Magyarság, 1944. február (25. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-01 / 25. szám

belátják-e ennek a ténynek igazságát, vagy pedig nem. Méginkább lényegtelen, vájjon az egyik, vagy másik országban azt hi­szik-e, hogy a saját maguk által kitenyész­tett zsidó baktériumok mérgét alázatos si­­mogatással kivonhatják. Ha Németország nem győzne, úgy az északi, közép- és dél­­keleteurópai államok, sorsa megpecsételőd­­nék- A nyugat is a legrövidebb időn belül sorra kerülne. Tíz évvel később a legöre­gebb kulturkontinens életének leglényege­sebb vonásait elveszítette volna, egy több, mint kétezeréves kulturális és civilizációs fejlődésnek számunkra annyira kedves és drága képe, megsemmisülne. A népek, mint ennek a kultúrának hordozói, a nem­­zetek szellemi vezetésének képviselői pe­dig valahol Szibéria mocsaraiban, vagy erdeiben pusztulnának és kallódnának el, ha­­csak nem intézné el őket már hama­rább a tarkólövés. A pusztító zsidó ahasvérus azonban ek­kor megünnepelhetné az elpusztított Euró­pát egy második, diadalmas Purim­­ü­nneppel.­­ Hogy azonban a német nép ma képes arra, hogy ezt a döntő sorsküzdelmet meg­vívhassa saját maga és az egész európai kontinens fennmaradása érdekében, azt az Isten ama kegyelmének köszönheti, amely megengedte, hogy a hatalomért vívott hosszú harc után végül tizenegy év előtt a nemzetiszocializmus győzelmesen elérje célját. Az 1933 január harmincadika zöld zsidó szerződés 1933 január 30-ika és a nemzetiszocia­­lista forradalom, annak hatalmas belső tisztító és újjáépítő munkája nélkül ma nem lenne olyan tényező Európában,­­ amely szembe tudta szállani a bolsevista kolosszussal. Mert az akkori Németország maga annyira beteg volt és az egyre nö­vekvő zsidó fertetes annyira meggyengí­tette, hogy nem is gondolhatott an a, hogy a bolsevista veszedelmet saját országában legyőzze, nemhogy kifelé védekezhessen vele szemben. Ugyanúgy, mint a többi államokban, a zsidóság­­nál okozott gazdasági csőd, a németek millióinak munkanélkülivé tétele, a parasztság megsemmisítése, a kézműipar és nagyipar elpusztítása, a belső összeom­lás tervszerű előkészítésének számíthatott. in­ZC­eiumOktuibOiLa az ez tenne nenne várt osztály­államok fenntar­tása is, amely már csak arra szolgálhatott, hogy a széles nap­tömegek józanságát gyümnöd­e változtassa át, hogy azokat, min a bolsevista forra­dalom engedelmes­­­eszközeit lehessen fel­­használni. A proletár szlávok mozgósításá­val azt remélték, hogy a nemzeti intelli­gencia kureása után végleg kuuvá alacso­­nyíthatják le. Ha azonban a bolsevista for­radalomnak ez a folyamata Német­ország­ban magában nem is ver­­ett volna teljes sikert, az allam mégis wennari dem.kidm alkotmanyával a jelen nagy világporikai feladataival szonnosn csupán nevetséges, tenetelen jelenség lett voln Hogy fel legyünk készülve a küzdelemre — éppen ezért nemcsak nan.a.om, hanem mindenekelőtt tarsavanni es gazdasági kérdéseket is meg kellett oldani. Németország történelmi huilleáése A nemzetiszocializmus tizenegy évvel ezelőtt haladéktalanul hozzáfogott pro­­­­gramjának a megvalósításához, úgyhogy ép­pen idejében sikerült neki megteremteni azt az államot, amely nemcsak belső ere­jénél fogva, hanem hatalmi szempontból k­álé is képes arra, hogy teljesítse azt az európai küldetést, amelyet az ó­korban egykor Görögország a perzsák, Róma a hunok és a későbbi évszázadokban a Nyu­gat végül a Kelet letörésével szemben ma­gára vállalt. 1933-ban éppen ezért négy nagy felada­tot kellett megoldani, számos más fel­adat mellett, amely négy feladat megoldá­sától nemcsak a Birodalom jövője, hanem Búréra, sőt talán az egész emberi civilizá­ció megmentése függött. A n£gy fetotlaf 1. A Birodalomnak a szociális kérdések megoldásával ismét biztosítani kellett a veszendőbe ment belső társadalmi békét. Ez annyit jelent, hogy az osztály ellentéteik elemeit a polgárság és a proletariátus számos megjelenési formájában meg kel­lett szüntetni és­­ helyébe a népközösséget kellett tenni. Az értelemhez való apellálást ki kellett erősíteni a minden táborig meglévő rosszakaratú ellenálló elemek kí­méletlen eltávolításával. 