszava 1918 húsvét vasárnapján vezércikket írt, amelyben töb­bek között ezeket mondja: „A bibliai legenda szerint húsvét vasárnap­ján támadt föl Jézus, a megfeszített proletár lázadó, harmadnapra, hogy keresztre feszí­tették. A bibliai legenda szerint Jézus, a re­bellis agitátor meghalt... Jézus, ha élt, va­lami kis proletárcsoport vezére lehetett, aki a próféták módján agitátorkodott, prédikálta a gazdagok és hatalmasok ellen az osztályhar­cot. Hirdette és élte a nincstelen szegények gyakorlati kommunizmusát.” „Mindegy, hogy élt-e, nem-e Názáretben ama vándoragitátor, mert jelentőségét nem történelmi dátumok, hanem a nevéhez és le­gendájához fűződő nagy eszme .. dönti el. Jézus elindult agitátori pályáján, hogy meg­haljon Judea proletárjaiért. Csodálatos pá­lyafutással csakhamar a nagy római biroda­lom rabszolgamillióinak nemzetközi megvál­tójává emelkedik. Végül pedig, a jézusi esz­me visszájára fordulva, a katolikus egyház­zal a császárok és az uralkodó osztályok uralmi szervezetének Istenévé változott.” „A mai keresztény világ... és a mai ke­resztény egyház rettentő csődjét jelenti a messiási eszmének, az emberiség megváltá­sának. A jézusi forradalom nem váltott meg senkit és semmit. Ha Jézus élt, ha a legendá­nak igaz történelmi magja volt, akkor Jézus hiába szenvedett ki a keresztfán és hiába tá­madt fel.. A kereszténységet szívből gyűlölő szociál­demokrata lap azután több változatban is­métli meg a következőket: „Ha valaha, hát most volna szüksége az emberiségnek Messi­ásra, de ez a Messiás sem Jézus, sem a ke­reszténység nem lehet." A katolikus sajtóhölgybizottság kiadásában megjelent A Sajtó című újság 1918. évi jú­nius 1-i számában olvassuk: A Magyar Kultúra nemrégiben megfogta a Népszava fülét, amiért egy szegény keresz­ténynek született munkásember temetése mellől elterrorizálta a papot s helyette a sa­ját napidíjas uszítóját vezényelte ki. A folyó­irat nagyon jól felismerte a való helyzetet, amikor leszögezte, hogy a szociáldemokrácia a vallásgyalázás szennyes műveletét kizáró­lagosan a kereszténységgel szemben űzi, míg a rabbinusokat kitüntető megértéssel fogad­ ja kétes értékű barátságába. Most ezt a sem­miféle kibeszéléssel meg nem cáfolható tényt két jellemző példán fogjuk szemléltet­ni. Újabb időben ugyanis adott alkalmakkor feltűnő hiányát éreztük a héber agitátorok újságjában a jól ismert csatakiáltásnak: „Nem kell pap!” Egy pillanatra sem hittük, hogy Manóék és Jakabék megegyezéses békére léptek volna a kereszténységgel. Azonnal sej­tettük, hogy az uszítás elmaradásának vala­mi hitközségi háttere van, hogy a szünetelés mögött valami faji érdekecske lapul. Éppen eléggé ismerjük a nemzetközi kaftánszocia­listák újságját, hogy feltevésünkben ne csa­lódjunk. A papellenes kirohanás megható el­némulását ugyanis csakhamar megmagyaráz­ta a következő két szocialista családi gyász. A Népszava jelentette egyrészt, hogy Ho­­rovitz Gábor elvtársat súlyos csapás érte, meghalt a felesége. Másrészt azt olvassuk, hogy Garami (Grün) Ernő elvtársat is gyász sújtotta, meghalt az édesanyja. Isten nyu­gosztalja mind a kettőt. Azt is közölte továb­bá a Népszava, hogy mindkét megboldogultat a „Rákoskeresztúri temetőben” temették el. Azt azonban nem közölte még tévedésből sem a Népszava, hogy a rákoskeresztúri temető­ben izraeliták térnek örök nyugovóra. Épp így feltűnően nélkülöztük a veszteségről való híradás mellől azt az örömteli kitörést, hogy: „Nem kell pap!”... Tehát a „Nem kell pap!” csak úgy értendő, hogy nem kell keresztény Rejtélyes tömegöngyilkosság a Próféta-utcában Anya, két lánya és a fiú gázzal megmérgezte magát Az utóbbi idők egyik legrejtélyesebb csa­ládi drámájában folytat tegnap dél óta nyo­mozást a rendőrség. Kedden délben ugyanis a Próféta-utca 6. számú házban rejtélyes hát­terű tömeges öngyilkosságot fedeztek föl. A ház egyik lakásában lakott Pongrácz Béláné 73 éves magánzónő, 38 éves Vilmos fiá­val, 45 éves Vilma és 43 éves Karolin leá­nyával. A csöndes Próféta­ utcai házban, ahol a szomszédok egymásnak jóformán mind ismerősei, feltűnt, hogy Pongráczék, akiket koránkelőnek ismertek, egész délelőtt nem nyitották ki a lakás ajtaját és a bezárt aj­tóikon keresztül