Állami Felsőbb Leányiskola, Máramarossziget, 1907
I. Délolaszországi képek. Irta és felolvasta vetített képek kíséretében Cidriné K. Albertine a „Máramarosszigeti Tanügyi Kör“. évi március 11-én tartott felolvasási estélyén. Mielőtt hozzáfognék szerény kis értekezésem tulajdonképem tárgyához, egy bocsánatkéréssel és egy helyreigazítással fordulok igen tisztelt hallgatóimhoz. Bocsánatot kell kérnem felolvasásom kétszeri elhalasztásáért, aminek okai egyedül technikai akadályokban hat. i. a képek beszerzésénél és készítésénél felmerült nehézségekben keresendők ; helyreigazításom pedig felolvasásom címére vonatkozik. „Délolaszországi képek“ — ezt a címet adtam és adták eme kis elmefuttatásnak. Nos, a képek megvannak, sőt Délolaszország is megvolna, hanem azt jelen esetben máskép hívják u. i. Szicíliának. Mert valamint a Királyhágón túli ember nagyban tiltakozik, ha magyarországinak nevezik, mert ő bizony erdélyi vagy pláne erdélyországi, úgy a szicíliai is büszkén és önérzetesen „siciliano“-nak vallja magát és bűbájos, szép hazáját a világért sem engedné egyszerűen Itáliának nevezni, hanem Sicilia az a Faro hegyfoktól Sirakuza méla, komor szépségű öbléig, Girgenti rémes kénbányáitól a Scylla és Charybdis mosta sziklákig és mégis oly mosolygó partokig. És igaza is van, mert nemcsak a messinai keskeny tengerszoros választja el a szigetet az anyaországtól, hanem egész történeti múltja, főkép azonban lakosainak külseje, jelleme, faji jellege és természete egész önálló karaktert kölcsönöz Szicíliának. *