Makói Ujság, 1943. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-02 / 26. szám

1948. február 2. „Kellemest a hasznossal” Kulturelőadás a Kelemenhídi Körben A Kel­em­enhídkörnyéki Polgári Olvasókör csütörtökön­­este jól si­került előadást rendezett a kör tagjai, azok családja és vendégei részére. Somogyi József kéri elnök töltötte be a házigazda tisztét, ő fogadta a vendégeket és az elő­adókat. A kör kedvence, az elemista kis Pisti gyerek lelkes szavalata (Pappváry Ertemérné: Magyar hit­vallás) után S­i­n­y­­­i Károly gim­­néziumi tanár a Diákkaptár moz­galmat és ti helybeli­­gimnázium kaptáro­sainak­­eddigi eredményeit .ismertette...Érdekes! ,színes és ta­nulságos előadásban számolt be arról, hogy ebben az ízig-vérig ma­­géfar mozgalomban a mai magyar diák nemcsak a könyvforgatást ta­nulja meg, hanem a szerszámét is és a tudományos felkészülés mellett gyakorlati, érzékét is fejleszti, úgyhogy m­ire az életbe kikerül, ott teljes emberként megállja a he­lyét. , Tanulságos volt hallgatni, hogy a gimnázium 250 kaptárosa jófor­mán a semmiből, az esze, és a két keze munkájával hogyan ért el 16 ezer pengőt meghaladó forgalmat és hogyan takarított meg több mint 6 ezer pengőt. Az előadó köz­ben minden alkalmat felhasznált arra, hogy a takarékosság hasznát és­ szükségességét a hallgatóság előtt kifejtse. Az előadáshoz dr. T­i Mányi Béla köri ügyész szólt hozzá. Utána Sági István iskolafel­­ü­gyelő a helyi népművelési bizott­ság keretében üdvözölte a kör ve­zetőségének példás kezdeményezé­sét s felszólalásában, a saját éle­téből merített példákkal oktatta a hallgatóságot a takarékosságra és a fegyelemre. Végezetül Siket­ Antal: .ma­gyar nótákat hegedült nagy siker­rel. ... .... A hallgatóság hosszabb tapsokkal fejezte ki a köszönetét az előadók­nak. Egyúttal a maga Szerény fil­léreiből 10 pengőt adott össze a honvédek hozzátartozói részére for­­lyó gyűjtési akció javára. A középeurópai vasút­egylet 17 pályadíja közül háromat magyar pályázó nyert A középeurópai vasútegyletek, amelynek tagjai a német, csehmor­­va protektorátusig lengyel főkor­­mányzósági, magyar, holland, szlo­vák, román, dán, norvég, svéd és svájci vasútigazgatóságok, négy­­évenként 30.000 birodalmi márka összértékű pályadíjat tűznek ki a, vasúti szempontból jelentős talál­mányok, vagy tökéletesítése­k jutal­mazására. 1934 január 1-től 1989 december 31-ig terjedő időszakok­ban megvalósított, vagy kipróbált találmányok és tökéletesítések, va­lamint ebben az időszakban meg­jelent szakirodalmi munkák elbírá­lását a múlt év végén­­ befejezték és a bíráló­­bizottság most­ tette közzé döntését. A döntés szerint 17 pályadíj került kiosztásra. A pályadíj közül hármat, egyenként 1500 birodalmi márka értékben magyar pályázók nyertek el, mégpedig Bereznay MÁV mű­szaki tanácsos, dr Rónai ny. MÁV műszaki főtanácsos és, báró Puch­­ner MÁV intéző. Ez az eredmény újra fényes tanúbizonyságot tesz a magyar találékonyság és műszaki tudás termékenységéről. Eladó 4 darab nagy ablak, spalet­­tás. Ért. Szent István­ tér 29. 514 Felkérom azon egyént, aki péntek este 129 óra tájban a Zrinyi­ u. 35. szám kö­rül megtalált egy papírcsomagot, melyben 350 pengő volt és a kül­ső papírját el is dobta, mivel na­gyon szegény asszony vesztette el, vigye a rendőrségre, ahol jutalom­ban részesül. 577 Elsőrendű 3 méznád magot lehet kapni 15 pengőért kilogram­monként Oros Demeternél Ma­­gyarcsanádon 114. házszám alatt. MAKÓI ÚJSÁG 3 Tábori Színház a fronton . (Honvéd haditudósító század.) A hetek óta hulló hó­fehér lep­lével jótékonyan takarja el a félig rombadőlt orosz városka szegény­ségét. Itt­, elől a hadiövezetben, kö­zel a fogcsikorgatva küzdők vona­lához, egyik nap éppoly csigalas­súsággal és véres egyformasággal telik el, mint a többi. A hétközna­pot, az ünneptől csupán a rövid, tá­bori istentiszteletek ájtatos ünne­pélyessége választja el, különben a harcokban elfáradt honvédnek a jól megérdemelt, de rövid pihenő az ünnepe. Vasárnap van, talán mi sem vet­tük volna észre, ,ha nem érkezik az . . -i parancsnokságtól az­ értesí­tés : „A Budapestről mraindított 25 tagú Tábori Színház a déli órák­ban megérkezik.