Makói Ujság, 1943. február (9. évfolyam, 26-48. szám)
1943-02-02 / 26. szám
1948. február 2. „Kellemest a hasznossal” Kulturelőadás a Kelemenhídi Körben A Kelemenhídkörnyéki Polgári Olvasókör csütörtököneste jól sikerült előadást rendezett a kör tagjai, azok családja és vendégei részére. Somogyi József kéri elnök töltötte be a házigazda tisztét, ő fogadta a vendégeket és az előadókat. A kör kedvence, az elemista kis Pisti gyerek lelkes szavalata (Pappváry Ertemérné: Magyar hitvallás) után Sinyi Károly gimnéziumi tanár a Diákkaptár mozgalmat és ti helybeligimnázium kaptárosainakeddigi eredményeit .ismertette...Érdekes! ,színes és tanulságos előadásban számolt be arról, hogy ebben az ízig-vérig magéfar mozgalomban a mai magyar diák nemcsak a könyvforgatást tanulja meg, hanem a szerszámét is és a tudományos felkészülés mellett gyakorlati, érzékét is fejleszti, úgyhogy mire az életbe kikerül, ott teljes emberként megállja a helyét. , Tanulságos volt hallgatni, hogy a gimnázium 250 kaptárosa jóformán a semmiből, az esze, és a két keze munkájával hogyan ért el 16 ezer pengőt meghaladó forgalmat és hogyan takarított meg több mint 6 ezer pengőt. Az előadó közben minden alkalmat felhasznált arra, hogy a takarékosság hasznát és szükségességét a hallgatóság előtt kifejtse. Az előadáshoz dr. Ti Mányi Béla köri ügyész szólt hozzá. Utána Sági István iskolafelügyelő a helyi népművelési bizottság keretében üdvözölte a kör vezetőségének példás kezdeményezését s felszólalásában, a saját életéből merített példákkal oktatta a hallgatóságot a takarékosságra és a fegyelemre. Végezetül Siket Antal: .magyar nótákat hegedült nagy sikerrel. ... .... A hallgatóság hosszabb tapsokkal fejezte ki a köszönetét az előadóknak. Egyúttal a maga Szerény filléreiből 10 pengőt adott össze a honvédek hozzátartozói részére forlyó gyűjtési akció javára. A középeurópai vasútegylet 17 pályadíja közül háromat magyar pályázó nyert A középeurópai vasútegyletek, amelynek tagjai a német, csehmorva protektorátusig lengyel főkormányzósági, magyar, holland, szlovák, román, dán, norvég, svéd és svájci vasútigazgatóságok, négyévenként 30.000 birodalmi márka összértékű pályadíjat tűznek ki a, vasúti szempontból jelentős találmányok, vagy tökéletesítések jutalmazására. 1934 január 1-től 1989 december 31-ig terjedő időszakokban megvalósított, vagy kipróbált találmányok és tökéletesítések, valamint ebben az időszakban megjelent szakirodalmi munkák elbírálását a múlt év végén befejezték és a bírálóbizottság most tette közzé döntését. A döntés szerint 17 pályadíj került kiosztásra. A pályadíj közül hármat, egyenként 1500 birodalmi márka értékben magyar pályázók nyertek el, mégpedig Bereznay MÁV műszaki tanácsos, dr Rónai ny. MÁV műszaki főtanácsos és, báró Puchner MÁV intéző. Ez az eredmény újra fényes tanúbizonyságot tesz a magyar találékonyság és műszaki tudás termékenységéről. Eladó 4 darab nagy ablak, spalettás. Ért. Szent István tér 29. 514 Felkérom azon egyént, aki péntek este 129 óra tájban a Zrinyi u. 35. szám körül megtalált egy papírcsomagot, melyben 350 pengő volt és a külső papírját el is dobta, mivel nagyon szegény asszony vesztette el, vigye a rendőrségre, ahol jutalomban részesül. 577 Elsőrendű 3 méznád magot lehet kapni 15 pengőért kilogrammonként Oros Demeternél Magyarcsanádon 114. házszám alatt. MAKÓI ÚJSÁG 3 Tábori Színház a fronton . (Honvéd haditudósító század.) A hetek óta hulló hófehér leplével jótékonyan takarja el a félig rombadőlt orosz városka szegénységét. Itt, elől a hadiövezetben, közel a fogcsikorgatva küzdők vonalához, egyik nap éppoly csigalassúsággal és véres egyformasággal telik el, mint a többi. A hétköznapot, az ünneptől csupán a rövid, tábori istentiszteletek ájtatos ünnepélyessége választja el, különben a harcokban elfáradt honvédnek a jól megérdemelt, de rövid pihenő az ünnepe. Vasárnap van, talán mi sem vettük