Magyarság, 1971 (47. évfolyam, 1-48. szám)

1971-02-26 / 9. szám

Vol. XLVII. évfolyam 1971. február 26. No. 9. szám. Egyes szám ára: 15 cent írók, költők, — akik 1945-ben “felszabadultak,, / T / . Nem kell sokat gondolkozni magyar újságírónak, hogy miről is írjon, csak el kell olvasnia az otthonról kiküldött kiadványokat. Valóságos ‘kincsesbányái’ ezek az emigráns újságírásnak. Mintha csak azt mondanák: ne strapáld magad azzal, hogy kutatod és feltárod az otthoni szovjetrendszer igazi természetrajzát, magyarellenes gazságait. Íme, mi tálcán szolgáljuk fel mindazt, amire a hivatását teljesítő újságírónak szüksége van, feltéve hogy jó gyomra is van hozzá és az orrát is befogja. A szó szoros értelmében véve ingyen küldik a bizonyítékokat, amelyek alátámasztják vádoló állításunkat arról, hogy ezek az írások a hidegháború veszedelmes fegyvereinek Amerikába való becsempészését jelentik magyar nyelven is. A ‘Magyar Hírek’ ‘Kincses Kalendáriuma’ az egyik ilyen kincsesbánya és benne a Hasznos írás: ‘írók a felszabadulásról' címmel. Kinek hasznos? Annak, aki meg akarja ismerni, hogy kik voltak és mit műveltek azok a hitvány gonoszok, akik az 1919-es bűneiket tetézve, még a megmaradt csonkaország elbukásában is segédkeztek a kommunisták uralomra jutásánál. Ezek a magukat íróknak és költőknek nevező, csatornából előbújtak nemcsak bevallják, de még dicsekednek is azzal, hogy mennyire örültek a második világháborús erőfeszítések összeomlásának és az ország idegen, hódító hadsereg általi elfoglalásának. — Ezt a szörnyű pusztulást ők elnevezték felszabadulásnak és ők akarják besulykolni a magyarok gondolatvilágába azt, hogy ez a borzalmas országvesztés felszabadulás volt. Ötezeréves receptek szerint adagolt agymosás ez. — A cikkben szereplő “felszabadultak” nagyobb része a magukat “fajilag üldözötteknek” nevezők soraiból kerültek ki. A kisebb rész pedig, amely nem tartozott a fajilag üldözöttek “osztályon felüli” rétegéhez, egyszerűen csak katonaszökevény volt, vagy valami bűncselekmény miatt büntetés elől bujkáló. Persze, valamennyien írók és költők.. Voltak a megkérdezettek között olyanok is ketten-hárman, akik se fajilag üldözöttek, se bűnözők nem voltak, hanem csak félrevezetettek, vagy olyanok, akik korábbi állásfoglalásuk következményeitől félve és gyáván meghunyászkodva váltak méltókká a megkérdezett negyvenhatok közé kerülni.. Ezek azok, akiket a kommunista ideológusok hasznos hülyéknek neveznek maguk között. / / Az ‘Új írás’ című irodalmi folyóirat rendezte ezt az ankétot, amelyen 46 írónak és költőnek állított fölszabadultat, megkérdeztek arról, hogy hol voltak és mit műveltek a katonai összeomlás idején és a dicsőséges felszabadulás alatt. Továbbá arról is, hogy miben van vitájuk és hogy a társadalomnak mely megoldatlan kérdései foglalkoztatják őket. Illés Béla, Hazai Jenő, Tárcsas Vilmos, Kiss Sári, Boldizsár Iván, Vészi Endre, Korvin Lajos, Somlyó György, Rákos Sándor, Kahána Mózes bizonyosan a fajilag üldözött felszabadultak közé tarotznak. És még sokan mások is, akikről a megbízható értesülések hiányoznak. Illés Béla pl., mint a bevonuló, hódító orosz hadsereg őrnagya vett részt a felszabadításban. Boldizsár Iván /ő az egyik legfőbb hídépítő/ “osztályon felüli” ellenálló volt. Ő akarta, mint mondta, az áruló Zsilinszky Endre levelét Malinovszkij marsallhoz eljuttatni , de lebukott. Szerencséjére a lakásában a csendőrök leütötték és egy ágy alá gurították be és így menekült meg. /Aki nem hiszi, járjon utána. Szerintünk a csendőrök nem voltak eléggé lelkiismeretesek ahhoz, hogy az ágyak alá is nézzenek./ Aztán Budán bujkált, méghozzá honvédszázadosi egyenruhában, míg csak az oroszok fel nem szabadították. /Vajon Amerikai cégek romániai tervei... ki vedlette le magáról gyáván azt a honvédszázadosi egyenruhát?/ Ez a Boldizsár Iván, alias Betlen Oszkár, jellemző szemtelenséggel kimerészkedik ide, Amerikába és még akadnak magukat magyarnak nevező alakok, — azok a bizonyos hasznos hülyék, — akik szóba is álltak vele. Somlyó György se tagadta meg fajilag üldözött mivoltát, mert minek utána megszökött a ferencvárosi pályaudvarról, — a Svábhegy aljában várta a felszabadulást stílusosan: egy sült liba-fertállyal, félrúd diósbejglivel s egy üveg törkölypálinkával, na és egy csomó hamis papírral. /Jó költőanyag, nemde?