Magyarság, 1966 (42. évfolyam, 1-47. szám)

1966-09-16 / 32. szám

A magyar emigráns hatodik érzéke írta Dr. Betegh Péter Mindössze három éve élek Amerikában és így érthető, hogy más világnézeti beállítottsággal ítélem meg a politika és közélet jelenségeit, mint azok a magyar emigránsok, akik évtizedek óta élnek itt, a legtöbbjük, mint amerikai állampolgár. Ezeknél már lehiggadt az a menthetőnek tartható előítélet, mely engemet és bizonyára sk frissen emigrált magyart, a szélsőséges amerikai demokráciával szemben bizo­nyos fokig elfogulttá tett. Egyben azonban ez az emigrációs réteg sem tu­dott megváltozni, és ez az a bizonyos hatodik érzék, mellyel a kommunizmussal szemben viseltetünk. A megcsonkított haza, a majdnem félszázadon át ki­öntött sok drága magyar vér, és a még mindig tartó kizsákmányolása országunknak, mindnyájunkban, é­­letkörülményeink minden vonalán, kifejlesztette a felexszerű gyanút és védekezést, melynek paraleljét, csak az állatvilágban találjuk és mimikri néven is­merjük. Több körülmé­­y teszi nehézzé eligazodásunkat az amerikai közélet vonalán. Aligha van pár tucat embernél több, akik előtt tisztázódott volna a politi­kai helyzet a két, világhatalomért küzdő nagyhata­lom között. Ha nem merülne fel szinte napomként za­varó incidens, elfogadottnak kellene venni, hogy a hatalmi helyzet megosztása tekintetében, — a Szovjet és Amerika között megállapodás áll fenn. — Ebben a felfogásban a pozitívumot az amerikai oldalon ta­pasztaljuk, közeledésben, többszöri felhívásban az együttműködésre az űrkutatás és fegyverkezés terén. de különösen az udvarias szóhasználatban. — Viszont a negatívumot a Szovjet oldalán látjuk, mely min­den kínálkozó alkalmat kihasznál a visszautasításra é­s becsmérlésre. — Mindjárt néhány példát említek.­­Ismeretes Johnson ajánlata, hogy a Holdra való leszállást közösen lehetne kidolgozni. — Vagy vegyük az előzékenységet, mellyel a külügyi kormányzat át­engedte az India és Pakisztán közötti békeközvetítést a Szovjetnek, holott ebben a nagy horderejű és a Szovjetnek megfizethetetlen tekintélyt jelentő politi­kai döntésben mindkét érdekert fél Amerika segítsé­gét kérte.­­ Vagy Brezhnev goromba visszautasítá­sát India elnöknője és Wilson angliai államinak köz­vetítésére a vietnami béke érdekében. — Ahol már az illendőség szélső határát érintené a gorombaság, ott a Szovjet a csatlósokat használja fel szócsőnek, mint legutóbb Bukarestben. Hogy aztán a Tass hír­­ügynöksége révén az egész világ hangos legyen, az imperialista Amerika ócsárlásától. — Nehéz az eligazodás az amerikai ötödik bak­oszlopot illetőleg. — Ha pár évvel ezelőtt valaki azt kérdezte, hogy ilyen is létezik, (?) akkor a föld­alatti mozgalmakra utaltunk. — Ma már erre nincs szükség. Mert ez a mozgalom polgárjogot nyert. Bár még különböző árnyalatai működésben vannak, azok vesztettek jelentőségükből, amióta a Supreme Court döntése a kommunista párt működésének legalitását kimondotta. Szórványos sajtóközlemények felhívják a figyelmet subversív ténykedésükre, tehát a kor­mányzatnak tudomása van a közvéleményt károsan befolyásoló működésükről, és így érthetetlen a velük szemben tanúsított passzivitás. A magyar emigránst azonban a kommunizmus oldalán eltöltött négy évtized megtanította az éberségre.­­ Tekintélyromboláson kezdődött, a le­gálisan alakult pártokba való beszivárgással folyta­tódott, és a hatalomátvétel u­tán megkezdődött a rom­boló munka, a vagyont rabló államosítással, a kolhá­­szosítás révén a parasztság felszámolásáéval és végül az abortuszrendelettel egészen a nemzetirtásig. — Ne­künk mindenki gyanús, akár a Supreme Courtban, a sajtóban, a filmen, a TV-ben, a rádióban, vagy akár a politikai élet terén is működik. — Hatod­i­k ér­zékünkkel keressük az eseményekben Ezsau kezét, — meghalljuk azt is, amit a gyanútlan füle mellett el­ereszt, és felfigyelünk az el nem hangzottra is, hiszen az agyonhallgatásban hatalmas pozitív erő rejlik! Okuljunk néhány, a múltban szemünk előtt le­folyt eseményből. — Egy fanatikus fehér felgyújtja magát a Fehér Ház szomszédságában. Egy felvonult néger csoport éjjeli sátortábort ven fel szintén csak a Fehér Ház tövében. Bettina Apthéker kommunista agitátornő a legnépesebb kaliforniai egyetemnek a kampuszán hajtogató beszédében bejelenti hallgató­ságának, hogy a Supreme Court döntése után most már a Kommunista Párt is jelöltet állít az elnök­választáson.