Magyarság, 1942. november (23. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-03 / 248. szám

2 háború végcélja érdekében feltétlenül szükséges. Európának, hogy megvívja az Atlanti csatát, nincs szüksége se spanyol, se portugál, se további francia támaszpon­tokra, ezért nem is kíván ilyeneket, amint­hogy nem kíván ilyeneket a Boszporuson vagy a Dardanellákon sem, vagy a svéd szigeteken, s nem erőszakol átvonulást Svájcon. Ugyancsak az erővel való gondos gazdál­kodás jut érvényre a Szovjetunió elleni háborúban is, ahol nem a nagy kiterjedésű, hanem a gazdaságilag legértékesebb terü­letek elfoglalásán volt és van a hangsúly. JAPÁN, ÚGY LÁTSZATRA, nagyon szétforgácsolta erejét. Annak a körnek a kerülete, amelyet az Alettáktól Kínán, Burmán, Szingapúron, Új-Guineán a Sala­­mon-szigeteken, Guamon, Wahen át megint az Alettákig vonhatunk valami 20.000 km. De ennek az óriási körnek a közepén fekvő japán erőközpont a kör ke­rületének minden pontjához négy-ötször közelebb esik, mint Amerika vagy Anglia. Emellett Japán kétségtelen tengerészeti és légi fölénye biztosítja is számára, hogy ezt a helyzeti előnyt, hogy mindenütt ő van közelebb, teljes mértékben ki is használ­hassa. Japán megengedheti magának az erőszétforgácsolás fényűzését. Ez a fény­űzés nála csak látszólagos, míg Amerika és Anglia esetében végzetes pazarlás. Ü­SÖNÜ TÖRÖK ÁLLAMFŐ: Komolyan számolni kell a Törökország ellen irányuló támadás lehetőségével Izmet Inönü török államfő az új parla­menti ciklus megnyitása alkalmából beszé­det mondott. Az ország külpolitikájáról szólva kifejtette, hogy a török kormány az elkövetkező évben is szigorúan be fogja tartani eddigi külpolitikai irányelveit. Szerződéses kötelezettségeihez és barátsá­gaihoz híven elkerül minden hátsó gondo­latot és csupán nemzeti biztonság érdeké­ben folytatja munkálkodását. A török kor­mánynak fárasztó munkájába kerül a sem­­legességi politika betartása. Ez a jövőben is így lesz, mert Törökország ebben az esz­tendőben sokkal közelebb került a világ­háború színteréhez, mint bármikor a há­ború kezdete óta. Szükséges, hogy a nem­zetgyűlés komolyan fontolóra vegye egy Törökország ellen irányuló támadás lehe­tőségét, amely egy napon bekövetkezhetik „olyan irányból, amelyet nem ismerhetünk előre és olyan ürügyekkel, amelyek ugyan­csak ismeretlenek előttünk”. Ma sokkal szükségesebb, mint bármikor, hogy vitéz és értékes hadseregünket készenlétben tartsuk. Az ország belső helyzetéről szólva azt mondotta, hogy egyesek vagy azért, mert háborús nyereségre törekszenek, vagy az­ért, mert valamelyik, nem tudni melyik idegen hatalom zsoldjában állnak, az or­szág közvéleményében mérgező légkört igyekeznek teremteni. Egészen biztosan meg­van azonban az eszköz arra, hogy a haza ellen elkövetett ilyen bűnöket ki le­hessen irtani. A török nemzetgyűlést egyébként, no­vember 19-ig elnapolták. * Suhard és Gerlier francia bíborosok Vichyben meglátogatták Pétain államfőt és megbeszélést folytattak vele és Laval miniszterelnökkel. Mint a látogatásról ki­adott vichyn­ hivatalos közlemény mondja, a megbeszélések a kölcsönös megértés és megbecsülés jegyében zajlottak le és meg lehet állapítani, hogy a kormány és az egyház vezetői között teljes a bizalom. A francia nemzeti kongresszus határo­zatot fogadott el, amelyben kimondja, hogy támogatja Laval kormány­elnököt és kéri Franciaország katolikusait, hogy ne kövessenek el hibát a francia megújhodás félreértésével, vagy visszautasításával. Bussiere párisi rendőrfőnök napiparan­csában kijelentette, hogy a kommunisták és terroristák ellen indított harcot meg­nyerték. A párisi rendőrség sok embert le­tartóztatott és robbanóanyagraktárakat