Magyarság, 1943. július (24. évfolyam, 150-171. szám)
1943-07-07 / 150. szám
IncXIV. ÉVFOLYAM 15. (6468.) SZÁM KIADÓTULAJDONOS MIGT&RSIG LAPKIADÓ SS . ELNÖK-VÍRIGAÍGATÓ FŐSZERKESZTŐ IS FELELŐS KIADÓ VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR, A MAGYAR NÉPPEL A MAGYAR NÉPÉRT: AZ UJ EURÓPA ÚTJÁN BUDAPEST, 1943. JULIUS 7. SZER A MAGYAR NEMZETISZOCIALISTA MOZGALOM NAPILAPJA Janos SZERKESZt: JÁTTKAY R. KÁLMÁN DR. Ára 16 fillér Kurszk térségében 170 kilométer Hosszúságú fronton a világ legnagyobb harckocsi-hikizete tombol A Wilhelmstrasse szerint nem Németország ellen irányulnak Svédország fokozott védelmi előkészületei Cseh pilóta vezette Sikorski repülőgépé, amelyben állítólag bomba robbant Kesselinné és Richthofen német repMAveztrtábornakok Dél-OroszoTSsácsisan Mertt fel főhadiszállárattal LENGYELORSZÁG HÁROM ÚTJA Sikorszki tábornok, az emigráns lengyel kormány feje Gibraltárnál az őt szállító repülőgéppel lezuhant és meghalt. Angol híradás szerint valószínűleg motorhiba okozta a repülőgép lezuhanását, a Wilhelmstrasse szerint azonban Sikorszki és kísérete előre kitervelt merényletnek esett áldozatul. Ezt az utóbbi feltevést megerősíteni látszik az a körülmény, hogy egyedül a gép pilótája élte túl a zuhanást. De megerősíteni látszik az a tény is, hogy a legutóbbi időben a Sikorszki által képviselt lengyel és szovjetorosz álláspont között mind élesebbé vált diplomáciai vita nagy tehertétele volt az angolszász-szovjet kapcsolatoknak is. Azt, hogy Sikorszky balesetnek vagy előre kitervezett merényletnek esett-e áldozatul talán soha sem fogjuk az igazságnak megfelelően megtudni. Halála azonban megint egyszer alkalmat szolgáltat nekünk arra, hogy a lengyel kérdéssel kissé részletesebben foglalkozzunk. A mostani világháború befejezését követőleg a lengyel kérdés megoldása tekintetében elméletileg eddig három álláspont alakult ki. Ahety adott aanlovca smldu smldu mind I Sikorszki tábornok nemcsak látható feje, de valóságos vezére volt a nagylengyel álláspontnak, annak az álláspontnak, mely vitatni sem engedi Lengyelország területi sértetlenségének elvét az 1939. szeptember 1. előtti határok között. Sikorszkinak ez a célkitűzése természetesen élesen szembekerült a Szovjetunió álláspontjával, amely a maga részéről egy lényegesen megkisebbített, lehetőleg a szovjet befolyásnak kiszolgáltatott Lengyelországot szeretné csak látni szomszédaként, legszívesebben pedig ezt a megkisebbített Lengyelországot is csak a tanácsköztársaságok szövetségén belül, tagállamként. Ez a két elméleti célkitűzés kivált a katyni tömegsír rejtelmeinek feltárása óta, amely a diplomáciai viszony megszakítására is vezetett az emigráns lengyel kormány és a Szovjetunió között, a politikaivitában mind élesebben került egymással szemben. Sikorszki tábornok a közelkeleti lengyel seregtestek legutóbbi meglátogatása alkalmából újból erélyesen követelte lengyel áláspont- ízleletbentartását a Szovjetunió részéről. Az elméleti vita elmérgesedése természetesen nem tetszett az angoloknak sem, akik jogosan tartanak attól, hogy ebből még az angolszász-szovjet viszony elhidegülése is származhatik, éppen most, a legkritikusabb harctéri helyzetben, amikor úgy az angolszász, mint a szovjet érdekek parancsolólag követelik, hogy egyesülten és teljes egyetértéssel lépjenek fel Európa ellen, az ellen az Európa ellen, amely az egész lengyel kérdésben egy harmadik álláspontot foglal el, t. i. azt, hogy felajánlja a lengyel népnek természetes élettere keretében a békés és barátságos együttműködést a többi európai népekkel. Lehet, hogy Sikorszki halála az éles elméleti vitában egy időre majd szünetet jelent, s nyert időt az angol diplomáciának, de semmiesetre sem jelenti majd az emigráns lengyelek célkitűzéseinek megszűnését, hisz Sikorszki nemcsak a maga egyéni elképzeléseit képviselte, hanem annak a konzervatív lengyel tábornak álláspontját, amely Lengyelországot az 1939-es összeomlásig kormányozta. Az elméleti vita tehát idővel majd megindul a moszkvai Pravda legnagyobb boszszúságára, amely élesen ellenez minden vitát a háború utáni rendezési elképzelésekről, mert azok csak ellentétekre vezethetnek a szövetségesek között. LAIVAL NYILATKOZATA Law : francia miniszterelnök, — beérkezett jelentések szerint — a vidéki sajtó képviselőivel hosszabb beszélgetést folytatott és nyilatkozott a különböző időszerű kérdésekről. Érdekes, hogy Laval — amikor ebben a nyilatkozatában