Március Tizenötödike, 1949 (3. évfolyam, 1-41. szám)

1949-01-01 / 1. szám

I Stefiimet« kapitány «MTfel MrinwHtr­era*» »évét csütörtök« avatták fel, Sufcaéte Árpád tőrt» tWk és Farkas Miscálj haovédettms adasdir­ideo- WWu. A hatalmas emlékme ans a hely«» áll Vecaés hatá­rában, ahol Stolamh kapitány IIII. december 21-én elesett. Érdemes dolgozni luk a­ mesedélutánról, melyet az Ybl-ifim­názium rendezett az árvaházi gyermekeknek. Decem­beri este volt. A várost elnyelte a köd szürke, gomolygó tengere. Az autók reflektoraik tompán csillogó fényét belefúrva a szürke ködbe, lassan tapogatóztak előre. Nem sokan jártak az utcán. Szót­­lanul ballagtunk egymás mellett, pedig annyi mondanivalónk lett volna! Szórakozottan kerülgettük a síkosabb helyeket, mert a szí­­táló köd cseppjei ráfagytak a kö­vezetre s valóságos korcsolyapá­­n,ává változtatták az utcát. Végül­­ ki nem bírta tovább a hall­­gatást. — Miért nem kérdezel hát? —­­­ tört ki. Mit kérdezzek? — tettem , mintha csodálkoznék. — Mit, mit! Nagyon jól tudod!­­ A véleményemet! Hisz azt m­egmondtad a rl Csakugyan. A múltkoriban amikor megtudta, hogy progra­­­­m­unkban felvettük a klubnapo­kat, mesedélutánok rendezését, s gúnyosan legyintett kezével: — Marhaság! Ilyesmivé, töl­­titek az időt! Inkább elmegyek moziba! Tudni kell, hogy Sanyi Ka a­­ demokrácia múltjáról, eredeté­jéről hallott, csak flegmán mo- Legalább is máig. De ma valami történt vele! re most izgatottan meg­­a fejét és furcsa grimaszt vágott. — A múltkor! — egy darabig maga elé nézett, majd felkapta a és folytatta. — Az más volt! akár hiszed, akár nem, azóta Hoztam! A múltkor azt­­ mondtam erre a mesedélutánra, I marhaság! De ma ott volt és láttam azokat az örömtől piros arcokat, ragyogó gyermek­szemeket! Te, még most is hallom azt a jóízű nevetést a bíró szol­galegényének eseténél! És az a szovjet népi tánc egészen ko­moly volt! — Ezt te mondtad! — Igen én! És még mást is mondok! — hirtelen megállt , megragadta a karomat, de úgy, hogy majd­ mind a ketten elás­tunk. — Engedjétek meg, hogy, részt vegyek a munkátokban! Mert úgy látom érdemes dol­gozni! — Te Sándor, ezt komolyan mondod! — A legkomolyabban! Látom, hogy sok mindenben rosszul gon­dolkoztam. Helytelenül ítéltem meg a munkátokat. Azt hittem, hogy csak nagyképűségből dol­goztok. De láttam, mekkora örö­met szereztetek ezeknek a szegény árva srácoknak. Hátha egész ál­láspontomban is tévedtem. Te én dolgozni akarok! — Kezet rá! 4­ . Megmarkolta a kezemet. A kéz­fogás volt a záloga annak, hogy Sándort körünkbe fogadtuk. Szót­lanul mentünk tovább. Hideg volt a szitáló ködben, de szinte mele­günk lett A sarkon egy csomó vblistával találkoztunk. Azok meg a leány­­gimnázium klubnapján szere­peltek. — Na, fiúk! Nem panaszkodha­tunk! Ez mozgalmas nap volt! — jegyezte meg az egyik közülük. Csakugyan az volt­­­ Népdal és népzene“ címen. Délután klub­napon remekeltünk a leánygim­náziumban, mesedélutánt tartot­tunk az árvaházban. Nem! Tény­leg nem panaszkodhatunk! Nem érünk rá unatkozni. De így van ez rendjén! így tudjuk meggyőzni a Sándorokat felfogásuk helytelenségéről. Bábay Béla 2 TALÁN MÉG BARÁTH ISTVÁN IS _________________MEGÉRTETTE... CSENGETTEK Mindennapi kérdések óráira