fe­dezett fel. Bagdadi jelentés szerint az arabok Mosz­­szultól mintegy 35 kilométernyire felgyúj­tottak egy angol olajfinomítót. A tüzet ed­dig még nem sikerült eloltani, a kár máris nyolc millió font. AZ ANGOLOK ÉS AMERIKAIAK EGYIK BÉKECÉLJA, HOGY „IGAZSÁGOT SZOLGÁLTASSA­NAK” A ZSIDÓSÁGNAK Greenwood, az angol munkáspárt veze­tője vasárnap a londoni cionista egyesület ülésén felszólalt s mint a brit hírszolgálat jelenti, kifejtette, hogy az angol-amerikai szövetségesek egyik békecélja az Atlanti Charta alapelveivel összhangban az, hogy igazságot szolgáltassanak a zsidóságnak. A zsidóság reményei a legközelebbi jövőben teljesülni fognak és a zsidó nép elfoglalja majd az őt jogosan mgillető helyét a világ életében. • Hertz főrabbi ezután annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy nem csupán ígéret marad Churchillnek az a kijelentése, hogy a győzelem napján nem felejtkezik meg a zsidóság szenvedéseiről. uracgmsfü Kedd, 1942. novam&er S. Londonban már az egyiptomi offenzíva kudarcának belpolitikai következményeit latolgatják Minden jel arra mutat, hogy az egyip­tomi offenzívában beállott harci szünet sokkal nagyobb aggodalmat okozott az angol közvéleményben, mint ahogyan azt beismerik. Londoni mértékadó körökben látszólag még bizakodással ítélik meg az általános helyzetet, politikai körökben azonban már azokat az eshetőségeket is latolgatják, amelyek az offenzíva kudarca esetén politikai téren következnének be. Az aggodalom mértékére jellemző, hogy a kommunista Daily Worker is azt írja, hogy most minden erővel arra kell töre­kedni, hogy az egyiptomi támadást siker­rel előbbre vigyék és ennek érdekében át­menetileg még a második frontra vonat­kozó követelést is hajlandó felfüggeszteni. A BRIT CSAPATOK LÁZAS ERŐ­DÍTÉSI MUNKÁT FOLYTATNAK A TÖRÖK HATÁRON A Stampa isztambuli értesülése szerint az angolok Törökország határai mentén valamennyi stratégiailag fontos ponton erődítési munkálatokat végeznek, a he­lyi hatóságok minden tiltakozása elle­nére. CHURCHIL SZEMÉLYESEN KÉRTE A SZÉNBÁNYÁSZOKAT A TERME­LÉS FOKOZÁSÁRA Churchill miniszterelnök szombaton minden előzetes bejelentés nélkül beszé­det intézett a szénbányák 3000 munkásá­hoz. Beszédében hangsúlyozta a fokozot­tabb széntermelés szükségességét. Fotókópia-okmányfénykép, RÁD, Andrássy­ út 52. (Mussolini-térnél). Telefon: 116-640.) ANGLIA A RENDELKEZÉSÉRE ÁL­LÓ MUNKAERŐK LEGSZÉLSŐ HA­TÁRÁHOZ ÉRKEZETT Morrison brit belügyminiszter Cardiff­­ban beszédet mondott, kijelentette, hogy Anglia a rendelkezésre álló munkaerők legszélső határához érkezett. Kijelentette, hogy az Angliában termelt hadianyag 80 százaléka a tengerentúlra került. A szállí­tásokhoz átlagosan 600 hajó és segédhajó állandó készenléte szükséges. WILLKIE A FRANCIAORSZÁGGAL VALÓ DIPLOMÁCIAI SZAKÍTÁST KÖVETELI Wendell Willkie sajtóképviselők előtt a Franciaországgal való diplomáciai kap­csolatok azonnali megszakítását követelte. Nyilatkozata során kijelentette, hogy az Egyesült Államokban szemmel láthatólag nincsenek bátor vezetők, legalábbis erre enged következtetni, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya még mindig elismeri a vichyi francia kormányt. A hadvezetésről szólva kijelentette, hogy a kormány hábo­rús politikája sok tekintetben hatástalan. DARLAN BESZÁMOLT PETAINNAK AFRIKAI SZEMLEÚTJÁRÓL Darlan tengernagy hadseregfőpa­­rancsnok afrikai szemleútjáról visszatér­ve, kihallgatáson jelent meg Petain mar­sall államelnöknél és beszámolt tapaszta­latairól. A kihallgatás után hivatalos je­lentést adtak ki, amely szerint az afrikai csapatok harci szelleme kifogástalan, az afrikai lakosság magatartása pedig telje­sen lojális. A kihallgatás