Magyarság, 1980 (55. évfolyam, 1-23. szám)

1980-09-30 / 18. szám

1980. szeptember 30. MAGYARSÁG 1 NI CSAK NO . . * Ha az UNO Izraelt kizárja­­ — Carter kilépteti az USA-t ? (Folytatás az 1. oldalról­ a vér- és fokhagyma bűzről tele írását olvasni.) Mint egy legfelsőbb hatalom jelenti ki, mint cionista tételt, hogy Jeruzsálem megoszthatatlan, a palesztin ara­boknak csak olyan önkormányzat jár, amely nem fog­lalhatja magában a törvényhozást és igazságszolgáltatást. Nos, itt most már csak a november 4-i választás az ami segíthet. — Dr. Csikós Zoltán PETŐFI SÁNDOR Szeptember végén Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldes a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot ? Már ha takard el a béres tetőt, Még ifjú szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyül már, A tél dere már megüti fejemet. Elhull a virág, elromlik az élet.... Ülj hitvesem, ülj az ölembe idei Ki most fejedet keblemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sírom fölibe ? Óh mondd , ha elébb halok el, tetemimre könnyezve borítasz-e szemfödelet ? S rá­bírhat-e majdan egy ifjú szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet ? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszol, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörlem­ véle könnyűimet érted, Ki könnyeden elfeleded hívedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is örökre szeret. (Koi­ó) Khomeini ajatollah ragaszkodik ahhoz, hogy Carter elnök Amerika nevében kérjen bocsánatot, s csak úgy engedi haza a túszokat... PESTI MEGOLDÁS A Grün meg a Weiss összevesztek. Egymás mel­lett laktak. A rabbi megállapította, hogy Grün a bű­nös. A rabbi elrendelte, hogy Grün másnap reggel kérjen bocsánatot Weistól, annak házában. , Gün másnap becsenget Weisshoz, aki megjele­nik az ajtóban és vár... — Mondj­­­a kérem, szól a Grün, — itt lakik a­­ Schwarcz ? — Weiss dühösen feleli: Nem lakik! —•­óh, mondja Grün, akkor bocsánatot kérek! t c ! HIÁNY­CIKKEK ORSZÁGA . .. Egy szatirikus tanulmányból: “... mióta az eszemet birom, tudom, ez az az or­szág, ahol mindent zárni kell és ahol nincsen zár ...” * * * “Kéz kezet olajoz...” ,1 N­­ AZ EGYLÁBÚ ASZTAL Hosszú idő után, Balogh István, az egykori magyar f­ilmrendező megint a szomszédságomba került. Valami­kor a Gyarmat utcai, Hunnia filmgyárban sokat voltunk együtt. Gyakran esténként is összeverődtünk, aztán a háború elsodorta úgy,hogy harminc évig azt sem tudtam, él-e még. Most aztán a Capitol Hill-en dolgozik, a Re­publikánus Párt sajtó- és tervező osztályán. Már úgy a nyolcvan felé közeledik, de még mindig egyenes tartás­sal, kihúzott derékkal jár, különösen, ha valamelyik ca­­pitoli szőke szépség ráköszön mosolyogva. “Hát, Szilvi” akkor még azt is elfelejti, hogy a bal térdét néhány perc előtt még az az átkozott köszvény szaggatta. A Rayburn épület étkezőjében gyakran együtt ebé­delünk. A téma rendesen mindig oda terelődik, hogy, milyen csapnivaló filmeket gyártanak, milyen rossz a televízió és tőkés társat kellene szerezni, aztán filmet gyártani. Minden megvan hozzá, a felszerelés, a felvevő és a vágógép de ezek bérelhetők is. A szereplők, new­­yorki akadémikusok, tele tehetséggel és boldogok hogy­ha színre kerülnek és remélik, hogy siker lesz és felf­igyel­nek rájuk. Aztán sok mozi nem tartozik a filmgyártók egyesülésébe és így nem kap elegendő f­ilmet, tehát ezek boldogan átvennék, azonnali játszásra. A disztribúció is meg van oldva. Aztán keserűen hozzáteszi. — De hát, hetvennégy éves fejjel már nem könnyű újra kezdeni... Gyakran járja ez a téma. Mindjárt az időjárás után ez következik. Ma azonban valami furcsa dolog történt. Balogh István nem mosolygott, mint mindig és a négyszögletes