kö­vetkezik A VI/b népe meg se hallja a csöngetést, továbbtűrik a tízperchem megkezdett vűllját. — Szűcs Bandi volt már felül­vizsgálaton. Meg is felelt a köve­telményeknek. Mondhatna róla egyet-mást. Baráth István hangja élesen csattan fel: — Tud is meg nem is. Benn ma­radt hát, ment protekciója volt! — Akármit mondtak, ez nem mindennapi kérdések órára való téma. Az MDP tagreviiaiója párt­­ü­gy és nem tartozik ránk! Kovács Pista határozottan és nyugodtan válaszol: A FELÜLVIZSGÁLAT A MAGYAR NÉP ÜGYE mindnyájunk ügye, és azt hiszem érdemes volna beszélgetni róla. Baráth nem tágít: — Én azt hiszem, rajtad kívül senkit sem érdekel ez az ügy. Te is csak azért avatkozol bele, hogy adhasd a­ „nagyfiút“, a politikust Nem baj, mi addig majd olvasunk az óra alatt — és itt lendületesen hátra mutatott a nad­rágzsebére, amelyből kikandikált „Kockás Pierre bosszúja“ című halhatatlan remekmű szamárfüléé címlapja. —­­Mi nemcsak politizálunk — tette még hozzá magyarázó­lag — és lóhát keresztbevetette a tanári asztal tetején. — AKÁR POLITIZÁLTOK AKÁR NEM csöngetés után a diákoknak a pad­­ban a helyük és nem a tanári asz­tal tetején! — csattan fel az ajtó­ban Méhes tanár úr jól ismert hangja. Egy perc sem telik bele és a fiúk teljes csendben ölnek a padokban, csak Baráth István, mo­rog még ki sem serkent bajusza alatt. — Tessék, még ezért is engem szidnak! Sor került a tagrevízió-vitára. Beszéltek háziúrról, aki csak fede­zéknek használta a piros köny­vecskét, hogy mögüle bátrabban nyúzhassa a lakókat, erkölcstelen emberekről, akik nem mondhatják magukat többé kommunistának. Attakról, anyákról, testvérekről folyt a vita, akik megütötték vagy nem ütötték meg a legjobbak mér­tékét. Volt, aki nem értette — nem is egy. VOLT, AKI BÜSZKÉN KIÁLLT, a szeme is ragyogot­, ha a Pártról beszélt. Az óra végén már vilá­gos volt legtöbbjük előtt. Ha erős és tiszta a Párt, acélos és boldog a nemzet, amelyet vezet. De Ba­ráth betartotta szavát, egész óra alatt fel sem nézett a ponyvare­gényből, számára ez jelentette a mindennapi kérdéseket. Ez szombaton történt. Vasárnap az osztály sítúrára készült Ki kell használni az első komolyabb ha­vat. A 83-as csikorogva állt meg a­­ nagyhídon. Sietve szedelőzköd­­tünk te a sítalpakkal, lécekkel. Többször is türelmetlenül csenge­tett a vezető, míg lekászálódtunk. Szép, rendezett lábasporiban men­tünk a csúcsig. Ott azután fel­bomlott a rend. A szél is fújt, belekapott a rövidre nyírt üstö­­kökbe, tesz mit fésülni, tépni ott­­hon, így gondoltam. Pedig na­gyobb baj is támadt, mint a kóc a hajban. Csilingeltek a völgyben a játék villamosok a játékházacskáik kö­zött. Ez mulatságos volt. A nevet­­gélésben először nem hallottuk meg, de azután észbekaptunk, valaki jaj részükért: — KOVÁCS A SZAKADÉKBA CSÚSZOTT! kiáltott valaki — Amott van, talán húsz mé­terre! — így egy másik. Ott feküdt, kapaszkodott Kovács Pista, nem mert mozdulni, tehetet­lenül feküdt, lábán össze-vissza tört léccel. Csak kiáltozott: — A bokám! Segítsetek! Baráth megkérdezte, hogy ki mer érte menni, hiszen nehéz oda­mászni, és sebesülttel megtérni jó­val nehezebb. Tanácstalanságunk nem tartott soká: Szűen Bandi már csatolta le a lécet. — Szedjétek össze az öveket. Gyorsan! Kössétek