Makói Ujság, 1943. június (9. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-01 / 123. szám

* Az ilinkai hídfő védelme (Honvéd haditudósító osztály, POGÁNY GYÖRGY haditudósító.) Napok óta tartott már a ma­gyar hadsereg visszavonulása. A bolsevisták szakadatlanul tá­madtak a könyörtelen hidegben. Jól kihasználták szövetségesüket, a fagyot és a tomboló hóvihart. A gépkocsik elakadtak a hótor­laszokban, a hűtőkben megfagyott a negyven fokos hideget is el­bíró fagyálló folyadék és az ön­működő fegyverek nagy része föl­mondta a szolgálatot. A hadsereg pedig vonult. Szakadatlan, vége­láthatatlan vonalban kígyózott a fehér hómezőkön, némán szen­vedve az arcába vágó metsző széltől. Pihenésről nem lehetett szó. Aki megállott és megpihent, a szabadban fagyott meg. A hadsereg útját a mi sereg testeink területén a páncélosok fedezték Alexejevkánál. A vissza­vonulók zöme már messze járt, amikor reggel öt órakor megszó­lalt a szovjet tüzérség. Riadóz­tatták a hadosztályt. Az ellenség a várost északnyugatról szegé­lyező dombvonulatokról sűrű osz­lopban nyomult előre. Az előőr­sök már elérték a Katedrális — a város szive — felé vezető utat és véres tűzharcot vívtak a mieinkkel. A szovjet harckocsik sem maradtak veszteg. A tem­plom­ teret­­­tték. Az orvlövészek is újból jelentkeztek. Reggel ki­lenc órára tűzben állt az egész város. Minden utca csatatér és minden ház ered. A zsupfedeles parasztházak hatalmas fáklyaként égtek és a falakon jégesőként kopogtak a géppisztolylövedékek. Kilenc óra harminc perckor a hadosztályparancsnok, H. vezér­őrnagy elhatározta a város kiü­rítését, miután a további ellent­­állás a nehezen védhető terepen a rendelkezésre álló kevés em­berrel és kevés fegyverrel re­ménytelen volt. Elrendelte, hogy a hadosztály képezzen új hídfőt Ilinka mellett, a Szoszna hídnál. Megkezdődött a város kiürítése. Gépkocsik dübörögtek az utakon és a nehéz­ vontatók alatt meg­rengett az utca kövezete. Köz­ben harc a szűnni nem akaró he­vességgel folyt. Ekkor m­­oros küldönc érke­zett a had­sztályparancsnokságra: — A város nyugati kijáratánál orosz gyalogság támad! .. . Néhány perccel későbben a páncélos gyalogság és a légvé­delmi gépágyuk már föl is vették a harcot. Nem telt sok idő bele és a kijáratot ismét biztosítottuk. Tíz óra után elértük az ilinkai hidat. A hadosztályparancsnok azonnal kirendelt harckocsikat a híd biztosítására és a szabad ég alatt maga köré gyűjtötte a tisz­tikart. A havat sűrű gomolyba kavarta a szél, majd a magasba ragadta, hogy ismét szétszórja. A nap, bágyadt sugaraival alig tudott áttörni a piszkos szürke viharfelhőkön. Mély, nyomott csend várta a tábornok szavait. H. vezérőrnagy végignézett meg­fogyatkozott tisztjein, aztán min­dig nyugodt mély hangján meg­kezdte a tájékoztatást: — Urak! A páncélos hadosz­tálynak az a feladata, hogy mi­n­den erejével biztosítsa a többi hadosztály visszavételét, amelyek aztán a páncélos hadosztállyal együtt hátrábblevő vonalakon ke­rülnek alkalmazásra. Előző fel­adatainkat a hadosztály szépen teljesítette, igen nehéz körülmé­nyek között: nappal támadva, éjjel visszavonulva, másnap más irányban támadva s éjjel újra visszacsoportosítva. A páncélos hadosztály olyan eredményesen harcolt, hogy K. hadtestparancs­nok úr legteljesebb elismerését és köszönetét vívta ki magának. A visszavétel nem vereség! Tisztán katonailag véve sokszor ilyen visszavétellel készítenek elő csatadöntést. Ha például mi, akik mögött kétezer kilométer van, visszavonulunk néhányszáz, vagy akár ezer kilométert télen -­­amikor az orosz kedvező idő­szakban va , mert szokva, edzve vannak rá, mi pedig nem — az­után pedig kihúzzuk olyan idő­szakig, amelyik megint a mi harcmodorunknak és felkészült­ségünknek kedvez, akkor a