Református gimnázium, Máramarossziget, 1878
I IGAZGATÓI JELENTÉS A MÁRAMAROS-SZIGETI HELV. HITV. LYCEUM ÁLLÁSÁRÓL 1879. Előadta az 1879. évi június 29-én tartott sárönnepélyen Szilágyi István, igazgató-tanár. Ezernyolczszáz ötvenkilenezben érezte már a magyar haza, T. Gy., bár még csak halkan, zúgását annak a szélnek, melyet a sorsunk felett őrködő gondviselés bizonynyal azért támasztott, hogy megelégelvén szenvedéseinket, melyekkel a győztes hatalom politikai életünket elárasztá, feloldozza általa végre azt a jeget, mely a nemzetest tagjait elzsibbasztotta, a lelket az apathiának majdnem oly fokára sülyesztő alá, ahol az ember alig gondol többé az életre s szeretne nem lenni inkább, mint azt szemlélni folyvást, mint rothad össze minden egymás után, a mit örökkétartónak, mint enyészik el minden, a mit romolhatatlannak hitt, s mint foglalja el helyét az idegen, mely úgy nem lesz soha az ő sajátjává, mint nem lesz egygyé tűz a vízzel soha sem. Ez a viharrá lenni fenyegető szellő, melyről alig lehet megmondani, honnan indul s hová megyen, megmozgatta a mi politikai s társadalmi B e th e s d ánkat, ezt a „betegek tengerét,a magyar hazánkat, s a társadalmat, a különböző intézeteket, az egyházat magát egyszerre megszóllaltató, mozgásba hozó e szellem, melyet én „a vizek felett lebegő Isten lelkének“ mernék mondani, mely táplálá a világot, hogy az életre keljen. Mi, annak a kornak emberei, élő tanúi vagyunk még annak aláznak, mely minden lelket elfogott, a remények azon hangos nyilatkozásának, melynek merész voltáról csak akkor döbbent meg a gondolkozóbb ember, mikor az ki volt már mondva. 1*