Magyarság, 1942. április (23. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-01 / 74. szám
MMse, IMI. stprilio V Szovjet kiküldött is részt vesz az indiai tárgyalásokon Tokió, március 31. (NST) Csungkingból származó japán értesülések szerint az a körülmény, hogy a brit kormány kiszolgáltatta az iráni brit érdekeket a Szovjetnek, most felbátorította a szovjet kormányt, hogy India belügyeibe is beavatkozzék. Hír szerint a szovjet kormány arra akarja felhasználni az indiai nehézségeket, hogy egy rendkívüli szovjet kiküldött segítségével részt vegyen az indiai tárgyalásokon. A Hachi Shimbun jelentése szerint valószínűnek látszik, hogy Jukov tábornokot, a csungkingi szovjet katonai attasét bízzák meg ezzel a feladattal, aki már a legközelebbi jövőben Indiába utazna, hogy ott Nehruval és más indiai vezérrel személyesen tárgyaljon. Bőse rövidesen ismét hallat magáról illetékes német részről közük. A Wilhelmstrassem megcáfolják az angol hírszolgálatnak Subhas Chandra Bose haláláról terjesztett híresztelést, amely szerint Bose egy repülőgépszerencsétlenségnél életét vesztette. Bose — mondják a Wilhelmstrassen — valószínűleg rövidesen bebizonyítja, hogy a angol jelentés nem felel meg a valóságnak. (MTI) Olaszország tiszteletben tartja Magyarország történelmi jogait Ansaldo cikke Olaszország délkeleteurópai politikájáról Vichy, március 31. Az UF1 francia hírszolgálati iroda a Basler Nachrichten svájci lap nyomán ismerteti Giovanni Ansaldonak az Albania című olasz folyóiratban megjelent cikkét. Ansaldo mindenekelőtt megállapítja, hogy Délkelet-Európában nem lehet szigorúan alkalmazni a nemzetiségi elvet. Az olasz politika Európának ebben a részében három övezetet különböztet meg: Az első övezet kizárólagosan olasz érdekkörbe tartozik. Ide tartozik a dalmát tengerpartnak Olaszországgal szemben fekvő része, valamint az Ioni-szigetek, amelyeket szoros történelmi szálak fűznek Velencéhez és amelyek életbevágóan fontosak Olaszország biztonsága szempontjából. A második az az övezet, amelyben Olaszország közvetlenül érdekelve van. Idetartoznak a Földközi-tenger partján lévő országok, mint Görögország és Albánia, vagy azok az országok, amelyek a Földközitenger felé gravitálnak, mint például Horvátország és Montenegro. Ansaldo szerint Olaszország ebben a körzetben „rendkívüli pozícióra” tart igényt. Ennek a rendkívüli pozíciónak megvilágítására Ansaldo példaként az Albániával 1939 április 12-én a perszonális unióra vonatkozó egyezményt, valamint az 1941. június 15-én Pavelics és Ciano által aláírt egyezményt hozza fel. Görögországgal kapcsolatban megjegyzi Ansaldo, hogy Olaszországnak mindenkor abban a helyzetben kell lennie, hogy ellenőrizhesse ennek az országnak külpolitikáját. A harmadik övezetben Olaszország közvetve van érdekelve. Idetartoznak Délkelet- Európa keleti államai. Olaszország ezen a területen fenn akarja tartani a nemzetiségi elvet, de olyan korlátozásokkal, amelyeket a tapasztalat szükségessé tesz s úgy, hogy a nemzetiségi elv alkalmazása ne sértse a régi nemzetek, mint például Magyarország történelmi jogait. Ansaldo azzal fejezi be fejtegetéseit, hogy Olaszország Délkelet európai politikája nemcsak az olasz érdekeket kívánja megvédeni, hanem az új európai rendet is. (MTI.) Angol-degaulista összetűzés Szíriában Róma, március 31. (TP): Resto del Carlino jelentése szerint az utóbbi időben a Szíriában állomásozó angol és degauilista csapatok között tapasztalható feszültség különböző összetűzésekben is kifejezést nyert, amelyek megrendítették a szíriai kormány pozícióját is. Hamilton brit megbízott Speas angol zsidó tábornok segítségével tárgyalást folytatott Szíria politikai életének számos vezető egyéniségével a szíriai kormány átalakításáról. A kormányt ugyanis egy még inkább angolbarát kormánnyal akarják fölváltani. A szír kabinet erre letartóztatta azokat az embereket, akikkel Hamilton tárgyalt anélkül, hogy tudomásul vette volna a brit tiltakozást. A francia klérus egyetemesen állást foglalt a gaulizmussal szemben és emiatt számos jezsuitát ás más szerzetest tartóztattak le. Nyékhegyi István dr.: A Krisztust gyilázó Népszaváról „Messiás“’ címen a Népszava 1918 húsvét vasárnapján vezércikket írt, amelyben többek között ezeket mondja: „A bibliai legenda szerint húsvét vasárnapján támadt föl Jézus, a megfeszített proletár lázadó, harmadnapra, hogy keresztre feszítették. A bibliai legenda szerint Jézus, a rebellis agitátor meghalt... Jézus, ha élt, valami kis proletárcsoport vezére lehetett, aki a próféták módján agitátorkodott, prédikálta a gazdagok és hatalmasok ellen az osztályharcot. Hirdette és élte a nincstelen szegények gyakorlati kommunizmusát.” „Mindegy, hogy élt-e, nem-e Názáretben ama vándoragitátor, mert jelentőségét nem történelmi dátumok, hanem a nevéhez és legendájához fűződő nagy eszme .. dönti el. Jézus elindult agitátori pályáján, hogy meghaljon Judea proletárjaiért. Csodálatos pályafutással csakhamar a nagy római birodalom rabszolgamillióinak nemzetközi megváltójává emelkedik. Végül pedig, a jézusi eszme visszájára fordulva, a katolikus egyházzal a császárok és az uralkodó osztályok uralmi szervezetének Istenévé változott.” „A mai keresztény világ... és a mai keresztény egyház rettentő csődjét jelenti a messiási eszmének, az emberiség megváltásának. A jézusi forradalom nem váltott meg senkit és semmit. Ha Jézus élt, ha a legendának igaz történelmi magja volt, akkor Jézus hiába szenvedett ki a keresztfán és hiába támadt fel.. A kereszténységet szívből gyűlölő szociáldemokrata lap azután több változatban ismétli meg a következőket: „Ha valaha, hát most volna szüksége az emberiségnek Messiásra, de ez a Messiás sem Jézus, sem a kereszténység nem lehet." A katolikus sajtóhölgybizottság kiadásában megjelent A Sajtó című újság 1918. évi június 1-i számában olvassuk: A Magyar Kultúra nemrégiben megfogta a Népszava fülét, amiért egy szegény kereszténynek született munkásember temetése mellől elterrorizálta a papot s helyette a saját napidíjas uszítóját vezényelte ki. A folyóirat nagyon jól felismerte a való helyzetet, amikor leszögezte, hogy a szociáldemokrácia a vallásgyalázás szennyes műveletét kizárólagosan a kereszténységgel szemben űzi, míg a rabbinusokat kitüntető megértéssel fogad ja kétes értékű barátságába. Most ezt a semmiféle kibeszéléssel meg nem cáfolható tényt két jellemző példán fogjuk szemléltetni. Újabb időben ugyanis adott alkalmakkor feltűnő hiányát éreztük a héber agitátorok újságjában a jól ismert csatakiáltásnak: „Nem kell pap!” Egy pillanatra sem hittük, hogy Manóék és Jakabék megegyezéses békére léptek volna a kereszténységgel. Azonnal sejtettük, hogy az uszítás elmaradásának valami hitközségi háttere van, hogy a szünetelés mögött valami faji érdekecske lapul. Éppen eléggé ismerjük a nemzetközi kaftánszocialisták újságját, hogy feltevésünkben ne csalódjunk. A papellenes kirohanás megható elnémulását ugyanis csakhamar megmagyarázta a következő két szocialista családi gyász. A Népszava jelentette egyrészt, hogy Horovitz Gábor elvtársat súlyos csapás érte, meghalt a felesége. Másrészt azt olvassuk, hogy Garami (Grün) Ernő elvtársat is gyász sújtotta, meghalt az édesanyja. Isten nyugosztalja mind a kettőt. Azt is közölte továbbá a Népszava, hogy mindkét megboldogultat a „Rákoskeresztúri temetőben” temették el. Azt azonban nem közölte még tévedésből sem a Népszava, hogy a rákoskeresztúri temetőben izraeliták térnek örök nyugovóra. Épp így feltűnően nélkülöztük a veszteségről való híradás mellől azt az örömteli kitörést, hogy: „Nem kell pap!”... Tehát a „Nem kell pap!” csak úgy értendő, hogy nem kell keresztény Rejtélyes tömegöngyilkosság a Próféta-utcában Anya, két lánya és a fiú gázzal megmérgezte magát Az utóbbi idők egyik legrejtélyesebb családi drámájában folytat tegnap dél óta nyomozást a rendőrség. Kedden délben ugyanis a Próféta-utca 6. számú házban rejtélyes hátterű tömeges öngyilkosságot fedeztek föl. A ház egyik lakásában lakott Pongrácz Béláné 73 éves magánzónő, 38 éves Vilmos fiával, 45 éves Vilma és 43 éves Karolin leányával. A csöndes Próféta utcai házban, ahol a szomszédok egymásnak jóformán mind ismerősei, feltűnt, hogy Pongráczék, akiket koránkelőnek ismertek, egész délelőtt nem nyitották ki a lakás ajtaját és a bezárt ajtóikon