honfitársaihoz fordult és őket óva inti attól, hogy az USA, Anglia vagy a zsidó de Gaulletársaság felszabadító kísérleteiben bízzék. — Franciaország jövő útjára vonatkozólag lényegében ugyanazt a gondolatmenetet követi, mint amelyet mi fentebb Lengyeország és a lengyel nép követendő útjának megválasztásánál kifejtettünk. Laval ebben a nyilatkozatban legélesebben szembefordul a második világháborúelőtti Franciaország egész közéleti rendszerével is, amikor azt mondja, hogy: „tudom, hogy a forradalom elengedhetetlen. Meg akarom csinálni és el is fog jönni ez a forradalom, sőt egy kicsit már most is benne vagyunk mindennap a forradalomban. Első megnyilvánulását én magam vittem végbe, 1940. június 10-én.” Laval itt természetesen nem fegyveres felkelésre, hanem a lelkek forradalmasítására gondol, olyan forradalomra, mint volt a békés fasiszta és nemzetiszocialista forradalom a tengelyállamokban. HÁROM SEMLEGESSÉGI NYILATKOZAT Legutóbb három európai semleges állam vezető államférfiul nyilatkozott országaik semlegességéről. Günther svéd külügyminiszter hangsúlyozta, hogy az egész svéd nemzetet az a kívánság tölti el, hogy normális baráti kapcsolatot tartsanak fenn úgy a hadviselő, mint a semleges államokkal. Günther egyúttal kijelentette azt is, hogy Svédország fegyverrel is szembeszáll minden olyan kísérlettel, amely Svédországot be akarná rántani a világháborúba. A Wilhelmstrasse diplomáciai szóvivője Günther svéd külügyminiszter nyilatkozatával foglalkozva, félreérthetetlenül leszögezte Németország álláspontját, t. i. azt,"hogy Németországtól távol áll minden olyan kísérlet, amely Svédország semlegessége ellen irányulna, vagy pedig Svédországot be akarná rántani a világháborúba. Ebből kifolyólag a Wilhelmstrasse szóvivője megállapítja azt is, hogy nyilvánvaló mindenki előtt, ki ellen irányult tehát Günthernek az a kijelentése, hogy melyik hatalom ellen kell Svédországnak védekeznie. Célic, Svájc külügyminisztere a Tessini kanton elöljárói előtt szólva ugyancsak hangoztatta Svájc semlegességét és azt, hogy Svájc a barátság és tiszteletben tartás politikáját folytatja az egész külfölddelszemben. Végül Szaradzsoglu török miniszterelnök a Daily Express szerkesztője előtt nyilatkozott a török politika változatlan semlegességéről, nyomatékosan hangsúlyozva hogy Törckorsság nem kérhelyet életterének határain kívül. Szaradzsoglu miniszterelnök azután egy feltett kérdésre vonatkozólag kijelentette, hogy határozott igennel felel arra, hogy várjon kíván-e Törökország szerepet játszani a háború után egy balkáni konföderációban. Nem tudjuk, hogy a háború után alakul-e egy balkáni konföderáció s ebből kifolyólag ezzel a kérdéssel egyelőre itt bővebben nem foglalkozunk. SÚLYKÉPZÉS A FÖLDKÖZI-TENGER TERÉE Berlini jelentések szerint Kesselring Richthofen báró repülő-vezértábornak főhadiszállásukat Dél-Olaszországban üték fel. A német repülőfegyvernem eme két kimagasló vezéralakjának melenése a földközitengeri arcvonalon új jelentőségű. Azt jelenti ugyanis, — a különben a négy nap óta állandóan iszódó légiharcokból már következtettünk — hogy a tengelyhadvezetés földközitengeri döntő csata megindulott hatalmas repülősúlyt alkotott el színtéren. Ennek a súlyképzésnek már mig is megvan az az eredménye, hogy Afrikából támadó angolszász bombave kötelékek, — az eddigi öt-hat százaléko, vagy még ezen is alulmaradó veszteségei helyett, — harcbavetett kötelékeiknek —20 százalékát veszítik el, tehát olyan nagyarányú veszteségeket, amelyek az angol és amerikai hivatalos nyilatkozatai szerint már szintekatasztrofálisaknál mondhatók. Berlinben ezzel kapcsolatosan rámutatnak arra, hogy már ez a repülőrulypontképzés elegendő volt arra, hogy lényegesen keresztezze az angolszászok inváziós terveinek végrehajtását. Német köriekben ezenfelül nyomatékosan utalnak arra is, hogy az angolszászok inváziós előkészületei és invázióval való fenyegetőzései egyáltalán nem érintik a keleti arcvonal helyzetét, nem jelentenek tehermentesítést a Szovjetunió számára, miután a német hadvezetőség egyetlen egy hadosztályt semvont el s nem is fog elvonni a keleti arcvonalról, az esetleges invázióskísérlet visszautasítására. A tengelynek e célra úgy délen, mint nyugaton máris fölös erők állnak rendelkezésére. v. Z. E. ■ ■ I A PSNSZE» íBáSaiasi raasis tanácsa Új tömegsírokat találtak Ukrajnában Kik a sajtó urai Nagy- Britanniában? ad paRazita Kajlán aif.og.tak. agy nagysllű zsidó, széltámasz