visz­­szavétel nem számít, mert nem az a fontos, hogy területet fog­laljunk el, hanem hogy az ellen­séget gyengítsük. Elhallgatott egy pillanatra, majd így folytatta: — Ötvenen vagyunk itt tisztek. Ha mi összeállunk és géppisz­tolyt veszünk a kezünkbe, nincs az a szovjet zászlóalj, amelyik­től meg kellene ijednünk! Tehát csak hidegvér kell. A magyar embernek pedig megvan az a tulajdonsága, hogy bírja idegzet­tel. Tehát saját személyes példa­adással: kitartás! A mögöttünk visszavonuló bajtársaknak meg kell adni a lehetőséget, hogy el­menjenek. Mi, mint gépesített alakulat, sokkal könnyebb hely­zetben vagyunk, mert ők gyalo­golnak. Tehát addig biztosítsuk az utat és a hidat, amíg átjönnek valamennyien. De csak úgy tud­juk teljesíteni ezt a feladatot, ha először mi magunk mutatunk pél­dát! A parancs az, hogy a pán­célos hadosztály megmarad és az itt küzdő csoportja ezt az ilinkai hidat az utolsó emberig védje. Ezt a parancsot teljesíteni fogjuk. Másnap reggel kilenc órakor jelentés érkezett: erős orosz harc­kocsikötelékek támadják a hidat. Az ellenintézkedések villám­gyorsan követték egymást. Meg­erősítették a védelmet. Délben a hadosztályparancsnok kiment és megszemlélte az állásokat. A híd közelében éppen akkor támadott a falu ellen két bolsevistákkal zsúfolásig megrakott tehergép­kocsi. Páncélvadászaink megnyitották a tüzet. Alig egy-két lövés dör­dült el és a két teherautó meg­torpant, az egyik lángot vetett, a másik az árokba fordult. A vö­rösök azonban elszántan tüzeltek tovább. A hídfőnél álló egyik harckocsink elindult az út meg­tisztítására. A harc nem tartott soká, a támadókból hírmondó sem maradt. Kora délután a vezérőrnagy csapatparancsnoki értekezletet tartott a híd fölötti dombon. A lankásról tisztán láttuk a páncél­törő lövedékek becsapódását a falu délnyugati szegélyén. Kisebb ellenséges csoportok is megkísé­relték a beszivárgást a falu meg­kerülésével. — Resch alezredes, harckocsiezredparancsnok nyom­ban parancsot kapott, hogy de­rítse fel, mire készülnek ott a bolsevisták. Utána röviden is­mertette a hadosztályparancsnok a védelmi tervet: — Ha bármilyen irányú táma­dás éri a páncélos hadosztályt, a végső ellenállás a híd körül lesz. Hír kell, teljesen bekerítve is meg­­védjük a hidat. Ha pedig nem kell védekezni, akkor előretör a hadosztály Alexejevka irányába, hogy a szorongatott német had­osztályok hátrajutását megköny­­nyítse. Koromsötét este borult a ho­­lepte falura. Az oroszok nehéz géppuskákat hoztak magukkal és állást foglaltak a híddal szemben. Az őrök azonban észrevették és megkezdték a harcot. Golyószo­­rók° és géppisztolyok gyilkos tűz­zel árasztották el a falut. Két óra hosszat tartott a tűzharc, amíg sikerült megtisztítani a házakat az oroszoktól. Közben fel kellett gyújtanunk még néhány házat, hogy könnyebben szemmel tart­hassuk a környéket. Lobogva, szikrázva égtek a háztetők és a világító lángtenger kísérteties, óriás árnyékokat vetett az elcsen­desedett hómezőkre. Hajnalban megtörtént minden előkészület Alexejevka megroha­­nására. Mindenki tudta már a fel­adatát, amikor újabb parancs ér­kezett : K. hadtestparancsnok úr meg­tiltja a támadás végrehajtását. A nap másik nagy eseménye hadseregparancsnokunk megér­kezése volt. Ott akart lenni a páncéloshadosztály legsúlyosabb harcánál. A bolsevisták mind komolyabb erőket vonultattak fel. Az alexe­­jevkai utat már nehéz tüzér­séggel lőtték és harckocsitá­madást harckocsitámadás köve­tett. Resch alezredes előőrsei is megrohanták. Erre nyomban el­lentámadást indítottunk. A vörö­sök meghátráltak és Resch alez­redes üldözésükre indult. Kilőtt egy szovjet harckocsit s csoport­jával vakmerő lendületben Alexe­­jevkáig tört előre, ott visszadobta a városból kibontakozó