Magyarság, 1943. április (24. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-01 / 73. szám
XXIV. ÉVFOLYAM 73. (6420.) SZÁM BUDAPEST, 1943. ÁPRILIS T. C S U T P R T P IC mttSWXMi iBAianLAJDONOSM^lAPNAPdtt JL NI E iB II «a& arffcvn&OMMTd fcjv \ W/ M' HEJ S.«ATTKAY a KALMAN BA főszerkesztő ts felelős kiadói JPL \ k felelős szerkesztő» VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR Dft. MATTYASOVSZKY KOON& "HADILAPJA NEPPELI " ismét 103.50© tasista ellenséges hálóteret pusztítottak el • a német tengeralattjéról! London is elismeri, hogy Rommel hadserege ép és érintetlen Ul állásba vonultak Tunéziában a tengelycsapatok Zsidó élelmiszercsempész szövetkezést tettek ártalmatlanná Szegeden A magyar bíróság kártérítésre kötelezett egy biztosítót a háborúban elsüllyesztett rakományért Amerikia mai képe ejte Kzsemnaszeff mnailfás vallomásának tükrében Egy hindu tudós érdekes megállapításai — Homéroszról Lenimgrilmál egy szovget pántcénosdaniiár megsemmisült Végleges «Semarbácigs vornal Albánia és Bulgária ftdzeál — Tuniszban alabbhagyott az angolszászok támadásának ereje ! MOST AZ USA AGGÓDIK Amikor virágjában volt és sikereket könyvelhetett el a Szovjet második téli offenzivája és a moszkvai bolseviki imperializmus egyre szemérmetlenebbül avatkozott bele abba az angolszász politikai és sajtóvitába, amely győzelmük után Európa új rendjét és felosztását tárgyalta, — akkor először a konzervatív angol köröket töltötte el egy bizonyos komoly aggódás: — mi lesz, ha nem sikerül megfékezni Moszkva étvágyát és az a nagyobb erő jogán a háború után a maga számára követeli az egész Európa fölötti uralmat? Ez az aggodalom azóta elcsendesült: fel kell tételeznünk, hogy Churchillnek sikerült megértetni az aggódó angol konzervatívokkal azt, hogy szorult helyzetében ma Anglia nem tehet mást, minthogy belemegy a szovjet játszmába; — különösen most nem tehet mást Anglia, amikor a sikertelen téli szovjet offenzíva után tartani kell a lelket Moszkvából s biztatni kell azt, hogy ennek ellenére is van célja és értelme a Szovjet további erőfeszítéseinek és véráldozatának. A Churchill-féle leszerelési kampány záróakkordjának tarthatjuk azt a pár hét előtti Times vezércikket, amely nyíltan kijelentette, hogy Európa keletén a háború után a Szovjet jogosult megszabni érdekterülete legkülsőbb határait, úgy, ahogy Európa nyugati felében Anglia fogja meghúzni politikájának és érdekterületeinek végső határait. Hogy lélekben őszinte-e ez az angol játszma, avagy az csak merőben „politikum”, — erről e pillanatban nem kívánunk nyilatkozni. Az azonban már feltűnő jelenség, hogy az aggodalmaskodást most felkapta az USA sajtója és a hangadó amerikai politikusok. Egy kis felsorolás: harmadik hete az USA helyettes elnöke, Wallace mondotta azt, hogy ha idejében nem sikerül Szovjettel tisztázni az ellentéteket, — mégpedig a „világnézeti” ellentéteket is, — úgy az angolszász-bolseviki szövetségesek győzelme után elkerülhetetlen lesz a harmadik világháború. Utána az USA volt moszkvai nagykövete, Davies következett, aki szintén egy kis aggódással a hangjában azt állapította meg, hogy reménye szerint Moszkva már korábban lemondott világforradalmasító terveiről. Ez fontos megnyilatkozás volt, mert Davies ma Amerikában a legfőbb szovjet szakértőnek számít. Betetőzte a sort Roosevelt bizalmasa, Bullit, aki