semmi zaj nem szűrődött ki. Fölhívták erre a házfelügyelő figyelmét is s mikor többszöri kopogtatásra nem kapott választ, rosszat sejtve rendőrért sietett. Néhány perc múlva a házfelügyelő egy rendőrrel tért vissza s az ajtó előtt izgatot­tan csoportosuló szomszédok segítségével feltörték Pongráczék lakását. A belépők majdnem visszatántorodtak az erős gázszagtól, amely a fölnyitott ajtón át feléjük csapott. Először a szobába nyitottak be, de a szoba üres volt, az ágyak érintetle­nül, megvetetlenül állottak. Ezután a rendőr a konyhaajtót próbálta kinyitni, de az zárva volt. Végül is felfeszítették az ajtót és be­hatoltak a konyhába. Itt megdöbbentő lát­vány tárult eléjük. A kövezeten négy ember feküdt egymás mellett: az anya, a fia és két leánya. A házfelügyelő és a rendőr élesztgetni próbálta az eszméletlenül heverő négy em­bert, de csakhamar kiderült, hogy azok már halottak és testük teljesen megmerevedett. Pongrácz Vilmos kezében egy frommer pisztolyt szorongatott, a revolver tárából egy töltény hiányzott s a fiatalember mellén, a szíve fölött kerek kis lőtt seb piroslott. Csakhamar rendőri bizottság szállt ki a helyszínre, hogy a tömeges öngyilkosságot kivizsgálják. A detektívek átkutatták a lakást, mert re­mélték, hogy a család valamilyen irásos bi­zonyítékot, valamilyen búcsúlevelet hagyott hátra, amelyből a megdöbbentő családi tra­gédia okát megállapíthatták volna. A rendőrorvos megállapítása szerint a Pongrácz család a hétfőről-keddre virradó éjszaka zárkózott be a konyhába és akkor nyitották ki a gázcsapot. A Pongrácz Vilmos szíve fölött befúródott golyó nem okozott halált s így az ő halálát is a gázmérgezés okozta. A rendőrorvos megállapítása szerint mind a négy esetben a halál körülbelül éjjel két órakor állott be. Minthogy a rendőri bizottság a leggondo­sabb házkutatás során sem tudott semmiféle búcsúlevelet találni, megkezdték a szomszé­­dok és a rokonok kihallgatását, hogy esetleg ezeknek a vallomásai révén derítsenek fényt a rejtélyes tömegöngyilkosság hátterére. 3 ne fel­ejtse el oszt­álysors jegyet venni vagy rendelni Dörge Frigyes SANK 31. T f«árusítónál Budapest, Kossuth lajos­ utca 4. »1, n—■ pap. A keresztény munkást csak lapátolják. A zsidó, az más. Oda már kell pap, legalább rabbinus. A „Nem kell pap!” elve csak az elbolondított keresztény munkások sírbatéte­­lekor ordítandó teljes tüdővel, habzószájú gettós gyűlölködéssel, a Garami-felekezetűek sírjánál ellenben kegyelet kell, nem vallás­­gyalázás.” A 8 ÓRAI ÚJSÁG FELÉ Több ízben elhatároztuk, hogy be­szüntetjük a magyarországi zsidó­ság élharcosaival a vitatkozást, mert az teljesen meddő. Sajnos, a zsidó prepotencia minduntalan fellángol, és­ különösen akkor ragadtatja ma­gát hisztériás gorombáskodásra, vagy legalább is nyelvöltögetésekre, amikor valami új veszedelmet szi­matol. Most legutóbb megint ránk csaholt a 8 Órai, de ezzel nem törődünk. Ellenben a legnagyobb mértékben csodálkozunk azon az új figurán, ahogyan ez a lap most kelletni pró­bálja magát a magyar közvélemény előtt. Nem csekélyebb merészségre vete­medtek, minthogy keresztény mun­katársaikra való hivatkozással ki­tűnő keresztény lapnak hirdetik meg magukat. A nyilvánvaló mel­lébeszélésnek olyan átlátszóan os­toba fogása ez, amely azt mutatja, hogy odaát a fejlett technika eszkö­zeit fejletlenül, ha ugyan nem — fejetlenül kezelik. _ Nézzenek csak körül a saját por­tájukon a 8 óraiék: ne kívánják, hogy a kötelező kari szolidaritás ellen vétve mi mutassuk be őket tanusítv is, árja-párja, kivétele­zett és e­, '­ltalán nem kivételezett főmű­fiijaikkal egyetemben. Végül, de elsősorban: nézzék meg figyelme­sen saját lapjuk utolsó oldalát. Ak­kor aztán megtudják, miért tartjuk hivalkodó zsidó szellemiségű lapnak a 8 Órait! LÁTOGASSUK MEG ÁPriil 1-i-től 23-ig a MILÁNÓI VÁSÁRT Olaszország legnagyobb kereskedelmi vásárai-5.500 KIÁLLÍTÓ 15 NEMZET RÉSZVÉTELÉVEL Felvilágosítás: A MILÁNÓI NEMZETKÖZI ÁRUMINTA VÁSÁR M­AGYARORSZÁGI FŐMEGBIZOTTJA: OLASZ-MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA, Budapest, V. ker., Dorottya­ u. 9. — DIREZIONE DELLA FIERA DI MILANO—Milano (Italia) Via Domo­­dossola ENTE PROVINCIALE PER IL TURISMO—Milano.

Next