Magyarság, 1969 (45. évfolyam, 1-47. szám)

1969-09-19 / 33. szám

A NEMZETEK Élni akarnak - AZ OTTHONI NEVELÉSI RENDSZER CSŐDJE — ( T . ) A nemzetek élni akarnak Európában, Ázsiában, Afrikában, mindkét Amerikában, sőt a vasfüggöny mögött is. Talán legjobban éppen ott. Marx és Engels tanításaiból a nemzetköziség elve bukott meg legelőbb. Ez nem meglepő, mert a természetnek a különbözőségért való törekvésben megmu­tatkozó generális törvénye az emberiségnek nemzetekre, fajták­ra való megoszlásában is érvényesül. A nemzeti vagy faji jel­leg éppen a különbözőségben éli ki magát, de ezáltal okoz súr­lódást is az egyes típusok között és válik elháríthatatlan aka­­­dályává a hamis illúziónak bizonyult, nemzetköziségről alkotott dogma megvalósulásának. Idegen elnyomás alatt a nemzeti érzések lefoj­tódnak, de élnek, sőt parázslanak a lelkek mélyén és mint valami robbanó anyag, feszítik az elnyomást, hogy an­nak gyengülése esetén a legkisebb ellenállás felé kirobbanjanak. A nemzeti érzés elfojtásának szokásos, de értelmetlen és si­kertelen módja a nemzeti múltjának állandó ócsárlása. Ez a módszer nem veszi figyelembe hogy a nemzeteknek is van ön­érzete és ezt a kollektív önérzetet sérteni nem ajánlatos, mert éppen ellenkező hatást vált ki, mint amit elérni szándékoznak vele. Figyeljük meg a hazulról ingyen küldött Magyar Hírek c. újság, valamint az otthoni engedélyezett, politikával is foglalkozó lapok írásmódját A cikkeknek, még a tudomá­nyos jellegű sajtótermékekben mejelenő cikkeknek is, van egy állandó taktikai hibája. A klasszikus verselésből ismert invo­káció módjára tér vissza írásról-írásra egy bevezető, a múlt­nak az ami ezelőtt volt- nak a lebecsülése, szidalmazása, mert ez a ‘pártvonalas’ írásmód. E nélkül a rendszer ‘urai’ e­lőtt nem lehet jó pontot szerezni, a hatalom napsütéses oldalán sütkérezni. Ami a múltban volt, — az eleve mind rossz volt. Embernyúzó, szégyelnivaló gonoszság. — Alá kell becsülni mindent, hogy a jelen sivársága, szegénysége jobbnak tűnjék. A kicsinység, az elmaradottság szokásos öndícsérete ez! Az is igaz viszont, hogy azoknak, akik ezt a becsmérlő kórust diri­gálják, és progarmját előírják, nem sok kapcsolatuk van a magyar múlttal. Őket nem érinti az őseik szidalmazása, mivel csak többnyire néhány generáció óta élnek magyar földön. — Nagyobb részüknek ősei a lengyelországi gettók lakója volt! Rájuk nézve közömbös, hogy dicső-e, vagy szégyenteljes a magyar múlt, mert ők csak a jelennek élnek, az életet mások elől elélni akaró mohósággal Hát bizony nem sok ésszel kormányozzák az otthoniak sor­sát. Nem csoda, hogy e rendszer ‘urai’, haszonélvezői rettegés­ben élnek és felmegy a vérnyomásuk egy-egy igazabb hangvitelű cikk nyomán. Rényi Péternek (vajon hogyan hívták azelőtt, amikor még ő vagy a papája nem öltözött bele ebbe a jól ki­választott magyar névbe?), az otthoni kommunista rendszer fő­publicistájának is a “fejébe szállt a vér”, mint írja, Gulyás Mihálynak a ‘Kortárs’ című irodalmi folyóirat májusi szá­mában “Tétova gondolatok a hazáról” c. cikke miatt. Pedig ennek a cikknek egyes megállapításait márványba kell­ne vé­­setni,­­ olyan igazságokat mondanak ki. De hát az igazság fáj a legjobban azoknak, akik ha­­zudozásra alapítják egész egzisztenciájukat. “Az a nemzet, mely nem becsüli meg múltja hagyomá­nyait, roppant, jelenben ható erőforrásokat dugaszol el, a Kiszökött két neves színész... A világsajtót bejárta e hé­ten a hír, hogy két neves ma­gyar színházi híresség nyugat­ra menekült a ‘paradicsomból”. A “Népszabadság” szerint? “Egész Magyarország a disszidálást és a két disszidálót emlegeti és a társalgás főtémáját adják mindenütt­...” Szakács Miklós, aki 50 körüli, főként felejthetetlen “Cyrano” alakításáról ismert. Feleségestől nyaranta, évek óta Londoban járt, — az idén a­­zonban nem tértek vissza. — Szakács írt az igazgatójának, hogy külföldön marad! (Egyéb­ként ő börtönbe került 1956. telén, a dicsőséges szabadság­­harc leverése után.) Még­­nagyobb feltűnést kel­tett a másik ismert szakember, Pártos Géza távozása, — ő ugyanis “ÉRDEMES MŰ­VÉSZE” volt a kommunista rendszernek s büszkén viselte ezt a magasrangú polgári ki­tüntetést. —• Pártos feleségével és kiseb­bik leányával menekült, a na­gyobbik leányuk már régebben Amerikában tartózkodik mely rendkívüli esetekre letar­tóztató táborok létesítését en­gedélyezte...” Elgondolása