2. A nép szociálpolitikai egyesítését ki kel­­tt egészíteni a nemzetpolitikáv­al, vagyis a nemcsak politikailag, hanem álla­milag is széttagolt birodaom helyébe a nemzetiszocialista egység­államnak kellett lépnie olyan szerkezettel és olyan vezetés­sel, amely alkalmas lehetett arra, hogy a jövő legsúlyosabb támadásaival és terhelési próbáival szemben hatékonyan léphessen fel és áll­hasson helyt. 3. A nép és politikai szempontból meg­alapozott egység­államnak az volt a fel­adata, hogy azonnal megteremtse "azt a véderőt, amely szellemi beállítottságával, erkölcsi magatartásával, erejével és anyagi felszerelésével elegendő volt arra, hogy az önfenntartás­ feladatát megoldhassa. Mi­után a velünk szembenálló világ a fegyver­kezés korlátozására vonatkozó német ja­vaslatokat elutasította, a Német Biroda­lomnak saját felfegyverkezését ennek meg­felelően kellett alakítania. 4. Hogy birodalmunk európai létét ered­ményesen biztosí­thassa, szükség volt mind­ama országok összefogására, amelyeket németek laktak, avagy pedig több, mint egy évezredig a Német Birodalomhoz tar­toztak, amelyek népi és gazdasági szem­pontból a Birodalom fenntartása, vagyis po­litikai-katonai védelme érdekében nélkülöz­hetetlenek. Csak mindezeknek a kérdéseknek megol­dása eredményezhetett egy olyan államot, amely azután befelé és kifelé képes volt arra, hogy megvívhassa a harcot önmaga és az európai népesülés fennmaradása ér­dekében! A mozgalom alakította ki az államot! Amikor tizenegy évvel ezelőtt a nemzeti­szocialista mozgalom az államhatalmat hosszú, törvényes küzdelem után megsze­rezte, e feladat­ eredményes megoldásának számos nagy előfeltételét már megterem­tettük. A német népközösség megtalálta meg­testesítését a mozgalomban. Tehát nem az állam alakította az elkövetkezendő évek során a mozgalmat, hanem a mozgalom alakította az államot. Ami nagyot ez idő óta teljesítettünk: a nemzetiszocialista forradalom minden tettének élén kétség­telenül a német népközösség felépítése áll, az egykori osztály­államnak óvatos, de kö­vetkezetes átalakítása a népi állam új szo­­cialiszitikus szervezetévé. Mert csupán ezzel lett a Német Biroda­lom immúnis minden bolsevista fertőzési kísérlettel szemben. Hogy a nemzettestnek ez a szocialisz­­tikus felépítése milyen gyorsan megy vég­be, az most a háborúban mutatkozik meg a legerősebben. Mert már a véderő is be­kapcsolódott ebbe a fejlődésbe. A fiatal tiszteknek több, mint hatvan százaléka a legénységi állományból k­erü­lt ki, akik ily­­módon hidat alkotnak a munkások, parasz­tok és a kis középosztály százezreihez. A fiatal tiszten 69 százaléka legénységi csoményból kerü­lt ki Hogy ebben az államban minden fiatal német, tekintet nélkül születésére, szár­mazására, vagyonára, szüleinek pozíciójára, azoknak úgynevezett műveltségére, stb. csupán saját érdemei alapján minden ifi­ket, az a nem­zetiszocialista forradalom egyik legdöntőbb jelentőségű eredménye. A nemzeti szocializmus alaptételeit más nemzeteit is magukévá tesziü A történelemben, mint a legnagyobb tel­jesítmények egyike fog számítani, hogy ebben a nagy államban sikerült egy szo­­cialisztikus forradalmat kezdeményezni és végrehajtani, amely a nemzeti vagyon min­den pusztítása és a régi rendek teremtő erejének minden korlátozása nélkül érte el minden ember teljes egyenjogúságát. Ezt a fejlődést a nemzetiszocializmus változtathatatlan kitartással,­ következetes­séggel viszi tovább. Ezzel egyben a nemzet­közi zsidóságot megfosztja attól a lehető­ségtől, hogy belülről aláássa nemzettestün­ket. A­­nemzetiszocialista közösséget tehát már most, mint minden európai védelmi szándék megtámadhatatlan központjának kell tekinteni. Mert csak az az állam száll­hat szembe sikeresen kifelé is a bolsevsz­ rmssal, amely belsejében teljesen men­tes az asszociális fertőzési gócoktól. A zsidóság maga a mi nagy birodalmunkban elveszítette minden hatalmát­. Mivel Ő rob­bantotta ki a nemzetiszocio­list­a