Katolikus Gimnázium, Máramarossziget, 1888
5 évben a kelták idejéből való bronz-eszközök találtattak a Kálvária hegy közelében a helységtől keletnek, hol ősrégi bányák jeleit feltüntető horpadások is vannak. Egy, a munkás község által őrzött okmányból továbbá határozottan kivehető, hogy a rónaszéki sóbányák Ulászló király alatt. 1498-ik évben már terjedelmesen műveltettek, és az állam birtokában voltak. 1702-ben Apaffy erdélyi fejedelem bírta azokat, melyek tőle egy millió forintért váltattak vissza az állam részére; de már 1703-ik évben Rákóczy által ismét elfoglaltattak, s csakis 1726-ban kerültek vissza az állam birtokába, mely időtől folyton a bányakincstár kezeli Rónaszéken a sóbányászatot.“ A só nyerése a következő. A bányák csarnok rendszerben vannak készítve, vagyis sórétegek által körülvett terjedelmes helyiségekből állanak, melyeket a beomlás ellen részint a tetőzeten meghagyott sórétegek, részint pedig az egyes, oldalt álló sófalak óvnak meg. A bányákba való lejárás lépcsőzeten, vagy pedig — a Kunigunda bányában — e czélra szolgáló 50 lóerejű leszálló géppel történik. Ugyanitt villanyvilágítás is van, míg a többi tárnákban csak közönséges lámpák által eszközöltetik a világítás. A sót a munkások, akiknek száma a három telepen mintegy 900, — csákányok és vasékek segélyével nyerik. 2—3 méter hosszú, 0-5—1 méter széles és 0-3 -1 méter vastag sótáblát ugyanis körülvéselnek csákányaikkal, majd vasékekkel felverik, és az így felemelt egész táblát azután 50 kilogramm súlyú kockákra darabolják. Az így nyert alaksón felüli törmeléket az őrlőmalomban szétzúzzák és zsákokba csomagolva kereskedésbe küldik. A sónak a tárnákból való felszállítása lóerőre berendezett járgányművekkeleszközöltetik , de van a telepnek saját keskeny vágányú vasútja is, amely a bányák belsejében és a felszínen levő raktárakat és telepeket köti össze, és a nyert terményt a sziget-kamarai vasúti állomásra szállítja. A bányamunkások anyagi és szellemi jóllétéről az állam gondoskodik, ígypéldául mérsékelt árak mellett olcsóbb gabonát kapnak, betegség alkalmával ingyen gyógykezelésben részesülnek, halálozásoknál pedig a hátramaradt családot az önsegélyző szövetkezet gyámolítja. Lakások építésére, esetleg beruházásokra olcsó kamat mellett előleget ad nekik a társpénztár. A szellemi művelést a bányatelepek iskolai eszközük, melyeket az állam tart fen, nemkülönben a népnevelési munkás egylet is lényeges szerepet játszik ezen szempontból. A máramarosi nagy kiterjedésű sóbányák hazánknak leggazdagabb és ép ezért első helyen álló termőhelyeit képezik. E tekintetben tehát a sóbánya megyénk kiváló specialitásának mondható. Legközelebb esnek hozzá azután az erdélyi és galéziai sótelepek, melyek évente szintén nagy quantumot termelnek. Hazánkban egyébiránt, melyet a természet minden kincsével oly pazar bőkezűséggel ruházott fel, a következő sótelepek állanak művelés alatt: a szlatinai, rónaszéki, sugatagi, tordai, deés-aknai, parajdi, vízaknai és a marosujvári. Ezen telepek közül az erdélyi részeken fekvő bányákat már a rómaiak is művelték. A magyarországi sóhelyek az állam tulajdonát képezik, és hogy mily nagy értéket képviselnek, kitűnik abból, hogy a számvevőszék 1885. év végén 1814 millió forintra becsülte azokat. És tényleg, Európában nincsen állam, mely oly roppant sórétegekkel dicsekedhetnek. *