keresztül semmi zaj nem szűrődött ki. Fölhívták erre a házfelügyelő figyelmét is s mikor többszöri kopogtatásra nem kapott választ, rosszat sejtve rendőrért sietett. Néhány perc múlva a házfelügyelő egy rendőrrel tért vissza s az ajtó előtt izgatottan csoportosuló szomszédok segítségével feltörték Pongráczék lakását. A belépők majdnem visszatántorodtak az erős gázszagtól, amely a fölnyitott ajtón át feléjük csapott. Először a szobába nyitottak be, de a szoba üres volt, az ágyak érintetlenül, megvetetlenül állottak. Ezután a rendőr a konyhaajtót próbálta kinyitni, de az zárva volt. Végül is felfeszítették az ajtót és behatoltak a konyhába. Itt megdöbbentő látvány tárult eléjük. A kövezeten négy ember feküdt egymás mellett: az anya, a fia és két leánya. A házfelügyelő és a rendőr élesztgetni próbálta az eszméletlenül heverő négy embert, de csakhamar kiderült, hogy azok már halottak és testük teljesen megmerevedett. Pongrácz Vilmos kezében egy frommer pisztolyt szorongatott, a revolver tárából egy töltény hiányzott s a fiatalember mellén, a szíve fölött kerek kis lőtt seb piroslott. Csakhamar rendőri bizottság szállt ki a helyszínre, hogy a tömeges öngyilkosságot kivizsgálják. A detektívek átkutatták a lakást, mert remélték, hogy a család valamilyen irásos bizonyítékot, valamilyen búcsúlevelet hagyott hátra, amelyből a megdöbbentő családi tragédia okát megállapíthatták volna. A rendőrorvos megállapítása szerint a Pongrácz család a hétfőről-keddre virradó éjszaka zárkózott be a konyhába és akkor nyitották ki a gázcsapot. A Pongrácz Vilmos szíve fölött befúródott golyó nem okozott halált s így az ő halálát is a gázmérgezés okozta. A rendőrorvos megállapítása szerint mind a négy esetben a halál körülbelül éjjel két órakor állott be. Minthogy a rendőri bizottság a leggondosabb házkutatás során sem tudott semmiféle búcsúlevelet találni, megkezdték a szomszédok és a rokonok kihallgatását, hogy esetleg ezeknek a vallomásai révén derítsenek fényt a rejtélyes tömegöngyilkosság hátterére. 3 ne felejtse el osztálysors jegyet venni vagy rendelni Dörge Frigyes SANK 31. T f«árusítónál Budapest, Kossuth lajos utca 4. »1, n—■ pap. A keresztény munkást csak lapátolják. A zsidó, az más. Oda már kell pap, legalább rabbinus. A „Nem kell pap!” elve csak az elbolondított keresztény munkások sírbatételekor ordítandó teljes tüdővel, habzószájú gettós gyűlölködéssel, a Garami-felekezetűek sírjánál ellenben kegyelet kell, nem vallásgyalázás.” A 8 ÓRAI ÚJSÁG FELÉ Több ízben elhatároztuk, hogy beszüntetjük a magyarországi zsidóság élharcosaival a vitatkozást, mert az teljesen meddő. Sajnos, a zsidó prepotencia minduntalan fellángol, és különösen akkor ragadtatja magát hisztériás gorombáskodásra, vagy legalább is nyelvöltögetésekre, amikor valami új veszedelmet szimatol. Most legutóbb megint ránk csaholt a 8 Órai, de ezzel nem törődünk. Ellenben a legnagyobb mértékben csodálkozunk azon az új figurán, ahogyan ez a lap most kelletni próbálja magát a magyar közvélemény előtt. Nem csekélyebb merészségre vetemedtek, minthogy keresztény munkatársaikra való hivatkozással kitűnő keresztény lapnak hirdetik meg magukat. A nyilvánvaló mellébeszélésnek olyan átlátszóan ostoba fogása ez, amely azt mutatja, hogy odaát a fejlett technika eszközeit fejletlenül, ha ugyan nem — fejetlenül kezelik. _ Nézzenek csak körül a saját portájukon a 8 óraiék: ne kívánják, hogy a kötelező kari szolidaritás ellen vétve mi mutassuk be őket tanusítv is, árja-párja, kivételezett és e, 'ltalán nem kivételezett főműfiijaikkal egyetemben. Végül, de elsősorban: nézzék meg figyelmesen saját lapjuk utolsó oldalát. Akkor aztán megtudják, miért tartjuk hivalkodó zsidó szellemiségű lapnak a 8 Órait! LÁTOGASSUK MEG ÁPriil 1-i-től 23-ig a MILÁNÓI VÁSÁRT Olaszország legnagyobb kereskedelmi vásárai-5.500 KIÁLLÍTÓ 15 NEMZET RÉSZVÉTELÉVEL Felvilágosítás: A MILÁNÓI NEMZETKÖZI ÁRUMINTA VÁSÁR MAGYARORSZÁGI FŐMEGBIZOTTJA: OLASZ-MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA, Budapest, V. ker., Dorottya u. 9. — DIREZIONE DELLA FIERA DI MILANO—Milano (Italia) Via Domodossola ENTE PROVINCIALE PER IL TURISMO—Milano.