Németor­szág elle­ni háborút, hozzájárul ahhoz, hogy a nemzetiszocia­lista forradalom gon­dolatai elterjedjenek és e kérdés tudomá­nyos felismerésének és tárgyilagos meg­­oldásának­ elemeit más nemzetek is magu­kévá tegyék. Az 1939. évi világháború egykor úgy ke­rül be a történelembe, mint a párttal szem­ben 1924-b ben indított pernek gigantikus megismétlődése. Úgy mint akkor, a mozga­lom megemmisítésére ,szánt támadás a mozgalom eszmevilágát a­­robbanás erejé­vel terjesztette el egész Németországban, úgy ez a küzdelem a népek szemét néhány év alatt kinyitja a zsidókérdés tekinteté­ben és a nemzetiszocialista feleletet, vala­mint a kérdés megoldására irányuló intéz­­kedések­et éppen annyira követésre méltó­vá, mint magától értetődővé fogja tenni. A világtörténelmi jelentőségű harc nagysága képessé teszi majd a nemzetek szemét. 63 eszét arra, hogy ilyen hatalmas történelmi dimenzióik méreteiben gondolkod­­jannak és cselekedjenek. A katonák és hadi­foglyok millióiból egykor ennek a felis­merésnek sokmilló propagandistája támad! Hogy a nemzetiszocialisda forradalom­ezen túlmenőleg belső szervezeti vonatko­zásban gazdaság és hatalmi szempont­ból biztosította a német népnek az önfenn­tartáshoz szükséges fegyvereket, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az a gigan­tikus harc, amely már öt éve tombol. v4. Kedd, 1944. február 1. ■MU BHOBmV A győzelem Belső bizonysága Ez a birkózás nem érhet másként vé­get, mint ahogy eddig ezen a földön minden más nagy háború is végetért. Az esemé­nyek föl-le­­hullámzása éppen ezért csak arra hatott nyomasztólag, ahd­ nem tanult meg történelmileg sem lakni, sem gondol­kozni. A félvak katonának 1918 évi vízió­jától a nemzetiszocialista birodalom 1944. évi valóságáig vezető út hatalmasabb és minden bizonnyal nehezebb volt, mint a mostani birodalom útja a végleges győze­lemig. Hogy ennek a küzdelemnek végén Németország és ezzel Eu­rópa győzelme áll majd nyugati és keleti gonosz támadóival szemben, ez minden nemzetiszocialista szá­mára nemcsak hitet, hanem mint az eddigi harcnak befej­­ése,­­ belső bizonyosságot is jelent. Ennek a győzelemnek biztosítékai nem­csak a fronton harcoló katonák, hanem az otthoni harcosok is. Úgy, amint az első világháborúból a nemzetiszocializmus szü­letett meg, ugyanúgy, a második világhá­ború hozza meg külső megerősödését és megszilárdulását. Az otthon, bármilyen nehéz is lesz hely­zete, mégsem fog sohasem kétségbe esni, mert ismeri sorsát és látja fiait a fronto­kon érte harcolni. A front sohasem lesz kishitlivé, hanem a legnehezebb napok után is küzdőképes marad, mert kezébe van letéve a nemcsak, dolgozó, hanem nem kevés­bé vitézül küzdő otthon sorsa is. Ellenségeink kísérlete, hogy a német népet­ és birodalmat romboló- és gyújtó­­bombákkal összeroppantsák — végül min­dig jobban megerősíti annak szocialha­­tikus egységét és meg­teremti azt a kemény államot, amelyet a Gondviselés arra sze­melt ki, hogy Európa sorsát az eljövő éztő századokban alakítsa. Hogy ez a hatalmas, a világot megrázó folyamat szenvedés és fájdalom közepette játszódik le, az megfelel a Gondviselés örök törvényének, amely szerint nemcsek min­den nagy dolog harcban­­születik meg, hanem minden egyes ember is fájdalmak közepette pillantja meg a napvilágot. Nettünk újjászervezésének tizenkettedik éve a fronttal és otthonnal szemben is a legkeményebb követelményeket támasztja. Bárhogy is tomboljon a vihar eredünk kö­rül, végül is egy szép napon minden ziva­tar lecsendesedik és a sötét felhők mögül újra kisüt a nap mindazokra, akik kitar­tóan és megingathatatlanul, hitükhöz hűen teljesíte­nék kötelességüket. Minél nagyob­bak tehát ma a gondok, annál nagyobbra fogja értékelni egykor a Mindenható azok­nak teljesítményeit, és annál nagyobb jutalomban részesíti, akik az ellenséges vi­lággal szemben a zászlót magasra emelték hű kezükben és lankadatlanul vitték előre! Ez a harc tehát végül ellenségeink min­den ördögi tette ellenére a Német Biroda­lom legnagyobb győzelméhez vezet majd. A Helyettes birodalmi sajtófőntök a Hatalom­átvttellnek 11. Évfordulótor.