Makói Népujság, 1946. május (2. évfolyam, 95-119. szám)

1946-05-01 / 95. szám

1946 május 1. MAKŐI NÉPÚJSÁG 3 Az értelmiség május elsején Az értelmiség is munkás. És nem alsóbbrendű munkás. Az értelmiség is többet dolgozik a tőkés termelési rendben, mint amennyit munkájáért kap. Az értelmiségnek is szüksége van demokráciára és új gazdasági rendre. Miért? Szüksége van egysze­rűen azért, hogy munkáját és annak eredményét, a munkához, az önkifej­téshez való jogait tudatos társadalmi szervezettséggel szélesítse ki. A dolgozó értelmiségnek nincs anyagi érdekellentéte, sem a proletá- riatussal, sem a parasztsággal, ő is dolgozik. Az előállított javaknak, köz­vetlenül, vagy közvetve szerves része. De fölösleges ezt magyarázni, hiszen oly valószerű dolgok, amit az egyszerű tapasztalás megtanít az emberrel. Inkább arról beszéljünk, mi a sze­repe az értelmiségnek a népi demo­kráciáért és az új gazdasági rendért folytatott harcban. A munkás és pa­raszt csak látszajogokat kapott a Magyarországon fonákul alakuló polgári társadalomban. A fölszabadu­lás szinte társadalomalatti rétegeket (leginkább a szegény parasztságra mondható ez) dobott föl a birtokon- kívűliség nyomorító kalodójából a birtckonbelüliség lehetőségébe. A polgári társadalom nem vethgti sze­mére a feltörő osztályoknak, hogy az egyenlőséget és szabadságot nem formálisan és csak „politikailag", ha­nem most már gazdasági és társa­dalmi egyenlőségig, vagyis az osz- tálytalan, csak dolgozók társadalmá­ig akarja kiszélesíteni. Az értelmiség szerepe az, hogy az anyagi szükségszerűségből mozgó tár­sadalmi harcot, mely ösztönös, tuda­tossá emelje és ezáltal a válságot rö­vid zökkenőkkel a tervgazdálkodás gazdasági rendjébe állítsa át. Munkája nélkülözhetetlen és még nélkülözhe­tetlenebb, ha a tervgazdálkodásnak gazdasági alapfeltételeit, a demokrá­ciában a parasztság és munkásság teremti újra. Ez azt jelenti, hogy az értelmiség tudatosítsa, vezesse ezt a harcot. Ehhez azonban nemcsak a demo­krácia naeionális megértése, hanem teljes együttérzés szükséges a pa­rasztsággal és munkássággal. Ez az együttérzés teremti meg a bizalmat és a lélek alkotó hevületét. A kommunista kiáltványnak — minket — két tétele ragadott meg. „A polgári társadalomban az élő munka csak eszköz a felhalmozott munka szaporítására. A szocialista társadalomban csak eszköz, mely _ a munkás életfolyamatát szélesbíti, gazdagítja". A másik így hangzik. „A polgári társadalomban a múlt uralkodik a jelen fölött, a szocialista társadalomban a jelen uralkodik a múlt fölött". Ezek lényeges különbsé­gek. Ez az áthajlás annál inkább lesz gazdasági megrázkódtatás és válság- nélküli, minél jobban tudatosul es egyben tudatosít az értelmiség az új gazdasági rendért vívott harcban. Az értelmiségnek azt is kell tudni, hogy egyedül és elzártan, talajtalan És nem tud önálló szerepet vállalni. ■ Ha évődik, magyarázza a világot csu- j pán, kívül fog rekedni és a „véletlen" • arra az oldalra állíthatja, melynek jövője nincs. | A munkásosztály az új gazdasági rendszeren keresztül nem a munkás- • ság osztályuralmát akarja, (nem is 1 akarhatja) hanem József Attila köl- • tő képzeletével az „Ember öntött csil­lagát". Ezért harcolni a legnemesebb és legemberibb feladat. Ez a harcos gondolat a munkásság történelmi in­dulatában kovácsolódott, de az értel­miségben emelkedhet. Veres Péter I szavaival az igazság, a becsület, az értelem hevületévé, melynek eszmei gyökerei a minden ember minden faj- ' ta testvériségének gondolata. ' Május 1-én ezt a gondolatot ünne­peljük dolgozó magyar értelmiség, a munkásság és a parasztság szövet­ségében. lg. i.) A munka ünnepére Irta: Gaál Mária Hetvenhat éves volt az öreg