volna észre, ,ha nem érkezik az . . -i parancsnokságtól az értesítés : „A Budapestről mraindított 25 tagú Tábori Színház a déli órákban megérkezik.Percek alatt beülünk a parancsnokság előtt útrakészen várakozó szánkóba és abban a pillanatban érkezünk a pályaudvarra, amikor a vonat éles féknyikorgás közben megáll. Alig futja végig keresői szemünk a hosszú szerelvényt, máris megpillantjuk az elsőnek leszálló Kiss Manyit kissé fáradt arccal, de mosolyogva állja a hivatásos és műkedvelő honvéd fotóriporterek pergőtüzét. Még néhány perc és a havas pályatesten csomaghalmokkal körülvéve, együtt van a ,,Társulat". Itt van Kertész Dezső a feleségével Platthy Babával. Utry Anna, Kelemen Lili, Mátray Maya, Polly Anna, Tóth József, Anday Béla, Homonnay Ferenc, Gulácsy Albert, Lászlóffy József, Járay Ferenc, Surányi Győző és sokan mások. Az ünnepeltek között, feltárt kalbátgaltárral szerényen húzódik meg a Tábori Színház életrehívója és lelke, vitéz Tolnay Andor igazgató. ASzínház parancsnokával vitéz Z. B. alezredessel együtt egykettőre a várakozó két autóbuszba ülteti a társaságot és rövid negyedóra múlva a városparancsnok alezredes üdvözlőbeszéde után, a kijelölt, kényelmes szállásokon pihenheti ki mindenki az öt napos utazás okozta fáradtságot. A pihenő azonban nem sokáig tart. Két óra múlva már a „Színházban’ van a „Társulat--, hogy már az első este egy három órás kabaréelőadással örvendeztessék, meg a honvédeket. A termet zsúfolásig megtöltő egyenruhás „közönség” soraiban szelíd színfoltokként világítanak a vöröskeresztes nővérek főkötői. Megérkezik a városparancsnok, felgördül az ütött,-kopott függöny. Hatalmas tapsvihar köszönti Platthy Babát, aki könnyes szemmel, meghatott hangon jelenti be az első szám szereplőit: Mátray Mayát, Kertész Dezsőt és R. Tóth Józsefet. A remek előadású kis egyfelvonásos után, a magyar nóta legszebbhangú művésznője, Utry Anna lép a színpadra. Gyönyörű, ezer színben pompázó magyar ruhában, meghatott mosolygással köszöni meg az előlegezett, szűnni nem akaró tapsvihart.. A kezében tartott, fehér keszkenővel könnyedén int a légierők zenekarának és a rádióból jól ismert, meleg hangon felcsendül az első magyarnóta. Valami furcsa, megmagyarázhatatlan és mégis érthető melegség lopódzik a szívembe és szemeim akaratlanul is az ájtatos csendben figyelő honvédeket nézik. Az egyik negyven év körüli, nagybajuszt, szikár magyar, lecsukott szemekkel üli. Szinte látszik rajta, hogy minden ideg,szálával, egész lelkével, átérzi a magyarnóta soha el nem múló varázsát és csukott szemei talán valamelyik kedves, hazai tájban gyönyörködnek. Néhány sorral hátrább, fiatal, napbarnított arcú honvéd kipirultan, csillogó szemmel áll. Mellén halványan csillan meg a kisezüst vitézségi érem. Ki tudja, milyen véres csaták, avagy bátor egyéni haditettek elismeréseként kapta? És így tovább minden arcon, legyen az fiatal, vagy idősebb, látjuk a megnyugvást, a gyönyörködést és a, soha el nem múló szeretetet a varázsos magyar nóta iránt. Visszafordulok a színpad felé és a simán, zökkenő nélkül gördülő műsort látva, pillanatokra elfelejtjük azt, hogy háború van, hogy ezer kilométerek választanak el a megszokott, kedves otthontól s a minduntalan felcs pattanó tapsvihar régi, forrósikerű színházi eszmékre emlékeztet. Szünet, előtti utolsó számként, egyszerű falusi ruhában, Kiss Manyi jelenik meg a színpadon. Jellegzetes mozdulattal simítja hátra a piros főkötő alól a makrancosan, arcára hulló fürtöket, megvárja az üdvözlő tapsvihar végét és kedves hangján elénekli a két, legújabb és legnépszerűbb katonapótát, a „Csicskás“-t és a „Két napot ültem az egyesben” kezdetűt. Szívderítő látvány, amikor az utolsó sorok éneklésével honvédsapkával a fején, tisztelegve, feszes díszlépésben hagyja el a színpadot. A dalra és mókára vágyakozó honvédek szűnni nem akaró tapsa azonban ráadást követel. Egyöntetű kívánságra elénekli