Magyarság 1944. május-december (25. évfolyam, 107-284. szám)
1944-05-12 / 107. szám
W>. tYTOtTAM, m. 0711.) tZAM KIADÓTULAJDONOS, MAGYARSÁG LAPKIADÓ Kfk ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓ, FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓI VIRTSOLO0I RUPPRECHT OLIVÉR DR. A SZERKESZTŐSÉG IGAZGATÓJA) HUBAY KÁLMÁN ^ WVAMST. im MAIW fi FELELŐS SZERKESZTŐ) ráttkay a kAlman dr. SZERKESZTŐ) MESZLENY MIHÁLY PÁL A MAGYAR NÉPPEL A MAGYAR NÉPÉRT: AZ ÚJ EURÓPA ÚTJÁN A MAGYAR NEMZETISZOCIALISTA MOZGALOM NAPILAPJA A kormányzó előtt bemutatták az új magyar fegyvereket* [Részletes tudósításunk Budapest ellen Intézett éjszakai terrortámadásról ] Megszüntették 1944. évre az általános bevonulásra szóló szolgálathalasztásokat A Dunántúlon átvonuló amerikai bombázók közül 51 gépet lőttek le a keleti Alpok fölött Néhány német hadosztály hat héten keresztül két teljes szovjet hadsereget egy ezer löveges páncélos tüzérhadtestet számos páncélos hadtestet kötött le Szebasztopolnál Ara 20 fillér # Hogyan adta el Orlemansky „Atya" Lengyelországot Sztálinnak Papén német nagykövet visszaérkezett Ankarába A vér törvénye Egész Európában feltűnést keltett , az a cikksorozat, amelyet Stindermann német birodalmi helyettes sajtófőnök pár nappal ezelőtt indított el a Völkischer Beobachter berlini kiadása hasábjain, —mégpedig Sztálin szoros vérségi kapcsolatáról a zsidósággal. Sündermann pontos leszármazási adatokból álllapítja meg,, hogy Sztálin egyik nagyszülője vérségileg zsidó volt, — eszerint a vörös diktátor negyedzsidónak számít . Ez mindenesetre új adat a világtörténelem legnagyobb tömeggyilkosáról ! Érdekes, hogy ez az adat csak ilyen későn került a nyilvánosság elé. Azt tudjuk, hogy a szovjet rendszer nem ilseri a zsidókérdést, ellenben ismeri és drákóilag bünteti az antiszemitizmust 25 év óta. Azt is tudjuk, hogy a szovjetoroszországi zsidók, amikor a vörös forradalom a hatalmi pozíciókbajuttatta őket —■ szívesen eldicsekedtek azzal, hogy hányan kerültek az élre közülük és az oroszországi félzsidóság óriási tömegéből. Azok a nagy világlapok is, amelyek zsidó kézben voltak, mindenkor szívesen állapították meg egyik-másik szovjet nagyságról annak zsidó származását, vagy a zsidó vérbeütést. Az is érdekes, hogy amikor a harmincas években szakításra került a sor Sztálin ésa rangban utána következő második szovjet nagyság, a zsidó Trockij, — alias Bronstein Leo — között s Trockij külföldre menekült, — s onnan gyalázta és vádolta Sztálint —, r mégsem tett egyízben sem célzást arra, hogy egy kicsit köze van Sztálinnak is a zsidó fajhoz! Ha most a német birodalmi sajtófőnök hiteles adatokkal mégis bebizonyítja Sztálin negyedzsidó voltát, vagy ez csak arra bizonyíték, hogy a ravasz georgiai egész életében ügyesen leplezte ezt a szépséghibát a családfájában. A kérdés azonban az, hogy miért tette ezt akkor, amikor Szovjetoroszországban inkább előnyt jelentett egy forradalmár számára a zsidósághoz való tartozás, semmint hátrányt? Ennek csak egy józan magyarázata lehet: az nevezetesen, hogy mindazok a sikertelen ellenforradalmi megmozdulások, amelyek Lenin halála után Sztálin megbuktatására törtek,, mint agitációs eszközt igen hatásosan érvényesítették azt az orosz ellenforradalmár érvet, hogy a szovjet rendszert voltaképpen a zsidóság diktatúráját jelenti, hiszen csak meg kell nézni a legmagasabb tisztségek viselőinek névsorát, a népbiztosok tanácsának összetételét, a hírhedt és mindenható Politbüro névsorát — és mindenki láthatja, hogy az oroszországi forradalmár zsidóság minden fontos pozícióban döntő súlyra jutott. Például egyetlen zsidó család — a Kagánovicsok népes famíliája — egy időben három népbiztossal dicsekedhetett —, a három Kapánovics-fiúval— s ugyanakkor a vén Kagánovics Lázár, az apa, elnöke volt a szovjet nagytanácsnak. Ez a Kagánovics Lázár egyébként pár év óta apósa Sztálinnak, akit közel 60 éves korában a 18 éves Kagánovics Rojzát vette feleségül. Sztálin, a minden hájjal megkent professzionista forradalmár, amikor elhallgatta és elleplezte a nagyapai zsidó vérbeütést, egyszerűen a személye ellen irányulható földalatti nacionalista propagandát igyekezett tehát megfosztani egy hatásos érvtől. Ismételjük: nem azért, mintha talán restelné szoros vérségi kapcsolatát a kiválasztott fajjal, hiszen ennek a Rojzával kötött házassága is ellentmond. De így cselekedett, mert ez mutatkozott célszerűnek. Ezt diktálta neki a politika. Sündermann adatait mindenesetre megerősíti a Kagánovics Rojzával kötött kései házasság. A fajkutatás tudományában jártasak ugyanis már régen ismerik azt az egyelőre megmagyarázhatatlan biológiai törvényszerűséget, amely szerint a fél- és negyedvér zsidók valami belső ösztönzéstől hajtva