Magyarság, 1977 (52. évfolyam, 1-47. szám)
1977-01-07 / 1. szám
Vol. LIL évf. 1977. január 7. No. 1. szám. Ügyes szám ára: 20 cent. A Február elsejétől TÍZ DOLLÁR Dr. Csikós Zoltán: Gondolatok a kínai eseményekkel kapcsolatban Ezekben a szép ünnepi napokban, amikor a Western New York állambeli halandónak a szokásos örömein kívül (gyermekei és unokái ünnepi igények kielégítése és ezzel kapcsolatban a csekk számlájának a H-----nulla felé való közeledése, stb., még az is problémát okoz, hogy reggelenként hogyan jut ki az utcára a méteres hóban és miképpen ássa ki a hó , alól a kocsiját, — nem lehet rossznéven venni a világos események analitikusától, hogy ilyen napokban nem erőlteti meg fölöslegesen — az amúgy is igénybevett agyát folyamatban lévő rejtélyes dolgok megfejtésével. Ilyen, többek közt a a most zajló kínai csendélet, — amiről már ideje volna valamit írni, természetesen, kihámozva belőle a lényeget... Viszont, őszintén be kell vallanom, hogy éppen a lényegről nem tudok sokat, — már napok óta abbahagytam minden kísérletet, hogy az ottani eseményeket kövessem. — Amit tudok, az csupán annyi, hogy Mao halála óta hol beiktatnak, hol elcsapnak vezetőket. A Pártot és a kormányt tisztogatják, — de hogy kik és kiktől, azt sűrű homály fedi... Az utóbbi időben különböző csoportok vicsorogtak egymásra. Sőt, harcolnak is. Azt is olvastam, hogy az egyik csoport szellemi vezetője Mao özvegye (vagy ha márliquidálták, akkor a szelleme.) Az egyes csoportok két nagy bűnnel vádolják egymást: az egyik, hogy árulói az igazi marxizmus-leninizmusnak, — a másik pedig, hogy a kapitalistákkal paktálnak.... És itt merül fel az én örökké kételkedő természetemből fakadó kérdés: Vájjon ezek közül az élharcosok közül hányan tudják, hogy pontosan mi is az a marxizmus-leninizmus ?T? Mert, alig több, mint egy évtizedre kell csak visszagondolnunk, amikor a nagy kommunsta táboron belül az első ilyen elvi vita kitört.• Az igaz, hogy ezt az első vitát egy kínai udvariassággal, de elég határozott formában kifejezett kívánság előzte meg, — hogy hát vizsgálják meg, hogy a múlt században miképpen került Szibéria és még néhány százezer négyzetkilométernyi kínai terület orosz uralom alá ? — Ismét őszinte leszek. Az akkor összekapott két főnök vitájából csak két kifejezés maradt meg a fejemben: Kruscsev a kínai kollegáját, Mao-t “ssárga majom”-nak nevezte, mire Mao Kruscsevet — “kopasz ülep”-nek titulálta. —* Most már komolyra fordítva a szót és kiartva a mellett, hogy három évtized után mi, száműettek — megszereztük azt a jogot, hogy minden világeseményt abból a szempontból nézzünk, hogy közelebb visz-e a soha nem múló reményünk teljesüléséhez, nehezen lehet mgcáfolni azt az állítását, hogy néhány éve a kínai ügy olyan fejlődési stádiumban volt, hogy abban lehetett látni arab nemzeteké, így Magyarország felszabadításának a legjárhatóbb útját! És itt tisztázzunk két lényeget: az egyik, hogy a kínaiak nem a keleti rokonságunk alapján akarnak minket felszabadítani . Ilyesféle “szerelem” a külpolitikában már régen nincs, hanem csak közös érdekek. Azt pedig, ugyebár, nem kell különösen bizonyítani, hogy úgy Kínának, mint a rabnemzeteknek közös érdeke a Szovjet birodalom megdöntése. A másik pedig, hogy Mao Tse-tung éppen olyan diktátor volt, mint a szovjet diktátorok, a rendszerük azonban egészen más volt. Tény, hogy a jelentéktelen tibeti inváziótól eltekintve, egyetlen népet sem kényszerítettek uralmuk alá. A hatvanas években még teljes izoláltságban lévő Pekingnek semmi esélye sem volt a Szovjettel szemben. Mikor azonban Nixon elnök az UNO 1969. évi közgyűlésén bejelentette, hogy ő és az amerikai nép minden segítséget megad Pekingnek az izoláltságból való kikerüléséhez, az egész világ érezhette, hogy a a háború utáni világrend fordulóponthoz érkezett. Ez a helyzet kicsúcsosodott Nixon 1972. februári pekingi látogatásában, amely néhány év alatt poltikai és katonai szövetséggé fejlődhetett volna, és ebben az esetben elképzelhető volt, hogy a kínai politikai rendszer gyökeresen megváltozik! — Mi nem tudhatjuk, hogy Nixon tudatában volt-e annak, hogy milyen veszélyes akcióra vállalkozott... Lehet, hogy kapott is figyelmeztetést, hogy egyik népcsoport, amely Amerika politikáját, gazdaságát és sajtóját messzemenően irányítja,nem fogja tűrni hogy a Szovjet, a háború után kialakított bizonyos világrend egyik fenntartója megsemmisüljön.... így is történt! — Előbb megtorpedózták a pekingi és tivani politika közös nevezőre hozását, megakadályozták a vietnami háború győzelmes befejezését, — majd elűzték az Elnököt, s végül meg a Helsinki Okmány aláíratásával “örökké” tették a status quot... • Hogy a mosani kínai események mivé fejlődnek, azt senki sem tudhatja előre... Azt pedig még kevésbb, hogy Amerika új elnöke meg meri-e reszkírozni,s megkísérli-e azt az utat, amelyen Nixon megpróbálta a vilag feje felett lebegő legnagyobb veszélynek az elhárítását... — ■ Lej 1977 May 3J l-'á-s Iréné Szathro&ry 22X8 N Lincoln Aye CHICAGO IL 606lU JIMMY CARTER ABBAHAGYJA A PINACOZÁST! Az amerikai sajtó sokat foglalkozik azzal a hírrel, hogy Jimmy Carter jan. 20-tól kezdve, amikor az elnöki esküt leteszi, abbahagyja a “penauts” üzletet. Öccse lesz a főnök a Carter-féle penauts földeken és raktárakban. H. H. H. SZÁMÁRA ÚJ ÁLLÁST CSINÁLTAK! Hubert Humphrey, a minnesotai szenátor ‘ deputy president’ lesz a Szenátus részéről azokon a tanácskozásokon amikor a Ház és Szenátus küldöttsége az Elnökkel találkozik. — Külön fizetése $7,400 lesz a rendes ($44,600) fölött. Kap egy állami limousine autót is, soffőrrel. OLEG TROYANNOVSKY a neve az új szovjet követnek az UNO-ban. 57 éves, követ volt Japánban Yakov A. Malik, 70, — hazamegy, Moszkvába. — □ A Jewish Defense League bejelentette, hogy “fizikai akciót” (“physical action”) fog alkalmazni Rév. Sun Myung Moon egyházának tagjai ellen, hogy megakadályozzák a moonistákat a zsidó fiatalok rekrutálásában. A moonisták elleni “hadüzenete” (“declaration of war”) a Jewish Defense League egyik legújabb tüntetésén hangzott el, amint Moon főhadiszállása előtt zavarogtak a newyorki 43- as utca és az 5-ik avenue találkozásánál. (Ezen információ a The Jewish Examiner 1977. január 2- iki számából származik.)