viszont harmadnapja úgy nyilatkozott, hogy ha az angol— amerikai—szovjet—kínai négyes szövetség bármely tagállama a győzelmes háború befejezése után megsértené az Atlanti Chartát, — ennek az volna a súlyos következménye, hogy az amerikai nép azonnal hátat fordítana az egész világpolitikának, — volt szövetségeseinek is és visszavonulna saját „izolációjába“. Nem kétséges, hogy ezt a súlyos megállapítást Busht mindenekelőtt Moszkvának címezte. Ma érkezett az a hír, hogy Roosevelt a sajtóértekezleten megerősítette, miszerint a közeljövőben az USA külön kíván tárgyalásokat folytatni Sztálinnal, illetve annak megbízottjával. Ez mindenekelőtt nyílt beismerése annak, hogy Eden angol külügyminiszter közvetítése most a washingtoni tárgyalások során az amerikai—bolseviki ellentétekben teljes csőddel végződött. Edennek nem sikerült Washingtont arról meggyőzni, hogy a Szovjet valóban csak egy kezesbárány, amellyel a két angolszász szövetséges úgy fog elbánhatni a „győzelem“ után, ahogy akarják, — avagy hogy a Szovjet maga sem akar már semmit az 1940. évi volt határain túl és mindössze ezekért a határokért, (amelyhez akkor egyetlen puskalövés nélkül hozzájutott), áldozott most föl 15 millió ember és 20 éves hadiipari termelésének minden eredményét... Arról egyelőre nincs értesülésünk, hogy Moszkva máris elfogadta Roosevelt meghívását ezekre a külön amerikai—szovjet tárgyalásokra. Ha Sztálin eddig minden ilyen tárgyalástól távolmaradt és további célkitűzéseit illetően konokul és megátalkodottan hallgatott, — fel kell tételeznünk, hogy a jövőben is ezt fogja tenni. Hiszen ez a taktika eddig is nagyszerűen bevált. Szövetségesei már kijátszották minden ütőkártyájukat — és neki éppen, az az előnye és egyben az ereje velük szemben, hogy az adut még a markában szorongatja... AMIKOR SZTÁLIN ŐSZINTE VOLT... Ha már megemlítettük a volt moszkvai USA-követet, Daviest, aki abbeli reményét fejezte ki, hogy Sztálin már nem is akarja a világot vörös alapon forradalmasítani, — érdemes lesz idéznünk ezt a Sztálint, — de 1938-ból, — tehát egy olyan időből, amikor még őszintén beszélhetett és nem kellett tekintettel lennie holmi kapitalistaplutokrata háborús szövetségesekre. Nos tehát, Sztálin 1958. február 12-én nyílt levelet intézett a Pravda hasábjain egy bizonyos Iván Pilippovits nevű Bulgáriából menekült anarchistához s ez a nyílt levél többek között szószerint ezeket mondotta: „Vájjon véglegesnek tarthatjuk-e a mi országunkban létesített szocializmust abban az esetben, ha ez a mi szocializmusunk csak ebben az egy országban győzedelmeskedett, — a kapitalista államok bekerítése pedig körülöttünk továbbra is fennmarad ?“ — Hogy a maga igazát alátámassza Sztálin, — még egy Lenin-idézetet is beiktatott nyílt levelébe, — mely szól ekként: „A szovjet köztársaság létezése kapitalistaimperialista államok szomszédságában a távolabbi jövőt illetően elképzelhetetlen: előbb vagy utóbb vagy az egyiknek, vagy a másiknak kell győznie!” ___Most már megértjük Davies aggodalmát! Ruttkay R. Kálmán. Berlin, március 31. A Führer főhadiszállásáról a következő különjelentést közük a Német Távirati Irodával. A véderő főparancsnoksága közli: Tengeralattjáróink a különböző utánpótlási útvonalakon ismét súlyos csapást mértek az ellenségre. Az Atlanti-óceán északi részén — sokszor viharos időjárás közepette —, az Atlanti-óceán középső részén és a Földközi-tengeren, legnagyobbrészt hajókaravánokból tizenhét súlyosan megterhelt, összesen 103.500 tonna űrtartalmú ellenséges kereskedelmi hajót süllyesztettek el. A Biscaya-öbölben ellenséges bombázók támadást intéztek német tengeralattjárók ellen. A tengeralattjárók légvédelmi fegyvereikkel öt nehézbombázót lőttek le. (MTI) Wenßiert hivatalos ideértés: Két szovjet zászlóaljat bekerítettek a németek a Ladoga-tó környékén Berlin, március 31. