Március Tizenötödike, 1950 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1950-01-09 / 1. szám

bn tu A MAO TAB KÖZÉPISKOLA» IFJÚSÁG IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1950 JANUÁR 9 ÁRA 60 FILLÉR — ........------------------------------------------------------------------------------------ Pártunk útmutatása nyomán, SláAeói Mátyi,áő a zetéáénet az Ötéves Tervért! ★ Jótanulásoddal szolgáld a szocialista Tervet! Megkezdtük ötéves népgazdasági tervünk végrehajtását. Hazánk fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari ország lesz. 263 új üzemet építünk, korszerűsítjük technikánkat és olyan gépeket gyártunk, amilyeneket Magyarországon eddig még soha nem gyártottak. Földjeink 60 százalékán traktor szált majd végig, legkisebb falvainkban is kigyul a világosság, a régi vályogkunyhó helyén új ház áll, benne rádió szól, film pereg a faluban. A Duna alatt földalatti villamosvasút robog majd át! Hatalmas tervek ezek és hatalmas feladatok számunkra. Hogy jól, minden részletében végrehajthassuk őket, kiválóan képzett, a néphez hű értelmiség tízezreire van szükség. Ez tűzi a diákok elé tisztán, világosan a mindennél szebb feladatot: jó tanulással készüljünk fel az ötéves tervre, a szocialista haza építésére! Ha az óra minden percében erősen odafigyelünk tanárunkra, ha a könyv mindenegyes fejezetét okosan, értelemmel, figyelemmel tanuljuk, akkor az ötéves terv ^5Bíre...datát teljesítettük. Ahogy a munkásosztály a gyárakban többtermelésel, úgy mi az iskolában a több, jobb tanulással emelkedjünk a kapitalizmus, a régi iskola fölé. Túl kell szárnyalnunk a régi iskolát! Nem kis feladat ez ami előttünk áll, mert a valóság az, hogy sok tekintetben igen lemaradtunk. Az Újpesti Könyves Kálmán gimnáziumban például az egy tanulóra eső mulasztások száma 1937— 38-ban 39 óra, 1948/49-ben 50 óra! 50 százalékkal több! Nem várhatjuk, hogy csak részesedjünk a szocialista építés eredményeiben: az új iskola jobb tananyagában, az ösztöndíjakban, kollégiumokban, tanulószobákban — nekünk is dolgoznunk kell érte. Nem kisebb szavak, mint Sztálin elvtárs szavai lelkesítenek bennünket a tanulásra, mert az új értelmiségre mondotta : nagy tanítónk: »valamennyien leendő parancsnokai az új társadalom felépítésének, a szocialista gazdaság és szocialista _kultúra épületének«. Pártunk ■' ezt a feladatot állította »..ónkság »A munkásfiatalság és diákérezze át azt a fokozott felelősséget, amely rá a tanulás terén vár. Fokozott fegyelemmel és szorgalommal tanuljon, képezze magát és így váljék méltóvá a szocializmust építő hazája, osztálya bizalmára. Tartsák szem előtt a lenini megállapítást, hogy az ifjúság, és az ifjúsági szervezetek feladatait egyetlen szóban lehet kifejezni: a feliat — tanulni.« (Nagybudaest Pártbizottság határozatából.) Az elmúlt hónap, amikor a mi drága vezérünk és tanítónk, Sztálin elvtárs születése napjára készültünk, megmutatta, hogy a diákok megértették mit jelent Sztálint szeretni, mit jelent a Pártot szeretni, mit jelent a boldog jövőt, a szocialista hazát szeretni. Azt jelenti: építeni a szocialista hazát. A sztálini felajánlási mozgalom nagyszerű napjaiban az iskolai tanulásban, fegyelemben is megmutatkoztak a kíván lat első jelei. Sok hármasból lett ötös, sok ötösből hatos az elmúlt hetekben. A beérkezett jelentések szerint 0,38 emelkedés mutatkozik az országos tanulmányi