Makói Ujság, 1936. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1936-03-01 / 51. szám

1936. március 1. Gazdasági­attenyésztésünk fejlesztése is értékesítési DTObltDíj. Irta: NAGY ERNŐ gazdasági tanácsos. I. Országunk állattenyésztésének egyik büszkesége még a mai időkben is jó­­hírű lótenyésztésünk. A magyar gaz­dának már a honalapítás előtti idők óta munkatársa, de mint régi lovas­­nemzetnek szinte kenyerespajtása volt mindig a magyar ló. Az utóbbi évtizedek alatt a trak­torok, autók, repülők, egyszóval a motorok általában a ló értékét bi­zony kissé háttérbe szorították, azon­ban ma már újból előtérbe került a ló. Nem csupán a mezőgazdaságban, de a hadseregben is, úgy bel-, mint külföldön ma már bebizonyult, hogy a lovat mellőzni nem lehet. Már most ha ez a tény fönnáll, akkor feltétle­nül szükséges, hogy lótenyésztésünk­kel többet törődjünk és ha még ál­dozatok árán is, de feltétlenül igye­kezzünk fejleszteni, de egyben az ér­tékesités problémáját is megoldani. Csekély személyem. — aki egy 4 és fél évtizedes múltra visszatekintő törzskönyvezett tenyészet tenyésztő gazdáinak, a­­Makó és vidéke .No­­nius* lótenyésztők egyesületének* va­gyok több mint egy évtizede elnöke, — a tenyésztés fejlesztésére és az értékesítés előmozdítása érdekében bátorkodom szerény elgondolásomat papírra vetve, röviden vázolni. Igen fontos kérdés, hogy az ország­ban ez időszerint meglévő lótenyész­tési kerületeket ,,revízió" alá véve, azok számát csökkenteni kell s fi­gyelembe kell venni, hogy egyes ló­fajtáknak az ország mely részében, mennyire felelnek meg a legelő , ta­laj-, takarmány- és klimatikus viszo­nyok Ezeken a területeken a lóte­nyésztés egyöntetűségének szem előtt tartásával a tenyésztés fejlődésének az előmozdítása érdekében minden lehetőt el kellene követni. A néhány, régebb idő óta működő, törzsköny­vezett tenyészkörzet tenyészel­lemé­nya a legfőbb bizonyíték arra, hogy országunk lótenyésztését előre elké­szített terv szerint, némi anyagi ál­dozattal magasabb színvonalra lehe­tett volna emelni. Lótenyésztésünk fejlesztése szem­pontjából egyik legsürgősebb dolog az lenne, hogy az országban ma is a legtöbb helyen folyó lószaporítás helyett a rendes, szakszerű párosí­tással, törzskönyvezéssel megalapo­zott tenyésztést kellene bevezetni. Ahol még állami ménállomások nin­csenek, azokat a városokat, községe­ket még törvényes rendelkezésekkel is reá kellene szorítani a ménállo­mások felállítására és szükség esetén állami segély nyújtásával is elő kel­­lene segíteni azok létesítését lóte­nyésztő egyesületek szervezése kap­csán. Az egyes városokban, községek­ben köztenyésztés céljára megha­gyandó magánméneket is a legna­gyobb tüzetességgal és szigorral kel­lene átvizsgálni, ds csak azokat az egyedeket engedélyezni tenyésztésre, amelyek nemcsak küllemüknél, de fajtaság szempontjából is minden te­kintetben megfelelnek. A zugmének szigorúbb ellenőrzése, azok terméketlenítése is nagyban szolgálná tenyésztésünk fejlődését. De a már felsorolt szempontokon kívül nagy fontossággal bírna a tenyésztés fejlődésének az érdekében az is, hogy a kormányzat a már évtizedek óta eredményesen működő és virágzó te­­nyészkörzetek élére, de a jövőben felállítandók élére is, csak kimondott lószakértő (hippológusokat) állítson, akik tisztségükben évtizedekig mű­ködhessenek s mintegy életcélul tűz­hessék ki maguk elé tenyészetük fej­lesztését, annek felvirágoztatását. Ne történhessék meg az a tenyészetekre rendkívüli hátrányos jelenség, hogy a tenyésztést vezető felügyelők 1—2 évenkint áthelyeztessenek, mint pél­dául ez nálunk történt. Itt ugyanis 1924. év óta, amióta a ma már Istenben boldogult, a te­nyésztők által rajongásig szeretett D’Orsay Olivér gróf, ennek a tenyé­szetnek a megalapítója és felvirágoz­­tatója, a tenyésztés vezetésétől agg­kora miatt kénytelen volt megválni, azóta a nyolcadik tenyésztési fel­ügyelőnk van. Amikorra az illető tenyésztést ve­zető mindkét nembeli tenyészanyagot megismerné, valamint megismerné a mének vérvonalát, családfáját, átörö­kítő képességét stb., akkorára már megy is egy másik állomásra. Már­pedig mindezeknek, mint a tenyész­tés alfájának ismerete nélkül, tenyész­tést szakszerűen vezetni nem lehet. De igen fontos a tenyésztés fejlesz­tése szempontjából az a körülmény is, hogy a tenyésztésvezetők a tenyész­tőkkel (nagyobb részben kisgazda-­­ emberekkel) bánni is tudjanak.