ellensé­­get és tekintélyes zsákmánnyal érkezett vissza. Jelentése azon­ban kedvezőtlen volt: hatalmas orosz túlerő állt velünk szemben. A védelem harmadik reggelén a hadosztályparancsnok végig­járta az előretolt állásokat. Itt találkozott hadseregparancsno­kunkkal. Mindketten megszemlél­ték a védelmi előkészületeket. Délben a felderítő járőrök azt a hírt hozták, hogy immár min­den oldalról óriási orosz túlerő­vel állunk szemben. Az éjszaka megindul a nagy és mindent el­söprő támadás. Este megkezdődött az ellenség beszivárgása. A falu szélén levő házakból géppuskatűz hallatszott Az orosz tüzérség sem maradt tétlen. Szakadatlan tüzeléssel ké­szítették elő a támadást. Az ese­mények most már filmszerű gyor­sasággal peregtek. A tűz mindkét oldalon percre­­percre fokozódott. Már nem volt ép ház a faluban. Mindenütt nap­pali világosságot árasztott a vö­rös kakas. A bolsevista roham­nak meg kellett indulnia. 8 óra 15 perckor parancs ér­­kezett­­ a szorongatott két német és egy magyar hadosztály áttörése sikerült! A páncélos hadosztály hagyja el este fél 10-ig Ilinkát. A motorokat begyújtották és megkezdődött a falu kiürítése. Az utóvéd olyan hevesen tüzelt, mintha, az egész, hadosztály állt volna harcban. És ekkor a vörö­sök elcsendesedtek. Az utolsó elő­készületeket tették meg a nagy rohamra. Lassan a mi tüzünk is alább­hagyott. A lövegek az utolsó lö­vést szinte akkor adták le, ami­kor már fölcsatolták a vontatóra. Gépkocsi gépkocsi után szágul­dott el lámpa nélkül, néma csend­ben. Mindkét oldalról már csak szórványosan hallatszott géppus­­katűz. 9 óra 25 perc. Óriási robbanás rázkódtatta meg a falut: az ilinkai híd a levegőbe repült. 9 óra 30 perc. Parancs szerint az utolsó gépkocsi elhagyta Ilin­­kát. MAKÓI ÚJSÁG 1943 június 1. Adónaptár júniusban betartandó határidőkről. 1943 június 5. Közjegyzők állan­dó okirati illetéke májusra, befize­tendő. 1943 június 8. Községi idegen­­forgalmi járulék májusra befize­tendő. 1943 június 15. A csekkilleték, a részletügyletek illetéke, a fixlom­­bardügyletek illetéke, a szállítási okiratok illetéke és a csomagilleték május hóra befizetendő. Az érték­papír forgalmi adó májusra befize­tendő. A májusban esedékessé vált általános és fényűzési forgalmi adók (adóátalány, adóváltság) be­fizetendő. 1943 június 25. A május 25. és június 25. között kifizetett illetmé­nyek után járó alkalmazotti keres­­seti adó és állami pótadó befize­tendő. 1943 június 30. A fuvarozási il­leték májusra befizetendő. A köz­ségi tűzoltási járulék befizetése az 1943. évi I. évnegyedi díjbevételek után. A biztosítási illeték befizetése az 1943. év I. negyedére. R­ÁDIÓ iinam hmiimmihéi nnnHMiaimmihiih KEDD JUNIU­S 1. BUDAPEST I. 5.40 Üzen az ott­hon. 6.41­ Ébresztő. Torna. 7.00 Hí­rek. Közlemények. Reggeli zene. 10.00 Hírek. 10.15 Szórakoztató ze­ne. 11.10 Nemzetközi vízjelzőszol­­gálat. 11.15 Molnár Klára hegedül. 11.40 Divattudósítás. 12.00 Harang­szó. Fohász. Himnusz. 12.10 Unicz­­ky László szalonzenekara. 12.40 Hírek. 1.20 Időjelzés, vízállásje­lentés­. 1.30 Honvédeink üzennek. 2.00 Magyar nóták. 2.30 Hírek. Mű­sorismertetés. 3.00 Magyar és szö­­­vetséges indulók. 3.30 Gyermekdél­után. 4.00 Kner Antal harmonika­­számai. 4.20 Hírek német, román, szlovák és ruszin nyelven. 4.45 Dal, tánc, hangulat. 5.50 Zengő száza­dok­. 6.35 Tréfás népdalok. 6 50 Hí­rek. 7.00 Muzsika a régi magyar hírlapokban. 8.00 Él az örök ma­gyar szellem! 9.40 Hírek. 10.10 Gi­tárost. 11.10 Magyar nóták. 11.45 Hírek. BUDAPEST II. 6.50 A földmive­­lésügyi minisztérium mezőgazdasá­gi félórája. 7.15 Vécsey Ernő tánc­­számokat zongorázik. 7.35 A­­Du­nántúl építészete. 8.00 Látogatás I1. fővárosi Mayer Ferenc fiú árva­házban. 8.50 Géczy Barnabás műsor­­rából. Utána: Hírek.

Next