átlagban. Az ország 373 iskolája közül csak 15-ben nincs emelkedés és az általános emelkedés annál értékesebb, mert elsősorban a lemaradónak felzárkózását rejti magában. Az elsőosztályosoknak nagy nehézségekkel kellett megküzdeniök, mégis ők javítottak a legtöbbet és nem egy helyen kerültek az élre. Az elsőosztályos munkásdiákok most mutatták meg, hogy méltóak a Népköztársaság bizalmára. A jászberényi pedagógiai gimnázium osztálya az Ia osztály legjobb lett. A pestszentlőrinci gimnázium legjobb osztálya az I/c. Ezek a példák nem egyedülállóak és bár még mindig sok helyen mutatkozik lemaradás az első osztályokban, mégis azt mutatják, hogy minden lehetőség megvan arra, hogy fokozottabb figyelemmel az elsőosztályosok felé, ezeket a lemaradásokat eltüntessük. A felajánlások teljesítésében példát mutattak munkásdiákjaink és példájuk szinte motorjává vált az általános javulásnak. Nemcsak az osztályzatok, hanem a tömegesen beérkező pedagógus- és diáklevelek is bizonyítják, hogy jelentősek az eredményeink. Tirth Géza, a Veress Pálné általános gimnázium igazgatója szerint a tanulópárok rendszere rendkívül nagy mértékben sikeres. A legnagyobb siker, amit a Diákszövetség eddig felmutathat. A főigazgatósághoz beérkezett levelekben sok pedagógus számol be arról, hogy mennyivel könnyebb volt tanítani a sztálini felajánlások heteiben, mint bármikor azelőtt. Az órák öntudatos fegyelme, az alapos egyéni és tanulóköri felkészülés megmutatta, hogy hogyan válhat a Diákszövetség, a pedagógusok, nevelőink segítőtársává. Az ifjúmunkások példája nyomán az iskolában is a munka új hősei születtek meg. Olyan diákok ezek, akik társaik előtt a tiszteletben állanak, legnagyobb követik őket, tanulnak tőlük, kérik, mondják el munkamódszereiket. Egerben például — és még sok más városban is — a diákok egyenként gratuláltak a legjobb eredményt elérőknek. A diákság széles rétegeit ragadta magával az eddig még ismeretlen tanulási kedv. Sztálin elvtárs születése napjára 70.000 diák tett tanulmányi felajánlást. Közülük egyharmadrész teljesítette túl felajánlásait, egy harmad teljesítette és ugyanennyi maradt le, kevesebbet teljesített a vállaltnál, vagy éppen semmit. Vannak ezek között a lemaradt diákok között szép számmal olyanok, akik azért nem teljesítették felajánlásukat, mert az irreális volt, olyan nagy, amit valóban lehetetlen volt teljesíteni, — de, sajnos, — olyanok is akadnak, akik nem vették komolyan a felajánlást, akik azt gondolták, hogy éppen elég megígérni. A heti osztálygyűléseken, a tanulókörökben, tanuló párokban, az egyéni agitáción és faliújságokon keresztül az eddiginél sokkal rendszeresebb nevelő munka folyt. Sok gyengébb diákot fűtött és erősített a közösséghez való tartozás érzése: szégyent ne hozzak tanulókörömre! A kiskunhalasi diákszövetség jelentésében így írnak: »Minden héten tartottunk osztálygyűlést. Itt a diákok megtárgyalták a hét eredményeit, ki javított, ki rontott és mi annak az oka? Az osztálygyűlés alapja nálunk a szigorú kritika, ami kezdetén soknak rosszul esett, de ma már belátják helyességét,.