­­Percek alatt beülünk a parancs­nokság előtt útrak­észen várakozó szánkóba és abban a pillanatban érkezünk a pályaudvarra, amikor a vonat éles féknyikorgás közben megáll. Alig futja végig keresői szemünk a hosszú szerelvényt, máris megpillantjuk az elsőnek le­szálló Kiss Manyit kissé fáradt­ arccal, de mosolyogva állja a hi­vatásos és műkedvelő honvéd fotó­­riporterek pergőtüzét. Még néhány perc és a havas pályatesten cso­­maghalmokkal körülvéve, együtt van a ,,Társulat". Itt van Kertész Dezső a feleségével Platthy Babá­val. Utry Anna, Kelemen Lili, Mát­­ray Maya, Polly Anna,­­ Tóth József, Anday Béla, Homonnay Fe­­renc, Gulácsy Albert, Lászlóffy­ József, Járay Ferenc, Surányi Győző és sokan mások. Az ünnepeltek között, feltárt kal­­bátga­l­tárral szerényen húzódik m­eg a Tábori Színház életrehívója és lelke, vitéz Tolnay Andor igaz­gató. A­­Színház parancsnokával vi­téz Z. B. alezredessel együtt egy­kettőre a várakozó két autóbuszba ülteti a társaságot és rövid ne­gyedóra múlva a városparancsnok alezredes üdvözlőbeszéde után, a kijelölt, kényelmes szállásokon pi­henheti ki mindenki az­­ öt napos utazás okozta fáradtságot. A pihenő azonban nem sokáig tart. Két óra múlva már a „Szín­házban­’ van a „Társulat--, hogy már az első este egy három órás kabaréelőadással örvendeztessék, meg a honvédeket. A termet zsúfo­lásig megtöltő egyenruhás „közön­ség” soraiban szelíd színfoltok­ként világítanak a vöröskeresztes nővérek főkötői. Megérkezik a városparancsnok, fel­gördül az ütött,-kopott függöny. Hatalmas tapsvihar köszönti Platthy Babát, aki könnyes szem­mel, meghatott hangon jelenti be az első szám szereplőit: Mátray Ma­yát, Kertész Dezsőt és R. Tóth Jó­zsefet. A remek előadású kis egyfelvo­­násos után, a magyar nóta leg­­szebbhangú művésznője, Utry An­na lép a színpadra. Gyönyörű, ezer színben pompázó magyar ru­hában, meghatott mosolygással kö­szöni meg az előlegezett, szűnni nem akaró tapsvihart.. A kezében tartott, fehér keszkenővel könnye­dén int a légierők zenekarának és a rádióból jól ismert, meleg han­gon felcsendül az első magyarnóta. Valami furcsa, megmagyarázha­­­tatlan és mégis érthető melegség lopódzik a szívembe és szemeim akaratlanul is az ájtatos csendben figyelő honvédeket nézik. Az egyik negyven év körüli, nagybajuszt­, szikár magyar, lecsukott szemekkel üli. Szinte látszik rajta, hogy min­den ideg,szálával, egész lelkével, át­­érzi a magyarnóta soha el nem múló varázsát és csukott szemei talán valamelyik kedves, hazai tájban gyönyörködnek. Néhány sor­ral hátrább, fiatal, napbarnított arcú honvéd kipirultan, csillogó szemmel áll. Mellén halványan csillan meg a kisezü­st vitézségi érem. Ki tudja, milyen véres csa­ták, avagy bátor egyéni haditett­ek elismeréseként kapta? És így to­vább minden arcon, legyen az fia­tal, vagy­ idősebb, látjuk a meg­nyugvást, a gyönyörködést és a, soha el nem múló szeretet­et a va­­rázsos magyar nóta iránt. Visszafordulok a színpad felé és a simán, zökkenő nélkül gördülő műsort látva, pillanatokra elfelejt­jük azt, hogy háború van, hogy ezer kilométerek választanak el a megszokott, kedves otthontól s a­ minduntalan felcs pattanó tapsvi­har régi, forrósikerű színházi esz­mékre emlékeztet. Szünet, előtti utolsó számként, egyszerű­ falusi ruhában, Kiss Ma­nyi jelenik meg a színpadon. Jel­legzetes mozdulattal simítja hátra a piros főkötő alól a makrancosan, arcára hulló fürtöket, megvárja az üdvözlő tapsvihar végét és ked­ves hangján elénekli a két, leg­újabb és legnépszerűbb katonapó­­tát, a „Csicskás“-t és a „Két na­pot ültem az egyesben” kezdetűt. Szívderítő látvány, amikor az utol­só sorok éneklésével honvédsapká­­val a fején, tisztelegve, feszes dísz­­lépésben hagyja el a színpadot. A dalra és mókára vágyakozó hon­védek szűnni nem akaró tapsa azonban ráadást követel. Egyönte­tű kívánságra elénekli