támogatásául a “bölcs” képviselő ismertette a City Commission on Human Rights határozatát, mely sze­rint a kérdéses 1950-es törvé­nyes rendelkezés (Emergency Detention Act) veszélyt jelent a polgárjogokra, hiszen a tör­vény egyik pontja szerint — “belbiztonsági emergencia ese­tén bármilyen személy, aki valószínűleg részt venne, a­­vagy valószínűleg másokkal is összeesküdne a kémkedésben­, — bebörtönözhető ilyen letartóz­tató táborokba.” — Koch képviselő tudatosan el­hallgatta azt, hogy ugyanazok a “polgárok”, akik most az ő törvényhozói közreműködésével véglegesen be akarják szüntet­ni a kérdéses koncentrációs tá­borokat, — a II. világháború folyamán minden lelkesedésük­kel tapsoltak amint hasonló táborokba zárták az amerikai állampolgár japánok tömegeit. Most azonban fordult a vi­lág kereke­s Amerika politiká­ja és a kérdéses koncentrációs táborokat az amerikai kor­mány kétségtelenül a bolsevista forradalom ügynökei számára tartogatja, a mely ügynökök semmi titkot nem csinálnak be­lőle, hogy céljuk az amerikai kormány időszakos ledöntése... Mr. Koch igen tisztában van vele, hogy a McCarran Act koncentráció táborainak új lakói előbb-utóbb a baloldal felforgatói lesznek — s ezért is furcsán érdekes, hogy Mr. Koch úgy aggódik ennek a fel­­f­o­rga­tó f­or­rad­almár-esőcselék­­nek a “polgárjogaiért” .... Koncentráció­? táborok várnak a kommunista­ társu­ítasokra A washingtoni alsóház jú­nius 9-i ülésén “Concentration Camps: American Style” c. alatti felszólalásában Koch képviselő a McCarran Act­­nak azon rendelkezése ellen szállt síkra, mely rendkívüli esetekre letartóztató táborok létesítését engedélyezi. Mint Koch képviselő állítja, “az ország minden részén pol­gárok csoportjai azon lépések megtételét támogatják, melyek eredményeképpen visszavonnák azt a törvényes intézkedést, nemzeti deformációjával szinte felmérhetetlen veszteségeket okoz” —- írja a cáfolhatatlan igazságot Gulyás. “Őseim dicső küzdelmei örömmel töltöttek el.” “Az a nemzet, melynek nincs mire büszkélkednie, nem várhatja, hogy fiai hűségesek legyenek hozzá” — Olyan igazságokat mond ezzel, amelyeknek meggyőző ereje elsepör az útjából m­inden pártvonalas sovány ideológiai érvet. Ezek az örökérvényű igazságokat hirdető otthoni hangok az igazi hídépítő megnyi­latkozások. Ezeket valóban megérti a világ minden magyarja. Ez a hídépítés az igazi, a célravezető, mert a lelki kapcsolatok számára épít és nem a­ dollárok hazaszállítására. Rátapint Gulyás Mihály­­ azokra az igazságokra is, me­lyeket e cikk bevezetéséül írtunk, amikor azt írja, hogy “az em­beriség gyűjtőfogalom miként a gyümölcs, nemzetekből áll, s talán nem tekinthető nacionalistának a barack, hogy önmagát f­olyton tökéletesítve meg akar maradni baracknak.” •­ Ez a megállapítás tökéletesen fedi azokat a természeti törvényeket, amelyek az emberi társadalom életét is irányítják, meghatá­rozzák, s amelyek kérlelhetetlen erejét Marxtól és Lenintől kezdve az összes kommunista ideológus se tudja hatálytala­nítani.­­ Gulyás cikke elsősorban az otthoni rendszer iskola­politik­­­áj­át kritizálja és igen érzékeny, sebezhető pontján érinti a mindenható ideológiát. Érthető, hogy felszalad az érdekeltek vérnyomása a cikk nyomán. Különösen, ha azt is tudjuk, hogy Gulyás Mihály nem osztály­idegen, hanem proletár szár­mazású és a rendszer neveltje. Nevelési eredményükre rém le­hetnek büszkék. Ez ugyan már 1956-ban is bebizonyosodott, mégis görcsösen ragaszkodnak a hatalomhoz, amelynek elvesz­tése számukra, — ha a lefojtott erők újból robbannak — vég­letes lehet. — Ebből a szempontból megértjük a Kádár Jáno­sokat és a Rényi Pétereket. •?G Box 27 .ewBriuiswick­ HJ 08903 --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­----------------------------------------------------------------------------1*^J Vol. XLV évfolyam 1969. szeptember 19. No. 33. szám. Egyes szám ára 12 cent­iu Jól kifogtak Netcong N. J.-ben az ottani főiskolások a hirhedt rendel­kezésen, mely az állami isko­lákban az imádkozást tiltja.­ Háromszáz diák az első fel­szólításra megjelent az iskola tornatermében, ahol a Congres­siónál Record aug. 8-i számá­ból felolvasták számukra Rév. Edward R. Elson szenátusi káplán imáját, mely eképpen kezdődött: “Eternal­­ Father May Thy Spirit which is eternal be within us to re­fresh us....” — A “MAGYARSÁG” más , mint a többi !

Next