« A Diákszövetség tekintélye megnőtt, szervezeteink megerősödtek. Legtöbb helyen megerősödött a kapcsolat a Diákszövetség és a pedagógusok között. A pedagógusok látták a diákokban a tanulni akarást, és melyik igazi pedagógus ne segítené ezt minden erejével ?! Ugyanakkor a diákok is látták, hogy a pedagógusok minden lehetőséget megadnak a jobb tanuláshoz, alaposabban foglalkoznak velük, módot adnak a felelésre, a javításra. Mindezeknek az eredményeknek ellenére a sztálini felajánlások során vezetőink komoly hibákat is követtek el. Eleinte csak formális eredményekre törekedtek: minél több szépen hangzó felajánlást összeszedni, táviratozni a Központnak, ünnepélyes határozatokat hoztak és közben a felajánlások teljesítését félvállról vették. Az ifjúmunkások példája nyomán, tanáraink segítségével ezeken a hibákon is részt sikerült változtatni. De egy leglényegesebb hiba mindvégig megmutatkozott és ezen még ma sem igen változtattak alapszervi vezetőink. Sok helyen nem látják meg a legszívósabb ellenség, a klerikális reakció állandó működését. Nem látják a klerikális reakció tanulás ellen folytatott aknamunkáját. A Szende Pál közgazdasági gimnáziumban azt terjesztették, hogy felesleges tanulni, hiszen úgyis »hadiérettségi lesz«, majd azon könnyen átcsúszunk. A Szent László gimnáziumban más fegyverhez nyúlt az ellenség: »kár tanulni, mert úgyis olyan nehéz az anyag, hogy lehetetlen megtanulni! Különösen az érettségi tételek. És diákvezetőink nem nagyon figyeltek fel az ilyesfajta beszédekre. Kevés helyen keresték meg, honnan indulnak ki ezek a tudásellenes hangok, pedig ahol megkeresték, ott mindenütt, kivétel nélkül, a klerikális reakció kezére bukkantak. Ott az amerikai nyakkendős jampecek, a rothadó burzsoázia imádói voltak a hangadók. Ahol nem ismerték fel, ahol lebecsülték aknamunkájuk jelentőségét, ott támadtak a legerősebben, és ma ezeken a helyeken mutatkozik a legnagyobb lemaradás a tanulás területén. Nem szabad elbizakodnunk, megelégedni az eddig elért eredményekkel, hanem még a komolyabban fel kell vennünk harcot a tanulás mindennemű ellenségeivel szemben. Csak így tudjuk végrehajtani az előttünk álló feladatokat. A feladat pedig az, hogy kiszélesítsuk, továbbfejlesszük eredményeinket, hibáinkat pedig kiküszöböljük. Ehhez elsősorban szervezeteink nevelési munkáját kell megjavítanunk. Magyarázzuk el minden diáknak, hogy milyen lesz az egységes ifjúsági szövetség, melynek megteremtésén fáradozunk. Ez a szövetség új korszakot nyit életünkben: hasonló lesz a mi példaképünkhöz, a hős lenini Komszomolhoz. A szövetség megteremtéséért kemény, szívós munkát kell végeznünk. A munkásifjúság az első vonalban, a termelés frontján vívja a harcot ezért, a mi feladataink a tanulás frontján állnak elibénk. Meg kell értetni minden diákkal, hogy mi nagyszerű eszmékért: hazánkért, a szocializmusért, a békéért, az emberiségért tanulunk — a klerikális reakció pedig ellensége mindennek és ezért ellensége a tanulásnak is. Ha akad olyan reakciós diák, aki jól tanul, azt csak a maga hasznára, törtetésből teszik. A tudás csak akkor válik igazi erővé, ha a fejlődés, az új élet érdekében használjuk fel. A reakciós »jótanulók« igen hasonlatosak a japán baktériumháború »tudósaira«, Jamadára és elvetemült társaira, akik tudásukat az emberiség elpusztítására akarták imperialista gazdáik utasítására felhasználni. Második feladatunk, hogy a bevált tanulási módszereket a diákság széles körében elterjesszük. Egy-egy eredményes fizika vagy matematika tanulási módszer ne maradjon egy diák titka. Tanulópárok, tanulókörök, osztályok, iskolák cseréljék ki tapasztalataikat. Sok tanulókör van még, ahol vontatottak, unalmasak az előadások, pontatlanok, nem készül fel a csoport minden tagja rendszeresen, hanem csak az előadó és így természetesen nincsenek hozzászólók, nem alakul ki értékes vita. A gyengébbek sokan heteken keresztül hozzá sem szólnak. Sztálin elvtárs azt mondja a szocialista verseny lényegéről az elmaradottaknak: »érd utói a legjobbakat!