össze mind .. Ugrott, csúszott, kapaszkodott — megfontoltan és mégis sietve. Kovács Pista is elhallgatott, fe­szülten figyelt Bandi egyszer el­ejtette a kötelet — a régit mi las­san engedtük utána, — de újból megragadta. Nem volt könnyű a csúszós, jeges hóban. IÜJ UTAKON! — Én haladni akarok orszá­gunk demokratikus fejlődésével. Nyílt tekintetű fiú ez a Polgár Karcsi, sok mindent lát is a szemé­vel. — Édesapám a vasúton dolgo­zik, mint egyszerű munkás, kocsi­­rendező. ő a Magyar Dolgozók Pártjának tagja és azért dolgozik, hogy hazánk a dolgozó munkások országa legyen. — Hogy lettél hát prefektus a Kongregációban ! — A tavalyi iskolaév végén megválasztottak a Kongregáció vezetőjének. Már akkor éreztem és most tudatossá vált bennem az,­ hogy én, akinek apja munkás és aki életpályámat a Kossuth Aka­démiára irányítom, nem szolgál­hatok reakciós egyesületet. Karcsi könyvtáros a Diákszö­vetségben, becsületesen tanul, honvédtiszt lesz belőle, ha minden jól megy, ő és a demokrácia jó barátok, csak adnak, áldoznak egymásért, mi keresnivalója lett volna hát a Mindszenty-féle kon­gregációban ? Pepitakabát, gondosan kötött nyakkendő, príma cipő, Szente Géza nem munkásszülők fia, ez biztos. A második asszisztens volt a kongregá­cióban, s nem nagy híve a demokrá­ciának. Nagy vitatkozó, hangos, el­­lenzékieskedő volt a Diákszövetség­gel szemben, bajok voltak a tanulás körül is. De Szente Géza is megfor­dult az úton... — Véleményem azóta megválto­zott, s elismerem súlyos tévedésemet, s talán bocsánatot sem érdemelhet­nék attól a társadalomtól, amely el­len próbáltam fordulni. A súlyos hibák jóvátételére a Diákszövetség­ben való fokozottabb munkát látom helyesnek és célravzeetőnek. Mozgékony szeme szemüveg mö­gül leskelődik. Őszinte-e a bűntudat ? Választékos még a modor, sok a sal­lang és a kimértség, de azt hiszem, Szente Géza valóban megváltozott. — Az iskolák államosításakor a demokrácia ellen próbáltam fordul­ni. Azóta beláttam, hogy az iskolák államosítására annál is inkább szükség volt, hogy a magyar ifjúság egységes és demokratikus nevelést kapjon. Az ifjú ifjú ellen többé ne küzdjön, hanem vállvetve, kéz a kéz­ben a nép érdekét és a demokráciát szolgálja. Főtisztelendő úr ! , Alulírottak ezennel bejelentjük, hogy a szombathelyi állami Horváth Boldizsár kereskedelmi középiskola Mária-kongregációjában viselt tiszt­ségünkről a tegnapi nap folyamán szóban lemondtunk, amit most írás­ban megerősítünk. S így az Iskolánk Mária-kongregációja megszűnt. Szombathely, 1948. dec. 7. Polgár Károly sk. Tibola Imre s. k. (prefektus) Szente Géza s. k. (első asszisztens) (második asszisztens) (Folytatás az 1. oldalról.) munkanélküliség mellett már egyre komolyabb munkaerőhiányról be­szélhetünk. A tervgazdálkodásban napról-napra új, képzett szakembe­rekre van szükségünk. Egy kapitalista országban például a mezőgazdaság gépesítése munkanélküliséget idéz elő, nálunk a mezőgazdaságban felszaba­duló munkáskezeket már várja a fejlődő gyáripar. Az ötéves tervben, amely már nem az újjáépítés, hanem a szocialista építés terve, elsősorban szakemberekre van szükségünk. Az új mérnökökre soha nem látott fel­adatok, soha nem álmodott lehető­ségek várnak. A fejlődő nehézipar, a