Magyarság, 1944. január (25. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-01 / 1. szám
MJ ' ' ■ ^ É»W»-TM* ±j*«1 4.) SIAM ^ BUDAPEST, 1M4. ,ANUA» 1. WOMBAT KIADÓTULAJDONOS m»GY&»$IG LAPKIADÓK ' , . _______ ‘aaos SZERKESZT# FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓ A T T K AY ft. KÁLMÁN DR. VJ RT SO LOG! RUPPRECHT OLIVÉR DR. iftfgfto . ) \#y A MAGYAR NÉPPEL A MAGYAR NÉPÉRT: AZ UJ EURÓPA UTJÁN A MAGYAR NEMZETISZOCIALISTA MOZGALOM NAPILAPJA ikrái 40 fillér ... Elsárgult lappéldányt veszünk a kezünkbe: 1920 december 15-én, — egy ködös, zuzmarás szerdai napon új lap első számát dobták a dörgő rotációs gépek a piacra, — a mi* lapunknak, a Magyarságnak első számát. A mai nappal, — 1944 január elsejével, huszonötödik évfolyamba lép tehát a lapunk, — átlépi az első negyed század küszöbét, — ennyi idő pedig egy fél emberéletet jelent: ennyi idő alatt a csecsemő érett, férfivá lesz, — egy nemzet életében pedig ugyancsak nem elhanyagolható időtávolság az egynegyed évszázad! Milyen szürkén hangzik: „Huszonötödik évfolyam”! — Az olvasó egyszerűen tudomásul veszi, s természetesnek tartja, hogy a tízből húsz, a húszból huszonöt lesz, — de mennyi töméntelen küszködés, izgalom, válság, erőfeszítés, sikerek és visszacsapások légióját jelenti egy célokért és ideálokért küzdő lap életében huszonnégy nehéz esztendőnek munkája! Ezt csak azok tudják, akik részesei a lap küzdő és küzdelmes életének, naprólnapra megismétlődő erőfeszítésnek azért, hogy a lap hű maradjon önmagához, az eszményeihez, hogy mindig a legtökéletesebbet és legjobbat adja, hogy mindig a közösségért, a nemzetért harcoljon, ideálokat és felsőbbrendű célokat kövessen, s amíg ezt cselekszik a küzdelem hevében önmagát őrzi és alig jut percnyi ideje arra, hogy az élet napos oldalát maga isélvezze .... Szeretettel, majdnem áhítattal vesz-szük kezünkbe a huszonötödik év küszöbén átlépve lapunk első számát: egyhasábos címmel jelent meg akkor első vezércikkünk. — ez az egyszerű szó jelentette a címet: „Magyarság”. A vezércikket a magyar publicisztika mestere, lapunk első felelős szerkesz- tője, Milotay István írta. Ragyogó tolla programmot adott az újonnan indult lap számára! Csak ma, a huszonötödik év távlatából visszatekintve, látjuk azt, hogy a lap akkor megadott programmja nem pusztán egy sajtóötlet, nem egy vállalkozást jelentett, de a trianoni béklyókba akkor beleszorított nemzet élő, vergődő lelkiismerete és életösztöne kért meghallgatást az első vezércikk emelkedett hangjában. E sorok mintha csak imának szólnának, annyira mélyen szántanak és annyira mélyen nyúlnak bele a magyar élet örök megoldatlanságaiba és mélységeibe. "Arról szól treffieskess szerkesztőnek első vezércikke, ami a lapindítás napjaiban akkor a legidőszerűbb, a legsúlyosabb magyar probléma volt: mit várhatunk az akkor hivatalosan vallott „keresztény és nemzeti” politikától? Ezeket írta Milotay első vezércikke: „Abban a vergődésben, amely Teleki Pál kormányalakítását kíséri, a hivatalos „nemzeti és keresztény” politika nagy és mély válsága lepleződik le. Ez a válság nem újkeletű. Adva volt abban a pillanatban, amint kiderült, hogy a nemzeti és keresztény gondolat a maga nagy, öszszekötő, ellentétek áthidalására alkalmas, s a közgondolkodás és közcélok horizontját kitágító hivatása helyett olyan szűkkörű és békatávlatú párt- és csoportpolitika szolgálatába zsugorodik, amely az ország, a nemzet egyetemes nagy bajain nem segíthet. .. A keresztény és nemzeti politika mindkét fogalmazásában tehetetlenségre lévén kárhoztatva, újabb és újabb jelszavakkal kénytelen galvanizálni magát, s miközben eredeti rendeltetésétől és saját lényegétől egyre messzebb távolodik, egyre alkalmatlanabbá válik országot teremtő és nemzetet vezérlő hivatásának betöltésére. És a ténymegállapítás után az útjára indított új lap gyakorlati célkitűzése következik a vezércikkben: a hadüzenet a gyökértelenné vált frázisok ellen, — ebben a szövegezésben: „A Magyarság ennek a tovább hallgatni nem tudó lelkiismeretnek megszólalása akar lenni és egyben úttörő harcosa annak a munkának, amely a nemzeti és keresztény gondolatot Magyarország mai helyzetében történelmi rendeltetésének visszaadhatja.” Ezzel a programmal, ezzel a hitvallással indultunk el 1920 december 15- én! És ma, amikor a 25.