­­ Hogy azt a kisembert reá tudjuk­­ szoktatni a rendes tenyésztésre, ahol­­ bizony többé- kevésbbé gazdának is kellene lennie a tenyésztést vezetőnek, hogy megértéssel viseltessék a nagyon nehéz helyzetben élő kisemberek iránt. Tehát semmi szín alatt sem katonai szigorral, paranccsal és uta­sítások szerint igyekezzék a tenyész­tést vezetni, mert hiszen azzal a te­nyészet úgysem javul, hanem a helyi viszonyok és a mindennapi élet figye­lembe vételével igyekezzék azt a ci­vil tenyésztőt a rendhez is hozzá szoktatni, amelyre föltétlenül szüksége is van. A tenyészcélnak szerény vélemé­nyem szerint olyan lófajta kitenyész­tését kellene szolgálni, hogy az a ló nemes alkatú, melegvérű,­­erős testű, kiegyenlített, hibátlan küllemű, egy­öntetű jellegű legyen, amely egyaránt alkalmas gazdasági és igás munkára, hadi- és sportcélokra is Szerény vé­leményem szerint a mindenre hasz­nálható ló kall, hogy ideálunk le­gyen, mert hiába van a gazdának jó futó, vagy egyéb versenycélokra meg­felelő lova, ha az igát nem húzza, hanem csak hátratekintget és ugrál. (Szerdai számunkban folytatjuk.) rendkívül szívélyesen ellátták mindennel, vasúti jegyet is ad­tak neki a határig, Csehország­ban még jeggyürűjét is elvették, amit 20 évvel ezelőtt itthon ka­pott márkájától. MAKÓI ÚJSÁG m­­ mindenki tudja.­­„„Elnökk­isasszonyfi" az idei szezon legvidámabb, leg­nívósabb magyar Hímje ! Vasárnap, továbbá hétfőn és kedden­ a Park Moziban. Húsz 9 után jött haza Szibériaitól. Győrbe töprongyosan, kiéhe­zetten, megöregedve érkezett haza húsz évi hadifogság után Szibériából Horváth Mihály 43 éves gazdalegény. A szovjet ólombányáiból 1934. januárjá­ban szökött meg s mivel sem útlevele, sem pénze nem volt, kénytelen volt a majdnem tíz­ezer kilométeres utat gyalog megtenni. Lengyelországban mi­kor meghallották, hogy magyar, Purimi KABARÉ március 8. I Kereskedők Egylete IZRAELITA IFJAK miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiimiiiiiuiniuiiiiiiuiu | Meghívóigénylés 233. sz. telefonnál. ! 560 3 I Rendeljen nálunk I I hölgyek részére, urak részére: I I Női ing Férfi-Ing I jó sifonból, hímzés- 1-98 tartós anyagból Q*75 I I dísszel . . . P 2 40, I P 4'90, O I Kombiné v. Ingnadrág Férfinyakkendő I jó matt müselyem- O‘90 müselyemből, a '­ I trikóból.....................P “ legdivatosabb min- "1­ 45 I. I Műselyemnadrág ,ákban • • p 2 80- 1 I jó minőség, fehérnemű Férfi kemény gallér I színekben, hibátlan. .­­,n jfB I matt .... P 2 50. 195 - divatos formákban () 78 jf I fényes.....................P I P — 96. — 88. V/ I Möl box trollercipök Férfifélcipők I la, félfüzős és pántos, fekete boxcall, la, fekete I v. barna, varrott talppal, fél- és barna, divatos I magas v lapos sa -IQ-80 formákban, varrott '£pT‘80 H I rokka!..........................P Só talppal . . csak P­RO CORVIN ÁRUHÁZI I Budapest Vili, Blaha Lujza­ tér 1-3. sz. 1 A JÓ MINŐSÉGEK ÁRUHÁZA 564 B Tavaszi újdonságok női, férfi, gye­rmekcipők Belvárosi Cipő- és Divatáruüzletben Kedvező fizetési feltétel: 608 Makói Népbank Részvénytársaság érdekközösségben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal “IS kölcsönöket folyósít Elfogad mindennemű bankári megbízást. Takarékbetétek után a legmagasabb kamatot téríti és azokat minden felmondás nélkül azonnal kifizeti. 06

Next