Magyarság, 1969 (45. évfolyam, 1-47. szám)
1969-09-19 / 33. szám
A NEMZETEK Élni akarnak - AZ OTTHONI NEVELÉSI RENDSZER CSŐDJE — ( T . ) A nemzetek élni akarnak Európában, Ázsiában, Afrikában, mindkét Amerikában, sőt a vasfüggöny mögött is. Talán legjobban éppen ott. Marx és Engels tanításaiból a nemzetköziség elve bukott meg legelőbb. Ez nem meglepő, mert a természetnek a különbözőségért való törekvésben megmutatkozó generális törvénye az emberiségnek nemzetekre, fajtákra való megoszlásában is érvényesül. A nemzeti vagy faji jelleg éppen a különbözőségben éli ki magát, de ezáltal okoz súrlódást is az egyes típusok között és válik elháríthatatlan akadályává a hamis illúziónak bizonyult, nemzetköziségről alkotott dogma megvalósulásának. Idegen elnyomás alatt a nemzeti érzések lefojtódnak, de élnek, sőt parázslanak a lelkek mélyén és mint valami robbanó anyag, feszítik az elnyomást, hogy annak gyengülése esetén a legkisebb ellenállás felé kirobbanjanak. A nemzeti érzés elfojtásának szokásos, de értelmetlen és sikertelen módja a nemzeti múltjának állandó ócsárlása. Ez a módszer nem veszi figyelembe hogy a nemzeteknek is van önérzete és ezt a kollektív önérzetet sérteni nem ajánlatos, mert éppen ellenkező hatást vált ki, mint amit elérni szándékoznak vele. Figyeljük meg a hazulról ingyen küldött Magyar Hírek c. újság, valamint az otthoni engedélyezett, politikával is foglalkozó lapok írásmódját A cikkeknek, még a tudományos jellegű sajtótermékekben mejelenő cikkeknek is, van egy állandó taktikai hibája. A klasszikus verselésből ismert invokáció módjára tér vissza írásról-írásra egy bevezető, a múltnak az ami ezelőtt volt- nak a lebecsülése, szidalmazása, mert ez a ‘pártvonalas’ írásmód. E nélkül a rendszer ‘urai’ előtt nem lehet jó pontot szerezni, a hatalom napsütéses oldalán sütkérezni. Ami a múltban volt, — az eleve mind rossz volt. Embernyúzó, szégyelnivaló gonoszság. — Alá kell becsülni mindent, hogy a jelen sivársága, szegénysége jobbnak tűnjék. A kicsinység, az elmaradottság szokásos öndícsérete ez! Az is igaz viszont, hogy azoknak, akik ezt a becsmérlő kórust dirigálják, és progarmját előírják, nem sok kapcsolatuk van a magyar múlttal. Őket nem érinti az őseik szidalmazása, mivel csak többnyire néhány generáció óta élnek magyar földön. — Nagyobb részüknek ősei a lengyelországi gettók lakója volt! Rájuk nézve közömbös, hogy dicső-e, vagy szégyenteljes a magyar múlt, mert ők csak a jelennek élnek, az életet mások elől elélni akaró mohósággal Hát bizony nem sok ésszel kormányozzák az otthoniak sorsát. Nem csoda, hogy e rendszer ‘urai’, haszonélvezői rettegésben élnek és felmegy a vérnyomásuk egy-egy igazabb hangvitelű cikk nyomán. Rényi Péternek (vajon hogyan hívták azelőtt, amikor még ő vagy a papája nem öltözött bele ebbe a jól kiválasztott magyar névbe?), az otthoni kommunista rendszer főpublicistájának is a “fejébe szállt a vér”, mint írja, Gulyás Mihálynak a ‘Kortárs’ című irodalmi folyóirat májusi számában “Tétova gondolatok a hazáról” c. cikke miatt. Pedig ennek a cikknek egyes megállapításait márványba kellne vésetni, olyan igazságokat mondanak ki. De hát az igazság fáj a legjobban azoknak, akik hazudozásra alapítják egész egzisztenciájukat. “Az a nemzet, mely nem becsüli meg múltja hagyományait, roppant, jelenben ható erőforrásokat dugaszol el, a Kiszökött két neves színész... A világsajtót bejárta e héten a hír, hogy két neves magyar színházi híresség nyugatra menekült a ‘paradicsomból”. A “Népszabadság” szerint? “Egész Magyarország a disszidálást és a két disszidálót emlegeti és a társalgás főtémáját adják mindenütt...” Szakács Miklós, aki 50 körüli, főként felejthetetlen “Cyrano” alakításáról ismert. Feleségestől nyaranta, évek óta Londoban járt, — az idén azonban nem tértek vissza. — Szakács írt az igazgatójának, hogy külföldön marad! (Egyébként ő börtönbe került 1956. telén, a dicsőséges szabadságharc leverése után.) Mégnagyobb feltűnést keltett a másik ismert szakember, Pártos Géza távozása, — ő ugyanis “ÉRDEMES MŰVÉSZE” volt a kommunista rendszernek s büszkén viselte ezt a magasrangú polgári kitüntetést. —• Pártos feleségével és kisebbik leányával menekült, a nagyobbik leányuk már régebben Amerikában tartózkodik mely rendkívüli esetekre