-ik évfolyam küszöbét átlépjük, s ezt kérdezzük önmagunktól és erre a kérdésre várunk választ attól a hatalmas tábortól amely huszonnégy éven át jóban- rosszban kitartott mellettünk: hűek maradtunk-e a programmhoz, a vállalt harchoz, s valóra váltottuk-e az első vezércikk lélekbemarkoló szavait a „tovább hallgatni nem tudó lelkiis Theres’-velt Akik hisznek bennünk, azoknak nem kell itt sok szóval bizonyítgatni, hogy mást sem tettünk huszonnégy éven át, csak hangot adtunk hallgatni nem tudó lelkiismeretünknek. Tettük ezt akkor is, már ezért elismerést arattunk és akkor is, amikor vállalni kellett e hallgatni nem tudásnak minden következményét! Hűen az eredeti célkitűzéshez, százszor és ezerszer kongattuk meg a magyar lélekharangot, amikor úgy láttuk, hogy valahonnan, valamely égtáj felől magyar mezők beérő vetését fenyegeti villámcsapás, vagy jégverés, és amíg álltuk a harcot, sok sebet is kaptunk; de ezt elviseltük, tudván, hogy sebek osztása és sebek vállalása minden harcnak, küzdelemnek örök törvénye. Csalódtunk sokszor: emberekben, politikai irányokban, a napi politika fordulatainak megítélésében, — de egyben sohasem csalódtunk, — abban nevezetesen, hogy lapunk huszonnégy évvel ezelőtt megadott programmja a maradéktalan nacionalizmus hűséges kiszolgálását jelentette! És még egyben nem csalódtunk: abban, hogy az a bátor és elszánt hang, amely első vezércikkünket jellemezte, — az szükséges kiáltás volt a magyar ugaron; — valami hézagpótló, valami szívbemarkoló hang, amelyet nagy és széles tömegek vártak: a hang elhangzott és a visszhang, amely arra érkezett, — ez adott nekünk erőt a nap, mint nap meg-megújuló és nap mint nap újból vállalandó küzdelemhez! Iia nem így lett volna, már jóval a jubileum küszöbének átlépése előtt el kellett volna véreznünk: elvégre egy nemzeti célokat és eszményeket szolgáló lap csak addig élhet, csak addig kerülhet asztalára egy korai kenyér, amíg a hangja ezerszeres és sokezerszeres visszhangra talál... és ha egyszer elmarad az arányban álló visszhang, akkor már meg is húzták a nagy reményekkel megindult lap felett a lélekharangot... Süket szívek és süket fülek számára nem lehet egy negyed évszázadon át lapot csinálni! A lap meghal abban a pillanatban, amikor egyedül marad... És mi nem vagyunk egyedül! A huszonötödik évbe fordulás küszöbét együtt lépi át velünk a mi hűséges, nagy olvasótáborunk, jóban és rosszban részese az elmúlt huszonnégy év harcainak. Mi megengedhetjük magunknak az őszinteség fényűzését is, amikor a jubileumi év küszöbén be-, valljuk, hogy ez a nagy tábor a szenvedélyes politikai küzdelem egyikmásik fordulójánál számban egy időre megfogyatkozott — de csak egy időre, és csak számban, — de sohasem minőségben! Akik hűen kitartottak mellettünk az évek hosszú során át, — s akik ma velünk együtt szerény formák között ünnepelik lapunk negyedszázados jubileumát,— azok a „minőséget” is jelentik, — azt a tömeget, amelynek legerősebb volt a hite, s amelyben a legmélyebben visszhangzott az első vezércikk kiáltása a „hallgatni nem tudó lelkiismeret”-ről! A minőséget jelenti ma a hitvallás az új koreszme mellett, és ha huszonnégy évvel ezelőtt a politikai szövegezés így hangzott: „keresztény és nemzeti”, — ma ezt mi így szövegezzük: „Nemzeti és szocialista”! Ezért vagyunk — mint ezt lapunk címe évek óta hirdeti: „A magyar nemzetiszocialista mozgalom napilapja”. Hidat építünk az örök nacionalizmus és az örök szocializmus eszméi között! Mert ez a jövő egyetlen járható útja minden olyan nemzet számára, amely hű akar maradni önmagához, s a szocializmus formájában pedig a nemzetcsalád, a népközösség betonvárát valóban meg akarjuk építeni. És így kapcsolódik bele ma ez a mi küzdelmünk ebbe a halálos elszántsággal vívott irtózatos küzdelembe, melyvégeredményben dönteni fog a nemzetek szocialisztikus életberendezésének ereje és elhivatottsága fölött. A huszonötödik év küszöbén köszönet mindazoknak, akik se küzdelmes úton végigkísértek bennünket! Áldja és segítse a Gondviselés további küzdelmünket! (R. R.K.) BÉRON: Most már döntenie, leéli a szövetségeseknek az invázióval, vagy meg kell szüntetni az inváziós • •• Av . ir • Letartóztatták Badoglio marsall fiát — Zsitomirnál alakult ki a téli keleti csata súlypontja * 25-IK ÉVFOLYAM