még a „Habossüteményt" és . . . vége az első résznek. A szünetben felkeressük a színpad sarkában álldogáló Kiss Manyit és megkérdjük, mondja el, hogyan került a Tábori Színházhoz, mi vitte arra, hogy otthagyjon otthont, sikert, közönséget és kijöjjön messze, idegenbe, vállalva a harcokban ,elfáradt honvédek mulattatását? — Régi vágyam volt — mondja kedves, közvetlen hangon, hogy szeretett, honvédetek „szórakoztatására kijöttek a frontra, hogy ezzel ha kis mértékben is, de lerójam hálámat azokért a nagy áldozatokért, amelyeket mindannyiunkért, értem is, napi nap után hoznak. Amikor megtudtam, hogy Tolnay igazgató úr Tábori Színházat állít fel és tagokat keres, azonnal és örömmel jelentkeztem. A Színész Kamara kérésére kiengedtek a Fővárosi Operettszínház nagysikerű operettjéből a „Mária Főhadnagyiból és sikerült felbontanom a Vígszínházzal kötött szerződésemet is. Hetek óta tartó lázas készülődös után, végre elérkezett az indulás pillanata. Felejthetetlen szép volt a búcsúzás a Keleti pályaudvaron. A vonat elindult és most itt vagyok, hogy játékommal, dallal és tánccal köszönjem meg honvédeinknek azt a sok, kedveshangútábori lapot, amelyeket százszámra juttattak el hozzám. Mire leérünk a nézőtérre, már megkezdődött az előadás második részének első száma és harsány nevetés tanúskodik arról, hogy a „Zenebohóc’ kiválóan teljesíti hivatását. Gulácsy Albert magyart nóta számai és egy kitűnően előadott apacsjelenet után a műsor utolsó számaként Kiss Manyi, Kertész Dezső és Surányi Győző a. ..Das Fraulein” című mulatságos bohózattal kacagtatják meg a honvédeket. Legördül a függöny. A Tábori Színház első előadásának végére érkeztünk. A boldog, megelégedettséggel mosolygó honvédek lassan elhagyják a színháztermet. Bátorságával és ötletességével tüntette ki magát a Don-menti küzdelmekben Kuzma Imre honvéd. 1942 augusztus 16-án hajnalban négy főből álló szovjet járőrt vett észre a Don túlsó partján. Mivel az arcvonalon teljes nyugalom volt, orosz nyelven át kiáltott a a folyón és felszólította a járőr tagjait, hogy ússzanak át a jobbpartra és adják meg magukat. A szovjet katonákat meglepte a felszólítás és engedelmeskedtek a hívásnak. Átúsztak a folyón és, közölték, hogy a túlsó parton rajtuk kívül nincsen ellenség, továbbá, hogy felszerelésüket odaát hagyták. A foglyok vallomása, valószínűtlennek látszott ,s ezért Kuzma honvéd szakaszparancsnoka, Schmidt zászlós,g meggyőződést akart szerezni állításuk helyességéről. Mivel csónak nem volt a közelben, Kuzma honvéd nagy mosatoknál kerített és vállalkozott arra, hogy átmegy benne a túlsó partra. Schmidt zászlós ugyancsak részt akart venni a túlsó part átkutatásában is ezért Kuzma kíséretében átkelt a Don vizén. Ott átkutatták a terepet, a foglyok orosz géppisztolyait áthozták , megállapítván azt, hogy azellenség valóban távolabbi magaslatokon foglalt vardőállást. Szeptember 10-én Kuzma Imre önként jelentkezett egyéni vállalkozásra. Ekkor átkelt a Don folyóba torkoló Tichaja-Szozna patakon, annak túlsó partján meglepett két bolsevista őrszemet, azokat foglyul ejtette és állásaikba kísérte. Mi újság a budapesti élelmiszernagyvásártelepen ? A Magyar Vidéki Sajtótudósító fővárosi jelentéseszerint január 22-től 28-ig az élő- és vágottbui romfipiacon az árak változatlanok. A tojáspiacon is a hatóságilag megállapított legmagasabb árai voltak érvényben. A zöldség- és a főzelékfélék piacán a paraj ára 501 fillérrelemelkedett, viszont a le.-l veleskarfiol ára 10 fillérrel csökkent kg-kint. E héten megjelel ttj — mint újdonság — a melegágy* fejessaláta darabonkint 20—861 filléres kezdő áron.— A gyümölcs- félék piacán a sárgabélü narancsai ára 10, a körte ára pedig 60 fillér- rel csökkent, viszont az alma árásl 10, a külföldi gesztenye ára pedig 170 fillérrel emelkedett kg-kint. Ezen a héten megjelent— mint újdonság — a vörösbélű narancs kg-kint 500—550 filléres kéz® áron. ■