proletár A munka szántotta barázdált homlokát. De az ajka körül tudós mosoly égett, Amikor halálos ágyához hivatta Három emberfiái és az asszonynépet. A kis unokák is összejöttek rendbe, Hogy utolsó csókját arcukra lehelje. Felcsillant a szeme édes-bús emléken, Mikor ott játszottak pajkosan ölében. Hirtelen az emlék messzi szárnyra kapta; Mikor neki mesélt az Öreg nagyapja: Hogy lázadt, hogy izgult, amikor hallotta Kossuth katonái, mint keltek bírókra. Mikor meg legény lett igazáért küzdve Hányszor került bajba, csendőrök kezére, Mivel az uraktól a munkásság jussát Joggal követelte. — Emlékszel-e anyjuk• — Aztán megtörtél te, De a parázs bennem nem hamvadt el mégse; Átöröklődött az újabb nemzedékre. Hej sokat dolgoztam, mi járt mindig érte: Darab száraz kenyér és a kérges kezem, Gúnyos megvetése. De nem lesz így mindig, ti még megéritek; Felcsap a lángtenger, kigyulnak a szivek. Bújik majd a zsarnok, de nem lesz menekvés; Ellepi a Tenger, égeti a Tűzvész. Oh ez a szent tenger a Népek tengere, Oh ez a szent tűz a Forradalom tüze, S óh ez a szent Föld senki mást nem illet f Csak a verejtékes földtúró földmívest. — Hogy valóra váljon a mi Szabadságunk, Amire oly nagyon, oly régóta várunk; Május elsején eszménkért hevülve Ünnepelni mennyünk az enyhe erdőre. —- Mint isteni szózat, úgy hangzott a szava; Férfi, asszony, gyerek döbbent értelemmel Reszketve hallgatta. De a hang elszállott, nem jött több helyébe; Keserves zokogás hangzott csak a csendbe. Felakadt szemeit vigyázva lezárta Tipegő anyóka, hites felesége. És teltek a napok és múltak az évek; Izmos legényekké serdültek a fiúk, Dolgos asszonyokká a kicsi cselédek. —- S jött a háború, pusztítás és átok; Kicsi magzatjaim édesapátokat Többet ne várjátok, hiába várjátok; Siratta az asszony, vérzett ssíve-lelke, Mégis a fájdalmát magába rejtette; Főzött, mosott, vasalt, dolgozni is eljárt; Nehogy a gyerekek Nagyon megérezzék az apjuk hiányát. De este, mikor a kicsik elpihentek Megrohanták szívét gyerekkori képek; l : , Nagyapja halálát sosem felejtette, A május elsejét mindig minden évben Ahítatos szívvel titkon ünnepelte. Tiszta ruhát adott kicsi fiaira, Aznapra a munkát mégis abbahagyta. Vidáman mentek ki enyhülést keresve A szabad erdőre, virágos mezőre. Megnyugvást szívére hol találhat máshol, Mint a Természetben úri gőgtől távol. A világ a zsarnok vérengzőknek hódol; Azok asztalára kerül minden jóból. Akik pöffeszkednek elől a templomba; Portverve arcunkba robognak kényesen Szegény házaink közt hatlovas hintóba. í- A pap a szószékről fegyvereket áldva Véreskezü urak szószóló barátja. Lázadozó lelke keserűen égett > Könnyeivel mosta a virágos rétet; Hulljon átok mindre, ki a vért akarja, \ Győzzön már végre a Szeretet hatalma. ' Miért nem, küld az ég egy Megváltót újra; \», Hiszen most a világ úgy rá van szorulva. — Mert az igazságot olyan szívből kérte Vigasztalást hozott a Szeretet Törvénye. \ — Mit kívánsz jó asszony, a Megváltót kéred, Hogy keresztre feszítsék újra a pribékekf Isten nem egyet küld, mindnyájunktól várja, Hogy megváltást hozzunk a bűnös világra!. S az asszony szíve ujjongva muzsikált: Megváltozik nemsoká az egész világ; Eljön egy szebb, jobb kor, tudom, érzem, látom — Gyertek fiacskáim és a fényes égbe Tiszta lelketekböl hálaének szálljon! Magukat feledve nem is vették észre, Hogy az Intermcionalé szárnyal fel az égbe. ? £ Es szállt a szent dallam, vitte a szél messze; Világ minden táján kifakadt -rügyezve; Kihajtott a -mag a szeretet igéje Minden becsületes, dolgos ember szívbe. Munkás karok, igaz eszem, szent akarat * A vérszomjas zsarnok fölött diadalt arat; Nagyravágyó, lakomázó, dőzsölő urak Ember mészár székre, embervágóhidra