/ . Kahána Mózes is, mint orosz állampoglár tevékenykedett a felszabadítás bokros teendői közül. Rónay György, a katolikus ‘Virgilia’ c. folyóirat szerkesztője is a megkérdezettek között volt a felszabadulás 25 éves évfordulóján rendezett ankéton. Igen tehetségesen bújt ki a feltett kérdésekre adott egyenes válaszadás elől Hasznos lett volna tőle azt kérdezni, hogy ő is úgy lett a Vigilia főszerkesztője, mint Beresztóczy Miklós a képviselőház alelnöke? Vagyis botcsinálta módon? [Erről már írt a Magyarság, Szerk.] Az időközben meghalt Veres Péter és Szabó Pál is kényszerítve Volt nyilatkozattételre. Feleleteik nem mutattak nagy lelkesedést a felszabadulással kapcsolatban. Rajtuk kívül még mások is nagyon “lábujjhegyen” nyilatkozgattak és annak, amit mondottak kényszer zamata volt. Rákos Sándor abban látta a társadalom fejlődő helyzetét, hogy minden felnőtt állampolgár véleményt formálhat a közösség dolgairól. Arról viszont nem szólt, hogy ezt ki is lehet mondani minden esetben bebörtönzés nélkül. Szinte bájos az András László nyilatkozata. Ő a fiatalokon méri a változást eképpen: ‘Azon tudom a változásokat mérni leginkább, hogy a fiatalok egyre kevésbé értenek minket.’ — Ez volt a legigazabb és legtöbbet eláruló felelet. A szabadszrelemnek is akadt szószólója a már említett nő . Somlyó György személyében. Őt az amerikai ‘New Jest’ dísztagjai közé választhatná. Odanyilatkozott, hogy “mért növi körül a szerelmet az idegbajok és tabuk, belső és külső tilalmak élősdi tenyészete.” Ezek a negyvenhatok valamennyien regényíróknak, költőknek vannak titulálva. És valóban, írásaik olvashatók is az állami költségen kiadott nagyszámú folyóiratban és ez bizony jellemző az otthoni írások nívójára, ami olyan, hogy még a selejtes jelző is dicséretnek számítana rájuk alkalmazva. Közülök a legnívósabbnak állított a Kortárs, az Új írás és a Társadalmi Szemle. Érdemes olvasni írásaikból. A beajánlás röviden így fejezhető ki: falra kell mászni tőlük.... Az ‘írók a felszabadulás után’ tollából egy másik cikk ezt a címet viseli: “Mikor felosztottuk a földet”. Ebben egy valószínűleg elnézett vagy talán szándékosan bennhagyott kérdés áll — érdemben válaszolatlanul... A kérdés így hangzik: “Vagy valóban csak az történt, hogy egy megszálló, hódító szándékú hadsereget kikergetett innen egy másik hadsereg ” Úgy látszik, hogy ez is beszéd tárgya otthon a 25 éves felszabadulási ünnepségekkel kapcsolatban. Nem ok nélkül születik meg ilyen kérdés, amelyben már benne van az elhallgatott felelet is. —■ Most van ’élőben’ a gyümölcse Nixon elnök tavalyi romániai látogatásának... Alapos diplomáciai előkészítés folytán a “román-amerikai barátság’ teljes kiművelésének lehetünk szemtanúi. Nagyszmú amerikai cégek elérkezettnek látják az időt, hogy dollármilliókat vessenek be a román gazdasági piacba. Mindezt azért, mert az adminisztráció ‘meggyőződése’, hogy Románia nem is olyan nagyon kommunista... Az Union Oil Co., FMC Co, Corning Glass Works, American Metal, Climax Inc. és a RCA már több sikeresnek ígérkező üzletet kötött a románokkal. Bukaresti jelentések szerint a Tenneco, Goodyear Tire and Rubber Co. és a Ford Motor Co. ugyancsak szép üzleteket kötöttek. A jövő hónapban egy nagy nemzetközi szállodát nyitnak meg Bukarestben és a Pan American World Airways szintén lázasan készülődik. Már áprilisban New York Bukarest direkt repülőjárat nyílik. A románok több Boeing 747 utasszállítót vásárolnak Amerikában, hogy ők is saját gépeikkel közlekedhessenek a jövőben. Mindez tény. Amint hogy az is tény, hogy az erdélyi magyarság ügye úgy látszik, senkit sem érdekelt nagy üzletezés lázában.. Úgy látszik, hiábavaló volt az AMSz és több más amerikai magyar szervezet előzetes kérése, figyelmeztetése, hogy a tárgyalások elején biztosítsanak valami javulást az erdélyi magyarság sorsában... Mindig tanulunk.... ! De nem eleget! ! áQSaaOfeiáQ&i TÍZ DOLLÁR? NEM! Mi a nívót igyekszünk emelni, NEM AZ ÁRAT ! Előfizetési díjunk továbbra is : ÖT DOLLÁR MARAD! A MAGYARSÁG más,mint a többi!