villamosítás, az öntözési terv szám­talan munkaalkalmat jelent a mű­szaki értelmiségnek. A termelés irá­nyításában pedig elsősorban képzett közgazdászokra van szükség. De talán nem is állíthatjuk rangsorba a munkaterületeket, hiszen a szocialista társadalomban a tanárokra, orvo­sokra is szükség van, az ő munkájukat is­ megbecsüli a dolgozók Magyar­­országa. Jl 10VŐ EGYETEMISTÁINAK FELADATA A gimnázium után a diákság jelen­tős része egyetemre és főiskolára készül. Az új, megváltozott egyetem­ről Tokody Gyulánál, a MEFESZ főtitkárnál érdeklődünk. — Milyen változást jelent az egye­temi reform a diákok életében ? — A reform elsősorban azt mu­tatja, hogy megváltozott az egye­temistáknak a tanuláshoz való vi­szonya. A vizsgára készülés, a roham­magolás helyett a rendszeres tanuló­köri, tanulmányi és kutató munka az egyetemisták életének központi kér­dése. Ebben az új diákéletben egyre nagyobb szerep vár a MEFESz-re, az egyetemisták egységes, haladó szervezetére. A tanulás szervezője, a diákság demokratikus fejlődésének biztosítéka a MEFESz munkája. — A középiskolás diákokat az egye­temi felvétel kérdése is foglalkoz­tatja. — Ezen a téren már az 1948-as tanév is döntő változást hozott. A felvételi vizsgák, a progresszív tan­díj, a kollégiumok és az ösztöndíjak ma már minden tehetséges diák szá­mára lehetővé teszik a tanulást. Az új egyetem a munkás és paraszt­­fiatalok, a haladó értelmiség fiainak munkahelye lett. A munka üteme pedig egyre gyorsul és az új diákok feladata irányítani és elmélyíteni az egyetemen folyó tanulmányi és moz­galmi munkát. A TANáROK és diákok VISZONYA az iskolai élet egyik legfontosabb problémája. Ennek alakulásáról be­szél Simó Gyuláné, a Pedagógus Szak­­szervezet szervezési titkára : — A tanárok és diákok még a fel­­szabadulást követő években is szembe­szálltak egymással. Talán az utóbbi hónapokban indultunk el a helyes úton ; a Diákszövetség és a Peda­gógus Szakszervezet karöltve dolgo­zik az új kapcsolat kiépítésén. Az iskola a diákok és a tanárok közös munkaterülete. A tanulás és tanítás feladatát csak úgy tud­juk eredmé­nyesen elvégezni, ha a fegyelem, a rend megszilárdítá­sában a jobb és több tanulás szer­vezésében a diák­ság is kiveszi a rés­zét. Az önkormány­zat, a tanulókörök munkája is gyors ütemben fog fejlődni, ha a haladó tanárok és diákok összefognak. A tanári tekintélyt nem veréssel, bün­tetéssel akarjuk helyreállítani, ha­nem a köteles tisztelet helyett a köl­csönös szeretet és megbecsülés lesz az iskolai rend őre. ... NA A MOSZKVAI, LENINGRÁDI VAGY ROSZTOVI EGYETEM HALLGATÓM LESZEK ... A Szilágyi Erzsébet leánygimná­zium Diákszövetségének főtitkára, Koncz Ibolya érettségire készül. A tanulásról beszél, meg arról, hogy közgazdász lesz. És szavaiból látszik, hogy tudja, milyen feladat vár rá. A gazdasági élet legfontosabb őr­helyére kerülünk , és pályánkra mi már az új egyetemen készülünk, az első, valóban szakmai és pedagógiai tekintetben is szocialista főiskolán. Sőt talán még más is sikerül. Talán mint ösztöndíjas eljuthatok a Szovjet­unióba és akkor 1949 második felében már a moszkvai, leningrádi vagy rosztovi egyetem hallgatója leszek és remélem, itt is meg fogom állni a helyemet. Földes Anna AZ UTOLSÓ PILLANATOK voltak a legfeszültebbek. Pista lábai alól csúszott a hó.