Makói Népujság, 1945. február (1. évfolyam, 9-30. szám)

1945-02-01 / 9. szám

1945 február 1. Tisztviselők igazolása A napokban megkezdi az Ideig­lenes Kormány rendeletével ala­kult Igazoló Bizottság a közalkal­mazottak igazolását. Jól értsük meg: ez a bizottság nem az összes rosszul viselt dol­gait vizsgálja meg a tisztviselők­nek, hanem csak a politikai ter­mészetű cselekményeiket és ma­gatartásukat, így azt például, hogy szolgálati kényszerükön felül nem voltak-e túlbuzgóak a németek és nyilasok kiszolgálásában, nem támogatták-e azokat önszántukból is nyíltan, vagy titkon. Vagy, hogy a zsidórendeletek végrehajtásá­ban s a zsidókkal való bánás­módban nem mutatták-e az em­beri érzések olyan aljasságát, mely hozzájárult nemzetközi meg­becsülésünk elvesztéséhez. Vagy becsületes és előrelátó polgártár­saikat bátor szókimondásukért nem siettek-e a reakciónak túl­buzgón kiszolgáltatni. Általában pedig: nem veltak© olyan cse­lekményeik, magatartásuk, me­lyekkel közéjük és a nép közé ezt a — nemzeti katasztrófát elő­idéző — társadalmi szakadékot állították. E szakadékot korántsem akar­juk e cikkel mélyíteni. A tiszt­viselő is ember: tévedhet, gyarló lehet, de létezése mégis társada­­lomrendi szükségesség. De van itt helye más meggondolásnak is! Az utolsó évtizedekben óriá­sira dagadt a tisztviselők száma, ennélfogva célnak, uralkodó rend­nek érezték magukat és nem eszköznek, a nép kiszolgálási eszközének. Egyesek már egy­szerűen születési jognak tartot­ták hivatalukat s így szolgálatuk igazi lényét már maguk sem is­merték. Ebből a típusból elég! A hivatal nem méltóság, nem öncél, hanem­ felelősség és szol­gálat. Lehet, hogy ez eljárások­nál „igazolt 14 magatartással tér­hetnek vissza egyelőre hivatala­ikba, de egy percig se feledjék a fentieket: a hivatal nem ural­kodás, hanem szolgálat, és nem cél, hanem eszköz. Az eddigi hi­vatalnok típus különben sem magyar kitermelés volt. A mo­narchia itthagyott szelleme volt az: a kóbor lovagok, a Bach-hu­­szárok gőgje, megnem értése a gyarmatként kezelt magyarság felett. Azok a „fejesek44, akik a szá­monkérésre tán vissza sem jönnek sohasem, alighanem az ő vérbeli utódaik, mert szellemüket is ők képviselték leginkább: a monok­lival, a raccsolással, a paraszt lemarházásával s a fölöttes agyon­­magasztalásával. Az ittmaradtak vegyék ezt fontolóra, mert ez igazolások után is ismét és ismét jönnek a leépítés napjai. Hiába, sokan vannak! Hogy pedig kik lennének azok a fent körülírt politkai vétkekkel terhelt tisztviselőink, arra nézve nem elég 6-7 bizottsági tag árgus­szeme. Itt vagy, múltba kesergő magyar polgár. Te tudod: melyik bántott, melyik sértett, ki zsidó­zott, ki nyilaskodott, ki uszított háborúra, ki gazdult meg hirte­len; melyik tett kivételt úr és pa­raszt között a hivatalban; és leg­inkább: melyik esküdött leghan­gosabban Hitlerre, írd meg, vagy jelentsd szóban az ilyet a bizottságnál magyar nyíltsággal, mert ha most elhall­gatod, megsajnálod: holnap újra nyakadba ül minden gőgjével és hatalmával. (E. J.) Népjóléti miniszter rendezi a szegényellátást és segélyezést A népjóléti miniszter 40003/1945.