papírdobozból az aludttejet sem itta meg. Sokáig várt, amíg elkezdte. Hát tudod, így van ez, régen sírtam már, de teg­nap "­ fogott a sírás. tán halkan, mesélni kezd. — A tizedik emeleten lakunk, te voltál már nálunk, igazán mondhatom, hogy szép lakásban. Nagy balkon is van és messze ellátni a Potomac folyón túlra is eltere­bélyesedett Washington felett. Az idén tavaszon a fele­ségem észrevette, hogy a balkonra egy galamb pár szállt. Egy ideig tollászkodtak, körbejárták a balkont, az­tán csak azt vettük észre, hogy a sarokban, fűből, szal­mából, vékony ágakból egy kis kerek, formás fészket építettek. Igazán mondatom, hogy szemgyönyörködtető, kedves fészek remek volt. A galamb pár is nagyon örült a sikernek, mert az erkély korlátján nagy boldogan tur­­békolt és hajlongott, amíg a kerek, kis fészekben három galambtojás szürkéi ért. Az ablakból néztük, hogy milyen szorgalmasan, tol­lát felfújva üldögél a galamb mama a tojásokon, a pár­kányon pedig ezalaatt a párja ügyel. Az erkély teljesen biztonságos, mert macska, mókus nem tud hozzáférni és a galambok arról is meggyőződtek, hogy mi sem bántjuk őket, sőt kenyérmorzsát és madáreledelt is kaptak. A galamb mama el nem mozdult a fészekről, még amikor az eső bevert és jeget is hozott az északi szél, ds megázott, de kitartóan ült és ott nem hagyta volna fészkét. Aztán egyszer csak a szárnya alól egy kis éhes cső­­rű, kékes szürke színes tollú galambfióka tátogott, amíg az apja szorgalmasan hordta és tömte a szájába a messzi­­ről hozott falatokat. Nem tudjuk, mi történhetett, hogy a másik két to­jásból nem kelt ki galamb, így aztán az “egyke” különö­sen elkényeztetett fióka volt. Most már nemcsak a galamb pár hordta neki egész nap az ennivalót, hanem mi is oda­raktunk a fészek elé, válogatott madár eledelt, búzát és napraforgómagot, zöldet is hoztam, hogy vitaminja is le­(Folytatás az 5. oldalon) Füry Lajos 3. nldal Akár hiszi,- j -akár n­n...! Robert Byrd, West Virginia szenátora még az amerikai szenátusban is jó magas pozíciót tölt be, Ő a “Majority Leader ”. Évi fi­zetése több, mint $ 60.000. Az ember joggal feltételezi róla, hogy tájékozódott va­laki, tudja, hogyan köszön­tik egymást a kommunisták és miképpen az amerikaiak. A Time magazin jun 2-i számában megjelent feltű­nő képen Byrd szenátor a jobb kezét keményen ököl­be szorítva és felemelve kö­szöntötte egy jobbat érdem­lő hallgatóságát... ____ A The Jewish Week febr 17-i száma beszámolt arról, hogy Hassan Toha­­mey, Egyiptom “Deputy Premier”-je Izrael-ellenes észrevételeket mert tenni egy Kuvait­i újságban. Tohamey szerint Izrael egy “fél-állam”, mely ösz­­szeesés előtt áll s a zsidók árulók és hypokriták, aki­ket nem ok nélkül jellemez­tek olyanokként a történe­lem könyvekben. ___ ___ □ Azok számára, akik tisztában voltak azal, hogy Peter Sellers, a színész ki­mondottan szélsőbaloldali, készséges magyarázatul szolgál a Jewish Weeknek aug. 3-i száma. A Bernard Postai által írt cikkből kitűnőleg Sel­lers anyai ágról zsidó, de a biztonság kedvéért, szü­letésének történelmi aktu­sakor körülmetélték... _o_ • HA egy marxista for­radalmárból miniszterelnök lesz, az már maga eléggé rossz ómen a világ számá­ra. — Az azonban, hogyha az illetőt az Egyesült Álla­mok elnöke és annak naív felesége széles, barátságos mosollyal ünnepli, egysze­rűen : megdöbbentő! Az aug. 28-i NY Timas legelső oldalán reprodukál­ta azt a felvételt, mely ‘‘Mugame visist Carter” c. alatt Rhodézia marxista néger miniszterelnökét áb­rázolja az őt széles mosoly­­lyal megtapsoló Carter el­nökkel s feleségével együtt. Mint a kép alatti szövegből kiderül, a marxista vezér Carter elnöknek az újravá­lasztásához a legjobbakat kívánta... ő tudja, miért...

Next