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A keleti arcvonal déli és középső szakaszán a nap általában nyugodtan telt el. A Kubán-hídfőnél és Vjazmától délnyugatra indított ellenséges előrenyomulásokat tüzérségünk hatásos tüze és zuhanó harci repülőkötelékeink lendületes támadásai meghiúsították. Az Simen-tótól délre az arcvonal megrövidítésére irányuló támadó vállalkozásunk a nagy terepnehézségek ellenére is elérte kitűzött céljait. A Ladoga-tótól délre elterülő harcterületen a kemény, de eredményes védekező harcok tovább tartottak. Két ellenséges zászlóaljat bekerítettünk és megsemmisítettünk, sok páncélost kilőttünk. A tunéziai elhárító csata tart. Néhány szakaszon ez ellenséges támadó tevékenység a német-olasz csapatok eredményes ellenállásának hatása alatt alábbhagyott. Más arcvonalszakaszokon az ellenség folytatta súlyos támadásait. Csapataink szilárd elháríításán kedden is összeomlottak az összes támadások. A légierő éjjel-nappal újból és újból beavakozott repülőkötelékeivel a földi harcokba. A Földközi-tengeren egy német harcirepülőgép elsüllyesztett egy angol tengeralattjárók . A légierő a keddi napon meglepő támadást intézett Anglia déli partvidékén katonai célok ellen. A támadás eredményes volt. (MTI) Ára IS flikér A vjazmai térségben véresen összeomlott a bolsevisták nagy erőkkel megindított helyi támadása Idnál egy szovjet páncélos dandár megsemmisült, több mint 3000 bolsevista elesett, Berlin, március 31. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti a keleti arcvonal helyzetéről. A keleti arcvonalon a harccselekmények középpontjában a Szovjetnek az a törekvése állott, hogy az úgynevezett Timosenko-offenzívát a középső szakaszon ismét mozgásba hozza. E célból a bolsevisták Vjazmától délre és délnyugatra széles arcvonalon nagyobb gyalogsági és páncélos erőket vetettek be azzal a feladattal, hogy Spasz Demenszkoje irányában előretörjenek. Minthogy a bolsevisták mozdulatait az arcvonal közelében levő térségen és már hétfőn jelentett támadási előkészületeiket felismertük, a Szovjet vállalkozása rendkívül véresen végződött. A bolsevistáknak csak az egyik helyen sikerült helyi betörést elérniök, amelyet azonban elreteszeltünk és erélyes ellentámadással rendbehoztunk. A szovjet csapatok támadásaikban, amelyeket a délután folyamán abbahagytak, 27 harckocsit vesztettek. Német kézbe került 16 gyalogsági ágyú, 24 nehéz gránátvető és nagyszámú nehéz fegyver. A bolsevisták igen súlyos vérveszteségeket is szenvedtek. A középső szakaszon Orel térségén voltak még helyi jellegű harcok, amelyekben főképpen a német csapatok által újonnan megszervezett állásokat tisztították meg szétszórt ellenséges erőktől. A bolsevisták támadó vállalkozása Őreitől délnyugatra, amelybe egy szovjet lövész hadosztályt vetettek be, már a német fegyverek, elhárító tüzében meghiúsult.