Református gimnázium, Máramarossziget, 1886
4 könyvtárunk és természeti gyűjteményünk zsákmánya nem lett, azt annak a hősies, annak a bámulatos erőfeszítésnek és segedelemnek kell köszönnünk, melyet a védelemben nagyok és kicsinyek, polgárok és tanulóink kifejtettek. Minden megrendítő katastróphának természetében van, hogy mély nyomokat hagyjon az emberi lélekben s a kedély-állapotot kizökkentse a dolgok folytatásának szokott medréből. Nem volt volna azért csoda, ha e minket ért megrázó csapás, ha felforgatván nem is, de bénítóan hat tanintézetünkre, hat különösen azoknak kedélyére, a kiknek tiszte épen a nyugodt állapotot, a zavartalan csendességet kívánó tudományokkal, tudományos képzéssel való foglalkozás. Az ifjú Themistokles-ről azt jegyzette fel életírója, hogy egy balsors, mely őt érte, non fregit, sed erexit, s kettőzött erényel iparkodott, a jó sikerben bízva, úgyszólván, kicsikarni a szerencsétől azt, amit az tőle megtagadott. Ily ifjú erejű Themistokleseket láttam én, s méltánylattal említeni fel kötelességemnek tartom, e tanintézet tanáraiban és tanulóiban a csapásra következett napok után nemsokára. Non fregit, sed erexit, „nem törte meg, sőt még emelte“, összetartotta, kettős tevékenységre ösztönözte őket akkor, midőn csüggedésre lehetett volna inkább következtetni, legalább az elsőbb napokban, a kötelességnek, a hivatásnak tudata s érzete, s Berzsenyivel szólva: „letörölve könyeinket, mentünk rendeltetésünk pályafutásain, a jobb s nemesberkeknek utján, merre erőnk s inaink vihettek.“ II. A létszám örvendetes állapotot mutat. Tanáraink a jogakadémián 8-an, a közép-tanodában 19-en voltak s foglalkoztak a hozzánk sereglett ifjak tudományos és erkölcsi képzésével, foglalkoztak pedig azzal a szorgalommal és odaadással, mely tudja és érzi azt, hogy egy egész új nemzedék jövője, boldogsága, szerencséje van kezeibe letéve; azzal a tudattal, hogy ők ez ifjú nemzedéknek, mely a szülői ház szárnyai alól távozva azzal a hittel jött hozzánk, hogy bennök itt atya helyett atyát, barátot, Mentort fog találni, akik az otthon hagottakat pótolni fogják, valóban atyái, barátai, mondhatom, mindenei, s akik a növendékek sorsáért teljes felelősséggel tartoznak.