­­ számú rendeletében felhívja va­­­­lamennyi törvényhatóság első tisztviselőjét, hogy tegyen jelen­tést hatósága területéről a sze­­gényellátás és segélyezési ügyek állásáról. A rendelet felsorolja a szegény-­s házakat, a szegények orvosi és­­ gyógyszerellátását, a szegények egyéb hatósági, illetőleg társa­dalmi támogatását (készpénz se­gély, természetbeni segély, nép­konyha) a szegény ellátásra utal­tak számát, hadi segélyt, egyéb segélyezetteket és gondviselés nélkül maradt gyermekeket. A­ régi rend Most majd szépen sorjában oda­állítjuk a világ elé őket. Lássuk meg azt, hogy milyen körülmé­nyek közt éltek a régi világ urai és hogy kik mikép szolgálták ki őket. Azt a régi világot mutatjuk be, amely szemforgató ájtatos arccal hirdette az emberszerete­­tet és melldöngetve kiáltotta ki hazafinak magát. Közben nem feledkezett meg a földi javakról sem. Két kézzel gyömöszölte zse­beibe a pénzt és élősködőit a szegény ember nyakán. Most, hogy megindul lassan a számonkérés arról, hogy mit tet­tek, védekeznek, mosakodnak. Nézzük az utak diktátorát, mert az volt ő: diktátor! Rábízták a makói körzet összes utján­ak a karbantartását és új utak épí­tését, ő vette fel, és bocsátotta el a munkásokat. Ő komandirozta a munkát. Felsőbb urainak teljes megelégedésével s a munkások­kal való komisz bánásmódjával vált érdemessé az útbiztosi állásra. Aki munkás nem állt előtte vi­­gyázva és nem jelentkezett ka­tonásan, annak volt ne mulass. De nem is csoda: csendőr meg rendőr is volt őkelme. Az első világháború előtt és alatt csendőrösködött Makón. Míg sok-sok dolgozó harcolt az akkori Habsburg és német imperialis­tákért Volhiniában, a Doberdón és ki tudná elsorolni hány he­lyen, ő idehaza, kényelembe élve vigyázott az akkori „közrendre44. Most fordít egy jó nagyot a szén. A szívünkhöz akar beszélni azzal, hogy a forradalom alatt „leszerelt44, így mondja s nem úgy, hogy a forradalmi kormány leszereltette. De még csak most jön a csattanó: vörös katona is volt! Még hozzá bizalmi állásba: Gödöllőn, a hadügyi népbiztos őrségében. Persze Makóról megszökött és a volt csendőr Pesten már mint jó forradalmár jelent meg s itthon mint rendőr folytatta, majd meg­pályázta az útbiztosi állást. Meg is kapta ... ... Ravasz szemei hunyorogva figyelik az ajtót. Remegő szem­pilláin látszik, hogy útbiztosi múlt­jának rossz szellemei kisértik. És valóban jönnek is sorra. De nem szellemek, hanem élő emberek, akik szemébe mondják viselt go­noszságait. Egyszerű emberek, kubikosok, kőtörők, napszámosok, az utak diktátorának szenvedő rabszolgái vallják, hogy mit tett. Az ő egy­szerű szavaik vádbeszéd a múltért. Sorba jönnek és jönnek a tanuk és vallanak arról, hogy milyen ötletes módjait találta ki az em­­bernyúzásnak. Csak agy esetet ragadunk ki a sok közül. Mindenütt szimatoló hegyes orra felfedezte, hogy néhány munkása Isten bocsáss! afféle szo­cialista vagy kommunista lehet. Nagyon összeveszett velük, semmi munkájukat se találta jónak és végül, félidőben, kidobta őket. Telt múlt az idő s ezek a sze­­rencsétlenek ismét a kéz­ alá kerültek. De nagy volt a megle­petésük, hogy szidás helyett di­csérte a munkájukat. Nap, mind nap, ha arra ment, ahol ezek dolgoztak, meg-megállt és csak dicsérgette, hogy ez kőtörés, igy kell azt csinálni. S amikor kész lett a hosszú sor kőrakás, úgy heti munka, nem vette át, hogy nem jó, törjék újra! Elgondolni is szörnyűség, mit jelentett ez: ezer és százezer apró követ újra kézbe venni, el­helyezni, ráütni, hogy újból el­törjön. Otthon az éhező család, nincs pénz! Mit volt, mit nem tenniök, újra törték a követ. Hogy köz­ben mit gondoltak és éreztek, annak teljes súlyát az utak dik­tátora csak most érzi meg. Sorra kerülnek ezek mind, a nagyok és árnyékukban élő ki­csinyek. Mindent föl kell fednünk, ha a múltat föl akarjuk számolni. Az egészséges közélet megterem­téséhez szükséges, hogy „tisztán lássunk"4. Az egész múlttal mérjük a mát és a jelenhez, mint következmény megértéséhez annak teljes kendő­zetlen ismerete