ellenállhatatlanul vonzódnak a tiszta zsidó fajvak felé. Mintha csak a vér szava jelentkezne náluk és az vonzaná vissza őket ellenállhatatlanul az eredeti vérségi vonalhoz! Pár év előtt egy spanyol fajkutató profeszszor mutatta ki azt, hogy nem kevesebb mint száz spanyol negyed- és félvér zsidó család ivadéka között sokszor teljesen érthetetlenül és vagyoni szempontok által nem támogatottan házasságot tisztavérű zsidó férfival, illetőleg nővel. Ez az egyelőre megmagyarázhatatlan biológiai törvényszerűség érvényesült most a negyedzsidó Sztálinnál is, fiaikor harmadik házasságát Kagánovics Rojzával megkötötte, úgy látszik a vér nemcsak vízzé nem válik — hanem egyenesen vastörvények vannak... Török gondok... Ma, arról értesülünk, hogy von Papen ankarai német nagykövet— aki a török elhatározás közzétételekor állomáshelyéről Berlinbe utazott —, most elhagyta Berlint — és visszatért állomáshelyére, Ankarába. A török sajtó napok óta feltűnően arról ír, hogy az invázió a főerővel a Balkánon fog bekövetkezni — nem pedig Európa nyugatán. Hogy honnan veszi ezen értesülését a török sajtó — azt megállapítani nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy egy balkáni angolszász inváziót, mint elhatározottat, mint bizonyosságot semmi sem támaszt alá, de annál több tényező mond ellene! Mindenekelőtt ellene szól az a tény, hogy a teheráni konferencián Sztálin a Szovjet érdekterületének jelentette ki a Balkánt és Churchill és Roosevelt ezt nem akadályozhatták meg, hiszen háborújuk folytatásához életbevágóan fontos volt az, hogy a vörös Góliát az óriási keleti fronton továbbra is lekötve tartsa a német hadsereg zömét. Ám Sztálin nemcsak bejelentette igényét a Balkánra, hanem eszerint cselekedett is. A pravoszláv balkáni szlávság szemébe porhintendő, — új életre keltette a közeli múltban: a görögkeleti egyház Szent szinódusát, Sergius személyében pátriárkát is választatott s egybehívta Moszkvában a minden szlávok kongresszusát; — a főbizonyíték azonban Sztálin balkáni aspirációját illetőleg az a manipuláció, amellyel a kommunista jugoszláviai Titót hatalomhoz segítette és azt elismertette Londonban és Washingtonban is — mégpedig szemben a menekült Péter jugoszláv uralkodóval és annak törvényes kormányával! Egy pillanatig sem lehet kétséges az, hogy Sztálin tűzzel-vassal végrehajtja balkáni aspirációit, amennyiben az angolszász demokráciákkal szemben kell akaratát érvényesíteni és nem akadályozná meg abban az Európa szabadságharcát vezető Nagynémet Birodalom! Ugyan miért is mutatna ma angolszász szövetségeseivel szemben nagyobb engedékenységet Sztálin, mint mutatott 1940 novemberében Hitlerrel szemben, amikor rég érvényben volt a német-szovjet meg nem támadási szerződés , s amikor is Sztálin nevében Molotov közölte a Führerrel a Szovjet kívánságát a román Duna-torkolat megszállására, Bulgáriára és Moszkva igényét a török tengerszorosnak, a Dardanelláknak ellenőrzésére. Tudjuk, európai érdekeket szem előtt tartva a Führer kereken elutasította akkor a Szovjet igényeit, — itt kezdődött az az ellentét, amely 1941 júniusában háborúba torkollott. Már akkor lépett fel tehát a Szovjet balkáni igényekkel — 1940-ben —, amikor még semmi jogcíme ehhez nem volt —, hiszen akkor még kívül állott a háborún és még semmit sem áldozott! Azóta azonban legalább 15 millió emberét áldozta föl és húsz év koplalásából és rongyoskodásából kitermelt egész hadigépezetét — de már az angolszász szövetségesek oldalán har*colva. Miért volna tehát ma engedékenyebb azokkal az angolszász szövetségestársakkal szemben, akikért ilyen irtózatos áldozatot hozott, amikor hajthatatlannak mutatkozott azzal a Németországal szemben, amelynek érdekében 1940-ig semmit sem kellett áldoznia? Nagy Péter óta kísértett Moszkvában a balkáni aspiráció és a meleg tengerre való kijutást biztosító Dardanellák kérdése. És itt kapcsolódik bele a török probléma Európa háborújába: ma Törökország egyedül őrzi a Boszporusz és a Dardanellák partjait, hiszen ez az ő területe, de ha holnap a Szovjet — akár a Teheránbankizsarolt engedménnyel egyedül vonulna be a Balkánra, akár pedig együttesen az angolszász inváziós seregekkel ■—, akkor jó holnapután Törökország már nem egyedül ülne a Dardanella-szoros két partján —, de többedmagával... és mindenesetre idegen megszállókkal együttesen. Hogy ez nem kellemes politikai és történelmi helyzet — az a napnál világosabb! Európa nemzeteinek sorsközösségi tudata ott kezdődik, amikor az egyes nemzetek ezért, vagy ezért aggódni kezdenek a jövő miatt és keresik azt, hogy hol találhatnának védelmet? A második fázisa ennek a folyamatnak , amikor minden európai nemzet rájön arra, hogy Európát csak az európai nemzetek együttes erőfeszítése mentheti meg! RÁTTKAY R. KÁLMÁN