alkalmával Dar­lan a marokkói szultán személyes levelét adta át Petainnak. Tizennégy szovjet repülőgépet lőttek le a magyar­­ légvédelmi tüzérek A 21-es számú magyar hadijelentés A honvédvezérkar főnöke közli: „Az e­lmúlt hét folyamán, az ellenség felderítő és légi tevékenysége a magyar hadsereg a­rcvonalán igen élénk volt. Gyalogságunk példásan működő zárótüzében az ellenség minden vállalkozása összeomlott. Tüzérsé­günk igen jó eredménnyel lőtte az ellens­ég gyülekező helyeit és műszaki építmé­nyeit. Légvédelmi tüzérségünk több ellensé­ges bombázó kötelékeket szórt szét és ösz­­szesen tizennégy gépet lőtt le. Saját roha­mjárőrjeink néhány sikeres vállalkozást hajtottak végre, veszteség nélkül.” . Már több a svéd flotta vesztesége, mint az elmúlt világháborúban Berlinből jelentik. A svéd kereskedelmi flotta október havában három hajót vesz­tett, összesen 14.000 tonna űrtartalommal. A háború kitörése óta a svéd kereskedel­mi flotta vesztesége 164 hajó és 981 ten­gerész. Az elmúlt világháborúban a svéd kereskedelmi hajózás 794 személyt vesz­tett. ■­­ Most Burma a fontos Egyiptom helyett? Wellington Koo londoni kínai nagykövet,­­ akit jelentéstételre Csungkingba hívtak, Wa­shingtonba érkezett hírek szerint egyik be­szédében azt követelte, hogy a szövetségesek létesítsenek második arcvonalat Burmában. A nagykövet hangsúlyozta, hogy feltétlen szükség van Burma visszafoglalására, mivel az ottani kikötők Kína ellátása szempontjá­ból életbevágóan fontosak. A burmai út el­vesztése óta Csangkajsek hadereje nem kap elég hadianyagot. . . ... t . Nagy események készülnek Franciaországban Egységarcvonal létesül ? A Neue Zürcher Zeitung vichyi tudósí­tójának jelentése szerint Franciaországban a különböző pártok kísérletet tesznek arra, hogy nemzeti forradalmi arcvonalat léte­sítsenek. Erre alkalmat a pártok most fo­lyó évi kongresszusa ad. A pártnak mai ülésén mondotta el Marcel Deat nagy programbeszédét. Beszédében Deat is megtagadta a kezdeményezést a francia egységpárt megalkotására. A ,JFranciste” című lap november 1-ei számban a meg nem szállt területen első íz­ben közölt pontos felvilágosítást erről a mozgalomról. Bevezetőben leszögezte, hogy milyen körülmények vezettek a­­párttömö­rülés gondolatára. Ezt az a tény idézte elő, hogy a francia demarkációs vonal mindkét részén különböző gondolkodásmód alakult ki, amely egymástól eltér, vagy egymással szembenáll. Az új arcvonal létesítésének célja nem az, hogy új pártot alakítsanak, hanem csu­pán az, hogy akcióegységet hozzanak létra az egyébként autonóm pártok. Az arcvonal nem kíván sem meghatározott csoportoké­nak, sem meghatározott személyeknek ked­vezni. Arra törekszik, hogy egyes idősze­rű kérdésekben a pártok ténykedését pár­­huzamba hozza. Ilyen például a gyarmat­­birodalom megvédésének kérdése, a hadi­foglyok leváltása és az úgynevezett Legion Tricolore kérdése. A lap végül megállapítja: egyértelműen annak a véleménynek kell kialakulnia, hogy az újonnan létesítendő arcvonal cél­talan lenne, ha az egyesítésre irányuló mozgalom csupán a megszállt területre korlátozódna. Általában úgy vélik, hogy céltalan volna ez az arcvonal, ha Pétain tábornagy kormánya hivatalosan nem is­merné el. A vichyi kormány ezzel az új pártösszefogással kapcsolatban még nem foglalt állást, bár általában elismerik, hogy ennek az arcvonalnak a megalkotásá­ban fontos szava lesz. . .. - - ——■———■ » Megbukott a Szovjet „vakondhadászataet A Volgától keletre nagyobb harci akciók várhatók Berlin, november 1. (U.S.) Október utolsó hetében berlini katonai szak­értők megítélése szerint három nagy harc­tér alakult ki, amelyek jelenleg az érdeklődés előterében állanak: Sztalingrád