letartóztató táborok létesítését engedélyezte...” Elgondolása támogatásául a “bölcs” képviselő ismertette a City Commission on Human Rights határozatát, mely szerint a kérdéses 1950-es törvényes rendelkezés (Emergency Detention Act) veszélyt jelent a polgárjogokra, hiszen a törvény egyik pontja szerint — “belbiztonsági emergencia esetén bármilyen személy, aki valószínűleg részt venne, avagy valószínűleg másokkal is összeesküdne a kémkedésben, — bebörtönözhető ilyen letartóztató táborokba.” — Koch képviselő tudatosan elhallgatta azt, hogy ugyanazok a “polgárok”, akik most az ő törvényhozói közreműködésével véglegesen be akarják szüntetni a kérdéses koncentrációs táborokat, — a II. világháború folyamán minden lelkesedésükkel tapsoltak amint hasonló táborokba zárták az amerikai állampolgár japánok tömegeit. Most azonban fordult a világ kerekes Amerika politikája és a kérdéses koncentrációs táborokat az amerikai kormány kétségtelenül a bolsevista forradalom ügynökei számára tartogatja, a mely ügynökök semmi titkot nem csinálnak belőle, hogy céljuk az amerikai kormány időszakos ledöntése... Mr. Koch igen tisztában van vele, hogy a McCarran Act koncentráció táborainak új lakói előbb-utóbb a baloldal felforgatói lesznek — s ezért is furcsán érdekes, hogy Mr. Koch úgy aggódik ennek a felforgató forradalmár-esőcseléknek a “polgárjogaiért” .... Koncentráció? táborok várnak a kommunista társuítasokra A washingtoni alsóház június 9-i ülésén “Concentration Camps: American Style” c. alatti felszólalásában Koch képviselő a McCarran Actnak azon rendelkezése ellen szállt síkra, mely rendkívüli esetekre letartóztató táborok létesítését engedélyezi. Mint Koch képviselő állítja, “az ország minden részén polgárok csoportjai azon lépések megtételét támogatják, melyek eredményeképpen visszavonnák azt a törvényes intézkedést, nemzeti deformációjával szinte felmérhetetlen veszteségeket okoz” —- írja a cáfolhatatlan igazságot Gulyás. “Őseim dicső küzdelmei örömmel töltöttek el.” “Az a nemzet, melynek nincs mire büszkélkednie, nem várhatja, hogy fiai hűségesek legyenek hozzá” — Olyan igazságokat mond ezzel, amelyeknek meggyőző ereje elsepör az útjából minden pártvonalas sovány ideológiai érvet. Ezek az örökérvényű igazságokat hirdető otthoni hangok az igazi hídépítő megnyilatkozások. Ezeket valóban megérti a világ minden magyarja. Ez a hídépítés az igazi, a célravezető, mert a lelki kapcsolatok számára épít és nem a dollárok hazaszállítására. Rátapint Gulyás Mihály azokra az igazságokra is, melyeket e cikk bevezetéséül írtunk, amikor azt írja, hogy “az emberiség gyűjtőfogalom miként a gyümölcs, nemzetekből áll, s talán nem tekinthető nacionalistának a barack, hogy önmagát folyton tökéletesítve meg akar maradni baracknak.” • Ez a megállapítás tökéletesen fedi azokat a természeti törvényeket, amelyek az emberi társadalom életét is irányítják, meghatározzák, s amelyek kérlelhetetlen erejét Marxtól és Lenintől kezdve az összes kommunista ideológus se tudja hatálytalanítani. Gulyás cikke elsősorban az otthoni rendszer iskolapolitikáját kritizálja és igen érzékeny, sebezhető pontján érinti a mindenható ideológiát. Érthető, hogy felszalad az érdekeltek vérnyomása a cikk nyomán. Különösen, ha azt is tudjuk, hogy Gulyás Mihály nem osztályidegen, hanem proletár származású és a rendszer neveltje. Nevelési eredményükre rém lehetnek büszkék. Ez ugyan már 1956-ban is bebizonyosodott, mégis görcsösen ragaszkodnak a hatalomhoz, amelynek elvesztése számukra, — ha a lefojtott erők újból robbannak — végletes lehet. — Ebből a szempontból megértjük a Kádár Jánosokat és a Rényi Pétereket. •?G Box 27 .ewBriuiswick HJ 08903 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1*^J Vol. XLV évfolyam 1969. szeptember 19. No. 33. szám. Egyes szám ára 12 centiu Jól kifogtak Netcong N. J.-ben az ottani főiskolások a hirhedt rendelkezésen, mely az állami iskolákban az imádkozást tiltja. Háromszáz diák az első felszólításra megjelent az iskola tornatermében, ahol a Congressiónál Record aug. 8-i számából felolvasták számukra Rév. Edward R. Elson szenátusi káplán imáját, mely eképpen kezdődött: “Eternal Father May Thy Spirit which is eternal be within us to refresh us....” — A “MAGYARSÁG” más , mint a többi !