Református gimnázium, Máramarossziget, 1901
6 gyászos elhunyta után kétségtelenül Tiszát illetvén meg a vezéri tiszt. Úgy ezen beszéde, mint a többi következő is sokban hasonlított a Deákéhoz , nem izgatta a szenvedélyeket, nem zaklatta az érzelmeket s beszédeiben majdnem kizárólag az ész fegyvereinek nemcsak csillogását láttuk, de azoknak éle is gyakran érezhető volt. Az alig 31 éves ifjú megnyerő vonásai, tiszta, csengő hangja rokonszenvesen hatottak az egész házra. A rövid életű országgyűlésnek augusztusban történt feloszlatása után Tisza Kálmán visszatért Gesztre, egyházi és irodalmi téren folytatva Istennek s a haza szabadságának szentelt ernyedetlen munkásságát. A »Hon«-ban és a »Magyar Sajtóban« igen érdekes czikkei jelentek meg a parlamenti felelős kormány és a vármegyei rendszer összeférhetőségéről, ugyszinte a gazdaság, ipar, kereskedelem legfontosabb kérdéseiről. 1864. évi tavaszán érkezett hozzánk, mint az egyházkerület megbízottja, hogy Lyceumunk állapotával megismerkedjék. A hosszumezői vaskapunál fogadtuk őt kormányzó tanácsunk nevében, ahol Szilágyi István igazgató szép beszédében a többi között hangsúlyozta, hogy »nem jöttél idegen földre, mert hisz a Teleki-vérből származván, itt láthatod a múltban a Telekivér Pogány Istvánt, itt találod a fáradhatlan munkásságával mindenkor közöttünk élő gróf Teleki Domokos főgondnokunkat. Mennyi és minő nevek, hogy magadat édes tieid között találhasd.« Azzal végré hatásos, emelkedett beszédét: »te pater Aeneas excitet et avunculus Hector.« Lyceumunk kebelében is Szilágyi üdvözölte Tiszát. Három napig volt vendégem s az ezen idő alatti folytonos együttlétünk még erősebbé tette 1861-ben szerzett meggyőződésemet, hogy szive nemes, arany tiszta, hazafisága