és a Kaukázus vidéke, az egyiptomi hadszíntér és a csendes­óceáni hadszíntér, ahol a japánok újabb nagy tengeri győzelmet arattak. A keleti arcvonalon Sztalingrádnál és a Te­­rek folyó vidékén változatlan hevességgel foly­nak a harcok. Bár ez a két hadszíntér egy­mástól távol van, e harcok mégis szoros kap­csolatban állanak egymással. A szovjet csapa­tok már hetek óta igyekeznek, hogy ismét megnyissák az utat a Kaukázus fe­l, amelynek fontos nyersanyagaitól a német támadás el­vágta őket. Amióta a német csapatok Sztálin­grád fölött záróállást létesítettek a Don és a Volga között, a szovjet hadvezetőség nemcsak arra törekszik, hogy Sztálingrád romjait esel­­mentse, hanem főleg arra, hogy ismét helyreh­á­lítsa az összeköttetést a déli országrészek­­kel. Az összes szovjet támadások azonban meghiúsultak, amelyek e záróállás áttörésére irányultak. A sztálingrádi harc legutóbbi sza­kaszában a szovjet csapatok dél felől is meg­kísérelték a német vonalak megtámadását. A legutóbbi hét folyamán nyilván nagyobb csa­patokat hoztak át a Volgán, a folyó könyök­­hajlásától délre. A német légierőnek a Volgá­tól keletre levő szovjet közlekedési utak ellen intézett támadásai azt mutatják, hogy ezen a szakaszon is nagyobb akciók várhatók. Ugyan­akkor a Terek fe­sé folyásánál is újabb fontos sikereket vívtak ki a német és szövetséges csa­­patok és ez a tény világossá teszi a két had­­színtér belső összefüggését. A hét folyamán mindkét hadszíntéren továbbhaladt a német támadás, úgyhogy újabb sikerek érlelődnek. Sztálingrád utolsó romjainak védelménél a szovjet csapatok új harci taktikát alkalmaznak, amelyet Berlinben „vakond­ hadászatnak" ne­veztek el. Földalatti járatok segítségével igye­keznek ugyanis a szovjet csapatok fenntartani az összeköttetést utolsó megmaradt támasz­pontjaik között, hogy így egyesítsék az egyes ellenállási fészkeket. A végső ellenállás meg­törése ezért a német csapatoknál a nehéz fegyverek újabb átcsoportosítását követeli meg és a mozsarakat a legelső arcvonalba kell vinni. E taktika ellenére a szovjet csapatok egyik támaszpontjukat a másik után vesztik el Sztálingrádnál további bolseviki állásokat füstü­ltek ki a németek Berlin, november 2. Sztálingrádban október 31-én tovább tar­tott a közelharc. Rohamosztagaink, a véd­erő főparancsnokságához befutott jelentések szerint további bolseviki harci állásokat füs­töltek ki. Az egyik szakadék bevétele, amely az ipari telep magasságában egészen a Vol­gáig húzódik, kemény harcokba került. Az ellenség a szakadék meredek partjaiba mély aknákat ásott, amelyeknek több lejáratuk is volt és ezek a védőknek biztos fedezéket nyújtottak. A rohamosztagok katonáinak öt­ven méterre vagy még annál is kisebb tá­volságra kellett a szakadék széléhez előre küzdeniük magukat, úgyhogy a repülők és a tüzérség már nem segíthetett a harcban. A nehéz fegyverek csak zárótűzzel védték a te­repet, ahol a támadás lezajlott. Első ízben lángszórós műszaki katonáinknak sikerült behatolniuk ezekbe az állásokba és a tűz és füst védelmében nyomulhattak előre a grá­nátosok is. Ezek pillanatok alatt rohanták le az ellenséges árkok előtti romokat, majd né­hány méternyire le tudtak hatolni a meredek szakadékba. A lángszórók tűznyelve felülről hatolt be a hegyoldalba vágott alagutakba és a robbanótöltények felszakítják a bejáratot. Ezen a résen át jutnak be a gránátosok. Más műszaki katonák követik az első sorban tá­madókat és kézigránátokkal semmisítik meg az ellenséget a barlangokban. Az ellenség ha­marosan kénytelen elhagyni a szakadékot és ezzel újabb olyan titkos útvonalat sikerült elzárni, amelyen az ellenség éjjelenként erők­­sítéseket küldhetett a városba.

Next