* Azt hit­tük lecsúszik, de nem. Bandi már mellette volt. Derekára kötötte a szükségkötelet, megtámasztotta, s félkézzel átkarolva megindult föl­felé. Pista minden lépésnél felszis­­­szent, de Bandi bátorítóan rámo­­solygott és Pista összeszorította a fogait. Mi is megfeszítettük a kö­telet, így segítve löhet. — A nehezén már dúl vagyunk — ismerte el még Baráth is fel­lélegezve. Fellélegzett az egész társaság. Azt hiszem, sokan nem fogjuk elfelejteni ezt a délelőttöt, s talán még Baráth István is megértette belőle, hogy miért méltó Szűcs Bandi a MDP tagságra. „A kongregáció arra törekedett, hogy szembeállítson bennünket a tanulással“ A budapesti és vidéki iskolákból napról­­napra újabb kongregációk feloszlatásáról érkeznek a hírek. A katolikus diákok maguk oszlatják fel a kongregációkat, mert látják, hogy a Mária Kongregációk nem vallásos neveléssel, hanem reakciós agi­­tációval, háborús uszítással foglalkoznak. „A Mária Kongregáció arra töreke­dett, hogy szembeállítsa a diákságot a tanulással, lázítson a békés építés ellen, hogy kivonja a diákifjúságot a Diákszövetség nagy építő munkájá­ból." — írják a IX. kerületi Szépműves líceum Mária Kongregációjának volt tagjai. A nyíregyházi Vasvári Pál gimnázium kongreganista vezetői is bejelentették, hogy önként feloszlatták a Kongregáció szervezetét, mert „nem akarják, hogy a klerikális reakció aljas ellenforra­dalmi célokra használhassa fel katolikus ifjúság vallásos meggyőző­­­dését". Ugyanezt az álláspontot képviselik a pécsi állami kereskedelmi fiúközép­iskola diákjai: „Szükségesnek láttuk a Mária Kongregáció feloszlatását, hogy megakadályozzuk annak nép­ellenes felhasználását. Mi kongre­­ganisták ezután még fokozottabb mértékben kívánunk részt venni diákszövetségi munkában”. A diákság a többsége már megtalálta a helyes utat, — mint a szolnoki Szt. Margit kongregáció nyilatkozata mondja — „feloszlatjuk szervezetünket és hitet teszünk az ifjúsági egység, a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége, a Diákszövetség és a népi demokrácia mellett". Szerte az ország­ban feloszlanak a kongregációk. Az elmúlt héten Jászberény, Nyíregyháza, Nagykálló, a budapesti Erzsébet gimnázium, Szent Lujza óvónőképző, Dobó Katalin és Szende Pál kereskedelmi, Váci úti nőipar­iskola, Vegyipariskola, Madách-, Zrínyi-, Eötvös- és Veres Pálné gimnáziumok kongreganistái mondták ki iskolájuk Mária kongregációjának feloszlatását. Kecskeméti KLUB-avató A kecskeméti Katona József-gim­­náziumban — írja Rácz F. Gábor diáktársunk — a tanárok és diá­kok összefogásával megalakultak a tanulókörök és szakkörök és most megalakult a diákklub is. Klub­avató ünnepélyünkön testvérintéze­tünkké fogadtuk a helybeli Beth­len Kata-líceumot. Az ünnepély fénypontja a diákszövetségi tag­könyvek átadása volt. Mindenki át­­érezte ennek a percnek a fontos­ságát: vezetőségi tagjaink büszkén vették át a tagkönyvet s ezzel is kötelezettséget vállaltak arra, hogy hű munkásai lesznek a demokrá­ciának. Mindenki tisztában van klubunk nagyszerűségével, tudjuk, hogy a klub avatott ápolni a kö­zösségi szellem, az alaposság és a kollektív munka hármas eszményét.

Next