­ Berlin, január 30. (NTI.) Sündermann helyettes birodalmi sajtó­főnök január 30-án, a hatalomnak a nemzeti­szocializmus által történt átvétele évfordulóján többi között a következőket mondotta: „A nemzetiszocialista birodalom 11. eszten­dejére vetett pillantás alkalmas arra, hogy a kívülálló is fogalmat kapjon arról a magas eti­kai erőről, melyet a nemzetiszocializmus köl­csönzött a német embernek. A ném­et sajtó a január 3-l­i évrorantóról­ ­ Berlin, január 31. A nemzetiszocializmus németországi ura­­lomrajutásának évfordulója alkalmából a né­met sajtó ezúttal­ tömör és kemény vezércik­keket szentel a megemlékezésnek. A lapok különösen kiemelik, hogy milyen teljesítmé­nyeket mutatott f­el a nemzetiszocializmus nem csupán a békében, hanem a háborúban is és hangsúlyozzák a német nép bizakodá­sát és elszántságát, hogy ezt a háborút győ­zelmesen fejezi be. A Berliner Lokalanzel- der többek között a következőket írta: „Aki bepillant a jelenlegi politikai dzsungelbe. fel kel ismernie, hogy ellenségeink nem látják többé útjukat és sehol sem látnak vi­­lágosságot Mi azonban el fogjuk érni az új pártot, amelyre 1933 január 30-án léptünk és fel fogjuk építeni életünket olyan szociáli­san, nagyszabású, ragyogó és emberhez mél­tó módon, ahogyan csak elgondolni lehet S­­mmi sincs a világon, ami bennünket visszafordulásra kényszeríthetne. A Völkischer Beobachter vezércikkében a következőket írja: „Csak hatszor adatott meg nekünk, hogy január 16-át békében éljük át és most már ötödször nyomja rá bélyegét a háború az évfordulóra. Minden prog­­áramunk és jelszavunk nem akart mást, mint boldog­ságot, biztonságot és békét a német népnek. Nem akarták ezt nekünk megengedni. Bol­dogságunkat, békénket és biztonságunkat ma halálos veszedelemmel fenyegetik. E fenye­getés hatása alatt még szorosabban ossza a­­­girr.k. Közö­tünk nem tátong többé elválasztó szakadék és az tény, hogy életre-haálra bej­társakká váltunk, akik meg tudunk együtt halni, de sohasem uszíthatnak többé egymás ellen bennünket, a kemény idő áldása, ame­lyet minden borzalma ellenére hálával fo­gadunk. A német nép fogadalma 1944 ja­nuár 30-án így hangzik: „Kemények mara­­dunk, megálljuk helyünket és győzünk!” . Mussolini beszéde a főhadiszálláson az új olasz köztársasági véderőről Róma, január 31. (MTI) Graziani tábornagy, hadügyminiszter pén­teken magáh­oz kérette az új köztársasági hadsereg valamennyi tábornokát, hogy meg­hallgassa jelentésüket az olasz véderő fel­építéséről. Ezután — mint a római rádió közölte — a Duce főhadiszállásán fogadta Graziani tábornagyot és a többi tábornokot. A Duce beszédében örömének adott kifeje­zést, hogy ily sok régi háborús bajtársát vi­szontláthatja az új olasz hadseregben. Mél­tatta­ Graziani tábornagy érdemeit az olasz véderő helyreállítása terén s általában az egész olasz haza érdekében végzett munká­ját. Az új köztársasági véderő, hangsúlyozta Mussolini, semmiesetre sem lehet a régi had­seregnek egyszerű utánzata. A Duce­­emlé­keztet azután arra az esküre, amelyet a ná­la egybegy­űlt tábornokok törzskarukkal együtt letesznek. Ez az eskü új szövegezésé­ben nemcsak azt jelenti, hogy alárendelik magukat a köztársaságnak, hanem egyúttal új erkölcsi szabály kifejezője is. Aki ezt az esküt leteszi, az lerombol maga mögött min­dezt hidat. Az új véderő feladata — mondotta azután Mussolini — egyetlen problémával függ ösz­­sze, nevezetesen azzal, hogy az új véde­r végre ismét felvehesse a harcot a német szövetségese oldalán. Mussolini végül méltatta a német katonák telj­esíteményeit az európai harcban és a né­met véderőt állította követendő példakép gyanánt a fiatal olasz véderő elé. (MTI) / A castelgandolfói pápai birtokok őrzése Stock­hlm, január 31. A Skandináv Távirati Iroda j­elntése alap­ján közli a brit hírszolgálat, hogy a castelgan­­dolfói pápai birtokok őrzésére 31 pápai gárdis­tát rendeltek ki. A pápai birtok épületeire ki­tűzték a­ vatikáni zászlót a légitámadások elhá­rítása céljából. (MTI)

Next