szükséges. (Á. Pj jegy jegyzését megkezdte. Fel­hívjuk a kereskedők szakszerve­zetének tagjait, hogy a részjegy jegyzést Károlyi György festék­kereskedésében levő aláírási ivén eszközölheti. Részjegy egyenként 100 pengő névértékű. Alapítók. — Miklét Sándor és Oláh István makói lakosokról hozzátartozóik a városháza kisbirói szobájában nyerhetnek felvilágosítást, Zsikai szakaszvezetőtől. — Hagymaház. Akinek hagyma­ügyben valami kívánsága vagy panasza van, az szerdán és pén­teken 10—12 óráig a Hagymaház 31. számú szobájában jelentse be. — A Nemzeti Parasztpárt tagfel­vétele szerdán d. e. 10—1, szom­bat d. u. 3—6, vasárnap d. e. 10—1 és d. u. 3—6 óráig történik a párt helységében (Megyeház­utca 6.) — Orosz nyelvtanfolyam. Február 1-én a Demokratikus Ifjúsági Szö­vetség székházában, Sinály Ká­­roly tanár vezetésével orosz nyelv­­tanfolyam kezdődik. Beiratkozási díj 10 P, tandíj az eddigitől elté­rően 5 P. Beiratkozni lehet a DISz székházában (Teleki­ u. 6.) a nap bármely szakában. — Táncáél után az Újvárosi Kát. Körben. Gyertyaszentelő napján, február 2-án, pénteken délután 4 órai kezdettel a Nemzeti Segély javára táncdélutánt rendezünk, melyre a cél érdekében szeretet­tel várjuk a tánckedvelő ifjúságot. A Szociáldemokrata Párt. — Hagymakertészek figyelmébe. Adott esetekből kifolyóan a Hagy­maszövetkezet felhívja a terme­lők figyelmét arra, hogy a 75 szá­zalékos fekete mag ára 9 pengő kilogramonként. Aki alacsonyabb áron vásárolja, vagy vásárolta, jelentse be az egyesület irodá­jában. A Nemzeti Segély a ma­gyar társadalom Intéz­­ménye, mely a háborús és legjobban sújtott exrak sorsán segít ! — Felhívás: A makói Földmun­kás szakcsoport vezetősége fel­hívja a püspöki uradalom ama bérlőit, akik az 1945. gazdasági évre hagymaföldet béreltek, feb­ruár 2-án jelenjenek meg (Hagy­maház.) Földmunkás szakszerve­zeti iroda, 31-es szoba. Tisztelet­tel : a Földmunkás szakcsoport vezetősége. — Anyakönyvi bírák. Születés! Katona István és Lengyel Rozá­liának István, Papp Árpád és Ákosi Irénnek Irén Ilona. Elhalt: Joó Sámuel (Attila­ utca 18.) 79 éves korában. HÍREK MI VAN MA? 1945 február 1. csütörtök. Róm. kat.: Ignác pk. Prot.: Ignác. Napkelte 7 óra 28 p., nyugta 17 óra 0 p. Holdkelte 21 óra 06 p., nyugta 9 óra 43 p. — Elmarad a pénteki fakiírás. A városi fahivatal közli, hogy a fahiány miatt a pénteki fakiírás elmarad s a legközelebbi kiírást lapunk egyik közeli számában hozzuk az érdekeltek tudomá­sára. — Felhívás! Makó és vidéke ke­reskedőnek árubeszerzéi és elosztó szövetkezete megalakult és a rész­ MAKÓI NÉPÚJSÁG Magyarok ! A testvéri szeretet, az emberi együttérzés szava szól hozzátok. Osszátok meg kenyereteket azok­kal, kit a németek oly kétségbe­esett helyzetbe taszítottak, hogy nincs egy betevő falatjuk sem. Lerombolt városok falai között éhező emberek tízezrei fogvacog­va dideregnek rongyokba bur­kolva a tél hidegében. Kihal az élet a magyar földön! Ne en­gedd ! Segítsd az éhezőket! Magyar Polgár! Munkás Paraszt! Ki élsz és adni tudsz, adj, mert Te vagy a Nemzeti segély. Budapest... Borsod . . . száz­ezrei várják a segítséget. Nem alamizsnát, de segítő kezed, test­véri szeretetét. Légy ember és magyar, segíts testvéreiden! ő is segítene raj­tad. Jobbléted kötelez. Adj az éhezőknek! Nem tűrheted a magyarság pusztulását, áldozd testvéreidért munkád, pénzed, kenyered. A Nemzeti segély a magyar társadalom intézménye, mely a háborútól legjobban sújtott ez­rek sorsán segít. Segítsd a német rablók áldo­zatait ! Mentsd meg magyar testvéreidet! Támogasd a­ Nem­­beli segélyt ! 3

Next