«. Rajta bartársak, érjétek utói ti is! Nem könnyű, de szép feladat ! A felajánlások eredményei bebizonyították, hogy érdemes volt a munkásdiákokkal többet foglalkozni. Jó tanulásuk magával ragadta az egész iskolát. Ezt az utat kell követnünk továbbra is. Az elsősök segítését is fokoznunk kell. Segítsék a felsős diákok a »kicsik« tanulóköreit, korrepetálják a gyengébbeket, így kovácsoljuk az új győzelmeket. Félév előtt állunk. A félévi bizonyítvány újból megméri erőnket. Most, az ötéves terv kezdetén az üzemekben magasra csap, új erővel lobban fel a munkaverseny lángja, sorra új, nagyszerű eredmények születnek. Mi sem pihenhetünk meg — de hiszen nem is igazi magyar diák az, aki most pihenne. Most, amikor nap mint nap az új, az új élet születik. Vállaljuk az Ötéves terv kezdetén tanulmányi eredményeink további fokozását. A tervért, a mi boldog jövőnkért! A tanulmányi eredmények fokozásánál lelkesítő tudat fűthet minden magyar diákot: legjobbjaink érettségi után a nagy Lenin, a nagy Sztálin népének földjén, a szocialista Szovjetúnióban folytathatják tanulmányaikat. A negyedrévesek már ezzel a tudattal készüljenek az érettségire. Tudjuk jól, hogy minden hazáját szerető magyar diák szíve feldobog erre a hírre, mert tudják, hogy hazánk legjobb szakembereivé a szovjet egyetemeken válhatnak, mert tudják, hogy nincs nagyobb megtiszteltetés magyar diák számára, mint a Szovjetúnióban tanulni. Előre házi új sikerek, új győzelmek felé! Előre a jó félévi bizonyítványért! Új sikerek, új győzelmek felé Nagy kitüntetés Számos levél érkezett az elmúlt héten a Diákszövetség Országos Központjába. — »Komszomolista elvtársainknak« — így szól a levelek címzése és bennük diákok, tanulókörök, osztályok, iskolai szervezetek írtak szeretettől áradó sorokat szovjet középiskolás elvtársainknak. Telve vannak ezek a levelek szeretettel és nagy reménykedéssel az »élet legcsodálatosabb dolga« felől — mint az egyik írja — afelől, hogy talán a mi iskolánkban, a mi szervezetünkben is lesz valaki, aki az iskola és a maga jó munkája, jó tanulása eredményeképpen <a szocializmus drága hazájában, a Szovjetunióban folytathatja tanulmányait. Erről és a végzett munka eredményeiről ír a pápai közgazdasági gimnázium diákszövetsége is: Drága komszomolista elvtársaink! December 21-e nemcsak a ti népeteknek, hanem az egész békéért harcoló emberiségnek ünnepe volt. Erre az ünnepre lázas munkával készült a mi népünk, a mi munkásosztályunk is. A dolgozók és a nagyszerű fiatal magyar sztahanovista ifjúmunkások példája nyomán mi, diákok is több és jobb tanulással ünnepeltük a mi drága Sztálin elvtársunk 70-ik születésnapját. Sztálin elvtárs még saját születésnapján is ad számunkra. Sokkal, de sokkal többet adott, mint gondolnánk, mert az, hogy mi jó tanulással ünnepeljük az ő születésnapját, nemcsak számára készült ajándék, hanem mi is hatalmas eredményeket érünk el következtében. A sztálini felajánlások nagy hónapja alatt 11 százalékkal emelkedett iskolánk tanulmányi átlageredménye. Igaz, hogy ez nem nagyon sok, de