még a „Ha­­bossüteményt" és . . . vége az első résznek. A szünetben felkeressük a szín­pad sarkában álldogáló Kiss Ma­nyit és megkérdjük, mondja el, hogyan került a Tábori Színházhoz, mi vitte arra, hogy otthagyjon ott­hont, sikert, közönséget és kijöjjön messze, idegenbe, vállalva a har­cokban ,elfáradt honvédek mulat­ta­tását? — Régi vágyam volt — mondja kedves, közvetlen hangon, hogy szeretett, honvédetek „szórakoztatá­sára kijöttek a frontra, hogy ezzel ha kis mértékben is, de lerójam há­lámat azokért a nagy áldozatokért, amelyeket mindannyiunkért, ér­tem is, napi nap után hoznak. Ami­kor megtudtam, hogy Tolnay igaz­gató úr Tábori Színházat állít fel és tagokat keres, azonnal és öröm­mel jelentkeztem. A Színész Kama­ra kérésére kiengedtek a Fővárosi Operettszínház nagysikerű operett­jéből a „Mária Főhadnagyiból és sikerült felbontanom a Vígszín­házzal kötött szerződésemet is. Hetek óta tartó lázas készülődös után, végre elérkezett az indulás pillanata. Felejthetetlen szép volt a búcsúzás a Keleti pályaudvaron. A vonat elindult és most itt va­gyok, hogy játékommal, dallal és tánccal köszönjem meg honvéde­inknek azt a sok, kedveshangú­­tá­bori lapot, amelyeket százszámra juttattak el hozzám. Mire leérünk a nézőtérre, már megkezdődött az előadás második részének első száma és harsány nevetés tanúskodik arról, hogy a „Zenebohóc’­ kiválóan teljesíti hi­vatását. Gulácsy Albert magyart nóta számai és egy kitűnően elő­adott apacsjelenet után a műsor utolsó számaként Kiss Manyi, Ker­tész Dezső és Surányi Győző a. ..Das Fraulein” című mulatságos­ bohózattal kacagtatják meg a hon­védeket. Legördül a függöny. A Tábori Színház első előadásának végére érkeztünk. A boldog, megelégedett­­séggel mosolygó honvédek lassan elhagyják­ a színháztermet. Bátorságával és ötletességével tüntet­te ki magát a Don-menti küzdelmekben Kuzma Imre hon­véd. 1942 augusztus 16-án hajnalban négy főből álló szovjet járőrt vett észre a Don túlsó partján. Mivel az arcvonalon teljes nyugalom volt, orosz nyelven át kiáltott a a fo­lyón és felszólította a járőr­­ tag­jait, hogy ússzanak át a jobbpart­­ra és adják meg magukat. A szov­jet katonákat meglepte a felszólítás és engede­lmeskedtek a hívásnak. Átúsztak a folyón és, közölték, hogy a túlsó parton rajtuk kívül nincsen ellenség, továbbá, hogy fel­szerelésüket odaát hagyták. A foglyok vallomása, valószínűt­lennek látszott ,s ezért Kuzma hon­véd szakaszparancsnoka, Schmidt zászlós,­g meggyőződést akart sze­rezni állításuk helyességéről. Mi­vel csónak nem volt a közelben, Kuzma honvéd nagy mosatoknál ke­rített és vállalkozott arra, hogy át­megy benne a túlsó partra. Schmidt zászlós ugyancsak részt akart venni a túlsó part átkutatá­sában is ezért Kuzma kíséretében átkelt a Don vizén. Ott átkutatták a terepet, a foglyok orosz géppisz­tolyait át­hozták , megállapítván azt, hogy az­­ellenség valóban tá­volabbi magaslatokon foglalt var­­dőállást. Szeptember 10-én Kuzma Imre önként jelentkezett egyéni vállal­kozásra. Ekkor átkelt a Don folyó­ba torkoló Tichaja-Szozna pata­kon, annak túlsó partján meglepett két bolsevista őrszemet, azokat foglyul­ ejtette és állásaikba kísérte. Mi újság a budapesti­­ élelmiszernagyvásártelepen ? A Magyar Vidéki Sajtótudósító fővárosi jelentése­­szerint január 22-től 28-ig az élő- és vágottbu­i romfipiacon az árak vál­tozatlanok. A tojáspiacon is a hatóságilag­ megál­lapít­ott legmagasabb árai­ voltak érvényben. A zöldség- és a főzelékfélék piacán a paraj ára 501 fillérrel­­emelkedett, viszont a le.-l veleskarfiol ára 10 fillérrel csök­­­kent kg-kint. E héten megjelel­ ttj — mint újdonság — a melegágy* fejessaláta darabonkint 20—861 filléres kezdő áron.­­— A gyümölcs-­ félék piacán a sárgabélü narancsai ára 10, a körte ára pedig 60 fillér-­ rel csökkent, viszont az alma árásl 10, a külföldi gesztenye ára pedig 1­70 fillérrel emelkedett kg-kint. Ezen a héten megjelent­­— mint újdonság — a vörösbélű narancs kg-kint 500—550 filléres kéz® áron. ■

Next