­­ Mindezek az események nagyobb és bővebb publicitást kaptak, mint pl. Stevenson tragi­­kus halála. Viszont egy nyugati egyetemnek a kor­mány háború politikáját támogató diákjai, gondos szavazással megállapították, hogy ugyanazon az egye­temen, ahol Bernie Aptheker bejelentése elhangzott, legfeljebb hat százalékos a háborúellenes vélemény. Ezt a körülményt a tekintélyes baloldali lapok va­lahol a huszadik odalon, a hirdetések között és dugva hozták Ugyanígy láttuk a vietnami eseményeknél, ahol pl. az északi olajkészletek bombázását elítélő és külföldi megbélyegző sajtóközlemények nagyobb hír­verést élveztek, mint a saigoni kormány szerencsés győzelme­ a kommunista-gyanús buddhisták felett. • Joggal lehetne kérdezni, hogy mikor a kormány­zat a távolkeleten parlamentárisan jóváhagyott há­borúban, és annak hadfelszerelési, pénzügyi ellátási és politikai alátámasztásában jóformán létküzdelmet folytat, mi szükség van arra, hogy az ellenség örömé­re pártpolitikai hátterű nyilatkozatokat és parlamen­ti kihallgatásokat regisztráljunk és hogy a Supreme Court mindegyre, akár az iskolai imádkozás, akár a bűnözők kihallgatása terén, vagy éppen a kommunis­ta párt legalitásában hozzon döntéseket. Ezekben az ötödik hadoszlop azonnal felfedezi a magot, melyet azután az amerkai közvélemény rothasztására és vég­eredményben a nemzeti ellenállóképesség gyengítésé­re elvet, és amely nemcsak itthon, hamm a külföldön is kikél. Közvéleménykutatás révén megállapított adat szerint az amerikaiaknak háromegyede egyetért, a Johnson kormányzat hadviselési külpolitikájával és legyen akár demokrata, akár republikánus, akár ls­(Folytatás a 2. oldalon) ■‘■“''“'-A. o­f Few Brunswick. jf.jp - --■ *-«0 • pma* 12 cents per copy “MAGYARSÁG” — “HUNGARIAN PEOPLE” Egyes szám ára 12 cent Vol. XLII. évfolyam. PITTSBURGH, PA., 15207. — U. S. A. 1966. szeptember 16. No 32. szám. Adenauer figyelmeztetése Hamburg (—) Konrad Adenauer volt kancellár figyelmezette az USA-t, hogy ne vonja ki a mostani mértékben csa­patait Németországból, mert ezt az akciót a szovjet gyengeségnek minősíti és annak, hogy Amerika érdeklődése Németországgal szene­iben csökkent. — Minden, ami az itteni katonai védelmet gyengíti, a Szovjetben azt a meggyőződést kelti, hogy egy szép napon Közép- és Nyugat- Európa az ő kezükbe esik, — han­goztatta Adenauer Ky sikere Saigon (—) A délvietnami lakosságnak 80%-a vett részt az alkotmányozó nép­szavazásban s Nguyen Dao Ky kor­mánya teljes sikert aratott. Váratlanul sok katolikus jelölt lett képviselő (30), míg a buddhis­ták 34 emberüket hozták be. Nem kell ellenakció?? Washington (—) A State Department ismételten figyelmeztetést adott ki, minden­féle ellen­akció beszüntetésére, a­­mely a küszöbön álló keleti­ keres­kedelem ellen irányul . Hangoztatták, hogy “Fekete-lis­ták”, bojkottok és fenyegetések a keleti behozatalt károsan befolyá­solhatják, különösen azokat, ame­lyeket a Szovjet felől remélnek. Mint mondják, nem a keleti ál­lamokat éri veszteség az ilyen el­lenállás következtében, hanem az Egyesült Államokat, mégpedig a munkásokat, kereskedőket és far­mereket. Megjöttek., A Space Center hivatalos jelen­tése szerint a “Gemini 11” űr­hajó háromnapos körrepülése után csütörtökön reggel 16 órakor sze­rencsésen visszaérkezett. Charles Conrad és Richard F. Gordon a 853 mérföldes rekord űr­repülés után egész­­ségesen újra a földön van. A "MAGYARSÁG" “Más, mint a többi!"

Next