reális, komoly munka eredménye és azt mutatja, hogy diáktársaink megértették, miért kell nekik többet és jobban tanulni. Megértették, mit jelent számunkra Sztálin elvtárs, mit jelent a Szovjetunió. A sztálini felajánlások során egész sor új típusú diák alakult ki nálunk is. Olyan, aki megérti a tanulás fontosságát és már nem a régi típushoz tartozó lógó, mechanikusan magoló diák. Sokan közülünk túlteljesítették felajánlásukat. Voltak olyanok, akik kemény munkával 6—7 tizedet javítottak átlagukon. Ezek a tagtársak nálunk név szerint: Császár József, Léhner Tibor, Német Etelka. Munkásdiákok jártak elöl a tanulásban, az ő példájukat követte az iskola. Ma a népi demokráciában olyan lehetőségek vannak előttünk, hogy sokan közülünk a Ti hazátokban, a nagy Szovjetunióban folytathatják tanulmányaikat. Bízunk benne, hogy megismerünk benneteket, a szovjet embereket, akikről oly sok szépet és jót hallottunk. Meg akarjuk, ismerni a szocialista munkamódszereket, a leghaladóbb tudományokat, a marxizmust-leninizmust. Nagy szükségünk van erre, mert a szocializmust csak a Ti példátokon tudjuk megvalósítani! Márpedig elvtársak mi meg akarjuk és meg is valósítjuk a mi nagy Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével, Sztálin éhtárs útmutatása nyomán! Lelkesedésünk a nagy nap, december 21-e után sem szűnt meg, sőt fokozódott és újult erővel törtünk előre a tudás várának bevételéért. A fegyelem terén is jelentős eredményeket ért el iskolánk, bár még itt is vannak komoly hibáink. Tudjuk, hogy a tudomány várának két tornya van. Az egyik a tudás, a másik a fegyelem. Az egyik nélkül a másikat nem tudjuk bevenni, hát mind a kettőt egyszerre kell rohamozni. Nap,mint nap ebben a rohamban küldjük el hozzátok forró szeretetünket Sztálin elvtárs, a Ti nagy népetek felé és felétek, drága komszomolista elvtársaink, barátaink. Kérünk benneteket, írjatok Sztálin elvtársról, magatokról, módszeretekről, iskoláitokról,mozgalmi munkátokról, a Szovjetúnió nagy természetátalakító tervéről és elsősorban minél többet tanulásotokról. A Ti példátokon akarjuk felépíteni a szocializmust, hogy hazánkban egy új, szebb, kizsákmányolásmentes boldog életet teremthessünk. A szocializmus, a kommunizmus ! Mi erős kereteket fogva akarunk menni! Elvtársi és nagyon szerető baráti üdvözlettel. A Pápai Közgazdasági Gimnázium Diáks. Eddig tart pápai tagtársaink levele és — míg a Szovból válasz érkezik címükre — mi azt üzenjük nekik, boldogan olvastuk az új diákság hangját. Reméljük, hogy a szavak, amelyeket a pápaiak és hozzájuk hasonlóan az összes levelekben leírtok, tanulmányi eredményetek további fokozásában válik valósággá. Hatalmas korszakban, gyönyörű világban élünk. A történelem »sztálini korszak«-nak fogja nevezni... És Sztálin elvtárs országa, a nagy Szovjetunió most kitárta kapuit a középiskolás diákok előtt is. Lehetőséget adott legjobb diákjaink számára, hogy a legjobban érettségizett magyar diákok a Szovjetunió egyetemein folytathassák tanulmányaikat. Nincs nagyobb dicsőség diák számára, mint ezt a nagy kitüntetést kiérdemelni. A Párt legjobbjainkat küldi a szovjet egyetemekre, hogy ott még alaposabb tanulással és munkával a jövendő szocialista Magyarország legjobb, legértékesebb mérnökeivé, tudósaivá, szakértelmiségévé váljanak! Negyedikesek ! Magyar diákok ! Tanuljatok így, hogy érdemessé váljatok erre a nagy, dicső kitüntetésre !