Nem hurcolnak többet apákat-fiúkat. Hogy letűnt vitézek, álgok, renyhe urak Méregkeveréssel most is foglalkoznak Az mostan ne fájjon, ne zavarjon minket, Hiszen izmos karunk, acélnemes lelkünk Megvéd majd bennünket. !r Felvirradott napunk, a Munka Ünnepe; Szervezett, szabad nép köszönt ma ujjongva Kilencseáznegyvenhat május elseje; Véres éjszakákra nappal derült végre Szálljon hálaének a napsugaras égre. (Makó, 1046. április) \ i Az államháztartás takarékossága miatt | egyelőre nincs %%é | a kór ház államosításáról | Jelentési kér Cseh-Szombathy államtitkár a szükségletről és megküldi i n kórház no íz­ben az ügyben a Párizsban tartóz­kodó Gordon Ferenc pénzügyminisz­terünk tárgyal. — Ezek a felszerelések azonban csak a kisebb hányadot jelentik, a nagyobb és jelentősebb rész Német­országban és Ausztriában van s haza­hozataluk még több nehézségbe üt­közik, azonban már a Franciaország­ból hazakerülő tárgyak is nagy se­gítséget jelentenek. — A hazakerülő holmikkal mi tör­ténik ? — A Franciaországból visszakerülő felszereléseket azonnal szétosztjuk a fővárosi és vidéki kórházak között, rászorultságuk arányában. Így re­mény van rá, hogy a makói kórháznak is tudunk majd juttatni belőle. '■ — Kórházunk kritikus helyzete azonnal megszüntethető lenne, ha ál­lami kezelésbe vennék — jegyezzük meg az államtitkárnak. — Az állami kezelésbe vétel egy­előre lehetetlen akadályokba ütközik -— kapjuk a felvilágosítást. — A pénzügyminiszter a közelmúltban már foglalkozott az államosítás gondola' tával, a kormány azonban arra a* álláspontra helyezkedett, hogy az ál­lami költségvetés kiadási tételeit a lehető legminimálisabbra kell leszo­rítani és ilyenformán a közületekneli a saját lábukon kell megállniok. — Tekintettel az elmondottakra, államtitkár úr szerint a kórház tá­mogatására egyelőre semmi remény nincs és felkészülhetünk közeit puaz­jtulására ? — Szó sínes róla -— mondja többek között —, a kormány nem államse­gély nyújtásával, hanem az ápolási dijak megrendszabá­lyozásával akar a kórházak se­gítségére sietni. Ezentúl 40.000 adópengőbon álla­pítják meg az ápolási díjakat s így a kórház komolyabb bevételhez jut. Az előző hónapokban az volt a hely­zet, hogy ha valakit például 10 napig ápoltak és csak egy hónap múlva tu- . dott fizetni, az a pénz már úgyszól­ván semmit sem ért, sőt a legtöbb esetben ráfizetéssel járt. Most azon­ban az ápolt a mindenkori adópengő szerint köteles fizetni. Ha 10 napra előre fizet, úgy a fizetés napján ér­vényben lévő adópengő vonatkozik rá, viszont ha csak később, hetek vagy hónapok múlva egyenlíti ki tar­tozását a kórházzal szemben, úgy .szintén a fizetés napján megállapított adópengő alapján számolnak el vele. Makói ittléte alkalmával megkértük dr. Cseh-Szombathy László népjóléti orvos-államtitkárt, nyilatkozzék né­hány szóval az ügykörébe tartozó, ma­kói vonatkozású problémákról. — Államtitkár úrnak tudomása yan arról, hogy jóhírnévnek örvendő kórházunk legsúlyosabb óráit éli és ha tovább így tart, napokon belül kénytelen kapuit bezárni7 — Sajnos, ez nemcsak helyi jelen­ség, hanem országos tünet — mond­ja az államtitkár. — Legtöbb kór­házunk szerte az országban a legsú­lyosabb anyagi bajokkal küzd. Fel­szereléseiket egészben, vagy részben nyugatra hurcolták, ezek nélkül pe­dig zavartalan kórházi mül-rödést tel­jes mértékben nem tudjuk biztosítani. — Van kilátás arra, hogy ezeket az elhurcolt kórházfelszereléseket visszakapjuk ? — A napokban kaptam értesítést arról, hogy a Franciaországba ke­rült kórházi felszereléseket, töbljek .között műtőket, műszereket, ágyakat és fehérneműket a legrövidebb időn belül viszontláthatjuk. Különben eb-

Next

/
Thumbnails
Contents